Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-01 / 69. szám

2"'Pentois O) Nem­zeoti 1921 április 1. Leégett a Cizella-malom nagy raktárépülete Háromszáz vason kukorica a tűz martaléka — A malmot megmentették — Az ÚJj Nemzedék tudósitójától. — A fővoroksári-úti Gizelli-gőzmalom éjjeli őr­sége m­a reggel fél négy órakor erős tetőtü­zet, felzett a k­özponti tü­zérségn­ek­. A ttűzoltók Janiesck lőpargírcsnok és Szilva tüzérkőtiszt p­arancsnok­­ságával vonultak ki. Először a IX. kerületi,­­majd a IV-* az IV., a II. és a kölzponti­­tüzersége­­ jelen­tek meg a tűznél, nyolc motoros és több gőzfecs­­kendővel, továbbá száj­os tolólétrával,­­ ,, A Gizella-múopt a Soroksár­i-ut, a .Vaskapu* Utas. Ipar-aitca érni "Tinody-utca .közötti taró-feten épült. A «malom pm r.’ kukoricalisztet őrölnek. Abban az épületrészi p ott, ahol a tűz kigyulladt, háromszáz vagon k­ukoptra volt elraktározva. A szűz ebben a rajcárépülttben kelet­keze­tt, valószínű úgy, hogy a sztedőgép egyik plék­ból­­készült vederje elgörbült és visszatartotta a hajtószíjat.­Az úgy keletkezett súrlódás következtében 3­­vasd­arabok között szikra pattanhatott ki,­­mely a száraz épü­letfákat meg­­gyújtotta. Mint a tűzoltók a helyszínére érkeztek, az egész raktárépület­ lángokba­n, állott. A hateme­letes óriási­ rak­tárépü­letben ,a tűz őrületes gyorsa­sággal terjedt. A tűzoltók elsősorban a zagy ma­­lom tetőzetét árasztották el viznél, nehogy a sok -bázmilió koronát érő­­malom­gépezet is tüzet fog­jon. Eközben a raktárépület, mester, a rengeteg kafonáca égett, óriási robajjal­­be Taikad'­­s a ,Vas­ka pu­liteai tűzfalat bedöntötte. A tűzfal a malom­­raktárral ü­zemben épült fezénsavgyárra dőlt, me­lyet súlyosan megrongált. Közben a gyár gőzszi­­vattyúját is működésbe hozták. Percenként kétezer liter vizet zúdítottak az égő kukoricák. A tűznél megjelent­­Sipőcz Jenő polgármester is. A rendőrség részéről Berkes Vilmos főtaná­­csos vezetésével több tisztviselő, detektív és rendőr. Azonnal elállt ék az utcát s a kivonult mentők- Karikás dr. főorvos vezetésével megkezdt­ük a mentési munkálatokat- Emberéletben nem esett kár. Reggel hat órakor Szilva, tűzoltófőtiszt észre­­vette, hogy Csömör József tűzoltó eltűnt. Azonnal értesítették a­ szomszédos trón lak­tanyát, ahonnan ötven katona sietett a tűzoltók, segítségére. Rövi­­desen megkezdték a hágyi kukoricatömb szét­i szórását. Végre hosszas keresés után az egyik­ IV. emeleti saroképületerészben ráakadtak Cso­­mörra, aki ott a gizdaapokat vizsgálta.­­Délelőtt 11 óráig a tüzet még nem sikerült eloltani. Az óvintézkedések megtörténtek, nehogy a szomszédos épületrészek is tüzet fogjanak. A raktár minden valószínűség­­szerint egész napon át égni fog. A kukoricából semmit sem tudnak megmenteni. A kár több mint húszmillió korona. Nagy árzuhanás az élőállatpiacon A földmivelcsülnii kormány engedélyt ad az élőállat kivitelére. re rez­ni Nemzedék tudósítóidtól. — Jj éshán­y hét óta szinte óráról-órára esik az élő­állat ára. A nyolcvanhat koronás árak helyett a vi­déki helyi vásárlásnál már negyven koronáért art­­­ják az élősertés kilóját. C­sonkaanagyaror­szágon mindenütt­­olyan nagy a kínálat élőállatban',­­hogy AZ eladásra -silint jószág több mint ötven százalé­kát nem, tudjál­, a 'földesgazdáik értéke é vtem­­. .Fel­­kerestük e­z ügyben Mayer­ János földmive­l­ésü­gyi államti­tkárt, ki munkatársunknak a következőket mondotta: " A bizonytalan valután­g viszonyok miatt a gigádák úgy az elmúlt télen, de még ,az ősszel is