Uj Nemzedék, 1922. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

A Szerda Vargha Gyula versei az Akadémia kiadásában jelennek meg min Az Új Nemzedék tudósítójától.­­ A magyar irodalomnak a háború kitörése óta érdekes és örvendetes jelensége volt egy ősz költő, aki, ha néha megjelent a felolvasó asztalnál, a közönségnek újra meg újra kellett felfedezni. Régen forra­lásaiból és finom, halk szavú költemé­nyekből ismertük az öreg urat, aki meg­jelentésében, beszédében a hirtelen meszi­­nek tetsző, letűnt dicsőséges kor Arany Jánosára emlékeztetett bennünket, most a régen csöndes és halk langú költemé­nyek hirtelen csodálatos erővel lobban­,­tak fel s megteltek a magyar tragédia megrázó hangjaival. — Vargha Gyuláról ironk, aki legújabb veresivel méltán so­rakozik fel azok közé a koszorús költők közé — Lévayra, Gyulaira gondolunk — akik csodálatos frisseséggel, megérett bölcsességgel szólaltatták meg az öregkor hangjait és veterán korukban is az örök fiatalsághoz tartoztak. A költőnek, mint értesülünk, a Tudo­mányos Akadémia fogja kiadni újabb a munkáit Érdeklődtünk az Akadémiánál, ahol ez ügyben kérdésünkre a követke­zőket mondották: — Az igazgatótanács az első osztály ajánlatára elhatározta, hogy kiadja Var­gha Gyulának újabb munkáit A költőnek 1915-ben a Kisfaludy-Társaság kiadásar­ban jelentek meg utoljára a versei, most az azóta írott költeményekről lesz szó, me­lyek felolvasó­asztalnál s folyóiratban általános feltűnést keltettek. Ma a kiadók nem igen szeretik a versek kiadását az Akadémia meg egy élet munkáját akarja a megjelentetés díszével megkoronázni. A kötet valószínű még a tavasszal a könyvpiacra kerül. ■é Megszüntették a világkereskedelmi főiskolát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A főváros tanácsának előterjesz­tésére a kultuszminisztérium jóvá­hagyta annak idején a világkeres­,­kedelmi főiskolai tanfolyam létesí­tését A tanfolyamot két évre ter­vezték s 1918 őszén, közvetlenül a forradalom kitörése előtt elrendel­ték a megnyitását is. A tanfolya­mon 1919 első hetében megkezdték a tanítást Az alakítók célja az volt, hogy a magyar ifjúságot a világ­kereskedelmi életre és a szkmába vágó praktikus tanulmányokra ok­tassák, illetve kiképezzék. A tanfolyamot azonban a kom­munisták megszüntették. Beolvasz­tották az úgynevezett „Közgazda­­sági Főiskolába”, melyhez ugyan­ekkor a Keleti és a Kereskedelmi Akadémia is tartozott. A diktatúra bukása után a kultuszminisztérium azonnal elválasztotta az akadé­miáktól és így a világkereskedelmi főiskola is visszanyerte önállóságát s egy kultuszminiszteri rendelettel kisérletképen a tanév végéig fen­­tartották. 1919 augusztusában mégis megszűnt. A következő tanfolyamot már meg sem kezdték, bár a taná­rok előadásaikat szabályszerűen meghirdették. Az 1920—21. évfolyam­ban ismét meg akarta kezdeni mű­ködését a szaktanfolyam. A közgaz­dasági egyetem felállításával azon­ban a kultuszminiszter rendeletileg véglegesen megszüntette, illetve a közgazdasági egyetembe olvasz­totta. A főváros tanügyi osztálya is foglalkozott a kérdéssel. Az ügy­osztály annak idején ugyancsak a szaktanfolyam megszüntetését ja­vasolta. A tanfolyam helyett azon­Az 1918-ban és 1920-ban pusztító spanyolnátha megbetegedésekhez hasonló influenzajárvány lépett fel néhány hónappal ezelőtt az ország területén. Az orvosok és a kórházak megállapítása szerint is ez az in­fluenzamegbetegedés már túllépte a szokásos téli légzőszervi megbete­gedéseket és határozottan járvány­­szerű méreteket öltött. Míg más években az influenzamegbetegedés könnyű lefolyású volt, addig most igen sok eset súlyosabb kompliká­ciókkal jár és nem egy esetben ha­lállal végződik. Ennek kétségtelenül leginkább a rossz táplálkozás, a ru­házkodás és a fűtőanyag hiánya az oka, ami lerontotta az emberek el­lenállóképességét és hajlamossá tette őket a megbetegedésre. .Ezzel magyarázható az is, hogy az influ­­­enzamegbetegedések nagy része tü­dőgyulladássá fajult és különösen a szegényebb osztálynál gyakori volt a halálos eset. Az bizonyos, hogy ez az influenzajárvány közel sem olyan súlyos és veszedelmes, mint az elmúlt esztendők spanyol­­járványa és kezelése is sokkal egy­szerűbb és eredményesebb, mint az orvosi tudomány előtt