Uj Nemzedék, 1921. november (3. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-03 / 246. szám

1921 november 3. jt „ Mit szólnak ahho­­ a békák hogy a­­ városligeti tavat lcsapolják ? "Mali néni papancsolgat a kakukos órának No, a békáknak befellegzett, leg­alább a Városliget felé be. Tegnap kint ődöngve az őszi fák alatt, lá­tom, hogy a ligeti tó vize eltűnt, em­berek talicskáznak, sepregetnek, tisztogatnak a mederben s készítik elő a pestieknek a korcsolyapályát. Bent a városban még nem is tud­ják, a ligeti fák azonban már fázós rémülettel várják a telet. A békák is meghökkentették, hogy nagy földindulás, felfordulás készülődik, ha ugyan már nem alszanak. A liget­ fái . . . Kopott padok, di­dergő, zörgő bokrok... Az elhagyott utón egy gavallér megy előttem. Dudorász, hetykén jókedvvel s a sétapálcáját pörgeti a kezében. A platánok alatt sétál, megnézi a meg­fagyott, elnémult szökőkutat. Mi járhat az eszében? Az égen néhány szürke felk­eröngy. Ki gondol rá?... Istenem­, ki is gondolna rá itt, a búcsúzó lombok ligetében arra az öreg úrra, aki vagy negyven éve itt hallgatta az egyre növekvő város neszét, az omnibusz kürtjét és azt mondta ezeknek az Utaknak, fáknak, szökőkútnak, hogy nemsokára elmegy. Hol van a lassú omnibusz, ami akkor modern, fiatal volt az ifjú városban s ma már las­san, lassan, észrevétlen kikopik az utcáktól. Egy öreg úr járkált itt sokszor, mondom magamban az őszi ligetben és mormolta magában ezt íl verset: Ki a korral szeret haladni, Vasútra váltja fel magát S örül, ha van hely felakadni S úgy lógni ott, mint egy kabát . . . az emberek megfordultak utána, aki sétabottal kezében a nagy útra készülődött s mellette a kis­­unokája aprózta a lépést: Arany János . . . mondották. Lám, a bitang világ, d­ogy változtatja arcát: Csak­ a lógás marad örök, úgy látszik, ha­­omni­busz jár itt, ha villamos. Most távol a falvakon tanyákon az ökörnyál fehérült a ködben. Asz­­szonyok szapulnak, a kutak mellett a mosófa veri az ősz hangtalan éne­kének ütemét. Ki hallja itt a város­ban? Ki veszi észre, hogy a Múzeum­­kert elcsendesül? A fiuk nyári ked­ve idegenül hangzik, már halott itt m­inden, este korán bezárják a rá­csos kaput, az olló s a fogócska is csöndesebb, a nagyszabású futóver­senyek is ritkulnak. Ha a köd le­száll a Múzeum hatalmas épületére s a nép megy haza sütni gomolyság­­ban, összevisszán a villanylángos, söttétes körúton egy rövidlátó szo­bor nézi előrehajolva az embereket. Két kis diák is megy, mendögél hazafelé,­­ Kemény Gabi és­­Haj­­czinger Berci 111. a) osztályosok. A nyáron összevesztek a stafétafutás­nál, ma kibékültek, hogyan lehetne haragudni már? Összekarcolva, csön­desen beszélgetnek a futballról, mo­ziról, bélyeggyűj­tésről... Holnap lesz magyar, földrajz, történelem, számtan... A villanyos nagy koszorút visz ... Már a temető bezárva, hová viszi? Be is fejezném e csöndes esti sé­tát, csak még Máli néniről kell ír­nom. Máli néniről, aki a Szondy­­utcában­ lakik s reggeltől-estig az unokáit regulázza kétségbeejtő buz­galommal s a. ..Jani, ne lármázz“, „Fogd be a szád” elhangzik százszor is egy órában, mint a kis kölyök lo­vakat futtat s viharos csatákat vi a parketten ólomkatonáival. Nohát tegnap már komolyan be­le illettek a kályhába, mert Máli néni elszundikált a fűtőiben, kézi­munkája az ölében. Hat óra. A ka­kukos óra kakuköl s Máli néni rá­­ripakodik álmában. . — Kuss, fogd be a szád . . . A kis kölyök álmélkodva hall­gatja, hogy a­ nagymama hogy po­rol az órával s jókedvűen újsá­golja az apjának. — A" nagymama összeveszett a kakukos órával. Kint a fasorban fa a fázós őszi szél. Az emberek a télikabátjuk 1­.