Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

1921 május 1. U1 Nemzedék Vasárnap A kereskedelem válságát két hét múlva érezzük Hivatalosan nyolc bukásról tárgyalnak —A leg­­több ügyet megegyezéssel intézik el — 'Az U3 i­emzedék tudósítóidtól. — Egyre több és több cég válik fiatetésképtelenné, beért a nyersanyagok és ipar­i árek ára világszerte esett és a magyar kopj«*»' több mint 80 százalék­kal javult. Weiszberger Béla dr., a hitelezők véd­­egyletének.--a vezetője a kereskedelem válságáról a követk­^Se­ket mondta munkatársunknak: — Ma még neon katasztrofális a kereskedelem helyzete. Igaz, hogy meglepetésekre­ is elő kell ké­szülnünk. Most hat-nyolc jelentősebb bukási esetet tárgyalunk. Az egyik kétmilliós passzívával, míg a többi passzíva átlag egymillió korona alatt van. "A legérdekesebb eset egy szegedi borkereskedő hét­milliós hiánya, amelyben kényszeregyezségi eljárás folyik. Őszintén megvallom azonban, hogy két hé­ten belül nagyobb arányú bejelentéseket várunk, ha nem is hiszünk azoknak a suttogásoknak, amely­ek harminc-negyvenmilliós bukásokról szólnak. A teg­­több ügyet egész csöndben sikerült elintéznünk. Az eladó iparosok a nagymérvű áresés miatt vissza­vették­ az árukat, vagy bonifikálták a különbségek egy részét és így elkerülhető volt a csőd. A textil-, vas- és papírszakmában az ítél így még nem jelent­­kezett.­­ Csak egy hónap múlva tesz döntés­­ a malmok és az állam leszámolásában . "Az Új Nemzedék tudósítójéróL — ír A malmok, mint ism­eretes, az őrlésig dij •fejében 80 millió kóronát követeltek az álla­mon. Utóbb maguk­ is belátták, hogy követe­lésük tulmerésül, és húszmillió koronával mérsékelték az igényüket. Ámde az állam még a hatvatcmillió koronát is sokal­ta és mi­után a tárgyalásnak nem lett eredménye, el­rendelte, hogy a malmok igazi jövedelmének megállapítására szakértő bizottság vizsgálja "tilt"a malmok könyvelését. A vizsgálat már hosszabb idő óta folyik és az eddigi ered­­ményről Bod János miniszteri tanácsos, aki a vizsgálatot vezeti, a következőket mondotta munkatársunk előtt: — A malmok túlzott követelése miatt meg­akadt tárgyalás új stádiumba jutott. A Pénz­intézeti Központ útján elrendelt újabb vizsgá­lat megkezdődött. Ez a felülvizsgálat nemcsak a könyvek egyszerű számbavételével történik,­­— mert a rendes tételek egybevetése már meg­történt, — hanem azok a nyílt tételek és té­nyezők jönnek számba, amelyek bevételekként­­szerepeltek és amelyeknél a malmoknak telje­sen szabadkezük volt- ilyen a zsákok rendel­kezésére bocsátásából származó bevétel. Az utólagos számítás hat-hét fajta ilyen figitt té­telre terjed ki és ezek jövedelmeinek megálla­pítása után lehet csak tiszta, képet alkotni a malmok követelésének realitásáról. A revízió körülbelül egy hónapig tart. A malmok tehát legföljebb egy hónap múltán kaphatnak pénzt. A térítés megállapí­tásánál azonban mindenesetre figyelembe kell venni a korona javulását. A malmok amúgy is jól keresnek s a térítés csak a korona közel háromszoros javulásával megfelelő lehet. Va­lutánk javulása folytán a malmok — még a maguk követelése alapján is — ma csak huss— huszonötmilliónyi térítésre tarthatnak