Uj Nemzedék, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

1922 • Az események középpontjába ekkor kerül bele először Hegedűs Pál altábornagy is. Ostenburgnak küldött levelében a király ugyanis még a következő felszólítást írta: „Hegedűs Pál altábornagy számára. Felszólítom, hogy haladéktalanul jelentkezzék nálam. Károly s. k., Lehár s. k.” Még az éj folyamán értesítették a király megérkezéséről a Sopronban tartózkodó Rakovszky Istvánt és Uratz Gusztávot, majd autón vitték őket a sajtoskáli kastélyba, ahol a király már várt rájuk. Rakovszkyékkal együtt ment a király elé Ostenburg is. Megérkezése után a király azonnal lement az urakhoz s itt először Ostenburggal közölte, hogy ezredessé léptette elő és zászlóalját dárdavadász ezreddé nevezte ki. Ostenburg azonban nyugtalankodott és minduntalan afelől kérdezősködött, hogy a király visszatérése nem okoz-e valaminő bonyodalmat? Rakovszky, Gratz és a többié!, akik a király kíséretében voltak, megnyugtatták, hogy nem lesz semmi komolyabb baj. Ugyanekkor Lehár közölte Ostenburggal azt is, hogy a királyt majd ő kíséri be zászlóaljával Budapestre. A királyi pár és a társaság hajnali négy óráig maradt együtt, akkor pedig két autón Sopronba mentek. Sopronban kezdődik azután Rakovszky első ténykedése. A király ugyanis proklamációt adott ki, a neki korábban tett eskü érvényére. A kiáltvány Rakovszky ellenjegyzésével jelent meg. Október 21-én délután jelentkezik a királynál első ízben Hegedűs Pál altábornagy is. Az uralkodó Hegedűst a következő szavakkal mutatta be a királynénak: — Ez az én derék Hegedűs altábornagyom, kiről én neked sokszor, beszéltem . . . A fogadtatás után Hegedűs altábornagy Lehár tábornokkal közölte, hogy az országnak nyolcvan helyőrsége van a király mellett. Budapesten pedig már Beniczky mindent előkészített. A körletparancsnok — úgymond Hegedűs — Sárkány tábornok ugyan a királyellenesek táborához tartozik, de őt már ártalmatlanná tették. A bevonulás puskalövés és kardcsapás nélkül történhet még Budavárába, így találkozunk először Hegedűs altábornaggyal a vádiratban. Később is szó lesz róla de akkor már Hegedűs , a kormányzó megbízottja. A győri tartózkodásig Rakovszkyval és Gratzzal alig foglalkozik a vádirat. Legfeljebb csak annyiban, hogy elmondja a kabinet megalakulásának már túlontúl ismert részleteit. Győrből, mint tudunk, a király vonata tovább igyekezett és Ostenburg csapatai is folytatták a főváros felé a menetelést. Az előnyomulás már meglehetősen nagyméretű volt, Ostenburg csendőrei már-már Budaörs előtt állottak, mikor megérkezik Bethlen miniszterelnök üzenete. Ekkor követte el Rakovszky a legsúlyosabb bűncselekményt, amit a vádirat különösen hangsúlyoz és amiért a vádtanács elnöke még fegyházbüntetést is kilátásba helyez. Bethlen ugyanis telefonon közölte Rakovszkyval, hogy tudomása van Ostenburg csapatainak előnyomulásáról. Épp ezért nagyon kéri, hogy mielőtt még bármiféle lépéseket tennének, fogadja Őfelsége Vass József kultuszminisztert, aki a kormányzó levelét viszi. Ez a helyzetet megvilágítja és ezzel el lehet kerülni a testvérharcot. Rakovszky erre azt felelte, hogy a királyhoz megy és a választ pár perc múlva megadja. A vádirat szerint alig két perc múlva jelentkezik Rakovszky és közli Bethlennel, hogy 30—100,000 korona egy kávéházi ruhatár évi bére Háromezer koronás bevételek esténkint — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A kávéházi és éttermi asztalokról réges-régen eltűnt a gyufa. A háború kapzsi nyomorusága vitte el. A gyufával együtt eltűnt sok más minden. Leszedték a ruhafogasokat is. A nagy állványos fa- meg rézfogasok nem meredeznek többé. A sok fogas bevándorolt egy kis helyiségbe és egy csoportba verődve ruhatár lett belőle. Valamikor csak szín-, házakban meg hangversenyeken használták a ruhatárat. Aki kávéházba ment és valami értékesebb holmija volt, megkérte a főurat, aki azt a saját szekrényébe zárta a szívességből. Azóta nagyot fordult a világ. A ruhatár lett az egyik legkitűnőbb téli vállalkozás. Már a kora nyári hónapokban hihetetlen versengés folyik egy-egy jólmenő kávéház vagy étterem ruhatári bérletéért. A ruhatárosok többnyire volt kávésok és állásnélküli főpincérek. Akad közöttük nyugalmazott, esetleg menekült tisztvisselő is. A ruhatárosok kulisszatitkaihoz igen nehéz hozzáférkőzni. A bevételről és különösen az évi jövedelemről egyáltalában nem nyilatkoznak. Természetesen ugyanez a bérbeadók álláspontja is. Általában bevett szokás, hogy a ruhatár bérletösszegének annyinak kell lenni, amennyi az egész kávéház, vagy étterem évi bére. A legkisebb bárban vagy mulatóhelyen is a legjobb és legfeltűnőbb helyen van a ruhatár. Nem egy tulajdonosnak tízezrekbe került a ruhatári helyiség alakítása. A főváros egyik legkisebb mulatójában a „Csili“ borban, aholpedig mindössze tíz asztal van, öten nagyszerűen megélnek a ruhatárból. A tulajdonosnak is jut a jövedelemből bérösszeg címén húszezer korona. A „taksa“ különböző. A vendégek általában 2—5 koronát adnak. Ennyit kell fizetni a színházakban is. A mulatókban azonban 10—20 koronát is adnak. Körsétám alkalmával az egyik bárban csak két koronát adtam a ruhatárosnak. Természetesen a kisasszony„elfelejtette“ feladni a télikabátomat. Szakértők mondják, hogy az idei tél különösen kedvez a ruhatárosoknak. A ruhatárbérlők egy évi általában 80-100.000 korona bért fizetek. Álljanak itt a törzskávéházamban tapasztalt adatok. -A Spolarits-kávéház ruhatárát ketten bérlik éri negyvenezer koronáért. A ruhatárban háromszázötven számozott fogas van, azonkívül tíz nagy ruha- állvány. A ruhafogasok mindennap ki-étel nélkül megtelnek. Egy-egy fogas napi jövedelme átlag négy korona. Így a ruhatárosok naponként 1500—180- ■koronát keresnek. A kávéház tulajdonosa éppen eléggé bánja, hogy a ruháját ilyen olcsón adta bérbe. A ruhatár különben hat lépés hosszú és négy lépés széles, teljesen sötét helyiség. Éjjelnappal világítani kell. A ruhatárosok amerikai rendszer szerint kezelik a ruhatárat. Az egyik bérlő, mint „direktor úr foglalkozik a vendégekkel. A mit sem sejtő érkező észre sem vesz, hogy a „direktor úr“ már lefejtette róla a kábát,az s a „kisegítő“ máris szalad a kabáttal a ruhatárba. A másik bérlő a ruhatárat rendezi. A kiszolgáló segédszemélyzet esténként és fejenként hetven korona javadalmat kap. Szilveszterre kivételesen száz koronára emelték föl a napidíjukat. A kiszolgálók rendszerint állásnélküli pincérek nyomdászók. Akad közöttük állásnélküli magántisztviselő is. A két ruhatárbérlő - mint beszédükből kiderült - a téli és a tavaszi munka fáradalmai után Siófokon pihen. A ruhatár valóban a legkitűnőbb üzetek közé tartozik. Érdekes felvilágosítást kaptunk a ruhatárak kezeléséről a igudo termeit, hanem a ruhatárat is ház, kezelésbe vették. A bevételi összejövet/i/mirS/ 7-Pichati)’, ho^' a termek teljesen Mereszti a fűtés, ^lagitas és a személyzeti kiadás. A Vigadó tiszta jövedelme a ruhatárból ered Az ügyosztály költségelőirányzata szerint az évi tiszta jövedelem, mely L , rVh,teri bevétel, több lesz félk?ronun°l. Az állami színházakSiSkh4^„ kozel ik‘ nagykereső ruhatárbérlők " menny?