Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-17 / 82. szám

1921 április 17. Ili Nemzedék Paksi József detektívet letartóztatták a Tipsi-ügyben való szereplése miatt !#** — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A budapesti királyi ügyészség átiratot in ’tézett a főkapitánysághoz, ara^sl^n kérte, hogy Paksi József detektie dilmoztassák le. Paksi József egyiwrimárszerepet játszott a Tisza-ügyben. Ma rg^w^raetektivek mentek ki Paksi Jó- ^ tiv lakására, behozták a főkapitányahol kihallgatják. Munkatársunk kérdést intézett ebben az ügyben Marinovich Jenő főkapitányhelyetteshez, aki csak annyit mondott, hogy a részletekről a nyomozás érdekében nem nyiatkozhatok. A letartóztatás kapcsolatban van Paksi Józsefnek a Tisza-ügyben magánmegbizásból folytatott nyomozásával. Nem szabad megengedni a kisvasutanyagok kivitelét Az új Nemzedék tudósítójától. — A magyar-lengyel áruforgalmi egyezmény magyar kiviteli listájának megállapítátánál lehetővé tették, hogy néhány millió korona értékben kisvasúti anyagot is kivigyenek. E téren a szerződés olyan engedményeket tett, amelyek mező- és erdőgazdaságunk nagy kárára válhatnak. A kisvasúti rendszer kiépítésének kérdésével foglalkozó szakkörökből kaptuk erre nézve a következő ,érdekes felvilágosítást’: *— A magyar-le egyezményben tulajdonlik«?^!Kiébb mennyiségű kisvasúti engedélyezték, de megvan a lehetősége, hogy a kivitel a garantált mennyiséget jóval felül fogja múlni. Az országban ma egy kilométer kisvasút építése körülbelül egymillió koronábal kerül, ezért a kisvasútépítkeztet még nem lehetett rendszeresen megkezdeni. Vannnak azonban vidékek, ahol a szekérdíjak drágasága és a fuvarozás megbízhatatlansága miatt az építkezés még így is jövedelmező. A CitGrn már többizban kifejtette, hogynéző- és erdőgazdasági termékeink beszállításánál a kisvasúti rendszer kiépítetlen volta miatt van ennyi akadály és kimutatta, hogy a k kisvasúthálózat fejlesztése elsőrangú közgazdasági, sőt országos ‘érdek,amelynek’befektetései még pénzünk további javulása esetén is rentabilisek lesznek — Nagyvasutak építésére — mondotta informátorunk •—■ alig van kilátás és ezért a megcsonkított, ország irracionálissá vált vonalvezetését és aDuna közlekedési érdekeit csak a kisvasúti hálózat fejlesztésével lehet javítani. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy erdőink megmaradt kis részében a kitermelés a szállítási nehézségek miatt Vált lehetetlenné és kölcsönvasutakkal elérhettük írókra, hogy tekintélyes mennyiségben jutott volna piacra magyar fa és igy a drága fabehozatal nagy nemzeti vesztesége kisebb lett volna firkát, ami még fojtásnak is rossz. Ezt együk kenyérnek? Éhezünk hét esztendeje, de azért még éhesen is jobban verekszünk ennél a bécsi csűréjénél. Ezek? Minek is verekednének? Se országuk, Se hazájuk. Csak épp császárjuk van. i■— János bácsi, tudja ezt Balázs? •— Tudja. De nem akarja hinni. Amily böcsületes magyar, hisz a bécsi maszlagnak is táncol, ha szól az a bécsi fütty. Hej pedig kicsinált dolog ez: ki akarják tűrni a magyar katonát a Világból. Azért éheztetnek úgy halálra. A minap is ötven hajdú halt éhen Pápán, fű volt a gyomrukban__a többi pápai ötven is elpusztult, rablásért akasztófén. Enni nem adnak és ha szerzünk, felakasztanak, ez a regula. És mi még mindig a törököt nyaggatjuk? Hát nem jobb volna megbékélni és velük együtt menni rá Bécsre? Figyel már Bezerédyné is. Csitt János, a török Isten ellensége. «"■ Nagyasszonyom, vén főlegény vagyok, sok csatán forogtam, nem rossz a török, a török csak akkor vadul, ha a keresztet emeljük, valamint hogy mi is csak akkor vadulunk, ha a félholdat mutogatják nekünk. Ha nem emlegetjük a hitet, egészen jámborul megvagyunk egymás