Uj Nemzedék, 1922. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

i922 február 1. Uj Nemzedék Estétől—reggelig Az Uj Nemzedék eddig mellőzte — a papírhiány miatt — a késő délutáni és éjszakai órák eseményeit, ha a reg­geli lapok tudósítást közöltek róluk. Mivel az Uj Nemzedék igen sok ol­vasója, sajnos, nincs olyan helyzetben, hogy reggeli lapot is olvashasson, — ezen a helyen naponként meg fogunk emlékezni azokról az esti és éjszakai eseményekről is, melyekkel már a reg­geli lapok is foglalkoztak. A népszövetségi liga az elszakított te­rületeken lakó magyarság sorsával is fog­lalkozott a minap Brüsszelben tartott Illésen. A liga nemzetiségi, kisebbségi bi­zottsága elé a magyar külügyi társaság négy memoranduma került, amely az el­szakított területen élő magyarság kétség­beesett helyzetét vázolta és kifejtette a Csonkamagyarország területén élő nem­zeti kisebbségek teljes egyenjogúságát. Kérték egyes alkalmi bizottságok kikül­dését a román, délszláv és a csehszlovák fenhatóság alatt élő magyarság helyzeté­nek tanulmányozására. A nemzetgyűlés hétfő délutáni ülésén általánosságban elfogadta az i­p­artör­vényt. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter válaszolt a felszólalásokra. Ki­fejtette, hogy a javaslat az iparosok min­den sérelmét orvosolja. A képesítéshez való kötést Baross Gábor kezdte meg, tehát a törvény nem lehet reakciós. El­fogadja Pálffy Dániel ama javaslatát, hogy a miniszter döntse el, mely közsé­gek­ kapjanak engedelmet egyik vagy másik ipar űzésére, de a mestervizsgát nem tartja helyesnek. Szükségesnek tartja­­a mesterinasképzés megjavítását, de a vasárnapi tanítás ellen tiltakozik. A mesternek bele kell törődnie, hogy a munkára szánt napokon a mesterinas három délután iskolába járjon. Bernolák Nándor népjóléti miniszter ezután beter­jesztette a hadirokkantak állami ellátá­sáról szóló törvényjavaslatot. A huszon­ötszázalékos rokkant évi ezerkétszáz, öt­venszázalékos évi kétezernégyszáz és a hetvenötszázalékos évi háromezerhatszáz korona járulékot kap. Az altisztnek és annak, aki a polgári életben szakkép­zettséget igénylő állást töltött be, ötven­­százalékkal több jár. A magával tehetet­len rokkant ápolási pótlékot is kap, amely a járadék szászázaléka is lehet. A rokkant minden törvényes gyermeke tizenhatéves koráig a járadék tízszázalé­­kát kapja. A járadékot havonként előre fizetik. Ötvenévesnél nem idősebb rok­kant a járadékát és a pótlékait gazda­sági célra végkielégítéssel válthatja meg. A rokkant halálakor temetési segítséget kell folyósítani. Az özvegynek akkor van járadékra igénye, ha a férj halálát katonai szolgálat okozta. Az özvegyi já­radék évi ezernyolcszáz koronától há­­romezerhatszázig terjed. Kiket bocsásson el az állam. A Köz­alkalmazottak Nemzeti Szövetsége me­morandummal készül fordulni a kor­mányhoz és ebben kérik majd, hogy a felesleges alkalmazottakat elbocsájtásuk előtt olyan állásokkal kínálják meg, amelyek az állami szolgálat más ágaiban betöltésre várnak. Elbocsájtani elsősor­ban azokat kell, akik hazafiatlanok és destruktív felfogásúak, a szabadkőműve­seket, az aljas indokból elkövetett szol­gálati vétség miatt fegyelmi úton meg­büntetett tisztviselőket, az állandóan rosszul minősített, a dologkerülő és a betegeskedésből rendszert csináló tiszt­viselőket. Ha ezentúl még szükséges az elbocsátás, úgy elsősorban azokat bo­csássák el, akiknek megélhetése amúgy is biztosítva van, azután akik hivatalból amúgy is nyugdíjazhatók, a nőket, akik­nek eltartásra köteles vagy képes férje vagy szülője van, azokat, akiknek szol­gálati ideje öt évet nem halad meg és még nincsenek harminc évesek. Az idei Vojnits-díjról tegnap délután döntött az Akadémia és a díjat Hevesi Sándor „1514.