visszatartott­ák­ élőállataikat. A nagy takarmány­hiány és a korona hirtelen emelkedése okozták ezt a­ természetellenes hirtelen árzuhanást. A föld­­regrelésügyi kormány minden bizonnyal a­ gazdák­­támogatására siel. Ugyanis a többi cikkek, külö­nösen a ruhanemű és a bőráruk, továbbá a textil­áruk korántsem estek olyan nagy százalékkal, mint az il­asrat árai. A minisztérium éppen most­ fog­lalkozik egy újabb rendelet kiadásával, me­lyben: megengedi a gazdáknak, hogy élőállataik, bizonyos­­százalékát külföldre, különösen Svájcba kiszállni* hassák. Ezzel természetesen nem az ár­ak emelését akarjuk keresztülvinni, hanem a kereskedőket akarjuk kényszeriteni az iparcikkek árainak arány* lagos leszállítására^.. ..* — / Nárcisz írta: Gáspár Jenő I. Az Egyetem folyósóin a lány karcsú alakit­ály leisett tova, mint egy elérhetetlen álom. Vala­hogyan nem illett bele a műtermek szürke hangula­­tába. A járása oly sima és érdekes volt, mint egy Bréka fiatal párducé, új alakja friss és eleven, mint a májusi napsugár. Az arca vakított, mint a nő, szeme tekintete bársonyosan simította végig az őt bámuló arcokat, a haja nehéz bronzként omlott ará a nyakára. Az egész lányban volt valami fejedel­mien biss/Wes elérhetetlenül szép, úgy­­hogy a mellette ..űtm­enő fiuk csak lopva mertek, rá lelte­kinteni gyűrött finn-ugor jegyzeteikből , a lány, mint egy idetévedt királynő ment a folyosókon,, ka­lapját a kezében vitte, a fején lán­golt a májusi napsütésben a haja, mint egy pompás arany veret a korona. Ruhájából mámoros illat áradt, mint a nár­ciszokkal teli kertek illata... A sápadt arcú és csillogó szemű fiuk elnevezték: Nárcisznak. A csengők berregve szóltak. A Lány bement az egyik tanterembe. Amint belépett, a terem egy­szerre megtelt ragyogással, illattal, a szemek fel­csillantak, mintha csak a virágos tavasz szökött volna közéjük. Nárcisz leült a egyik­­pad szélére és­ érdeklődve figyelt a katedra felé. A professzor mel­lett egy fiatal hallgató ült és verseket olvasott f©l A verssorok pajzánan muzsikáltak s a rímek zené­jéből mintha tündérek táncának ezüst sarkantyúja csengett volna ki. A teremben csend volt, csak a 11­ 3-as költő szive hárfázott tavaszról, virágokról vágyakról és dalai láthatatlan virágszirmokkal hin­tették fel a sziveket. Még Nárcisz is csillogó sze­mekkel hallgatta és itta azt a felvirágzó életet, amely kiáradt a versekből. S mikor vége volt a felolvasásnak és Csiszér Imre, a költő el­ment mel­lette, oly erősen és izzóan nézett a fiúra, hogy az egy pillantásba megállt, az tuti szinte­­ öntud­atlanul leült melléje.­­ Másnap a folyosón már együtt látták őket. Mentek egymás mellett és a napsugár kacagva szőtt lábuk elé fényéből szőnyeget. Majd itt is, ott is, az utcán, a korzón együtt jelentek meg s a tavasz­ lát­hatatlan kezekkel lassan kötözte össze a lelküket. A lány olyan volt a fiú mellett, mint egy karcsu, királyi virág, mint egy fehér, illatos nárcisz é­s, a fiú boldogan, meg részeg filtert ment mellette, m­int egy középkori lovag a várkisasszony mellett Egy nap a Gellért-hegyen voltak. Az orgonák ontották illatukat , lilafürtös fejüket szelíden, in­gatták fölöttük. A fiú szivéből kiáradt a bent for­rongó tavasz és megvallotta a lánynak, hogy sze­reti. A lány fején orgonából font koszorú volt és a fia vallomására élesen felkacagott... Mikor a fiú bámulva nézett rá, elmondotta, hogy ő csak sze­szélyből iratkozott be az egyetemre, hogy ő egy keleten élő nagyratign diplomata menyasszonya és kérte, hogy­ ne haragudjék rá.