igényt, de persze a felülvizsgáló bizottság munkája alaposan csökkentheti még ezt az összeget is. Mit végzett a searegienai konferencia? — Az Új Nemzedék tudósítójától — A barcelonai nemzetközi közlekedési konferencia befejezéséről tegnapi számunkban adtunk hírt. A tárgyalásról és a végzett munkáról illetékes forrás­ból a következő tájéktoztatást kaptuk: — A tanácskozás a békeszerződés 283-ik cik­kén alapult, amely elrendeli, hogy a népszövetség tagjai közlekedési egyezményt kössenek. A tanács­kozókon 43 állam vett részt, köztük Magyarország és Németország is, amelyek még nem tagjai a nép­­szövetségnek. A szomszédos román, szerb és cseh államok négy-négy megbízottal képviseltették ma­gukat. Az eredeti terv az volt, hogy az átmenet szabadságára s általában a közlekedés nemzetközi szabályozására vonatkozó kérdéseket szerződésileg rendezik. Ettől azonban el kellett állni, mert a vas­úti és kikötői kérdések más szempontok szerint íté­­lendő­k meg Európában, mint Amerikában és Ázsiá­ban. Az eltérő felfogásokat nem lehet összhangba hozni és ezért szerződés helyett csupán „szerződés­­típusok"-est állapítottak meg. E típusok az államo­kat nem kötelezik, hanem minta gyanánt szolgálnak a kötendő egyezmények számára. A szerződés­típusok a viszonosság és egyenlőség alapján állanak. A békeszerződésnek közlekedési vonatkozású rendel­kezései érvényben maradnak, kivéve a hajózási ren­delkezéseket, amelyekre nézve a konferencia új megállapodást létesített. Az értekezleten résztvevő delegátusok között egyébként az érintkezés nagyon fesztelen és barátságos volt. Sztanykovszki fentartja súlyos vádjait Ma az ügyész és a vádlottak faggatják — "Az Ifj Nemzedék tudósítójától "— Sztanykovszky vallatását tegnap befejezték. Ma elsősorban az ügyész a kérdezésre jogosult, csak azután kerülhet a sor a vádlottakra és a­­ vé­delemre. Most, már megállapítható, hogy míg Hüttner mindez,­ valószínűség nélkül terhelt, ad­dig Sztanykovszky nagyon sok valószínűség vád lett — tagadott. Bár vallomásából aim­e­nitt ki­­csemlült a halálra megírása és elszántsága, előadása m­égis táviról hézagos, de így is közelebb áll a valósághoz, mint Hüttner vallomása, kinek minden egyes szaván, kijelentésén, megértett, hogy erősen harcban áll az igazsággal. Talán a mai tárgyaláson az ügyész, valamint a­­védelem kérdéseivel tisztázódik Sztanykovszky állításának néhány olya® része, amely eddig könnyen él-, vehette­­volna vallomásának minden­ értékét. A védelem soraiban egyébként ma nagy fel­tűnést keltett egy levél, melyet egy, Bajánál ki­fogott holttest, zsebében találtak. A levél a meg­gyilkolt feleségétől származik, aki óva inti férjét attól, hogy Hüttner ellen valljon, mert úgy jár, mint a többiek. Amenn­yiben a levél nem apok­rif és nem a megszállott területen készült a per összezavarására, akkor az olyan fordulat az egyéb­ként is szomorú szenzációkban gazdag bűnügy­­ben mely megvilágítja azoknak az állítólagos tit­kos erőknek az akcióját, akiknek érdekük ennek vagy annak az igazsága mellett küzdeni. Az elnök háromnegyed tízkor nyitotta meg a mai tárgyalást. Sztanykovszky elővezetése után kijelenti: ,, A kérdezés joga a közvád képviselőjét illeti. Sztanykovszky az ügyész felé fordul. Kezét h­átra­kurcsolja és úgy válaszol a kérdésekre. Hang­­hordós­ása általában túlságosan temperamentumos és felelete nem egyszer a visszafojtott indulattól erőteljes kiáltásban tombolja ki magát. Az ügyész kérdez Szilassy ügyész. 