még mindig rejtélyes spanyolnátha. A fővárosban, de különösen a vi­déken január­ hónapban olyan tö­meges influenzamegbetegedés for­dult elő, amilyenre már évtizedek óta nem volt példa. Természetesen a fővárosban, ahol orvosok, kórhá­zak és gyógyszerek még a­ szegé­nyebb osztálynak is rendelkezésre állnak, sokkal könnyebben és rö­­videbb idő alatt tudták legyűrni a veszedelmet. Vidéken azonban még ma is pusztít e kór. Egyes nagyobb vidéki városokban, mint Debrecen­ben, Szegeden és Miskolcon minden előzetes óvintézkedés ellenére is oly tömegesen fordult elő a megbetege­dés, hogy most már az iskolákat és más nyilvános helyeket is be kellett zárni.­­ Munkatársunk megkérdezte a fő­városi tiszti főorvost, a járványkór­házak igazgatófőorvosát, valamint több orvostanárt és klinikát és ér­deklődésére a következő felvilágo­sításokat kapta az influenza-jár­ványról: Szabó Sándor tisztifőorvos, akihez Budapest kerületeiből a tisz­tiorvosi jelentések nap-nap után ér­keznek, a következőket mondja: — Olyan formában, mint ahogy elterjedt, nem áll a hír. Tény az, hogy azok a légzőszervi megbeteg­­dések, amelyek ilyenkor szokásosak, most talán gyakoribbak, mint más években. Azonban ennek nincs kü­lönösebb, epidemikus jelentősége. Nátha, légcsőh­urut és szórványosan tüdőgyulladásos esetek csakugyan történtek, azonban ebből még nem lehet sem influenza-, sem spanyol­­járványra következtetni. Budapes­ten valóban gyakoribb most a nátha és a légcsőhurut megbetegedés, azon­nali állítom, hogy ez nem spanyol átka. Tudomásom szerint vidéken csakugyan voltak tipi­kus spanyolnátha megbetegedé­sek, sőt egyes vidéki városokban az már nagyobb arányú a baj. Gerlóczy Zsigmond egyetemi tanár, a budapesti jár­ványkórházak igazgató főorvosa ezt mondta: — Már több ízben kijelentettem és most is csak azt ismételhetem, hogy Budapesten nincs spanyolnátha. — A spanyolnátha megbetegedések alatt mi olyan eseteket ismerünk, amilyenek 1918-ban és 1920-ban tö­megesen történtek. Ma ilyenről már nem­ beszélhetünk. Tény az, hogy a szokottnál nagyobb számban történnek influenza-megbete­gedések úgy a mi járványkórházunkban, mint a főváros más helyein is, azon­ban ezek nem spanyol megbetegedé­sek voltak. Közel sem oly súlyos ese­tek ezek, mint amilyeneknek mi az elmúlt esztendők járványos megbe­tegedéseit ismertük. A járvány­kór­házakban az elmúlt hónapokban tömegesen voltak influenzás meg­betegedések, sőt nem egy halálos tüdőgyulladá­­sos eset is volt. — Azonban örömmel mondhatjuk, hogy ezek ma már csökkenőben van­nak és napról-napra javul a helyzet. A III. számú belgyógyászati klinika­­ adjunktusától a spanyoljárványra vonatkozóan a következő felvilágosí­tást kaptuk: — Nagy számmal kerülnek be a klinikára influenzás betegek. Beteg­ségüknek lefolyása azonban legnagyobbrészt nem súlyos ter­mészetű. — Általában megállapíthatjuk, hogy a járvány közel sem olyan súlyos, miért volt az 1918-iki. Azt, hogy ugyanazon területen minden követ­kező esztendőben föllépő influenza­járvány évről-évre gyanan­­­yos bizonyossággal nem lehet meg­állapítani , erre legfeljebb következ­tetést vonhatunk az esetekből. Az idei influenzás betegségek csak a legritkább esetben komplikálódnak tüdőgyulladással. Az újpesti járványkórház igazgatója a kérésünkre a következő felvilágo­sításokkal szolgált: — A mi kórházunkba eddig még egyetlenegy spanyolnáthás vagy súlyosabb influenzás beteget sem hoztak be. Az egész környéken mindössze egy-két influenza bejelen­tés történt, azonban kiküldött orvo­sunk megállapította, hogy ezek a betegségek is egészen enyhe, köny­­nyű lefolyásunk. Az egyik ismert nevű fővárosi gyakorlóorvos ,ezeket mondotta munkatársunknak: — Az idei influenzajárvány­­— hi­szen spanyoljárványról legalább is most még nem lehet szó — tulajdon­­képen nem viseli magán az igazi járvány jellemző vonásait. A meg­­betege­dések száma sokkal nagyobb ugyan mint rendes körül­ményei­ között, halálozás azonban általában igen kevés fordul elő. A leromlott higiénikus és lakásviszonyok érthe­tővé teszik a megbetegedések szá­mát. Ehhez járul az is, hogy a be­tegek többnyire tovább űzik foglal­kozásukat. A villamoson, színházak­ban szintén alkalom nyílik a beteg­ség terjesztésére.