Uj Nemzedék, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
fel a hullán. Kardos dr. megállapítása szerint a hat szúrás közül kettő volt halálos, az egyik a szív burkán hatolt át, amásik pedig a tüdőtérte. A tüdőt összesen két szúrás találta el, ezek közül azonban csak azegyik volt halálos. A cseh orvosszakértő a további vitát lényegtelennek találta, mert szerinte mindegy, hogy hány szúrás történt, mert a csendőr a helyszínen meghalt A cseh rendőrbiztos, aki Szedlacsek hulláját hidasnémeti állomáson átvette, nem adott jegyzőkönyvet az átvételről. Most újabb tanácskozásra vonultak vissza a bizottság tagjai. Ez a tanácskozás igen hosszúra nyúlt. A csehek elmondták, hogy az eset után vizsgálatot tartottak a helyszínen, de csodálatosképpen csak három, puskából visszamaradt patront találtak az incidens színhelyén. A patronok nyomait úgy jelölték meg a csehek a helyszínen, hogy a fűben keresztet rajzoltak, de arra nem gondoltak, hogy az eső elmossa a kereszteket. A tanácskozás után újra felállították az incidens helyén Horváth szakaszvezetőt, minthogy a szakaszvezető nem pontosan ugyanarra a helyre állott, mint az előbb, a csehek rögtön le akarták szögezni, hogy Horváth előadása nem megbízható, mert már a helyre sem emlékszik. A nézeteltérés különben tanácskozás során többször felmerült. A tanácskozáson Rudnay megkérdezte a cseh bizottság elnökét, mire terjed ki a bizottság felhatalmazása. Kinzl azt válaszolta, hogy „a bizottság feladata a tényállás felvétele és jelentéstétel Benes külügymniszter úrnak.“ Ezután nem maradt más hátra, mint a jegyzőkönyv megszövegezése.A csehek asztalt és lócát hoztak és a felvett konceptus alapján német nyelven megszerkesztették a jegyzőkönyvet A jegyzőkönyvbe felvették, hogy Szedlacsek csendőrt csak három nappal az eset előtt helyezték saját kérésére a határnak erre a részére, mert Buzita községben a csendőrnek egy nőismerőse lakik. A csehek szerint tehát nem igaz, hogy Szedlacsek pályázott volük arra az 50,000 koronára, amit állítóan Tóth Ernő hadnagy fejére tűztek ki. Tóth Ernő hadnagyot különben az őrsről már elhelyezték. Mivel a vizsgálat magyar területen folyt le, Rudnay uzsonnával kínálta meg a bizottság tagjait Horváth szakaszvezető sonkát, szalámit, kenyeret és bort tett az asztalra és az uzsonnára meghívták a tanukat és kísérőket is. A bizottság hivatalos munkája közben a csehek németül beszéltek, de uzsonna közben többen magyarul is megszólaltak. Galla szepsii főszolgabíró különben iskoláit Kassán végezte és magyar közigazgatási szolgálatban is állott. A cseh bizottság tagjai közül néhányan szolgáltak az osztrák-magyar hadseregben és a bizottság elnöke is osztrák-magyar vezérkari tiszt volt. A csehek kíséretében egy fényképész is volt és lefényképezte Horváth szakaszvezetőt. Este 7 órára járt az idő, amikor a magyar és cseh bizottság tagjai búcsút vettek azzal, hogy hétfőn délelőtt féltízkor újból találkoznak az összes többi határincidens megvizsgálására. A magyar bizottság tagjai és kíséretük Hernádpetrin át Ssernádvécsére vonultak és Sardagna báró kastélyában töltötték az éjszakát. A többi határincidens közül nevezetesebb az, ami Hidasnémeti állomás közelében történt. Itt az egyik magyar szakaszvezetőt 12 főből álló lovas cseh őrjárat támadta meg és magyar területen vette üldözőbe. A szakaszvezető három lövést kapott a combján, úgy hogy a mezőn dolgozó magyar földmivesek szállították be a kórházba és még mostanáig sem gyógyult fel. Az eset szemtanúit a magyar bizottság kivitte a helyszínére. A magyar bizottság elnökének nyilatkozata Rudnay Lajos követségi tanácsos a magyar bizottság elnöke, a bizottság tegnapi tanácskozásáról így nyilatkozott munkatársunk előtt: " A tanácskozást még nem fejeztük be. Ma csak a Szedlacsek-essz megvizsgálásával végezhettünk. A tanácskozás a legudvariasabb formában folyt le. A cseh és a magyar megállapítások között bizonyos eltérések vannak, cseh részről ugyanis azt állítják, hogy az hely, ahol az eset történt, cseh terület. Mi pedig azt vitatjuk, hogy az a hely közösen használt magyar terület. A csehek azt mondják hogy a