Uj Nemzedék, 1922. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1922-02-01 / 26. szám
i922 február 1. Uj Nemzedék Estétől—reggelig Az Uj Nemzedék eddig mellőzte — a papírhiány miatt — a késő délutáni és éjszakai órák eseményeit, ha a reggeli lapok tudósítást közöltek róluk. Mivel az Uj Nemzedék igen sok olvasója, sajnos, nincs olyan helyzetben, hogy reggeli lapot is olvashasson, — ezen a helyen naponként meg fogunk emlékezni azokról az esti és éjszakai eseményekről is, melyekkel már a reggeli lapok is foglalkoztak. A népszövetségi liga az elszakított területeken lakó magyarság sorsával is foglalkozott a minap Brüsszelben tartott Illésen. A liga nemzetiségi, kisebbségi bizottsága elé a magyar külügyi társaság négy memoranduma került, amely az elszakított területen élő magyarság kétségbeesett helyzetét vázolta és kifejtette a Csonkamagyarország területén élő nemzeti kisebbségek teljes egyenjogúságát. Kérték egyes alkalmi bizottságok kiküldését a román, délszláv és a csehszlovák fenhatóság alatt élő magyarság helyzetének tanulmányozására. A nemzetgyűlés hétfő délutáni ülésén általánosságban elfogadta az ipartörvényt. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter válaszolt a felszólalásokra. Kifejtette, hogy a javaslat az iparosok minden sérelmét orvosolja. A képesítéshez való kötést Baross Gábor kezdte meg, tehát a törvény nem lehet reakciós. Elfogadja Pálffy Dániel ama javaslatát, hogy a miniszter döntse el, mely községek kapjanak engedelmet egyik vagy másik ipar űzésére, de a mestervizsgát nem tartja helyesnek. Szükségesnek tartjaa mesterinasképzés megjavítását, de a vasárnapi tanítás ellen tiltakozik. A mesternek bele kell törődnie, hogy a munkára szánt napokon a mesterinas három délután iskolába járjon. Bernolák Nándor népjóléti miniszter ezután beterjesztette a hadirokkantak állami ellátásáról szóló törvényjavaslatot. A huszonötszázalékos rokkant évi ezerkétszáz, ötvenszázalékos évi kétezernégyszáz és a hetvenötszázalékos évi háromezerhatszáz korona járulékot kap. Az altisztnek és annak, aki a polgári életben szakképzettséget igénylő állást töltött be, ötvenszázalékkal több jár. A magával tehetetlen rokkant ápolási pótlékot is kap, amely a járadék szászázaléka is lehet. A rokkant minden törvényes gyermeke tizenhatéves koráig a járadék tízszázalékát kapja. A járadékot havonként előre fizetik. Ötvenévesnél nem idősebb rokkant a járadékát és a pótlékait gazdasági célra végkielégítéssel válthatja meg. A rokkant halálakor temetési segítséget kell folyósítani. Az özvegynek akkor van járadékra igénye, ha a férj halálát katonai szolgálat okozta. Az özvegyi járadék évi ezernyolcszáz koronától háromezerhatszázig terjed. Kiket bocsásson el az állam. A Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége memorandummal készül fordulni a kormányhoz és ebben kérik majd, hogy a felesleges alkalmazottakat elbocsájtásuk előtt olyan állásokkal kínálják meg, amelyek az állami szolgálat más ágaiban betöltésre várnak. Elbocsájtani elsősorban azokat kell, akik hazafiatlanok és destruktív felfogásúak, a szabadkőműveseket, az aljas indokból elkövetett szolgálati vétség miatt fegyelmi úton megbüntetett tisztviselőket, az állandóan rosszul minősített, a dologkerülő és a betegeskedésből rendszert csináló tisztviselőket. Ha ezentúl még szükséges az elbocsátás, úgy elsősorban azokat bocsássák el, akiknek megélhetése amúgy is biztosítva van, azután akik hivatalból amúgy is nyugdíjazhatók, a nőket, akiknek eltartásra köteles vagy képes férje vagy szülője van, azokat, akiknek szolgálati ideje öt évet nem halad meg és még nincsenek harminc évesek. Az idei Vojnits-díjról tegnap délután döntött az Akadémia és a díjat Hevesi Sándor „1514.