Uj Nemzedék, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

1922 május 3. Beszélgetés Gömbös autójának áldozatával — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Megírták a lapok, hogy szombaton délután egy autó, melyet Gömbös Gyula vezetett, elgázolta Lepovicz Jánosné fővárosi tisztviselőnőt. A Rókus-kórházban az első emeleten a 29-es számú szobában fekszik súlyos sebével a szerencsétlenül járt asszony, aki a balesetről a következőket mondotta: — Szombaton délután bejöttem törökbálinti lakásomról a városba, hogy egyet-mást vásároljak. Amint háromnegyed ötkor a Ferenciekterénél befordultam az Irányi utcánál és föl akartam lépni a Cukorutcai gyalogjáróra, hirtelen autótülkölést hallottam s abban a pillanatban felém rohant egy autó oly gyorsan, hogy már nem volt időm fölugrani a járdára s a kerekek alá kerültem. Több mint két méter távolságban vonszolt magával a gépkocsi, az egész testem mindenütt tele van súlyos zúzódással. Aztán tudtam csak meg, amikor a járókelők közül az egyik úr hozzám hozta, hogy Gömbös Gyula vezette az autót. A Gömbös Gyulának és ennek az urnak a szóváltásáról semmit sem tudok, mert a fájdalom következtében szinte elvesztettem eszméletemet. — Az egész testemet bekötözték s az orvos szerint több heti gyógykezelésre van szükség, hogy teljesen fölépüljek. Tegnap meglátogatott Gömbös Gyula felesége és a titkárja és kijelentették, hogy a balesetemmel felmerült költségeimet megtérítik. Hogy fogok-e kártérítést kérni Gömbös Gyulától, erről még nem határoztam. Bécsben letartóztatták Kóburg Lujza hercegnő pénzügynökét •— Az Új Nemzedék tudósítójától. —• Bécs, május 2. A budapesti főkapitányság intézkedésére április utolsó napjaiban elfogták itt-Székács Béla dr. volt állítólagos budapesti újságírót. A feljelentés szerint Székács Erényi Béla gyógyszerésztől 350.000 magyar koronát csalt ki azon a címen, hogy az összegen különböző orvosszereket vásárol Belgiumban. Székács a bécsi rendőrségen tett vallomásában elmondotta, hogy ő Kóburg Lujza hercegnőnek a titkára. Még 1920-ban megbízást kapott a hercegnőtől, akinek sürgősen pénzre volt szüksége, hogy szerezzen részére nagyobb összegű kölcsönt. Székács elment Erényihez és 350.000 koronát kapott tőle, de vallomása szerint nem magyar, hanem lebélyegzetlen osztrák-magyar bankjegyekben. Ezeket a bankjegyeket Székács Bécsbe vitte beváltás végett. A megállapodás szerint a hercegnő kötelezte magát, hogy a vagyonára elrendelt zárlat megszüntetése után minden százezer lebélyegzetten osztrák-magyar bankjegyért tízezer belga frankot fizet vissza a gyógyszerésznek. Székács a 350.000 koronát átadta a hercegnőnek és erről Erényit is értesítette. A hercegnő környezetéből megerősítették ezt a vallomást. Billlldnst, ékszert, "a, «ég mindig a legma- CfhjUfir Kecskeméti-a. 11*gasabb, árban veszek» uUlllliji Telefon: József 104-38» Új Nemzedék Munkásmozgalom és nemzeti alap Sajátságos érzelmekkel nézi a nemzeti társadalom a munkásmozgalom újabb szárnybontogatását. Május elseje a maga megszokott Népszavás tirádáival, a szocialisták választási plakátjaival oly különösen, oly anakronisztikusan fest: a marxi téboly annyira lejárta magát, a harmadéve lefolyt események annyira közemlékezetben vannak még, hogy a vörös agitáció is csak szordinóval mer dolgozni, pedig főereje mindig a hangzatos dikcióban rejtett. Mit is ígérhet a szociáldemokrácia ma, amikor tudjuk, megpróbáltuk, tapasztaltuk, milyen semmi s a semminél is rosszabb, amit alkotni, cselekedni tud? Az örvénybe akkoriban a felülkerekedett szociáldemokrácia taszított le bennünket; hazugság és komédia tett minden ígérete s hiába tisztázkodnak ma az elvtársak a Kun Béla-rezsimért, hogy a kommunisták „nem ők voltak”, az októbertől márciusig terjedő voltaképens rothasztás tisztára az ő művük volt s a proletárdiktatúra sötét bandita-uralma is csak logikus folyománya volt az ő négyhónapos kormánykodásuknak. Ezt mindenki tudja, a némi önálló gondolkozást megőrzött munkások is és azért a marxista ígérgetéseknek ma már igazán csak azok dőlnek be, akiknek a rombolás a rombolás végett kell. De azért szociáldemokrácia