­­ A legtöbb eset néhány nap alatt gyógyulással végződik. Előfordul azonban, hogy súlyosabb kompliká­ciók is bekövetkeznek és a beteg meghal. Az influenzának azonban sajátsága, hogy az esetek bizonyos százaléka tüdőgyulladással végző­dik. Ami a néhány év előtti spanyol­járványt leginkább jellemezte, a gennyedéses tüdőgyulladás, most még nem fordult elő. A mostani in­fluenzával leginkább fülgyulladás, vagy néhány napi nagyothallás jár együtt. — Igen veszedelmes a betegségek terjedése szempontjából, hogy az el­rendelt patkányirtást a főváros kö­zönsége nem végzi elég lelkiismere­tesen. Magam láttam az egyik ven­déglő udvarán, fényes nappal, hogy egy felvágott sertéscombon három hízott patkány lakmározott. Az ott álló embereknek eszébe sem jutott, hogy az állatokat elhessegessék. Ter­mészetes, hogy az ilyen nagyfokú nemtörődömségnek igen káros kö­vetkezései vannak. A Zita-kórház igazgatója munkatársunknak a következőket mondotta: — A Zita-kórházban, a különböző osztályokon, alig egy-két spanyol­­náthás megbetegedés történt és ilyen betegek felvételre is csak na­gyon szórványosan jelentkeztek. A spanyolos betegeket különben min­den budapesti kórház azonnal át­küldi a Szent László-kórházba. — Tudomásom szerint sok spanyolnáthás megbetege­dés van, a betegség azonban az esetek túl­nyomó részében igen enyhe lefo­lyású és egyáltalán nem nevezhető járványnak. A népjóléti minisztérium járványügyi osztálya, amely az egész ország egészségügyi jelentéseit kezeli és így a vidék jár­ványos megbetegedéseiről is pontos adatai vannak, a következőkben számol be az országon influenzajár­ványról: — Bizonyos, hogy nem spanyol­megbetegedésekkel állunk szemben, mert az egész országból csupán egy határozott­ spanyol megbetegedésről jött jelentés. A többi orvosi beszá­moló mind influenzamegbetegedés­­ről szól. Közönséges influenzameszbe­tegedésekkel állunk szemben, ame­lyek szokatlanul halmozódottan és sok esetben, de enyhe formában for­dulnak elő. Az egész országban tö­meges influenzamegbetegedések vol­tak, azonban ezek ma már csökke­nőben vannak és mondhatjuk, hogy nagyobb része könnyű lefolyású volt. Vidéken természetesen a gyógykezelés nagyobb nehézségbe ütközik, mint a fővárosban és így bizony a legtöbb törvényhatóságból érkezett jelentés is feltűnő nagy­számú influenzamegbetegedésről szá­mol be. De mondhatjuk, hogy az újabb jelentések itt is örvendetes csökkenést mutatnak. Az Új Szent János-kórház illetékes osztályán azt a felvilágo­sítást kaptuk, hogy elég sűrűn for­dul elő megbetegedés. A betegség lefolyása azonban enyhéb, mint az­előtt, de súlyosbbodó tendenciát mutat. Az utókövetkezmények — a gége, az orr és mellrész üregeinek megbetegedése, középfülgyulladás — gyakoriabbak, mint azelőtt. A bete­geket mind a járványkórházba szál­lítják be. Okolicsányi Kuthy Dezső dr. egyetemi magántanár ugyancsak megnyugtató választ adott. Az ő praxisában igazi spanyol betegség, amely igen veszedelmes akutt fer­tőző baj, eddig egyetlenegy sem fordult elő. Influenzajárvány pusztít az országban A fővárosban csökkent a megbetegedések száma Nem spanyolnátha jellegű a járvány —. Az Új Nemzedék tudósítójától. — Új Nemzedék ban egyéves főiskolai kereskedelmi tanfolyam felállítását kéri a kul­tuszminisztertől. A főváros bead­ványában kifejti, hogy a gimná­ziumot, esetleg reáliskolát végzett tanulóknak, akik rövidesen akarnak elhelyezkedni praktikus kereske­delmi pályán, feltétlenül szükségük van erre a szakoktatásra. A kultusz­miniszter egyik leiratában engedé­lyezte a főiskolai kereskedelmi tan­folyam megnyitását Jelenleg száz­húsz hallgatója van. Helyiségei a Vas­ utcai felsőkereskedelmi iskolá­ban vannak. A főváros pénzügyi bizottsága ma délelőtt foglalkozik a tanfolyam fenntartási költségeinek tárgyalá­sával. A tanács és a­ tanügyi osztály is a tanfolyamnak feltétlenül való fenntartását akarják. A tanfolyam összes költsége az előirányzat sze­rint évenként 325 ezer korona. A megállapított felvételi díj 200 ko­rona. A leckepénz egy évre 1600, a rendkívüli hallgatók óradíja pedig 100 korona. Az ügyosztály előter­jesztése szerint a bevétel majdnem tökéletesen fedezi az összes kiadá­sokat. <xxxx3ooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxx?ooooooooocxxxxxxxxx: 1922 február 1. ,

Next