Uj Nemzedék, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-01 / 123. szám

1522 junius­i. a­msara Ujj­anemzedék Elfogták as Ai»arfireai»úti gyilkosság tettese­i Hatszás koronát raboltak a g^äBkos®R Kossnyák Sándortól­ ­— Az új Nemzedék tudó Utójától, «■ T­ OOOOOOOOTOOOOOOCQOCXXXXXXXÍOOeOOOOQGOCOOOCOCXXXXXXXXJOOr Az Albertirsai-uton történt gyil­­í­osság’ ügyében folytatott rendőri nyomozás ma éjjel eredménnyel járt, amennyiben az Angyal László detektívfőfelügyelő, főcsoportvezető irányításával nyomozó detektívek ma éjjel elfogták a gyilkosság tetteseit, Benyó József 24 éves munkanélküli földművest és Kraitz János 20 éves csomag­­hordárt, Bezsnyák Sándort, mint ismere­tes, agyonverve találták az Albert­­irsai-út mellett egy szemétgödör­ben. Az első nap még személyazo­nosságát sem lehetett­­ megállapí­tani, mert semmiféle írást sem ta­láltak nála. Szrubián Dezső dr. rendőrkapitány derítette ki a meg­gyilkolt ember személyazonosságát és ezen a nyomon továbbhaladva megtudta a rendőrség, hogy a meg­g­yilkolt Bezsnyák Sándor a gyn­­osság előtt való este az Ullői-út 105. szám alatt levő Weiner Adolf­­féle vendéglőben járt, ahol átadta a ládáját a vendéglősnének azzal a kéréssel, őrizze meg másnap regge­lig, amikor el fog utazni Sopronba. A csomagot a detektívek bevitték a főkapitányságra, ahol megállapítot­ták, hogy a holmi közül hiányzik egy prémgalléros mikádó-kabát és több száz korona készpénz. A rendőrség kihallgatta a ven­déglő péntek esti vendégeit, de nem tudott határozott nyomra bukkanni, úgyhogy már-már reménytelen volt a helyzet. Ekkor Angyal László de­­tektivfőfelügyelő elhatározta, hogy a detektivlest illetnek gyilkossági ügyben nyomozó valamennyi cso­portját bevonja a nyomozásba, és mindenekelőtt megkezdi azoknak a helyeknek a tüzetes átkutatását, ahol kétes életmódot folytató egyé­nek szoktak tartózkodni. Azt remél­ték ugyanis, hogy a gyilkosok ezek­nek a helyeknek valamelyikén ok­vetlenül­­ kézrekerü­lnek. Tegnap este 10 órakor gyülekeztek a főkapitányság udvarán Angyal Lajos, Nagy Dénes és Fazekas József detektívfőfelügyelő csoportjai, akik nemsokára útnak is indultak, hogy­­ a megálap­ott részletes és pontos terv szerint átkutassák a város min­den zenés­ zugát. Az egyik detektivcsoport az új ló­versenytér tájékára ment, ezen a vi­déken azonban az "éj folyamán senkit sem találtak, mert hűvös volt az idő. Másik csoport a Keleti pályaud­var környékét figyelte, mert tudta, hogy Budapest csavar­gói éjjel rendesen a pályaudvarok tájékán Liese szállást. Ma hajnalban 4 óra tájt a­ Keleti­pályaudvar mellett lesbenálló detek­tívek két gyanús külsejű, settenkedő alakot vettek észre. Rögtön odalépett hozzájuk Gáspár Mihály detektív és mindkettőt igazoltatta. Megállapí­totta, hogy az egyiket Benyó Jó­zsefnek a, másikat Kraitz Józsefnek hívják. Mikor az igazoltatást elvé­gezte, hirtelen rájuk kiáltott: — Miért gyilkoltátok meg Bosa­nyák Sándort? A két ember erre ijedten összerez­zent, zavarba jött és hebegni kezdett. A detektívek erre előállították őket a főkapitányságra. A főkapitányságon külön-külön szobába vitték őket és megkezdték részletes kihallgatásukat. Mindenek-­­ előtt azt akarták pontosan megálla­pítani, hogy péntekről szombatra virradó­ éjszaka hol tartózkodtak. Hamarosan megáll­apították, — ezt mindketten be is ismerték — hogy együ­tt töltötték az éjszakát. Erre mindegyiket külön-külön faggatni kezdték, hol s merre jártak az éj­szaka? A vallatás során ellentmon­dásba keveredtek, úgy hogy a nyo­mozást végző detektívek előtt rögtön világossá vált, hogy ők gyilkolták meg Rezsnyákot, mert mindjárt a vallatás elején beismerték azt is, hogy ismerték az áldozatot. A vallatás azután ma reggel fél 7 órára