van s ha mégoly kevés tartalommal és programmal is, még mindig rajta tartja a hurkot a vörös rém a maga szakszervezeti kényszereivel s mindig meleg forradalmi puskaporával az ipari munkásság egy részének nyakán. A keresztény kormányzatnak óriási mulasztása, hogy a kedvező alkalmat, főleg a munkásság kijózanodását az első időben ki nem használta s a vörös izgatással okosan és szilárdan egyszers mindenkorra nem végzett. Hagyta ezt a rákfenét tovább izzani a munkásság testén s beérte azzal, hogy leplet borított a sebre. Egyes politikusok és miniszterek „tárgyaltak“ a szocialista vezetőkkel; nem tudni, mi volt az eredmény, de bizonyos, hogy a szociáldemokrácia sem nem helyezkedett nemzeti alapra, sem forradalmi jelszavait, sem az osztálygyűlölet ostoba és romboló eszméit el nem hagyta, sem keresztényellenes és vallásellenes irányától el nem térült — amit pedig könnyen megtehetett volna, mert hiszen józan munkásmozgalomnak a haza- és vallásellenesség csak nem lehet komoly feltétele! — sem nem szűnt meg a nemzetközi zsidóság hátvédcsapataként szerepelni. Az a hiedelmünk, hogy akik a szocialista munkásvezérekkel „tárgyaltak“, csak a politikai részével foglalkoztak a kérdésnek, a többivel valószínűleg azért sem is igen foglalkozhattak, mert Magyarországon nagyon kevés ember van (legkevesebb a politikusok között), aki a modern társadalmi és munkáskérdést komolyan és alaposan ismerné. Márpedig a mai munkáskérdés sokkal bonyolultabb, nehezebb s nagyobb elágazású kérdés, hogysem merő politikumokkal, csakúgymellesleg és balkézzel, megoldani lehetne. S itt ütközik ki megint fájdalmasan és jellemzőn a mi „kereszténykeresztyén“ kormányzatunk régi bajos hibája, amelyet mi (s az egész sajtóban egyedül mi) hangoztattunk elejétől fogva: ebben a kereszténységben túl sok a sallang, az elnagyolt jelszó, a pörgekalapos könnyűvérűség, amely túlságosan egyszerűnek képzeli a ma feladatait. Abból a mohóságból, amellyel sokan mandátumra vágynak, ki lehet olvasni a nemzet ezer baján segíteni akarást, de ki lehet olvasni a sorok közt azt is, hogy nagyon sokan közülünk, szereplők és szerepeink vágyók, nem is sejtik, micsoda tudást, mennyi elmélyedést,milyen biztos eligazodást a modern szociálpolitikai problémák irdatlanában követel ma az eredményképes politikai szereplés. Azzal a könnyelműséggel, amely a romboláshoz, a marxista tébolyhoz elegendő, nem lehet építőmunkát végezni. S a keresztény kormányzatnak, ha nem fél- és negyedmunkát akar végezni, a merő pártpolitika mellett másra is kell gondolnia: szociálpolitikára, keresztény és nemzeti alapon (de hány nem tudja, közelebbről mit is jelent ez), amely megszüntethesse, a gyékényről leszoríthassa az egykori londoni emigráns zsidónak örökségét, a ma is kaszárnya robbantásra s társadalmiforradalmakra spekuláló vörös őrületet lép fel és a régi függetlenségi szaivázatokat igyekszik megszerezni. (Egert a legutóbbi országgyűlésen Vasa János dr., a Károlyi-kormány hírhedt vallásügyi minisztere kép*tviselte.) Ugyancsak függetlenségi programot vall Bakuk Ignác, a Rassay-párt színeit pedig Csépány László dr. ügyvéd akarja népszerűvé tenni és kisgazda jelszóval a környék falvaiban toboroz magának híveket. Virágzó keresztény vállalatok Az egri kerületben azonban csak keresztény nemzeti alapon álló pártnak van talaja. Ez az izig-vérig kattolikus város a nemzeti újjászületés óta tanúbizonyságot tett arról, miképen értelmezi a gazdasági rekonstrukciót. Petrő Kálmán kezdeményezésére egyházmegyei alapítványokból létesült az Egyházmegyei Takarékpénztár, amely modern bankszerű üzleteket vett működése körébe. Az intézet Sebők Endre dr. szakszerű vezetésével több vállalatot alapított, ilyenek az Érseki Bánya- és Ipartelepek r.