“ című történelmi drámájának adta ki. A Bulyovszky-díjra nem érkezett méltó pályázat. Szili Kálmán főkönyvtáros jelentette, hogy Stein Aurél magyar származású hírneves tudós kétezer kötetnyi könyvtárát végrendeletig az Akadémiára hagyta. A béke Nobel-díjat Nansen kapja. A Nobel-díj bizottságának az 1922. évi békedíjra Nansent, javasolták, azokért az érdemekért, amiket a hadifoglyok hazaszállítása körül szerzett. Bécsben ötven korona egy újság. A bécsi napilapok tegnap ismét megdrágultak. Egy példány ára ötven korona, az előfizetés egy hónapra ezerötszáz korona. Agresszivitás A „legteljesebb agresszivitást“ határozta el az ellenzék tegnap este a kormánnyal szemben a választójogi törvényjavaslattal kapcsolatban és nem lehetetlen, hogy határozatát végre is fogja hajtani. Nekünk nem fáj a fejünk a kormányért, ha tisztán csak a kormány helyzetét tartanák szem előtt, akkor azt mondanók, hogy ha ez a „legteljesebb agresszivitás“ megárt a kormánynak, akkor ez az ő baja. Vannak azonban más szempontok is, amelyek fontosabbak a kormánybuktatásnál vagy a kormány győzelménél. Sőt nemcsak a kormány miatt nem aggódunk, de a választójogi törvényjavaslat sorsa miatt sem. Ez utóbbiról már megírtuk, hogy túlozott fontosságát nem vagyunk hajlandók elismerni, az ország boldog vagy boldogtalan lehet az ily javaslattól függetlenül is; minálunk, Magyarországon, amióta választások vannak, nem a törvény döntő, hanem annak végrehajtása és viszont az ellenzék nem a szerint érvényesül, hogy igaza van-e vagy sincs, hanem a szerint, hogy ügyes volt-e a harcban vagy nem? Győzött már az ellenzék (például 1918 október 11-ikén) annyira, hogy évekig sirt bele az ország, viszont nagyon sokszor megtörtént az is, hogy az igaz ügyet veszni hagyta egy pipogya ellenzék. Az ellenzék győzhet egy rossz választójogi törvény alapján is és a rossz törvények a kormányára sohasem kevésbé ártalmasak, mint az ellenzékre. Az ellenzéknek a „legteljesebb agresszivitásra vonatkozó határozatát tehát nem is a választójog szempontjából ítéljük meg. Még az erkölcsi jogosultság szempontjából sem volna egy szavunk se az ellenzék határozatához. Elismerjük, hogy az ellenzéknek épen elég oka van rá, hogy borzasztóan haragudjék a kormányra, mely sohasem bánt vele kettyűs kézzel. Az ellenzék nagyon sok dolgot vethet a kormány szemére, nagyon sok olyat is, amivel szemben a kormánynak ma nincs módjában a védekezést bár csak meg is kísérelni. Ezt az ellenzék és a kormány épenúgy tudja, mint az egész ország. Ha mégis szóvá tesszük az ellenzék tegnapi határozatát, ez azért van, mert szerintünk a magyar politikának az a legnagyobb betegsége, hogy csak igen kevesen vesznek benne részt lélekkel, s akik lélekkel vesznek benne részt, azokra nézve a politika semmi egyéb, mint parforce-vadászat. A sportnak az a legdrágább és „legelőkelőbb“ neme, amelyben nem állatokat, hanem embereket hajszolnak. Szívesen elhiszem, hogy akit hajszolnak, az nem angyal; szívesen elhiszem, hogy hibái és bűnei vannak, de tudom róla, hogy ember és sajnos, tudom azt is, hogy akik hajszolják, azok is emberek, és nem hiszem, hogy az egyik sokkal jobb volna a másiknál. Ha a hatalmat kezébe kapja valaki, könnyen hibázik, sőt könnyen visszaél vele; ugyanakkor annak, akinek kezében nem volt a hatalom, nem volt módjában ugyanazokat a hibákat és ugyanazokat a bűnöket elkövetnie, könnyű tehát neki a mellét vernie, hogy lám ő milyen ártatlan. Ha véletlenül szerepet cseréltek volna már régebben, úgy ma talán Bethlen ígérné „legteljesebb agresszivitást“ Andrássynak. Épen azt fejtegetjük ugyanis, hogy lényegében egyik sem jobb a másiknál, mind két fél nagyon is hajlik a „legteljesebb agresszivitásra“,és ez a nagy baja az országnak. Nekünk nem volt öröm nézni, hogy Bethlen két hétre becsukatta Andrássyt és nekünk nem lenne öröm nézni, ha ezért (bár a választójog ürügye alatt) Andrássy leszedné Bethlennek a fejebőrét. Sőt határozottan unjuk már a magyar politika indián harcait. Akiben annyira buzog az agresszivitás vágya, a világ mind a négy tája felé kielégítheti, ne befelé tessék dobálni a harci bárdot, hanem kifelé. Az egy kissé nehezebb mesterség volna, de még sportnak is mindenesetre izgalmasabb és kiválóbb. Már csak két hete van hátra a nemzetgyűlésnek; ám, fejtsék ki mindazok, akik e jogukat épen most akarják érvényesíteni, „legteljesebb agresszivitásukat“ egy pár nap alatt’, de a parlamentarizmusnak teljes, megtagadásába, obstrukcióba a nemzetgyűlést ne falasszák. Ha megérdemelné is a nemzetgyűlés ezt a dicstelen véget, hallatlanul fokoznák vele azt a csömört, mely úgyis már-már úrrá lett a politikával szemben az ország jobbizlésű része felett, annak az istentagadó nemzetközi szellemnek, amely Magyarország végpusztulását idézte elő. Hiába kiabálnak, csak hallgassák meg a keresztény tömegek felfogását még azokban a kerületekben is, amelyeket