határon, amelyet most állapítanak meg véglelegen lesz egy úgynevezett demarkációs zóna, vagyis semleges terület és a 325-ös magassági pont is ilyen terület lesz. A vita ekörül is folyt . A csehek nem tagadják, hogy a csendőrök lőttek, de tagadják, hogy a csenek lövése nyitotta meg a harcot, és azt mondják, hogy a magyarok lőttek először. — A magyar bizottság a cseh bizottság kérésére magyar tanukhoz kérdéseket intézett viszont a csehek is feltették tanúiknak azokat a kérdéseket, amelyeket mi kívántunk. — A felvett jegyzőkönyvet a cseh bizottság beterjeszti Benes külügyminiszternek, mi a magunk részéről is beterjesztjük a jelentést a kormánynak és a két kormány azután folytatja a további tanácskozást. Hidasnémeti állomáson Hidasnémeti állomáson tíz nap óta szünetel a forgalom a cseh megszállott terület felé. A forgalmi akadályra vonatkozóan a vasutasok azt mondották, hogy a csehek kifogásokat emelnek a magyar állomás vasúti főnökének személye és a magyar határrendőrség kirendeltségének vezetője ellen és ezeknek áthelyezését kívánják. A cseh útlevéllel érkező utasok omnibuszon teszik meg az utat Hidasnémeti állomástól a körülbelül négy kilométerre lévő határig, onnan pedig még másfél órát kell gyalogolniuk a legközelebbi állomásig, ahol a cseh vonatok közlekednek. Hidasnémetinél sztrájkolnak a cseh vasutasok A cseh-magyar határzártól függetlenül a Miskolc—kassai vonal Hidasnémeti állomásán napok óta szünetel az átmenőforgalom. A személyzet ugyanis Hernádság állomásról nem akarja áthozni Hidasnémetire a szerelvényeket A csehek napokkal ezelőtt elhatározták, hogy sztrájkba lépnek, mégpedig azért, mert a Hidasnémeti állomáson szolgálatot teljesítő Szabó főhadnagy szerintük udvariatlanul bánt a cseh mozdonyvezetőkkel és addig, amíg a magyar főhadnagy az állomáson marad, nem állnak munkába. Hidasnémeti állomáson a cseh vasutasoknak az volt a szokásuk, hogy szolgálatuk végeztével betértek Reich korcsmároshoz és ott összevásárolták a dohánykészletet. Amikor, megmotozták őket a határátlépésnél, felháborodással tiltakoztak ez ellen. Egyébként Szabó főhadnagyon kívül a magyar állomásfőnök és a határrendőrségi kirendeltség vezetője ellen is kifogásuk van. A cseh vasutasok sztrájkjáról a miskolci üzletvezetőségen a következő értesülést szereztük: — A cseh vasutasok sztrájkja miatt nem futnak be Kassa felől a vonatok Hidasnémetire és emiatt mi sem indítunk szerelvényeket Hidasnémetin át nemcsak a személy-, hanem a teherforgalom is szünetel, így lett híres ismét Hidasnémeti, amelynek határában 1849-ben Klapka tábornok szétszórta Schlick utóhadát. A himi határincidens pedig Arany örökemlékű, világhírű balladáját juttatja eszünkbe, — a „Tetemrehivás” radványi erdője ugyanis határos az incidens szinnelyével. Berecz Sándor. JfpV V « .* •. ?c • • ’ . /% ^ * , ... v, • . i :«• • 2 Kedd Uj Nemzedék 1923 május l ■um um ill II Ill'll Ilin—Ilii II mi 'll II MB——BM——HÍM— ' 11 30 •• Prága, április 30. A Narodni Listi Írja: Tegnap és ma ismét megtiltották a vasúton, vagy hajón érkező magyar állampolgárok csehszlovák területre való utazását, úgy hogy valamennyien kénytelenek voltak visszatérni. Továbbá kiutasították a Pozsonyban tartózkodó magyar állampolgárok egész sorát 24 órás határidővel. 30oooocooooocxxxxxxxxxxx»coccoooooooocoooooocooocoooco A főváros adósságának törlesztését koronákon is elfogadják az angolok A háborút megelőző négy évben vették fel a terkes hüllőidő bölcsönöket — Legsúlyosabb volt a német bölcsön — Az Uj Nemzedék tudósítójától, — A főváros kiküldötteinek most folyó baseli tárgyalása felhívja a figyelmet arra, hogy annak idején a főváros milyen módon vállalta magára a külfölddel szemben ma terhes adóságait. A külföldi kölcsönöket tudvalévően beruházásokra vette fel a főváros, nevezetesen iskolákat építettek a kölcsönvett pénzből és külföldi pénzből építették a Gellértszállót is. Azonkívül számos, rövidlejáratú függő adóssága volt a fővárosnak, amit többnyire a konszolidált, nagyobb összegű külföldi kölcsönökből fizetett ki. Most az Midben felvett angol, az 1911-es francia és az 1911-es német kölcsön