°adót fizetnek a forgalmi adón kívül? Új Wemx-sz fék Szilveszteri mérleg Hálákat adunk neked, Isten, hogy ismét megértük egy oly esztendő végét, melyről egyébként elmondhatjuk: „nincs köszönet benne!“ Hálákat adunk érte mindazáltal, mert jó és boldog éveket végigélni nem nehéz, míg az efajta évek átszenvedéséhez, mind az 1921 is volt, Istennek különös segedelme szükséges. Az 1921 megcsalt bennünket, miként már egy féltucat előde. Mindabból a jóból, amit 365 nappal ezelőtt kívántunk az országnak, egymásnak és magunknak, vájjon mi teljesedett be? Ha a gondos kereskedő példájára megcsináljuk az év mérlegét, száz ember közül kilencvenkilenc veszteségről fog panaszkodni. Ahol ilyen rosszak az egyéni mérlegek, milyen lehet hát az ország mérlege? Gyógyult-e valami az ország bajai közül? Semmi! Támadt-e új baja az országnak? De mennyi! Nagyobb lett ez évben az ország területe? Nem, levágták belőle Nyugatmagyarországot. Gazdagabb lett az ország? Hegedűs Loránd zseniális pénzügyi politikája miatt a magyar értékpapírállomány veszített az értékéből huszonegymilliárdot. Hegedűs gyógyíttatja megrongált egészségét és nemsokára teljesen felépül, de ki gyógyítja meg az országot? Mikor fog az ország meggyógyulni? És mi lesz a nagy pénzügyi kapacitásokkal, akik Hegedűs kalandos vállalkozását mint öreg, tapasztalt pénzügyi politikusok a nemzet bizalmába beajánlották? Hallgatnak tovább s nem érzik még, hogy nekik is az az erkölcsi kötelességük, mint Hegedűsnek: vissza a magánéletbe! Ipari munka még mindig nincs s a kereskedelemben oly nagy a pangás, aminő Budapest fennállása óta sohasem volt. Vannak órák, amikor egész utcasorok összes boltjaiban együttvéve egyetlenegy vevő sem jelentkezik. Ez pedig csak másodsorban a boltos baja, elsősorban az országé, mert ha a textilkereskedő a boltot becsukja, még mindig lehet hordár, de ha a kereskedelem meghal, az ország már nem lehet más, mint koldusok tanyája; ha az állam csak a földadóra volna utalva, pár hét alatt csődbe menne. Ezt a tényt szintén a mérlegre téve, nem is kell az embernek nagyon gyengeszívűnek lennie, hogy azt mondja, hogy „a helyzet kétségbeejtő.“ Eszmékben az év csodálatosan meddő volt .A legkomolyabb és leghiggadtabb emberektől, láttunk oly kezdeményezéseket, melyeknek meggondolatlansága egyenesen az őrülettel határos volt s válságos szituációkban többnyire a véletlennek jutott a döntő szerep. Nemcsak a nagy alkotások hiányoztak, de a nagy akaratok, sőt ami példátlan a világhistóriában: még a tervek és célok is- Az egész politikai élet sokkal zavarosabb ma, mint egy évvel ezelőtt; a pártok jobban eltávolodtak egymástól s az egyes pártokon belül a centrifugális erők vannak növekedőben. A nemzetgyűlés utolsó heteit éli, hatalmas restanciákkal és egyre csökkenő felelősségérzettel. Közeig a választás, amelyre a helyzetnek megfelelő stílszerűséggel, csak a legutolsó órában gondol mindenki, akinek részt kell vennie benne, kormány, pártok és képviselők egyaránt. Ebből megint olyan tobu-va-bobn lesz, amilyent nem