Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-26 / 20. szám

z#®' «Jit «CI* , ' Ar» 2 korona ■ ■■ ^ Jk Előfizetési árak: Egész évre . 440 K — f. Negyedévre. . 110 K — f. Félévre ... 220 K — f. Egy hóra. . . 40 K — f. Egyes száma ára helyben, vidéken és pályaudvaron 2 kor. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Egész évre . 440 K — f. Félévre ... 220 K — f. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. Szerkesztőség: V., Honvéd-u. 10. Kiadóhivatal: IV, Gerlóczy-u. 11. sz. A szerkesztőség telefonjáénál . Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezető: 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó­­­ó hivatal telefonszámai: 5-67, 5-68 és 5-69. •­ Budapest, 1921. ill. évfolyam, 20. (405.) szám. Szerda, január 26. wtjmitmtHfiiHwnHvimmTipiim­mnimmmninniiTnnnimjif/i^^ T­emplomgy­alázok A debreczeni botrányt csak egy szerffszög­­ből lehet nézni: templom ellen követek el me­rényletet. Éjjel, orvul, tolvajlámpák a sárga Vilá­gánál ismeretlenek behatoltak­ a református nagytemplomba és azt férfiatlan alamuszisággal meggyalázták, olyan módon, ahogy csak az orosz bolsevikiek garázdálkodnak. Minden templom a házaik háza, melyben kegyeletes­ ér­­zéseink, ég felé­ röppenő vágyaink lakoznak, az ereklye­tartó, mely forró és mély és titokzatos imáink elszállásolnsa. Ezért védünk minden templomot, az emberi közösség nevében, akár mohamedán, vagy buddhista, akár zsidó tem­plom az. A szorongatottak és szenvedők rogy­nak le oda, életük terhével, szivükben névtelen vággyal s szemüket a földről az égre emelik. Mi történt Debreczenben? Olyan alattomos és förtelmes csiny esett ott meg, mely édes mindnyájunknak, minden magyar embernek szé­gyene. Meggyaláztak egy templomot, nem, meg­gyaláztak egy keresztény templomot, melynek felai között több mint egy évszázada hirdetik a krisztusi igéket, a keresztény erkölcsöt, mely m mindnyájunk vérébe beivakodott, mindnyájunk idegsejtjeibe átszűrődött, mindnyájunk lelki éle­tének alkotó elemévé vált. Nem szeretnék, hogy­ha ezt az orca-pirító szörnyűséget a kálvinista Róma csak tulajdon sérelmének tekintené. Min­den magyar­­ és keresztény­ ember keze ökölbe szorul és mi részt kérünk a haragból s a bűn megtorlásából is. Konkolyhintők és baj­keverők járnak közöttünk, magyarok közt, kik eddig fényes verőfényben szították a visszavo­nást és pártoskodást, hajráztak a testvérháború­­hoz, de most, hogy minden magyar és minden keresztény egyesült egy szét nem robbantható kemény egységbe, árva országunk fölépítésére, sunyi módon, az éjszaka sötétségét használják föl förtelmes munkájuk elvégzésére. Jaj, a bot­rány fölkel­tőinek. Mert céljukat nem érhetik el. Ezzel a torz merénylettel, melyet Róma és Genf egyaránt maga ellen irányulónak érez, csak testvéribbé és egészebbé teszik azt a kapcsola­tot, melyet a mai történelmi idők létrehoztak. Debreczenben parázs politikai háború dúl pártok között, az igazságért vivnak viadalt s ez­ek­en senkinek sem lehet szava. Világosságot akar az Alföld régi, nyakas, nekünk nagyon kedves fővárosa. Ne is nézze közönyösen, hogy visz­­szatérjen oda a múlt rombolása és bomlasz­­tá­sa. De a politika csak a piactereken és vá­lasztási urnák előtt folyjon. A templomba ne menjen be. Az nem a napi politika háza. Onnan korbáccsal verte ki az alkuszokat és galamb­­kufárokat az, ki a templomot emelte. A katoli­kusok templomát kétizben szentségtelenítették meg, bizonyára ugyanazok, kik most a ref­or­­mátus templomot. Akkor a kálvinisták követel­tek megtorlást. Most a katolikusok vezérkedje­­­­nek a béke érdekében s ne tűrjék, ho"­ itt val­lási csetepaték támadjanak személyi kérdések miatt és a vigyorgók, kik egyaránt gyűlölik a katolikusokat és kálvinistákat, győzedelmesked­jenek rajtuk.