­.. Oly szép volt mindez, ami történt, mint egy zenélő költemény, s hogy ő soha se felejti el Csiszér Imrét... Csiszér Imrét úgy n érte ez az egész dolog, mintha valaki könyörtelenül szívén ütötte voltra. Nem kísérte haza a lányt."Nárcisz még egy csókot dobott feléje és lassan ment az utón lefelé. A fiú nézett utána, keze lassan lépegette a lánytól ka­pott orgona szirmait és úgy érezte, hogy minden sziromioal a legédesebb virágokat tépdesi ki­­a szí­véből­ ­. A színház közönsége tombolva ünnepelte a be­mutatón a Nárcisz szerzőjét. Csiszér Imre boldo­gan hajlongott a lámpák előtt és övezte első nagy diadalát, amely évek óta ma váratlanul ráköszön­­tött. Nagynak és erősnek érezte magát, s moso­lyogva fordult egyik földszinti páholy felé, hol a mennyasszonya ült. És szivében a boldogság arany-muzsikája zsongott. Elment a menyasszonya páholyába. Szemben ,velük egyik páholyban egy feltűnően elegáns és Szép -­asszony ü­lt. Xs Ezér Isire sokáig nézte. -Ki lesz­ hét ez a nő? Az is őt nézi és mosolyog. Egyszerre eszébe jutott a neve: Nárcisz. A következő percben egy szolga kopogtatott a páholy­ ajtaján és egy kártyát hozott as m­it emeltnek: „Jöjjön át, Náb­iszt* Csiszér Imre átment az asszonyhoz. Az mno­­solyogva fogadta­ . —- Haragszik még rám? * —-Ér.? Dehogyi X-i A- tátja, én sokat gondoltam azután magára. ■ Férjhez mentem és évekig voltunk Tokió bán. Ott­­ sokszor eszembe jutottak a maga versei. Minden kötetét meghozattam. — Ma pedig eljöttél sikeri*­hez gratulálni. Emlékszik még a gellérthegyi orso­­­­nákra?. _ . . . t A férfi arcán fájdalmas árnyék suhant &.'• — . Az asszony keze kezéhez ért és forró volt,­­mint a láva. Az asszony suttogva mondta: — Nagyon csalódtam az életben Imre. — Bol­dogtalan­­vagyok nagyon. — Csak még egyszer­ múll.­nánakc számunkra a Gellérthegyen orgonák. — Csak még egyszer mondhatna nekem, csak nekem egye­dül, csicsergő rímeket. A férfi hallgatott- Az asszony arca lánsiban égett és sóvárogva tüzelt a szeme. — Imre. — F lotson el­em­az ám, hisz oly árvává* gyök «.. Imre! , . Csiszér Imre feladott. A torka száraz v­olt és a hangja hideg. —­ Asszonyom, a gellérthegyi orgonák csak egy­szer nyiltak nekünk. •— Vár a menyasszonyom. Meghajolt és, elment. A menyasszonya tréfás duzzogással fogadta: *— Éj, ei, ki az a szép asszony? — A tokiói nagykövet felesége. Szívtelen s azért most boldogtalan asszony. — Egy régi emlé­ket újított fel. Hiába. Mindenki számára csak egyszer mlik az igazi tavasz, s­ c­­sak egyszer csat­tog igazán a Udemile. — Aki­­ír az alkalmat el­­szalasztja, boldogtalan lesz.­­~Ogi s tovább. A harmadik felvonásra c?- z ek. — A meny­asszonya hozzásimult s ő­­­ket zsókolta a lány •keskeny, iHatos, kezét a fe­slési­ A száműzött egyetemek s szétszórt klinikái továszy Mártó« költséges külpolitikai tájékozott. n, sása. —* A pozsonyi egyetem orvosi kara Pécsre kívánkozik. ,- s ' t — Az Uj Nemzedék tudósitójától —­­ A Pozsonyból és Kolozsvárról' szá­müzött ma- i gyár egyetemek többi fakultásával együtt az or*­­ rosi karok is «Budapesten nyitódbak meg arra az * időre,­­amíg a nagyobb Óid­­éi város­ok egyikében- j mólt ('-a tt és kény­el­mesen elhelyezkedhetnek. Az­­ orvosi karok elhelyezése valamenny­i közt­­a legsu- o ivosabb, mert elengedhetetlen életszervei­k, te a klinikák­ nemcsak sok helyett. Ivánom. A mai vi* *­­ ágban a testvéren előteremthető kórházi és tudó-­­ mányos felszerelést is igényelnek. Megkérdeztük­­ Pekár Mihály dr. orvosiam ált,­­aiki la­­pozeonyi .er* . voikar dékáni Észtet látja, el- *z egyetem­­e mos­toha időszakában, hogyan­­sikerült.