-' gondolnak ha van. — És ha nincs? ih. f.) Az „önrendelkezés“ volt amaboru utolsó szakában az egy ilyen akzlag, melyet a népeknek beadtak, a má­sik a ..demokratikus kormány­forma“. Az „psi rendelkezés“ a monarchiának volt szánva, a „de­mokratikus kormányforma“ a né­met birodalomnak. A maszlag ha­tott. Parisban ♦megalakult a cseh­szlovák kormány, Londonban a jugoszláv komit, s ezzel a mon­archia sorsa meg volt pecsételve. Németországban a liberális és szo­­cialista pártok kierőszakolták Miksa badeni herceg „demokra­tikus“ kormányát s ez a német front döntő veresége után meg­akadályozta a hadseregnek olyan szervezett, rendszeres és lassú hát­rálását, mely a feltétlen fegyverle­tétel helyett tűrhetőbb békét tett volna lehetővé. Ma nincs gondolkodó ember, aki már meg ne győződött volna róla, hogy úgy az „önrendelkezés“ mint a „demokrácia“ tisztára csak esz­köz volt a nyugati hatalmak kato­nai , és gazdasági céljainak eléré­sére: eszükben sincs, hogy az ön­rendelkezést és a demokratikus kormányzást komolyan megvaló­sítsák otthon, de nagyon jól tud­ják, hogy e két jelszóval a bevá­­lasztásnak milyen rettenetes mér­tékét leh­et elérni — az ellenfe­leknél. Az „önrendelkezésen“ holnap már túl leszünk: a magyar alkot­mánynak ezer év óta legerősebb­ pillérét, a törvényalkotás szabad­ságát elveszik tőlünk és törvénybe iktatják azt, amit parancsolnak. A tartalom mellékes, a parancs a fő,­­ ha a magyar fiuknak leá­nyokká és a magyar leányoknak fiukká való átváltoztatását kellene törvénybe iktatnunk, azt is épen, olyan készségesen megtennék, azon egyszerű oknál fogva, mert parancsolják oly hatalmasságok, melyek kétségtelenül sokkal erő­sebbek, mint mi és mi most egy oly háborúba, mely a maradék mű­­­­sigazságot is elpusztítaná, nem bo­­csájtkozhatunk. A másik maszlag, a „demokratikus kormányzás“ azonban még foglalkoztatni fogja a nyugati hatalmakat is, min­ket is. Az a gondolat, hogy a „demokra­tikus kormányzás“ biztosít min­dent, ami csak jó a nyugati hatal­maknak,­­ tulajdonképen már megbukott. Az első cél az volt, hogy egy oktrojált, teljesen általá­nos és egyenlő választójog alapján összeülő parlament kebeléből ala­kuljon demokratikus kormány. Ez megtörtént. Ettől a parlamenttől azt várták, hogy legalább is az ónodi országgyűlés példáját fogja követni. Ebben tökéletesen csalód­tak és két évi­­várakozás után ezért tértek át az ultimátumok egész so­rozatára. A „demokrácia“ úgy, ahogy Prágában és Londonban gondol­ták,­­ nem vált be Magyarorszá­gon és nem is fog beválni. nem volt és sehol nem lesz sok vá­­lasztójog oly demokratikus,­­mint volt Magyarországon 1920 január­ban; minő „demokrácián kívánnak még! Talán választás n­élkül, par­lamenti rendszer nélkül, oktratáli kormánnyal! Mi már ezen is túl vagyunk, 1905—1906-ban nálunk ez a Kristóffy- féle demokrácia, is ki volt már próbálva és bár felül­ről gyfi alulról egyaránt támogatta Bécsi és a hazai