-t, a szarvaskőiErdőkben, a Bélapátfalvi Kőedénygyár, a szép fellendülésnek indult Egri Forgalmi Részvénytársaság, amely borral, búzával és más egyébbel kereskedik, továbbá a Heringféle mezőgazdasági gépgyár. A takarékpénztárnak eddig Gyöngyösön, Jászberényben és Mezőkeresztesen, működik a fiókja, Mezőkövesden pedig most alakul a negyedik fiók. Dutkai Pál apátkanonok elnöklésével virágzik ez a fiatal pénzintézet és az 1920-as csonkaév után az első, teljes év tiszta jövedelméből a főpásztor rendelkezésére százezer íco- rónát ajánlott fel. Szmrecsányi Lajos érsek ezt az összeget az Érseki Lyceum fentartására engedte át. Az érsek különben saját jövedelmének jelentékeny részét is kulturális célokra szenteli. Hevesen most nyílt meg az Orsolya-rend zárdája négy elemi iskolai tanteremmel. Az épületet az érsek az általa vett telken emeltette. Nagy áldozatokat hozott még a szegénysorsú papokért is, alapítványt tett a nyugdíjas papok segélyezésére és állandóan szívén viseli a Lyceum sorsát. A százezer koronás érseki alapítvány példájára a főkáptalan hasonló alapítvánnyal járult hozzá a lyceum költségeinek fedezéséhez. Az egri iskolaügyről országszerte példásan emlékeznek meg. A ciszterciták főgimnáziuma az ínséges években sem ismerte a szénszünetet A középfokú iskolák száma az idén gyarapodott mert megnyílt az egri római katolikus jellegű felsőkereskedelmi iskola. Külön helyiség hijján egyelőre kölcsönkért tantermekben működik, de az egriek szép jövőt várnak ettől az intézettől, amely egyedülálló a maga nemében Csonkamagyarországon. Bethlen beszéde A miniszterelnök megérkezése után az érseki rezidenciába hajtatott és Szmrecsányi Lajos érsek vendégszerető otthonában szállt meg. Az egriek élénk kommentárral kisérték ezt a látogatást. A protestáns Bethlen és a protestáns Gömbösön kívül, még a protestáns Nagyatádit is várták, de a régi kisgazdapárt vezére nem jött meg. Az egységes párt nagygyűlése a Városháztéren kezdődött délelőtt tíz órakor. Bethlen István gróf a városháza erkélyéről szólott a hallgatósághoz, amelynek soraiban — egri szokás szerint — a legkülönbözőbb pártállású választók jelentek meg. Dobó István ercbe öntött alakja a tér közepén megihlette a miniszterelnököt, mert különös hangsúllyal hirdette, hogy „egymással karöltve és szeretettel igyekezzünk a haza sorsát megmenteni!” Az egri hősök utódai azonban kevésbé helyeselték Bethlennek, amidőn így folytatta: „Nemzeti függetlenségünket elnyertük véletlenül, nem saját hozzátevésünk általi” . A miniszterelnök Egerben a felekezeti kérdésről nyilatkozott Az érseki székhelyet inkább a gazdasági és kulturális politika érdekli — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Eger, áprlis 30. — Azért jöttünk ide, hogy pártgyülést tartsunk, de hogy ugyanezen a pártgyülésen a pártoskodás ellen nyilatkozzunk! Ezt válaszolta Bethlen István gróf Trakk Géza polgármesterhelyettes üdvözlő szavaira az egri állomáson, ahová vasárnap reggel érkezett meg különvonaton Gömbös Gyula és szokásos kísérete társaságában. A miniszterelnök a derék egriek megvigasztalására nyomban hangsúlyozta, hogy ebben a városban az összhangot a polgárság józansága meg tudta őrizni. Ezt az összhangot mégis zavarja a jelöltek nagy száma, mert öten küzdenek a mandátumért: Nagy János dr. volt nemzetgyűlési képviselő, akit 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának programjával küldtek a parlamentbe, most az egységes párt zászlajára esküdött fel (azelőtt pedig a disszidensek közé tartozott). Az egri parasztok bizalmát ezzel a lépésével nem nyerte meg, mert Eger szőlőmivelői szabadforgalom-ellenesek és az egységes párttá bővült Kisgazdapárt fő programpontját kifogásolják. Mások ismét nem tudják mire vélni Nagy János politikai fordulását. Ő volt ugyanis az egységes pártnak egyetlen katolikus pap képviselőtagja. Az egri kerület képviselőjének elhatározását bizonyára fontos okok irányították. Vele szemben a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja Haller-csoportját Kóródi- Katona János képviseli, aki a nemzetgyűlésen harcias közbeszólásaival tűnt fel. A liberálisok Ehrlach Nándor dr. körül csoportosulnak, aki 48-as pártonkívüli programmal Szerda 3 Nem kell sem Dunakonföderáció, sem régi monarkia A miniszterelnök ezután a külpolitikai helyzetre tért át és a többi között ezt mondotta: " Az európai politikában jelek mutatkoznak arra, minthogyha a Duna medencében egy Dunakonföderációt akarnának létesíteni. Mi ebben résztvenni nem vagyunk baj-