“ című történelmi drámájá­nak adta ki. A Bulyovszky-díjra nem érkezett méltó pályázat. Szili Kálmán fő­­könyvtáros jelentette, hogy Stein Aurél magyar származású hírneves tudós két­ezer kötetnyi­ könyvtárát végrendeletig az Akadémiára hagyta. A béke Nobel-díjat Nansen kapja. A Nobel-díj bizottságának az 1922. évi bé­kedíjra Nansent, javasolták, azokért az érdemekért, amiket a hadifoglyok haza­szállítása körül szerzett. Bécsben ötven korona egy újság. A bécsi napilapok tegnap ismét megdrágul­tak. Egy példány ára ötven korona, az előfizetés egy­ hónapra ezerötszáz korona. Agresszivitás A „legteljesebb agresszivitást“ határozta el az ellenzék tegnap este a kormánnyal szemben a választó­­jogi törvényjavaslattal kapcsolat­ban és nem lehetetlen, hogy hatá­rozatát végre is fogja hajtani. Nekünk nem fáj a fejünk a kor­mányért, ha tisztán csak a kor­mány helyzetét tartanák szem előtt, akkor azt mondanók, hogy ha ez a „legteljesebb agresszivitás“ megárt a kormánynak, akkor ez az ő baja. Vannak azonban más szempontok is, amelyek fontosab­bak a kormánybuktatásnál vagy a kormány győzelménél. Sőt nemcsak a kormány miatt nem aggódunk, de a választójogi törvényjavaslat sorsa miatt sem. Ez utóbbiról már megírtuk, hogy túlozott fontosságát nem vagyunk hajlandók elismerni, az ország boldog vagy boldogtalan lehet az ily javaslattól függetlenül is; mi­­nálunk, Magyarországon, amióta választások vannak, nem a tör­vény döntő, hanem annak végre­hajtása és viszont az ellenzék nem a szerint érvényesül, hogy igaza van-e vagy sincs, hanem a szerint, hogy ügyes volt-e a harcban vagy nem? Győzött már az ellenzék (például 1918 október 11-ikén) annyira, hogy évekig sirt bele az ország, viszont nagyon sokszor megtörtént az is, hogy az igaz ügyet veszni hagyta egy pipogya ellenzék. Az ellenzék győzhet egy rossz választójogi törvény alapján is és a rossz törvények a kor­mányára sohasem kevésbé ártalma­sak, mint az ellenzékre. Az ellen­zéknek a „legteljesebb agresszivi­tásra­ vonatkozó határozatát tehát nem is a választójog szempontjá­ból ítéljük meg. Még az erkölcsi jogosultság szempontjából sem volna egy sza­vunk se az ellenzék határozatá­hoz. Elismerjük, hogy az ellenzék­nek épen elég oka van rá, hogy borzasztóan haragudjék a kor­mányra, mely sohasem bánt vele kettyűs kézzel. Az ellenzék na­gyon sok dolgot vethet a kormány szemére, nagyon sok olyat is, ami­vel szemben a kormánynak ma nincs módjában a védekezést bár csak meg is kísérelni. Ezt az el­lenzék és a kormány épenúgy tudja, mint az egész ország. Ha mégis szóvá tesszük az el­lenzék tegnapi határozatát, ez azért van, mert­ szerintünk a ma­gyar politikának az a legnagyobb betegsége, hogy csak igen kevesen vesznek benne részt lélekkel, s akik lélekkel vesznek benne részt, azokra nézve a