szociáldemokrácia, tökéletesen meddőnek és lehetetlen­nek bizonyult minden kísérlet. Mi már szereztünk tapasztalatot arra nézve, hogy mást, mint amit a nemzet akar, a nemzet életében tartósan érvényesíteni se szu­ronnyal, se demagógiával nem­ lehet. A demokrácia kisebb vagy na­gyobb mértékének, a kormányzat formájának és szellemének megál­lapítása nem csupán joga tehát a nemzetnek, de annyira egyéni, a saját organizmusából fakadó funk­ciója is, hogy azt kívülről szabá­lyozni. ...kényszerrel létrehozni akarni teljesen hiábavaló, feltétle­nül meddő kísérlet. A magyarokat különben sem kell demokráciára tanítani a világ semmiféle nációjának; emberséges törvények hozatalában nem egy­szer megelőztünk híres nyugati or­szágokat s a jövőben is nyílt pálya­­Magyarországon a demokrá­cia szabad fejlődése számára, -r ,a magyarság jövője érdekében. De hogy idegen érdekből, idegenek diktálják reánk a demokrácia for­máját és hogy a demokrácia ürü­gyével a szétdarabolt Magyaror­szágot még az önkormányzástól is megfosszák,­­ egy ilyen kísérlet nem sikerülne. Olyan szociális és egyéb „demokraták“, akik ezt akarnák, Magyarország területén csak igen gyér számban fognak jelentkezni. talánosságban foglalkozott eddig a stranka közösség kérdésével, de a részletek tárgyalásába még nem bo­­csájtkozott. A mai viszonyok ügye­­lembe vételével tehát még nem volt alkalmunk arra, hogy mélyebb ta­nulmányt készíthettünk volna elő a munka és a tőke kiegyensúlyozásá­ról. A második maszlag u­j Nemzedék A gyáriparosok a munkásközösségröl n Csak nyugodtabb időkben lehet róla szó.­ — Az Uj­ Nem­zedék­udósitójától — Újabban egyre több szó van él a közvéleményben a­ munkapofi­­cég tervének megvalósításáról. Ál­lítólag a miniszterelnök már hozzá­­­járult a tervezethez és így a Nei-J­haris-féle rendszer rövidesen a m­eg­­­valósulás stádiumába jutna. Ezt a termelés és a szociálpolitika szem­pontjából oly beláthatatlan fontos­ságú kérdést szerintünk csak a leg­nagyobb megfontolással és körül­tekintéssel szabad kezelni és a vég­leges döntésnél valamennyi érde­kelt véleményét figyelembe, b­éll venni. Kétségtelen, hogy a legége­tőbb társadalmi probléma a mun­­­káskérdés, amelynek igazságos , és becsületes megoldásától a jövő tár­sadalom békéje és egészsége függ. Egyes szakemberek véleménye szerint most volna itt a lélektani pillanat a munka és a tőke koalí­ciójára. Épen ezért érdeklődtünk a gyáriparosoknál, hogy a munkakö­zösség megvalósításának kérdése milyen stádiumban van. — A Gyáriparosok Országos Szö­vetsége — mondotta informátorunk — és úgy foglalkozik általánosság­ban ezzel a kérdéssel, mint minden egyéb szociális vonatkozású üggyel de a szövetség az üzemeket állásfog­lalásra még nem szólította fel. Ez a kérdés rendkívüli meggondolást igényel és nagyon kérdéses vájjon a mai időpont alkalmas-e a munka­­közösség ideájának fölvetésére. A gyáripar a folytonos valutaingado­­zás, nyersanyag nehézségek, az ex­portlehetőségek megszorítása és az egyre növekvő drágaság miatt, amely újabb és újabb terheket rak a termelésre, oly küzdelmet vív, hogy az ilyen átalakító hatású újí­tások tárgyalásába is alig bocsát­kozhatni. A magam részéről alig hiszem, hogy illetékes helyen ezt a kérdést felvetették volna. A tőke és a munka viszonyának új etapot je­­lentő rendezésére csak