Uj Nemzedék, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

2 Péntek 1922 december L U| Nemzedék Az akadémiát­­védik a nemzetgyűlésen _ Az Új Nemzedék tudósítójától: — "A nemzetgyűlés mai ülése még r­ottabban indul, mint az eddigiek. képviselők közül már csak azok jönnek be, akiknek valami dolguk akad, vagy felszólalni akarnak,­­vagy valami elmés közbeszólás fész­­kelődik a torkukban. A nemzetgyű­lés mai napirendjén elsősorban az­­Akadémia állami támogatásáról­­szóló törvényjavaslat általános vi­tájának folytatása, azután a tisz­tességtelen verseny letöréséről szóló­­törvényjavaslat és egy pénzügyi törvényjavaslat szerepel. A kormánypárt közgazdasági és­­földművelésügyi bizottsága ma dél­­után 4 órakor ülésezik. Utána a Budapesten tartózkodó olaszokat látják vendégül a pártban. Ezután pedig a kormánypárt teljes értekez­letet tart, amelyen az egyes parla­menti bizottságokban letárgyalt törvényjavaslatokat fogadják el. A parlament külügyi bizottsága összehívásának időpontját még min­­­dig nem határozták meg, remélhető azonban, hogy még ezen a héten ha­­t­­ároznak róla. A bizottságban Teleki Pál gróf helyett, aki legutóbb le­mondott az elnökségről, Korányi­­Frigyest emlegetik elnöknek. A kor­mánypárt azonban ebben az ügyben még nem foglalt állást. A nemzetgyűlés mai ülésén a leg­korábban azok a miniszterek jelen­­tek meg, akiknek törvényjavaslata ma a napirenden szerepel, így Rié- Ibelsberg Kunó gróf kultuszminisz­ter, Petry Pál államtitkárral együtt, valamint Walkó Lajos kereskede­lemügyi miniszter már pont 10 óra­kor bent ült a teremben. Büntessék meg a forradalmi ■ajtót ! Az ülést fél 11 óra előtt néhány p­erccel nyitotta meg Scitovszky­éla elnök. Bejelenti, hogy Nógrád­­,vármegye a fon odalm­i sajtó meg­­rendszabályozása ügyében átírt a nemzetgyűléshez s a Tapolcavidéki Gazdakör a bor értékesítésének meg­könnyítését kérte. Napirend szerint a Magyar Tudo­mányos Akadémia állami támoga­tásáról szóló törvényjavaslat általá­nos vitájának folytatása következik A javaslathoz elsőnek Szakáts Andor szól hozzá. Történelmi visz­­szapillantást vet az Akadémia múltjára, támadja a Habsburgokat, hogy évszázadok óta megakasztot­ták a magyar kultúra kifejlődését. Nagy Ernő: A világ legkülönb népe vagyunk, mégis hátul kullo­gunk. Szakáts Andor ezután Ferenc csá­szár koráról beszél, amikor az egész állami élet a címadományozáson és a megvesztegetésen nyugodott. Szilágyi Lajos: Mintha ma tör­ténnék! Horváth Zoltán: Kormány-főta­nácsosokat neveztek ki. Szakáts Andor: Ilyen légkörben természetesen a magyar tudomá­nyosság nem tudott kifejlődni. Felkiáltások a kormánypárton:­­Ez mind a Habsburgok bűne! Nagy Ernő (a kezét rázza az egy­séges párt felé): Kezet foghatunk a hazaszeretetben. Akadémia és választójog ?­ Szakács Andor: Az Akadémia nem tett jó szolgálatot annak bizo­nyításával, hogy a magyarok bejö­vetele előtt már virágzó szláv kul­­­túra volt Magyarországon. Ennek azéppem az ellenkezője áll fenn. A­­honfoglaló magyarok oly magas k­ultúrát hoztak magukkal, hogy nem szorultak rá a szlávok és más népek alacsonyabb kultúrájára. Az Akadémia azonban ennek bizonyí­tására vállalkozó művek kiadatását nem vállalta. Erdélyi Aladár: Ilyet újságcikk­eiben lehet állítani, de tudományos alapon nem. Nem lehet így diszkre­­seditálni az Akadémiát. ■ ’ Szakács: A mai válságos időben az Akadémia is csak úgy teljesít­­­heti