­­ezt a problémát eddig megoldani e& 'miként regnézik a .végleges elhelyezésű, v ■ —- A Mini hókat. — (mondotta a dékán , a különböző kórházakba zsúfoltuk be. A gyer­mekklinikát »­ -hóhér ikeresztben, « sebészeti kli- 5 n­ikát a­­Sz­ent István A kórh­arb­an, a szemészeti,­­ nőgyógyászati, bőrgyógyászati klinikákat a Zita- i Kórházban helyeztük el, mig­ «az Elmegyógyászati órák megtartására a Moravcsik-kliinika­ vezető­sége nyújtott «módot, ez­enkivü­l az Angyalföldi-té­bolyda betegeinek vizsgálatára is ki­terjesztett-e klinikánk műkoldés­ét. Gyen módon sikerült az .­rigéyek­,mrl­ek mind a két klinikáját — mintegy hét­­száz betegre berendezve — működésben tartan­. A szorosan vett kórházi felszerelést a fővárostól béreljük, annál súlyosabban nélkülözzük azonban a tulajdonképen... karézium fel­szereléseket, a tur­dományos berendezéseket, amelyek az utolsó mű­szerig Pozsonyban vesztek. Pedig csak 1118-ban 10 milliót leb­ölünk ezekre, nem is jó átszámí­­­tani, milyen pénzértéket képvisel­­ez ma. Mmikor a c­sehek már tizenkét kilométerre­­álltak a vá­rostól is. •Lovászynál,­ mint akkori kultuszminisz­ternél­­aggódva sürgettük meg­ a tudományos fel­­szerelések elszállítását, azzal nyugtatott meg és némította el aggódásunkat,­­hogy­­ külpolitikai­lag jobban tájékozott és tudja, hogy­ a csehek, be­­vonulásától nem kell tartani­u­k . Most természe­­tesen,­­rarló­a­­gszükségesebb" műszerek"ledeseréé­­sét engedhetjük meg magunknak, így is tö­bb milliót kellett költenünk. Termé­szetesen « fel­­szerelésekn­e­k hiányossága bényitólag hat a klinikák tudományos és tanító munkájára. Megkérdeztük, hogy az orvosi kar a végleges • elhelyenlenül melyik­ vidéki árárvet tartaná k­­ü­lönleges igényei­­szettpontjából a legalkalmasabb- 3 nak. 1 '' •••*’•1'. :1:-¡v í • ‘ 1 '] — Mi legjobban örvendenénk, ha n tpicit meg.­­­oldás sikerülne. Itt máris megvannak azok az in-I * részvények, amelyek alapul szedgátn­á­lnak tudo­mányos apparátusunk felépítéséhez. A nagyoza- 1. bábu közikórházon kívül itt van Magyarország leg­sz .nagyobb báb’aképző-intézete, van azonkívül mo­­r­o dorrt gyerm­ekmenhely, elmekórház s egyébként­­ is­­számos olyan középülete van a városnak, t ame- l lyeket kisebb átalakítávsal alkalmassá lehet * tenni az orvosi kar díjaira. Győr, de ’a ,t9btd . nyugatmag.van.országi város­­«, az o­rvosi kar *»­­n»ára alig-alig felel meg. Ha a pécsi megoldás­­* pénzügyi okokból lehetetl­enné válik,­­ekkor •« Dob­­'• recenbe való elhelyezést kellene kérnünk^ Épí­tkte­­* zésekre ott­­sem igen «lenne szükség, de ha .p&ttí­­? ügyi áldozatokba ikerül ja, mi mégis­­inkább Hars­­ mellett foglalunk',állást, mert ragaszkodunk a : Ijm­ániulon, póló elhelyezéshez.­­, j A kolozsvári egyetem országos Mra orvosi­­kar­­ iának illapotáról nagyjában ugyanezeiket mon­­­­dotta munkájaTSrtalmak­ 'Barida Treó dr. prodé-i­kán. A­­kolozsvári' klinikáik tudományos fchzsrs­­■ lése az Akkori kormány bűnös gtjatrasságee miatt­­ ugyancsak mind egyszálig az Üdegr­e­rteklése kezébe !­­ esett.­­A klinikák anoet a pozsonyi egyetemeÉhez hasonlóan, különböző kórházakba. ?/.dtdobákon ten­­gődnek, tsz előnyös kü­lönbség csak az,­­hogy a­­ko­­lozsvári­­egyetemet ,többé aiam gyötri « bizonyta­lanság éra&sőt ősszel már Szegedem folytatja «*-■ ködösét s ezt­­a megoldást -az .onvofei ká.i* i-^* jfa 5 termáSzeteeeu «szintén csak idpigleftesnek - Őrzi 5*, 1 •— örömmel: fogatja. ' ^ I ■

Next