teljes eredménnyel járt, amennyiben Benyó is, Kraitz is rész­letes beismerő vallomást tett. A gyilkosok elmondták, hogyan ölték meg Rezsnyákot A részletes vallomás során a gyil­kosok elmondották, hogy pénteken este a Nefelejts-utcahím ólálkodtak, amikor találkoztak Rezsnyák Sán­dorral, akit azelőtt nem ismertek. Leültek az egyik üzlet kőlépcsőjére és lassanként beszélgetésbe eredtek. Bezsnyák elmondotta nekik, hogy mindenáron valami foglalkozást szeretne szerezni, Budapesten azon­ban nem tud megfelelő munkához, jutni és ezért elhatározta, hogy Sop­ronba megy s ott próbál szerencsét. Benyó József ekkor a társára né­zett, majd Rezsnyák felé fordult és igy szólt: — Szerzünk mi magának állást, testvér, na féljen. Kár magának Sopronba utazni. Jöjjön csak velünk ide a vendéglőbe, majd aztán meg­beszéljük a dolgot. Be is tértek mind a hárman a vendéglőbe, ahol Rezsnyák fizetett új ismerőseinek fél-fél deci pálinkát. A fizetésnél Banyó látta, hogy a gyári munkásnál százas bankók van­nak, azt is észrevette, hogy a Rezs­­nyákon lévő prém­galléros mikádó­­kabát igen jó állapotban van. Közben Rezsnyák pár percre el­távozott a helyiségből. Ezalatt Be­­nyóék egymáshoz közel hajolva sug­­dolózva tanácskoztak és végül is azt határozták, hogy valami módon el­veszik Rezsnyáktól a nála levő pénzt és a kabátot. Mikor­ Rezsnyák Sándor visszatért a vendéglőbe, közölték vele, hogy ők kocsisok az egyik kőbányai sörgyár­ban, jöjjön velük, azonnal szereznek neki­ állást. Éjfél után el is indultak és men­tek az Albertirsai-út felé, amikor Benyó egyszerre azt mondotta: — A gyárban úgyis csak reggel hatkor kezdődik a munka, van még elég idő, aludjunk itt a szabadban. Reggel majd azután ki fogjuk járni, hogy magát munkához juttassuk. Benyó ajánlatát elfogadták és le­feküdtek. Balról feküdt Benyó József, jobbról Kraitz János, közbül pedig Rezsnyák Sándor. Rezsnyák rövidesen elaludt. Erre egyik — még bizonytalan, hogy me­lyik — a szomszédos kőrakásról, ahol terméskövek voltak felhalmoz­­va, két nagy darab követ­ hozott és az egyikkel teljes erővel ráütött az alvó Rezsnyák Sándor fejére. Rezsnyák az ütésre felébredt, de nem vesztette el eszméletét, hanem talpraugrott és dulakodni kezdett támadóival. A két ember nagynehe­ s­zen leteperte a földre és kövekkel addig ütötte a fejét, amíg eszméletlenül terült el. Ekkor ketten megragadták és a közeli szemétgödörbe vonszolták. Éppen el akartak menni, amikor észrevették, hogy a szerencsétlen ember még mindig hörög. . Erre mind a ketten visszasiettek a gödörhöz, köveket­­vettek fel a földről és addig verték Rezsnyák koponyá­ját, amíg teljesen kiszenvedett. A gyilkosság után elvették tőle a prémgalléros mikádó-ka­bátot és ki­kutatták a zsebeit, de mindössze hat­száz korona készpénzt találtak nála.. Ezután elindultak az új lóver­senytéren át, a Fehér-utón, Hajtsár­­uton keresztül az Angyalföld irá­nyában. A reggeli órákban a Hun­­g­ária­ út 73. számú házban bementek egy szabóhoz és eladták neki három­száz koronáért a fekete kabátot. Kraitz itt meg is foltoztatta a nad­rágját nyolcvan koronáért. Innen to­vább menve, a Duna újpesti részéhez érkeztek, ahol­­ megmosták­ a Dunában a pénzt, mert a bankók vérfoltokkal vol­tak borítva. A tisztára mosott pénzzel azután elmentek az egyik vendéglőbe, ahol elreggelizték úgyszólván az egész hatszáz koronát. Elfogatásuk alkal­mával nem is volt már náluk semmi pénz. Egymást vádolják a gyilkosok Ma délelőtt kezdte meg a két gyilkos kihallgatását Szrubián De­zső dr. rendőrkapitány. A két em­ber nem adja elő egyöntetűen a gyilkosság lefolyását, egyik a má­­sikra akarja hárítani a súlyosabb részt. Benyó folyton azt hangoz­tatja, hogy Kraitz ölte meg Rézsű nyákot, ő csak