­­ Ha pedig nem tudnak megegyezni, olvassák el együtt a budapesti felekezeti lapokat, melyek ordító címekkel, gonosz beállítással köztik talp­­ról-napra a debreczeni „felekezeti háború“ ütkö­zeteit, botrányait s alig várják a pillanatot, hogy " forró birkózásra összeeresszék a két nemes test­vért és ők betelten, diadalmasan szemléljék a párviadalt; egy páholyból. Egy szabadkőműves páholyból. Nem, a Debreczen és Székesfehérvár között való aranyhidat sohase rombolják le! Kálvinis­­s­ták, katolikusok, hídépítők, ne engedjétek! A kisgazdapárt szabad polgári párttá alakul A szélsőséges elemeket kitessékelik — A középosztály megnyerésére törekszenek — Az Új"­Nemzedék tudósítójától — A kresztényszociali­sták küszöbön álló kivátása a kormányzópártból maga után vonja a volt kisgazda- és földmívespárt újjáalakulá­sát. A nemzetgyűlés egy esztendei munkája azt a gondolatot érlelte meg a kisgazdák ve­zéreiben, hogy a kisgazda- és földmíves­­osztályra támaszkodó párt alapjainak kiszéle­sítése és a párt kereteinek kibővítése az ország újjáépítésére irányuló munka sikeres elvégzé­sét csak megkönnyítheti. A kisgazdapárt át­szervezéséről beavatott helyen ezt az értesü­lést­­kaptuk: — A kisgazda- és földművespártot a­ ke­­resztényszocialisták kilépése után úgy sze­retnék átformálni, hogy az ország polgári társadalmának legszélesebb rétegei is képp­viselve legyenek soraiban. Bármennyire he­lyesnek tartjuk is, hogy az agrár Magyar­­ország ügyeinek irányításában a kisgazda elemeknek nagy súlya legyen, hazánk mai helyzetében nem nélkülözhetjük az összes többi osztályok kiváló reprezentánsainak munkaerejét sem, és az ő közreműködésük legfőképen a nemzetgyűlésen kívánatos.­­ A volt kisgazdapárt visszaállítása he­lyett mi arra törekszünk, hogy annak szélső­séges elemeit sikeresen lerázzuk magunkról és a parlamenti kormányzáshoz szükséges többséget azáltal biztosítsuk, hogy a polgári társadalom, főképen az úgynevezett közép­­osztály támogatását megnyerjük. . Sopron tiltakozik az elszakitás el­őtt Osztrák aknamunka Thumer polgármester ellen — Sigray gróf és Zsemegry főispán nyilatkozata — Az Uj Nemzedék tudósitásától. — Mayr osztrák kancellár a minap Nyugatma-­­gyarország sorsával kapcsolatosan éles támadást intézett a magyarság ellen. Sopron város tegnap tartott közgyűlése Zsembery István főispán el­nöklésével egyhangú határozatban foglalt állást a békeszerződés igazságtalanságaival szemben és tiltakozott a haza újabb megcsonkítása ellen. Ki­mondja a határozat, hogy a békeszerződés ez újabb igazságtalan intézkedése Közép - Eu­r­ópa nyugalmát bontja meg. Tiltakozik az ellen, hogy ismeretlen emberekből álló küldöttségek beszélje­nek a nyugatmagyarországi nép nevében, anélkül, hogy bárkitől is felhatalmazást kaptak volna. Zsembery főispán kijelentette munkatársunk előtt, hogy a legnagyobb sajnálattal veszi tudo­másul Jsayr dr. osztrák államkancellár fenyege­téseit. — Nyugatmagyar­ország népének nem kö­zömbös, — mondotta, — hogy Magyarország és Ausztria milyen viszonyban él egymással. A ha­tárvidék az összekötő hid a két ország között és ha a magyar és osztrák