a hivatását, ha az ország belső rendjét biztosítjuk. (Helyeslés a szo­ciáldemokrtáknál.) Nem szabad el­nyomni a szegény népet és nem szabad kizárni a választójogból a dolgozók millióit Kis­s Menyhért: Nemzeti demo­kráciát kell csinálni. Szakács Andor: A javaslat csak úgy érheti el célját hogy ha a sze­gény néposztály elnyomásának meg­szűntével véget ér az általános elé­gedetlenség és türelmetlenség. A javaslatot ebben a reményben el­fogadja. Következő szónok Jánosy Zoltán. Az akadémia segítését két­szeresére kell emelni Jánossy Zoltán. Mivel a javaslat értelmében az Akadémiának nyúj­tandó szubvenciót a pénz mai vá­sárlóereje mellett nagyon csekélynek tartom, megtenném azt az indít­ványt hogy az összeget legalább kétszeresére emelje fel a kormány, ha ennek az elfogadására a jelen pártviszonyok mellett nem számít­hatnék... Felkiáltások az egységes párton. Próbálja meg! Jánossy: Ha a túloldalról bátorí­tanak és a Magyar Tudományos Akadémia működésével szemben ér­­zett elismeréstől indíttatva megte­szem az indítványt, hogy ezt az ösz­­szeget kétszeresére méltóztassék fel­emelni. — Szeretném ebben a javaslatban új magyar politikának, nemzetépítő politikának első fecskéjét üdvözölni . A háború előtti Magyarország irtózatos katonai terheket viselt. Horváth Zoltán: Csatahajókat épí­tettek! Jánossy Zoltán: Ha kulturális kívánságaink voltak, azt válaszol­ták, ezeknek nem tehetnek eleget Most legalább annyi haszna legyen az országnak, hogy a nagyobb te­hertől megszabadulva, a kultúra ter­jesztésére gondot fordíthasson. Örömmel üdvözölnék és teljes lelke­sedéssel támogatnék olyan politikát, amelyet a szó szoros értelmében a magyar nemzeti kulturális politiká­nak lehet nevezni. — A Magyar Tudományos Aka­démia működése előtt tisztelettel hajtom meg szerény elismerésem zászlaját Értékes munkákat és a világirodalom termékeinek fordí­tását kapta a magyar közönség és a magyar nemzeti kultúra fejlesz­tésében óriási munkát végeztek. — Csak azt kívánom, hogy az Akadémiát működésében ne feszé­­é­lyezze semmiféle politikai áramlat , és emelkedjék fel az igazi tudomá­nyosság objektivitására, ahonnan igazán nyugodtan, elfogulatlanul lehet foglalkozni a tudományos kérdésekkel. — Nem osztom azt a felfogást sem, hogy az Akadémia nem érzi a kor­szellem hatását A Magyar Tudomá­nyos Akadémia nem zárkózott el a kor elöl. A kor hullámverései be­csaptak az Akadémia kapuján és a világosság behatolt oda is. A Si­­monyi-eset azt bizonyítja, hogy az Akadémia tagjai nem zárkóztak el a kor befolyása elől. Ezt bizonyítja továbbá a népköztársaság idejében az az ülés, amidőn Beöthy Zsolt Heinrich Gusztáv és Berzeviczi Al­bert engedelmesen fogadalmat tett a nemzeti tanácsnak A november 25-i ülésen határozatilag kimondotta az Akadémia, hogy magát a jelen viszonyok között az ország kor­mányzására vállalkozó nemzeti ta­nácsnak készségesen alárendeli. — (Zaj.) — Ezt a szellemet, mely ilyen gya­korlati úton nyilatkozott meg, bele lehet vinni a tudományba is. Szép feladat volna például az Akadémia részéről népszerű Petőfi kiadás ren­dezése és olcsó áron való forgalom­­bahozatala. — Kiss Menyhért képviselőtársam úgy állította be Petőfit, mint nacio­nalista költőt. Vagyok bátor rámu­tatni arra, hogy ez az igazságnak csak egyik oldala. Bizonyos, hogy Petőfi a más-vár szabadságért lelke­sedett, azért ontotta­ vérét, azért halt meg. — De