mellett. Egyivásuak, egyszokásuak, biz’ Isten, mintha csak valahogy atyafiak volnánk . . . Ellenség? Az a török, de nem idegen. A török uraságos, jó ellenség. És többet ér az ily jó ellenség a rossz barátnál. Mert az ez a bécsi csűrbe. Ni hogy szaladnak ott lenn, hogy cserben hagynak! De észbe veszi már Balázs urunk és utánuk fogtat. Hopp, beéri, ugyan vállon nyomja a tenyerével azt a gyáva Teuffel generálist. Hogy lehordj’a . . . Vivát! Éljen Thököly! Bezerédyné megfenyegeti a szurokkeverő vas- Scanállal: — Csitt, öreg lator! — öreg? Hja nagyasszonyom, a Bajdu csak addig ugrál’ a bécsi füttyre, amíg fiatal, mire megöregszik, meg is okosodik. És torok barátságra adja magát ... Orsika megfordul: *- Anyám, háthaigaza van? (Folytatjuk ) Vasárnap 3 vág#i Uieln ®8l@ r£, teli) Fiígiriei ellen walSJcra — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Ma Vágó - TV Uheim Jenő kihallgatását folytatják.Kilenc óra előtt már megtelt a terem. Sokakat Vágó olcsó bohóckodása csalt ide. A vádlottakat hozzák. Elfoglalják helyeiket. Fényes csodálkozik a nagy zöld asztalon, melyet ma reggel állítottak be a terembe és megváltoztatta az eddigi rendezést. Polónyi kerül a vádlottak padjára ás Friedrich pedig oldalt ül a kőnyomatos tudósítók melletti verjgás.Őt rajzolják. Barátságos arcot vág. Száján még most sean tud uralkodni. Rákacsint a rajzolóra és fogai közt mormolja: — Ma befutök Usainnak . . . Az elnök negyed tízkor nyitja meg a tárgyalást. — Vágó-Wilhelm Jenő kihallgatását folytatom . . . Vágó nagy nekiiramolással elet a terem közepe felé. Az elnök előtt szegletesen megtorpan, írásait hanyagul az asztalra dobja. Belső zsebéből valami mosókönyv-félét ráncigál elő. Majd köszönésféle biccenésre lendül a feje. Neutánozhatatlan groteszk fürgeséggel pillant körül a teremben. Mielőtt beszélhetne, Szilassy ügyész emelkedik szólásra. Megzavarodva figyeli. Vastag, élveteg ajkát idegesen rágja. Szeme tétován siklik az elnökről az ügyészre.Érzi, hogy róla van szó. A mai tárgyaláson egyébként Vágó alaposan rácáfolt hibbant mivoltára.Összefüggően beszélt és idegbajáról csak akkor emlékezikmeg, mikor éppen erre van szüksége . » „ Vita Kovács vizsgálóbíróról Vágó-Wilheim Jenő kihallgatásának folytatása előtt Szilassy Pál ügyész kér szót és tiltakozik az ellen, hogy a vádlottak cinizmusból úgy állítsák be Kovács vizsgálóbíró szereplését, mintha elmebeteg állapotban vezette volna a vizsgálatot. Kovács ideges ember volt, idegrendszerét megzavarta a nagy felelősséggel járó munka, egyéb gondjai és pillanatnyi elmezavarában öngyilkosságot követett el; azt állítani azonban, hogy mint elmebeteg tettest, tett hivatali működést, a legnagyobb fokú lelkit svaretlenség és cinizmus. Ennek kijelentésével tartozik az igazságnak és az elhalt vizsgálóbíró emlékének. Polónyi Dezső dr., Erfel Mek védője tiltakozik az ügyész bejelentése ellen, amely szerinte túllépi a tárgyilagos igazságközepés határát és mintegy megvádolja Minnich törvényszéki orvosszaiéértőt, aki megállapította, hogy Kovács vizsgálóbíró elmebeteg volt. Az elnök a vitának azzal a kijelentéssel vet véget, hogy a Kovács vizsgálóbíró által felvett jegyzőkönyvek értékét az orvosszakártő meghallgatása után a sírásig a legnagyobb lelkiismeretességgel fogja mérlegelni. Figyelmezteti Vágót is, hogy olcsó védekezőeszközül ne használjon föl olyan körülményeket, amelyeknek elbírálására semminemű szellemi kvalitással nem bír. Vágó kihallgatása az elnöknek azzal a megserzésével kezdődik, hogy Margalics vizsgálóbíró előtt más vallomást tett, mint most a tárgyaláson. Fényesre vonatkozóan azt mondotta, hogy az ő (Vágó) jelenlétében október 29-án mintegy száz,ötven főnyi katonához beszélt, akiket felszólított, hogy ne