nép nem érti meg egy­mást, akkor ez a hid a mélységbe zuhan. Az éppen Sopronban tartózkodó Sigray Antal gróf főkormánybiztos a következőképp nyilatkozott Ausztriának Magyarországgal szemben tanúsított politikájáról: — A nyugati határvidék magyarérzésű lápé a legnagyobb idegenkedéssel veszi tudomásul az ősz Irak kormánynak Magyarországgal szemben kö­vetett perfid politikáját. Ausztria, úgy látszik, ma­­gával akarja, rántani a gazdasági csődbe Nyugat­­magyar­ország lakosságát is. Az elszakítás­ra ítélt területek lakossága már többször felemelte tilta­kozó szavát e kiáltó igazságtalansággal szemben és ki n­y­i­lván­itatta elszánt, szilárd akaratát, hogy mindvégig meg akar maradni­­az ezeréves haza kötelékében. Az osztrákok sötét­ utakon igyekszenek­ a nép magyar érzését megbontani. Úfjabban Thumer Mihály dr. polgármester ellen kezdtek hajszát. Thumer a legmagyarabb érzésű emberek egyike és a legnagyobb vehemenciával hirdeti, hogy Nyu­­gatmagya­rország — Magyarország, de azok az urak ,akiknek a szókimondó, lelkes ,magyar útjuk­­ban van, nyíltan nem mernek szembefordulni vele, hanem „bizalmasan“ azt a hírt terjesztik, hogy Thumer már lepaktált az osztrákokkal és ha Sop­ront Ausztriához csatolják, a Wiener Bankverein soproni fiókjának lesz az igazgatója. Ezzel a fegy­verrel akarják elérni, hogy Thurner polgármes­tert maga a magyarság távolítsa el helyéről. Thur­­ner polgármester kijelentette, hogy a rágalmak nem méltók a feleletre, a nyugatmagyarországi kérdésben pedig az a véleménye, hogy rólunk,­­de nélkülünk határozni nem lehet.. A legfőbb tanács Ausztria sürgős segítéséről és a német leszerelésről tárgyal — Az új Nemzedék tudósítójától. — Páris, január 25. A szövetségesek legfőbb ta­nácsának párisi konferenciája tegnap délutáni ülé­sén elsősorban Ausztria helyzetéből tárgyalt. Az angol kormány­ radikálisan akar segíteni Ausztrián, mert belátoja,­ hogy máskülönben kénytelen lenne Németországhoz csatlakozni Ausztriának ötven­millió­­,pont sterlingre, más forrás szerint ötven­millió dollárra van szüksége. Mivel Amerika nem­­akar részrtvenni a kölcsönben, Franciaország pedig a legjobb akarattal sem segíthet, Angliának egy­magának kellene a szükséges összeget­­ kölcsön­adnia. Döntés ebben a dologban nem történt. A konferencia ülése előtt a technikai szakér­tők külön tanácskozást tartottak a német leszerelés dolgában és jelentésüket nyomban átadták a ta­nácsnak. Valószínű, hogy a leszerelés és Németor­szág szénszállítása­­ dolgában,­­rövidesen meglesz az egyezség. •• ....."v "■ -A jóvátételre vonatkozóan Lloyd George ki­jelentette, hogy nem akarja Franciaországra­­rá­erőszakolni azt a nézetét, hogy Németországnak egy összegben kell megfizetnie a kártérítést. Az ülésen felszólították Bergmann német delegátust, tegyen jelentést Németország fizetőképességéről­­és eddigi teljesítményeiről. Elhatározták, hogy a katonai szakértőktől véleményt kérnek arról, milyen mértékben tudja Németország a versail­­lesi szerződés katonai követeléseit teljesíteni. . . . Ausztriának Németországhoz való csatlakozása dolgában kijelentette Blobukovszky, a jóvátételi bizottság francia delegátusa, hogy az ántánt min­denáron megakadályozza a csatlakozást. A hatal­mak nem engedik, hogy ismét megkezdődjenek azok a bonyodalmak, amelyek eddig állandóak voltak a Balkán-államokban. Az ántánt azt akarja, hogy Középeurópában ismét megkezdődjék a államok gazdasági­­kapcsolato. %

Next