1919 november 23-án a vizs­gálóbíró előtt ön a következőiket vallotta: „Ma­gamba szállt töredelmes vallomást akarok tenni minden külső kényszer nélkül, csupán lelkiismere­­temre hallgatva“. Ön mondotta ezt így? Sztanykovszky. Nem. Ezt a vizsgálóbíró úr stilizálta az irántam érzett jóindulatból. — A katonai körletparancsnokság ügyésze előtt azt mondotta: „Beláttam, hogy nincs ér­telme a cs­ü­rés -csavar­ásn­ak, a tiszta igazságot val­­lom“. Ének az ön, szavai’ — Igen. / *— Ezek után ön pon aznál áll elő, hogy gyónni fog és tulajdonképen komédiát akar csinálni az igazság szol­gál­tatásból (Moraj és felkiáltások a védők oldaláról: Az Icévasééi'y _ Ön, aki Ma® 1 teher­fegy­verral meggyilkolt egy ártatlan embert ... . Sztanykovszky szinte rákiért az ügyészre: Azt én nem, tettem­. „Nem mondhatom meg! . . __ Miért mondotta Sztupka őrnagy ur, akié ügyvéd és mások előtt, hogy ön magára vállalja a gyilkosságot? __ Ezt nem mondhatom meg. — Miért? k • — Nem, indokolom,,■ — Ön tanú. Tehát meg kell indokolnia, ha a feleletet megtagadja. Sztanyk­ovszky mereven néz az ügyészre Le hallgat. A pillanatokig tartó csendet az elnök szakítja meg, de Sztanykovszky az ő kérdésére sem válaszol, némán áll a terem közepén. Az ügyész tovább kérdezi Sztanykovszkyt: — Ön azt mondotta, hogy beismert© a kato­­nai bíróságnál a gyilkosságot, mert azt hitte, hogy nyolc-tíz esztendővel megszabadul. A polgári bíró­ság előtt is beismer olyan bűncselekményt, amely­ben való részvétel fejében halálbüntetés jár. Sztanykovszky: Amit a polgári bíróság előtt beismertem, azt visszavontam. A visszavonás indo­kolását a főtárgyalásra tartom fenn. — Csakhogy a katonai tárgyaláson a fegyver­­szakértők magállapították:­, hogy arról a helyről, ahol ön állott, egy lövésnek kellett történnie. Ha pedig ez így van, akkor nem 3—10 évre, hanem halálra ítélik! — Akkor sem féltem, «— kiáltja Sztany­­kovszky — mert tudtam, hogy ártatlan vagyok! Ön azt ígérte, hogy elmondja, mire ala­pítja azt, hogy ennek a pernek politikai háttere van. Hüttnert Ulain tanította ki —* Elsősorban onnan tudom, mert­ Lengyel ingyen ajánlotta fel nékem a védelmit, —­ hát miért beszélt rá engem arra, hogy vállaljam a • Tisza gyilkosságot? Amikor a halálos ítéletem­ után áthoztak a polgári törvényszékhez, miért mondotta az édesanyámnak Lengyel, hogy mint anya hasson a fiára, hogy fent­art­sa, a beismerő vallomását. — Ön szerint Hüttner azt mondotta, Fried­rich Istvánt erkölcsi halottá kell tenni? Ki mon­dotta ezt Hüttnernek? — Hüttner úgy mondotta, hogy őt Ulain ta­­nította ki. — Október 25-i történetét mindketten egy­formán mondják el. Talán mégsem eleitől fogva valótlan Hüttner vallomása? — Amit a forradalmi eseményekre mond, az igaz, amit a gyilkosságra, mond, az valótlan. — A katonatanácsnak voltak­ helyiségei a hídügy­ben? — Igen, a fel­adatom után. —­ Ön a­ gyilkosság előtti időpontra vonatko­­zóan elmondotta, hogy hol járt. Állítólag fontos megbízatással kiment a fegyvergyárba, délután öt órakor indult autóval Lss Astoriából revolvereket átvenni. Hogy van az, hogy ön katonatisztek, em­berek között forgolódott akkor és egyetlen lelket sem tud megnevezni akikkel ebben az időpontban érintkezett? !