engedjék a menetalakulatokat a harci térre, mert a háborúnak véget kell vetni és köz* társasággá kell alakulni. Vágót szembesítik Friedrich?!!! Vágó: A köztársaság szóra nem emlék* szem. Elnök: Vallotta azt is, hogy az Astoria* ban délután 5 és 6 óra közt vették a gyilkosság hírét és ez megnyugvást keltett. Igaz ez a vallomás. — Én idegbajos ember vagyok. Lehetséges, hogy mondtam, de nem emlékszem rá. — Azt is vallotta, hogy Friedrich is örült neki! — A szobák zsúfoltak voltak, visszaérnie* kezni nem tudok, de ha jól emlékszem, mintha láttam volna, hogy mosolyog. Friedrich különben humoros ember volt (Derültség.) — Ilyen szavakat ne használjon. Majd elveszem tőle a kedvét. A szabad délutánjait sötét zárkában, kemény fekhelyen és bilincsbe verve is töltheti! — Azt mondotta, hogy határozottan tudja, hogy Friedrich 30-án és 31-én egész nap ott volt. — Igen, ott volt. Az elnök elrendeli Vágó és Friedrich szembesítését. Figyelmezteti Vágót: Vigyázzon a szavai súlyára, mert ön már tett olyan nyilatkozatokat amelyeket indokolatlanul visszavont! Friedrich Vágó elé megy, aki szembefor* dul vele. Kissé elfogult hangon, remegő alak*kat mondja: — 29-én, 30-án és 31-én láttam az Astoria* ban. — Beszélt is vele? Kern téveszti össze mással? Vágó Friedrichre néz. Beszéltem vele, nem tévesztem össze. Csikós nadrág volt rajta, Friedrich „kirúgta“ a zsarolókat —• Beszéljen a jutalmakról!— Horváth-Sanovics említette, hogy ő jóban van Friedrichhel és pénzt is kap tőle. Egyszer feljött a miniszterelnökségre és forradalmi érdemeire való hivatkozással kérte, hogy utalványozzanak neki pénzt. „Én nagyon sokat tudok beszélni“ — mondotta. Azt is kijelentette, hogy ő mindenre képes, elszánt ember. Nem tudom, hogy azután Halász utalványozott-e neki pénzt, vagy sem. Ezek az emberek egyszerűen zsaroltak. Nagyon helyesen tette Friedrich István, hogy amint mondotta, az ilyen embereket kirúgta. ■—• Margauts vizsgálóbíró előtt megismételte azt a vallomását, amely szerint Pogány a miniszterelnökségen Tisza arcképére mutatva ezt mondotta: Erről az emberről már gondoskodtam, hogy többé ne lássa magát. Azt mondtam: gondoskodtak . Miért veszi most védelmébe Pogányt. Két, ezer is így mondta: „gondoskodtam“. Vágó is megfélemlítésről panaszkodik Majd egyéb ellentmondásokat tár elé az elnök. Vágó erre panaszkodni kezd, hogy őt a kihallgatások során megfélemlítették és befolyásolták. — Két detektív jöt hozzám a rendőrségen* úgy mutatkoztak be, hogy Prewy-dafcektivekén azt mondották, hogy lent a fogház udvarán ott vannak Prónayék. Én erre úgy megijedtem, hogy sírni kezdtem. Az elnök megkérdezi tőle a két detektív nevét. Ezután Vágó folytatólag előadja, hogy mi történt vele. • Közölték velem, hogy elvisznek a Margitkörútra. Ez megnyugtatott. Ahogy odaérkeztem, nyomban hozzáfogtak a kihallgatásomhoz. — Jelen volt Sztupka őrnagy úr és egy civilruhás úr, akiről kiderült, hogy Tálain. Ott volt Hüttner és Sztanykovszky is, akik kényelmes karosszékben ülve cigarettáztak. — Vigyázzon minden szavára és azok következményeire, mert úgy látszik, hogy maga játszik a szavakkal. — Kijelentem, hogy Sztupka őrnagy úr erőszakot nem alkalmazott, a legkorrektebbül járt eh Ellenben Ulain igenis szuggerálta belém a dolgokat. — Hogy egy ember ott állott, ezzel még nem szuggerált! Illata vallat *«« — 'Ulain megfenyegetett, hogy bevisznek -e földszinten a hetes számú szobába, később tudtam meg, hogy mi az a hetes szoba- Sztupka őrnagy úr később kimérd, mikor Fiam hallgatott ki. Kérdeztem tőle, hogy van-e neki joga kihallgatni; azt mondta, hogy van. Ő vett ki belőlem Károlyiról, Friedrichről mindenféle lehetetlen dolgot. Én szobatársaimnak rögtön elmondtam, hogy milyen vallomásokat vettek ki belőlem.