nyugodtabb viszonyok között kerülhet a sor mert a mai pm-uv,,­­gy társadalmi kilengések idején e kérdés megboly­gatása helytelen megoldást eredmé­nyezne, ami a társadalomra belát­hatatlan veszéllyel járhatna. Reimann Ernő a Salgótarjáni Kő­­szénbánya Társaság igazgatója e kérdésről így nyilatkozott: — A GYOSZ tudtommal csak ál­ Csütörtök 3 A vaskereskedök tiltakoznak a behozatal kor­­látozásáf^-4s a vas további áremelése ellen Békében 13­ fillér, ma 24 korona a rudvas kilója — Megokolt-e a RU mamurányi áremeljneP* — Az Ü] Ne iiHuMff1!1 I valósitójátó!. — ^-^Tmagyar vaskereskedők érde­keik védelmére a napokban kon­gresszust tartanak, amelyen megvi­tatják azokat a sérelmeket, ame­lyek a Vaskereskedelmet főleg a vasgyárak kereskedelmi politikája miatt sújtja. Kádár Gyula dr.­a és a vaskereskedők közötti harcról a következőket mondotta­­ munka­­társunknak: — Tanácskozásunk legfontosabb­­pontja a forgalmi korlátozás kér­dése. Igen sok vasáru tekintetében Csonka-Magyarország a külföldi behozatalra­ van utalva.. A behoza­talnak túlságos korlátozása, ame­lyet a vasgyárak erőszakolnak, ká­ros a kereskedelemre és a fogyasztó közönségre egyaránt. Követeink fogjuk a Vasbehozatal korlátozásá­nak megenyhítését és állást fogla­lunk a túlzott vámemelés ellen, amelynek szintén forgalomkorlá­tozó hatása van. Reméljük, hogy­ közbelépésünk eredményes lesz, hi­szen a múlt évben kiadott vámpót­­lékrendelet is minden tekintetben honorálta felterjesztésünkben megj­­elölt kívánságainkat.­­ A fogyasztóközönség szem­pontjából is kívánatos, hogy a kor-­­­mány enyhítse a vas-b­ehozatali korlátozást. A Ri­mamurányi az utóbbi időben több ízben emelte a­­vasnak árát. A korona esésén kívül a vascikkek drágulásának ez a fő­oka. Hogy megokolt volt-e az ár­emelés, azt nehéz eldönteni. A leg­utóbbi hónapokban hatvan száza­lékos áremelés következett be, ho­lott — vélet­­ényünk szerint — a termelési költségek ilyen arányban nem emelkedtek. — A békében 13—20 fillér volt a vas ára, ma pedig az úgynevezett kereskedelmi rudvas kilója 24 ko­rona. Újabban a finom lemez 4, a sodronyszeg szintén 4, a horgany­zott lemez pedig 60 koronával drá­gult. Ez százhúszszoros drágulásnak felel meg,­­holott a termelési költsé­gek a békeköltségeknek csupán har­mincszorosára emelkedtek. Igen nagy jelentősége van a vasalapár megállapításának, mert a drága rudvas nyomán drágul minden vas­áru­cikk.­­ A tanácskozásunkon szerepel ezenkívül a detail- és a nagykeres­kedők közötti ellentét­ kiegyenlítése. A nagykereskedők ugyanis a fo­gyasztóközönséget elhalmozzák aján­­lattal, versenyt támasztanak a kis­kereskedőknek és azok megélhetését lehetetlenné teszik. A magunk részéről szükségesnek tartjuk megállapítani, hogy a kor­mánynak nagyobb gondot kellene fordítani az egyik legfontosabb nyersanyag, a­ vas ármegállapítá­sára és nem szabadna azt kizáróan az érdekeltekre bízni. Ha szakembe­rek véleménye szerint túl drága a vas­ alapát, gondoskodni kell annak sürgős mérsékléséről. A behozatal korlátozásának kérdésénél is első­sorban a fogyasztóközönség érdekét kell szemelétt tartani az ipar­véde­lem biztosítása mellett. ... lx*A sTtfsftíSniff, hogy Briliáns, 5,1* SPB íS® a legjob­b árakat. Eladás : CUJ|lO csakis: Andrási p­ut 37. szász. Vétel csakis: Király-utca 5Q*

Next