segített neki. Kraital éppen az ellenkezőjét állítja. Angyal detektívfőfelügy­elő meg­­­llapította, hogy mind a­ ketten egyformán része­sek a borzalmas bűncselekmény, elkövetésében és mind a ketten­ verték az áldozat fejét addig,s am­íg meghalt. Kihallgatásuk alkalmával kitűnt, hogy foglalkozásnélküli emberek,, lakásuk nincsen és többnyire abból­ éltek, hogy a Keleti-pályaudvarnál­­az érkező utasok csomagjait szállít­tolják házhoz. Sajátságos körü­l­í­mény, hogy mind a ketten büntetlentj előéletű emberek. Budapestéül ugyanis az utóbbi tíz évben elkö­vetett gyilkosságok tettesei furcsa­: véletlen következtében valameny­­nyien büntetlen előéletű emberek­ vol­t­ak. is Benyó József kopottas katonamni, hát visel, sötétavcú, elszánt tekin­­tetű ember, aki a rendőrségen egy j­ kedvűen válaszol a faggató detektí­vek kérdésére. Kraitz ellenben, akit, állítása szerint ipari munkával is­ foglalkozott, inkább mutatja a megs­­bánás jeleit. Megtörtén ü­l a detek­r­tívszobában és mindenért társat okolja.­­ Ma délelőtt beidézték a főkapitány-­­ságra a Hungária­ út 73. szám alatt­ lakó szabót is, aki elmondotta, hogy­­gyanútlanul vette meg a kabátot,­ mert nem tudta, hogy bűnös után­ került az eladókhoz. A szabót kihall­d­gatása után elengedték, a két gyill­kost Szrubián Dezső dr. rend­őrkapítv­­ány ma délelőtt előzetes letartóztatá­­ásba helyezte. .. A „Szózat“ mint Bod­óné Másról beszél, mint amire vála­szolni kellene. — Az új Nemzedék tudósítójától. A múlt h­éten megírtuk hogy azo­kat a szennyiratokat, amelyeket mint szabadkirály választó csemegét a jegyzők, ingyen terjesztenek a nép között, főleg a „Szózat“ kiadóhiva­tala küldözgeti szét. Értesülésünket onnan kaptuk, ahová egy ilyen sú­lyos csomag a „Szózat“ nevében ér­kezett meg. Gondoltuk, hogy a „Szó­zat“ legalább védekezni fog, de úgy látszik, ő „aki hallgat, az beleegye­zik“ elve alapján nem merte meg­bolygatni a _ Politikai aprószentek, Király csinálok stb. terjesztésének kényes kérdését. E helyett ma reg­gelre nevetséges módon belénk köt. Még az újságírás terén egészen laikus­ olvasónk is tudja azt, amit a „Szózat“ nem vett észre, hogy az Új Nemzedék „Estétől reggelig“ cí­mű rovata, amelybe laptársunk bele­köt, egyszerűen lapszemle, amely­ben a többi lap feltűnőbb értesülését, minden megjegyzés nélkül leadjuk. így történt a­ fővárosi B- listás tan­erők elbocsátásáról szóló hírrel is Hogy a „Szózat“ erre nem jött rá, nem csoda, hiszen Magyarországon még a legkisebb iskolásgyermek is tudja, hogy a ,,Szózat“-ot nem újság­írók szerkesztik. Éppen azért az egész felháborodást nem tartjuk másnak, mint stílszerű bakafántos­­kodásnak. ,-- „Szózat” ezzel a dologgal el akarja terelni a figyelmet az utcai hangú szennyiratok terjesztéséről Laptársunk valamikor a Tisza-per­­ben, mint óriási kacsát hizlalta nagyra a Bálóné-féle albumot, most elpártol Bálónétól és Bodónénak csap fel. Mi nem akarjuk laptársun­kat követni az ízléstelen és durva stílus területére, csak ismételjük, hogy mi van a politikai szennyira­tok terjesztésének kérdésé­vel. S hogy a ország keresztény választói meg­tudják, hogy a legvadabb politikai hajsza és személyeskedés rövidalap­nak terjesztőit hol kell keresni­, bi­zonyítékaink közül egyelőre közöl­jük egy ilyen „kultur csomag“ fel­adószelvényét, amelyen a „Szpzat” kiadóhivatala szerepel. A feladó neve és lakásán Nőm et domicile de Vexpéditeur^ özesveiiy. — uoipn. i A csomag lezárására hasz­­­­nált pecsét lenyomata: Cachet de l'expéditeur Ezek után még csak az ügyészség figyelmét szeretnék felhívni arra hogy a nyomdajelzés nélkül készült romratok terjesztőire a törvénynek milyen határozatai vannak. Csütörtök 3 Momié az a keresztény, aki nem szavaz keresztén

Next