az is bizonyos, hogy ez a nagy szív az egyetemes emberi sze­retet számára is megnyílt És bizo­nyos az is, hogy Petőfi nem volt olyan túlzó értelemben vett nacio­nalista, hogy a krisztusi értelemben vett nemes internacionalizmus szi­vében meg nem fért volna. (Zaj.) Bűnös, aki a hazát megtagadja . „Egy gondolat bánt engemet“ című költeményében azt mondja, hogy ott akar elesni, ahol a világ­szabadság lobogója alatt küzdenek a népek. Petőfi szívében együtt volt az igazi hazafiasság és az igazi nemzetköziség. Általában nem he­lyes ennek a két irányzatnak az egymással szembeállítása és nem helyes az, amilyen módon ezt a két irányzatot kezelik és egymással szöges ellentétbe állítják. A hazafi­­ság nem bizonyos előjogok, osztály­érdekek gyűjtőneve, a hazafiság még nem is tisztán a haza földjéhez való ragaszkodás, hanem etikai ala­pon véve nem egyéb, mint a ma­gunk népének, a magunk fajtájá­nak szeretete. Ez az igazi hazafiság és ez a hazafiság nem állhat ellen­tétben az igazi nemzetköziséggel, amely viszont az egyetemes ember­­szeretetet jelenti. Aki a hazát, a vi­lágot megtagadja, az bűnös, de bű­nös az is, aki az embervilágot meg­tagadja. A szociáldemokrata képviselők, akik Jánossy Zoltánt körülveszik, feszélyezve érzik magukat és szavait sik­ csendben hallgatják. Jánossy beszéde végén reflektál a kultuszminiszter beszédének a re­naissance kor művelődéséről szóló részére. A XVI. század kultúrája — úgymond — amely tényleg a refor­máció forrásaiból táplálkozott, nem­zeti kultúrát teremtett Magyaror­szágon. E nemzeti kultúra virágai között nemcsak a protestáns írók műveit említem fel, hanem a Páz­mány Péter műveit is, amelyeket én, a kálvinista pap is, nagy öröm­mel olvasok, mert Pázmány szig­­vérig magyar nyelven írott művei­ben a magyar nép bölcsessége nyil­vánul meg. A mohácsi vész népe te­remtett keresztény magyar nemzeti kultúrát ebben az országban. Beszéde végén bejelenti, hogy a javaslatot azzal a módosítással fo­gadja el, hogy ne tizenkét, hanem huszonnégy millió koronát adjanak az Akadémiának. Az elnök figyelmezteti Jánossy Zoltánt, hogy a házszabályok értel­mében módosítását írásban is ter­jessze be. Utána Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter emelkedik szólásra. A renaissance és a német kultúra — Jánossy azt mondta, mintha én úgy nyilatkoztam volna, hogy a re­­naissance-kultúra eltűnését sajná­lom. Én az említett beszédemben azt mondtam, hogy az Anjoukkal együtt bejött Olaszországból Ma­gyarországra a renaissance kultúra is s a mohácsi vész után összeom­lott. Ezután bekövetkezett a ma­gyar ifjaktól a német egyetemek­ről behozott újabb áradat, amely­nek egyik főzászlóvivője a protes­tantizmus volt Eszem ágában sem volt azt mondani, hogy én ezt a második, új fejlődést kevésbbé mél­tányolnám, mint a renaissanceot. Én jó katolikus vagyok, de ekkora méltánytalanságra képtelennek tar­tom magam. Köszönetet mond ezután a pénz­ügyminiszternek ama megértéséért, hogy a csonka ország teljesítőké­pességeihez mérten kulturális cé­lokra összegeket engedélyezett, pél­dául százmilliót az egyetemi klini­kák számára, húszmilliót a könyv­tárak rendbehozására, tizenhatmil­liót pedig a tudományos célokra szolgáló kedvezményes papír be­szerzésére. Kijelenti még, gondos­kodni fog róla, hogy a legközelebbi költségvetésben már ne csak az Akadémia, hanem a többi tudomá­nyos intézmények is kapjanak