eddig kizárólagosan a magukénak jeleztek. , , Nekik bizonyára fáj, hogy éppen abban a kerületben buzdítottak kitartásra bennünket a lelkesedésben tomboló ezrek, amelyet eddig a mi megbuktatásunk archimédeszi pontjaként akartak kihasználni és ahonnan megindították ellenünk támadó hadjáratukat. Hagyjanak már fel a szeretet és a gyűlölet frázisainak hangoztatásával, mert nem nevezhető semmiképpen sem a szeretet politikájának az az uralom, amely tűri a keresztény közgazdasági érvényesülés letiprását, nemzeti javaknak idegen kezekbe való felhalmozását és a koldustarisznyát. Az az igazi szeretet politikája, amely a koldustarisznyától meg akarja szabadítani nemzetét és nem tűri, hogy idegen érdekeket szolgáló jelszavak segítségével a végromlásba vezessék azt a nemzetet, amelynek ezen a helyen történelmi hivatása van a keresztény civilizáció oltalmazásában. De egyenesen vakmerőség rombolásnak nevezni azt a munkát, amely a város háztartását konszolidálni tudja és defcitmentes költségvetésére büszke öntudattal mutat. A múltbeli úgynevezett építő uralom a mai valutáris kurzus szerint épen huszonhárommilliárd adósságot hagyományozott a keresztény fővárosra, amiből minden budapesti lakosra a mai árfolyam szerint huszonötezerötszáz korona esik. És akkor, amikor Budapest népe mély aggodalommal áll ezen múltbeli rengeteg adósság törlesztésének kötelezettsége előtt, akkor még ők merészelnek rombolásról hozzánemértésről, együgyűségről, gyűlöletről beszélni. Hála Isten, nem vagyunk már ott, hogy tömegeinket a vakmerő lárma és a durva támadások özöne el tudná téríteni az igazság útjáról. OOOCXXXXXXXXXXXX300COOCOCOOOQOOQOQOOOOOOOOOOOOGOOOCOCC A liberális korszak mai értékben 23 milliárd adósságot hagyott a fővárosra Fejenkint 25.500 korona jut ebből a lakosokra — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A keresztény községi párt — mint ismeretes — vasárnap a VII kerületben beszámolót tartott, amelyen Budapest polgársága a keresztény várospolitika folytatását követelte. Ezen a beszámolón Wolff Károly, a főudvarnagyi bíróság elnöke, a keresztény községi párt vezetője nagy beszédet mondott, amelyért a mai reggeli liberális sajtóorgánumok éles hangon megtámadták. Wolff Károly ezekről a támadásokról s a keresztény városi politikáról a következő kijelentést tette munkatársunk előtt: — Egyáltalában nem lep meg a szabadkőműves liberális sajtóorgánumok egyenesen durva hangja, amellyel aVII. kerületi nagygyűlésen elmondott beszédemmel foglalkoznak. A nagy lárma újból bizonyítja, hogy ismét a liberálisok elevenére tapintottam. Meg lehetnek győződve, hogy az ő tapsaikra sohasem pályáztam, mert eleve leszámoltam azzal, hogy nemzetem faji érdekeiért szállok síkra. Ez a harc pedig egy jól megszervezett szabadkőműves közgazdasági érdektársaságnál csak a gyűlölködés teljes ellenhatását válthatja ki. Egyenesen vakmerőség ezutáni hang után arról beszélni, hogy mi hirdetjük a gyűlölet politikáját, akkor, amikor a keresztény milliók önvédelmét szervezzük meg. A városházán a múlt uralom idején csak az érvényesülhetett, aki behódolt Szerda Az autótaxivállalat leszállítja a viteldijat — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az autótaxivállalat vezetősége beadványban kérte már hónapokkal ezelőtt a főváros tanácsától a harmincszoros viteldijnak ötvenszeresre való emelését. A nagyméretű emelkedést a benzin árának rohamos emelkedésével magyarázták. A lei túl magas árfolyama miatt kilónként 120 koronáért vásárolták a benzint. A nagy viteldíjak miattazonban lényegesen megfogyatkozott az utasok száma. A taxiautók legfeljebb egy-két utat tesznek naponként. Panaszkodnak a soffőrok is, mert vajmi kevés borravalót kapnak. Az elmúlt héten a vállalat vezetősége újabb beadvánnyal fordult a főváros közlekedési ügyosztályához és a viteldíjnak lényeges leszállítását kéri. A javaslat szerint ötvenről negyvenötszörösre szállítják le a viteldíjat. A vállalat ezt az elhatározását részben olcsóbb benzin beszerzésével okolja meg. A vállalatnak ugyanis sikerült 95 koronás benzint vásárolni. A főváros közlekedési bizottsága ma délelőtti ülésén foglalkozik a kérdéssel. A leszállított viteldíj február 15-én lépne életbe. mXmm Margit-créme, Margit poder, Margit-szappan békebeli minőségben misén uturaUilw a dwírüiu kuülg