látott a választások története. Mivel az új esztendő mindig csak a régire épülhet fel, oly kevés bizakodással várjuk az új évet, hogy reményeinkben nem, de legfölebb csak reménytelenségünkben csalatkozhatunk. OOOOOOOOOOOCOOOOOCOOOOCXJOOOOCOOCOOOOOOOOCCDOOCXXXXXJOO Szemelvények a Rakovszkyék ellen készített vádiratból - Az Új Nemzedék tudósítójától. Az ügyészség, mint ismeretes, negyvenoldalas vádiratot készített a király hazahozatala ügyében letartóztatott politikusok ellen. Figyelmesebb tanulmányozás után kiderült, hogy a munka nagyon hevenyészett és magán viseli az összetákoltság jellegét. Valamiképen nélkülözi az ilyen irásműnél szokásos gondosságot és pongyola stílusa inkább csak egy hét krónikása akar lenni. A vádirat bevezető részében megírja, hogy kit miért tartóztattak le. Így Rakovszky István azzal szolgált erre, hogy bár tudta, hogy az országnak törvényes miniszterelnöke van, „felhívásra azonnal Sopronba utazott s ott a tényleges magyar miniszterelnökkel szemben miniszterelnöki kinevezést fogadott el“. Ezenkívül kinevezéseket eszközölt, fegyveres támadással fenyegetett és ellentállás esetére súlyos következményeket helyezett kilátásba. Hát lássuk csak! Nem követjük a vádirat sorrendjét, hanem mindjárt kiválogatjuk mindazt, ami Rakovszky inkriminált cselekedeteire vonatkozik. A királyi pár október 20-án érkezett meg Magyarországba. Az utazás körülményeiről nagyon érdekes részleteket tudunk meg szintén a vádiratból. A király repülőgépe október 20-án délben 14 órakor indult el a düberdorfi repülőtérről. Alig egy félórás menet után a gép 3300 méter magasságba került és itt átlagos 170 kilométer óránkénti gyorsasággal szeltek levegőt. A repülőgép körülbelül délem 4 óra tájt érkezett a Fertő-tó délkeleti része felé. A tájékozást azonban elveszítették. Alexay pilóta vallomása szerint Ostenburg őrnagynak tűzzel kellett volna jeleznie a leszállás helyét. Az idő azonban ködös volt és több pásztoriba is égett, így a Fertő-tótól keletre körülbelül 30 kilométerre szállottak le egy tarlóra. Az odasereglett emberektől tudták csak meg, hogy Dénesfa amott túl van az erdőségen. Erre Alexay újból megindította a gépet és alig tizenöt perc alatt Dénesfára érkeztek. Czirákyékat azonnal értesítték a királyi pár megérkezéséről, mire Cziráky József és György grófok fogattal mentek a királyi pár elé és bevitték őket a kenyéri kastélyba. A kastélyban tartózkodott ugyanakkor Andrássy Gyula gróf, is. A király érkezéséről valóban nem értesülhetett, mert amikor megtudta, hogy a királyi pár a kastélyban van, a várirat szerint is többek füle hallatán kijelentette: — Engem erről elő, kellett volna értesíteni! , most már mindegy, mindenért cigiálló ’ A királyi várt a nyeri kastélyból még a. ap e ‘ ■ Lehár Antal báró ezredé, au'finive Ruprecht Olivér nemzegi. . képviselő sajtoskáli karáéiál... .11 a király megérkezése után cbár segédtisztjével a következő levelet kühlte Ostenburg őrnagybic.' -h-p;- nba: „Ostenburg urnák. Az országba vissz .a. halaimat átvettem. Felszálht. • a ezredes ural, hogy hal katlánul jelentkezzék nálam ■ ■ szlóciját bocsássa rendelkezem.’ a. Kroly s I k., Lehár tábornak j. le. . Vasárnap a király rendkívül fáigant, három napja nem aludt, engedjék be vonatát Tatára. Bethlen erre kijelentette, hogy ezt nem ígérheti meg, mert az intézkedés a katonaság kezében van. Adjon időt a megbeszélésre. Rakovszky.