tá­mogatást. Megemlíti az ifjúságnak a Nem­zeti Színházban tanúsított viselke­dését és hangoztatja, hogy gondos­kodni fog róla, hogy az illető ifjak az érettségi vizsgálaton is olyan ví­gak lehessenek, (derültség) mint a Nemzeti Színházban. A javaslatot általánosságban elfogadja. Elnök: Az előadó úr nem kíván szólni, következik a szavazás. A nemzetgyűlés a Magyar Tudo­mányos Akadémia támogatásáról szóló törvényjavaslatot általános­ságban elfogadja a részletes tárgyal­­ás alapjául. A cím ellen senki sem emel ki­fogást. Az első szakasznál Várnai Dániel ajánl módosítást. * A nemzetgyűlés folytatását a Nemzeti Újság holnap reggeli száma közli. Az angol kincstári kancellár Amerikába utazik az angol adósság ügyében — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, november 30. Baldwin angol kincstári kancellár december 29-én Amerikába utazik, hogy az Egyesült Államok kormá­nyával az angol háborús tartozások ügyéről tárgyaljon.­ ­. Csak pénzügyi diktatúra mentheti meg Ausztriát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Bécs, november 29. A népszövetségnek az a bizottsága, amelyet Ausztria pénzügyi helyzeté­nek megvizsgálásával megbíztak, részletes jelentésben számol be ta­pasztalásairól és egyúttal javasla­tot is tesz Ausztria megmentésére. A jelentés fontosabb tartadma ez. Ha Ausztria megfelelő pénzügyi politikát fogad el és valósít meg, az ország közgazdasági helyzete a tér-e­mel­és növelésével és a népesség nagy,, részének a közgazdasági munkála­tokban való részvételével helyreáll­hat, ellenkező esetben a helyzet nagy kivándorlásra fogja kényszeríteni,­ vagy teljes nyomorba taszítja Ausz­tria népességét. Ha a mostani pénz­ügyi helyzet fennmarad, a teljes fel­fordulás és a városi lakosság nagy, tömegének teljes elszegényedése ok­vetlen elkövetkezik. Ausztria hár­om év óta nagyobbára olyan kölcsönök­ből él, amelyek szándékosan vagy, akaratlanul adományokká alakultak át Három év óta magánkönyörüle­­tességből él és az idegen üzéreknek a koronaüzletekből eredő vesztesé­geiből. Ilyen forrásokra a jövőben számítani nem lehet Ausztria sok­kal többet fogyasztott, mint ameny­­nyit termelt most már csak annyit, szabad fogyasztania, amennyit ter­mel. A reform megvalósítása nagy megpróbáltatás lesz, de minél ké­sőbb látnak hozzá, annál nagyobb lesz. A helyzetet legkedvezőbben beál­lítva, Ausztriában súlyosabbak lesz­nek az életviszonyok a jövő eszten­dőben, amikor fáradságosan helyre­állítja közgazdasági helyzetét, mint tavaly, amikor a közgazdasági talp­­raállításra adott kölcsönösszegeket minden reform mellőzésével a napi fogyasztás céljaira használta fel. Ausztriának választani kell a kö­zött, hogy átélje a nehézségeknek oly korszakát, amelynek megpróbál­tatásai nagyobbak lesznek, mint mindaz, amit 1919 óta átélt, de elő­készíti a jövő számára a tényleges javulást, vagy oly sötét nyomorú­ságba és kaotikus kétségbeesésbe sülyed, aminek párját Oroszorszá­gon kívül a modern világban nem találunk. Ausztriának helyzete tel­jesen reménytelen, ha csak önszán­tából alá nem veti magát oly tekin­télynek, amelynek feladata lesz oly reformokat keresztülvinni, amelyek következménye a jelenleginél sú­lyosabb helyzet lesz. Ez az egyetlen módja annak, hogy Ausztria elke­rülhesse a még sokkal borzasztóbb sorsot. A bevezetés után részletesen megokolja a bizottság jelentésének­­ sötét állításait.

Next