politika semmi egyéb, mint parforce-vadászat. A sportnak az a legdrágább és „leg­előkelőbb“ neme,­­ amelyben nem állatokat, hanem embereket haj­szolnak. Szívesen elhiszem, hogy ak­it hajszolnak, az nem angyal; szívesen elhiszem, hogy hibái és bűnei vannak, de tudom róla, hogy ember és sajnos, tudom azt is, hogy akik hajszolják, azok is emberek, és nem hiszem, hogy az egyik sok­kal jobb volna a másiknál. Ha a hatalmat kezébe kapja valaki, könnyen hibázik, sőt könnyen visszaél vele; ugyanakkor annak, akinek kezében nem­ volt a hata­lom, nem volt módjában ugyan­azokat a hibákat és ugyanazokat a bű­nöket elkövetnie,­­ könnyű te­hát neki a mellét vernie, hogy lám ő milyen ártatlan. Ha véletlenül szerepet cseréltek volna már ré­gebben, úgy ma talán Bethlen ígérné „legteljesebb agresszivitást“ Andrássynak. Épen azt fejtegetjük ugyanis, hogy lényegében egyik sem jobb a másiknál, mind­ két fél nagyon is hajlik a „legteljesebb agresszivitásra“,és ez a nagy baja az országnak. Nekünk nem volt öröm nézni, hogy Bethlen két hétre becsukatta Andrássyt és nekünk nem lenne öröm nézni, ha ezért (bár a vá­lasztójog ürügye alatt) Andrássy leszedné Bethlennek a fejebőrét. Sőt határozottan unjuk már a ma­gyar politika indián harcait. Aki­ben annyira buzog az agresszivi­tás vágya,­­ a világ mind a négy tája felé kielégítheti, ne befelé tessék dobálni a harci bárdot, ha­nem kifelé. Az egy kissé nehezebb mesterség volna, de még sportnak is mindenesetre izgalmasabb és ki­válóbb. Már csak két hete van hátra a nemzetgyűlésnek; ám, fejtsék ki mindazok, akik e jogukat épen most akarják érvényesíteni, „leg­teljesebb agresszivitásukat“ egy pár nap alatt’, de a parlamentariz­­musnak teljes, megtagadásába, obstrukcióba a nemzetgyűlést ne falasszák. Ha megérdemelné is a nemzetgyűlés ezt a dicstelen vé­get, hallatlanul fokoznák vele azt a csömört, mely úgyis már-már úrrá lett a politikával szemben az ország jobbizlésű része felett, annak az istentagadó nemzetközi szellemnek, amely Magyarország végpusztulását idézte elő. Hiába kiabálnak, csak hallgassák meg a keresztény tömegek felfogását még azokban a kerületekben is, amelye­ket eddig kizárólagosan a maguké­nak jeleztek. , , Nekik bizonyára fáj, hogy ép­pen abban a kerületben buzdítottak kitartásra bennünket a lelkesedés­ben tomboló ezrek, amelyet eddig a mi megbuktatásunk archimédeszi pontjaként akartak kihasználni és ahonnan megindították ellenünk tá­madó hadjáratukat. Hagyjanak már fel a szeretet és a gyűlölet frázisai­nak hangoztatásával, mert nem ne­vezhető semmiképpen sem a szere­tet politikájának az az uralom, amely tűri a keresztény közgazda­­sági érvényesülés letiprását, nem­zeti javaknak idegen kezekbe való felhalmozását és a koldustarisznyát.­­ Az az igazi szeretet politikája, amely a koldustarisznyától meg akarja szabadítani nemzetét és nem tűri, hogy idegen érdekeket szol­gáló jelszavak segítségével a vég­romlásba vezessék azt a nemzetet, amelynek ezen a helyen történelmi hivatása van a keresztény civili­záció oltalmazásában.­­ De egyenesen vakmerőség rom­bolásnak nevezni azt a munkát, amely a város háztartását kon­szolidálni tudja és defcitmentes költségvetésére büszke öntudat­tal mutat.