— Nem tudom a nevüket. Száz és száz ember­­rel érintkeztem, de a nevüket, nem tudom. —■ Ön a helyszíni szemlén megjelölte a Roheim­­villában azt a helyet, ahol a gyilkosság végrehajtá­sakor állott. Tisza személyzetének két tagja önt fel is ismerte. Hogy tudta azt a helyet olyan pon­­tosan megjelölni, ha nem volt ott? — Mert már előbb volt ott egy helyszíni szende, azonkívül Hüttner a vallomásában előadtai,­­hogy hárman ölték meg Tiszát és hogy én mint negyedik hol állottam. — De a személyzet két tagja azt mondotta, hogy ön állott az ajtó mellett. Megrágalmaztam ártatlan embereket . Mikor ezekkel először szembesítettek­, azt mondották: Hasonlít, mert olyan sovány. Hónapok múlva azt mondották: Úgy néz ki, mintha az lenne. Egy év múlva azt mondották: Most már mégis, merjük. — A katonai főtárgyalá­son Ön a beismerő val­lomás alapján halálos ítéletet kapott. Nem tartja emberileg érthetőnek, ha ön ennek a beismerő val­­lomásnak a súlyától szabadulni akar? —* Megrágalmaztam ártatlan embereket, ezt­ vissza akarom, vonni. Magam is ártatlan vagy a­ma Megmondottam, hogy felemelt fővel nézek a haj­tás elé. — Ön azt mondotta, hogy amikor Kovács vizsgálóbíró előtt nőtt akart vallomást tenni, ezzel fenyegette meg:­ „Ha maga nem vall, erő­sebb kezekbe adom!“ Ön szerint ennek a következ­­ménye volt az, hogy a rendőrségre küldték. ~4“ Igen, mert én nem tudom elképzelni, mi ok volt erre, hiszen már három hónapja vizsgálati fogoly voltam. A keresztkérdések — A vizsgálóbíró igen törvénytisztelő ember volt ét azért vitték át a rendőrségre, mert Hütt­­ner akkor tett beismerő vallomást és önt szembe­síteni kellett vele. — Nagyságos ügyész úr! — kiáltja indulat®* san Sztanykovszky — a többi vádlottak közül, senkit sem vittek át, csak engem. A többi nem volt lényeges. •— Amikor önök Hü­ttnerrel együtt felnyitot­tak egy kasszát a Deák Ferenc-száll­óban, ön azt mondotta a Tisza­ gyilkossággal kapcsolatban: „Úgy felfordult, mint egy kutya!“ — Ezt a kijelentést soha nem tehettem. — Ön a katonai tárgyalás folyamán váratla­nul azt mondotta, hogy hátrálás közben Dobó is adott le egy lövést. Nem azért mondta ezt, mert akkor már a fegyverszakértők megállapították, hogy az ön helyéről egy lövésnek kellett történnie? — Lengyel mondotta, nekem, hogy a, fegyver* szakértő véleménye ránk nézve nagyon terhelő­en akkor tanított ki erre a vallomásra. Az ügyész ezután részletesen kikérdezi a röp­­céduláknak a­ szerepére vonatkozóan, majd rátér a gyilkosság után Hüttnernek és Sztanykovszky vak a rendőrségéit történt megjelenésére. Ügyész: Igaz az, hogy önt, Dobót és Horvatot Friedrich István beszélte rá a gyilkosságra. — Nem igaz. Nem akarok leleplezni... —­ A katonatanács tagjai ka­ton­a ruhában jártak ? — Igen. — Miért kellett akkor? Önnek 1000 korona civilr­uhára ? — Mert én mentem a röpcédulákat nyomatni*

Next