­­ A múltbeli úgynevezett építő uralom a mai valutáris kurzus sze­rint épen huszonhárommilliárd adósságot hagyományozott a keresztény fővárosra, amiből minden buda­pesti lakosra a mai árfolyam szerint huszonötezerötszáz ko­rona esik.­­ És akkor, amikor Budapest népe mély aggodalommal áll ezen múltbeli rengeteg adósság törlesz­tésének kötelezettsége előtt, akkor még ők merészelnek rombolásról hozzánemértésről, együgyűségről, gyűlöletről beszélni. Hála Isten, nem vagyunk már ott, hogy töme­geinket a vakmerő lárma és a durva támadások özöne el tudná téríteni az igazság útjáról. OOOCXXXXXXXXXXXX300COOCOCOOOQOOQOQOOOOOOOOOOOOGOOOCOCC A liberális korszak mai értékben 23 milliárd adósságot hagyott a fővárosra Fejenkint 25.500 korona jut ebből a lakosokra — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A keresztény községi párt — mint ismeretes — vasárnap a VII kerületben beszámolót tartott, ame­lyen Budapest polgársága a keresz­tény várospolitika folytatását köve­telte. Ezen a beszámolón Wolff Ká­roly, a főudvarnagyi bíróság el­nöke, a keresztény községi párt ve­zetője nagy beszédet mondott, amelyért a mai reggeli liberális sajtóorgánumok éles hangon meg­támadták. Wolff Károly ezekről a támadásokról s a keresztény városi politikáról a következő kijelentést tette munkatársunk előtt: — Egyáltalában nem lep meg a szabadkőműves liberális sajtóorgá­numok egyenesen durva hangja, amellyel a­­VII. kerületi nagygyűlé­sen elmondott beszédemmel foglal­koznak. A nagy lárma újból bizo­nyítja, hogy ismét a liberálisok elevenére tapintottam. Meg lehet­nek győződve, hogy az ő tapsaikra sohasem pályáztam, mert eleve le­számoltam azzal, hogy nemzetem faji érdekeiért szállok síkra. Ez a harc pedig egy jól megszervezett szabadkőműves közgazdasági érdek­­társaságnál csak a gyűlölködés tel­jes ellenhatását válthatja ki.­­ Egyenesen vakmerőség ezután­­i hang után arról beszélni, hogy mi hirdetjük a gyűlölet politikáját, akkor, amikor a keresztény milliók önvédelmét szervezzük meg. A vá­rosházán a múlt uralom idején csak az érvényesülhetett, aki behódolt Szerda Az autótaxivállalat leszállítja a viteldijat — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az autótaxivállalat vezetősége beadványban kérte már hónapok­kal ezelőtt a főváros tanácsától a harmincszoros viteldijnak ötvensze­resre való emelését. A nagyméretű emelkedést a benzin árának roha­mos emelkedésével magyarázták. A lei túl magas árfolyama miatt kilón­ként 120 koronáért vásárolták a benzint. A nagy viteldíjak miatt­­azonban lényegesen megfogyatko­zott az utasok száma. A taxiautók legfeljebb egy-két utat tesznek na­ponként. Panaszkodnak a soffőrok is, mert vajmi kevés borravalót kapnak. Az elmúlt héten a vállalat veze­tősége újabb beadvánnyal fordult a főváros közlekedési ügyosztályá­hoz és a viteldíjnak lényeges leszál­lítását kéri. A javaslat szerint öt­­venről negyvenötszörösre szállítják le a viteldíjat. A vállalat ezt az el­határozását részben olcsóbb benzin beszerzésével okolja meg. A válla­latnak ugyanis sikerült 95 koronás benzint vásárolni. A főváros közle­kedési bizottsága ma délelőtti ülé­sén foglalkozik a kérdéssel. A le­szállított vitel­díj február 15-én lép­ne életbe. mXmm Margit-créme, Margit poder, Margit-szappan békebeli minőségben misén uturaUilw a dwírüiu kuülg

Next