visszafizetése terheli a fővárost. Az angol és francia amortizációs kölcsönöket rendesen törlesztették a háború kitöréséig, akkor azonban a hadiállapotra való tekintettel a kormány letiltotta a további fizetést. Azóta az angol és francia kölcsönből nem törlesztettek. A német kölcsön törlesztése természetesen a háború alatt, sőt még a Károlyi-kormány idején is rendesen folyt, ezt csupán a proletárdiktatúra akasztotta meg és azóta ez a törlesztés is szünetel. A most visszafizetendő kölcsönök közül legrégebbi az angol kölcsön. Ezt 1910-ben vette fel a főváros. A kölcsön 2 millió font sterling volt és a londoni Lloyds Bank és a Neumann-Lübeck and Company, szintén londoni bankház adták együttesen. A szerződést 1910 január 10-én fogadta el Budapest közgyűlése. A pénz arra kellett, hogy a Bárczy-féle 270 millió koronás beruházó Programm megvalósításához hozzáfoghassanak. Az, angol kölcsön felvétele idején budapesti bankok nem tettek hasonló ajánlatot a fővárosnak. A szerződést simán kötötték meg az angolokkal, az amortizációs kölcsön esedékes részleteit minden évben február 1-én és augusztus 1-én törlesztették, az összeget 50 év alatt kellett volna visszafizetni kamatostól. A második kölcsön a francia kölcsön volt, amit 1911-ben kötöttek. A kölcsönt a Banque de Paris et des Pays-Bas, továbbá az egyik lyoni bank, a Credit Lyonnais adta együttesen. Amíg azonban az angol kölcsönnél kizáróan a két londoni intézet szerepelt, addig a francia kölcsönnél az elsősorban szerepet játszó párisi és lyoni bank mellett még svájci s belga bankok is szerepelnek, amelyek a kölcsönkötvényekből kisebb kontingenst vettek át. A francia kölcsön szintén amortizációs kölcsön. A kölcsön 100 millió korona, illetve 105 millió francia frank volt, aminek fejében 250 ezer darab, egyenként 400 koronáról, illetve 420 frankról szóló kötvénycímletet bocsátottak ki, amit azután a párisi és lyoni bank, továbbá svájci és belga bankok vettek át. A francia kölcsönszerződés megkötése idején budapesti bankok is tettek ajánlatot kölcsönre. Az egyik ajánlattevő a Magyar Bank volt 1911-ben, amelyik 60 millió koronát volt hajlandó kölcsönözni a főváros számára. A másik ajánlattevő a Hitelbank pénzcsoportja volt, amely több bankot is magában foglalt, szintén 60 milliót adott volna. Akkor azt hangoztatták, hogy a francia ajánlat előnyösebb, mert a franciák 100 millió koronát adnak és a kölcsönt igen előnyös módon lehet törleszteni, nevezetesen a kötvények visszavásárlása útján. A francia külcsönkötvényeket ugyanis jegyezték a párisi tőzsdén és a főváros olyan módon is törleszthette a szerződés szerint az adósságot, hogy a kötvényeket visszavásárolta a tőzsdén. Amikor tehát a kötvény árfolyama a névérték alá esett, sokkal előnyösebb volt a névértéknél olcsóbb kötvényt a párisi tőzsdén visszavásárolni és ily módon törleszteni az adósságot. Időközben a főváros rövidebb lejáratú függő kölcsönöket is vett, úgyhogy Budapest háztartása teljesen eladósodott. 1913-ban például egy évi lejáratra felvettek 60 millió frankos kölcsönt, azonfelül volt még egy 25 millió frankos és egy 5 millió dolláros függő kölcsönük is, ami 1913-ban járt le. Ezért a főváros elhatározta, hogy újabb kölcsön után néz. A főváros közgyűlése 1914 március 2-án fogadta el a Dresdener Bankkal kötött szerződést A Dresdener Bank 158 millió koronát kölcsönzött, úgyhogy — természetesen a márka mostani romlását nem tekintve — békebeli korona árfolyamon ez volt a legnagyobb összegű és a legsúlyosabb külföldi kölcsön. A Magyar Általános Hitelbank akkor kötelezettséget vállalt, hogy a vezetése alatt álló pénzcsoport 20 százalékot magára vállal a 158 millió koronáról szóló kötvényekből. Rövidesen azután megállapodtak abban, hogy a részesedést még jobban felemelik és 22 százalékot vállalnak magukra. Amikor azután leszámolásra került a dolog, kiderült, hogy a magyar bankcsoport csak 8,2 százalék erejéig tud résztvenni a kölcsönben. A 158 millióból 8 milliót a főváros rögtön lefoglalt a saját alapja és alapítványai számára. A kölcsönt beruházásokra fordították, az 1909-es Bárczy-féle beruházási program végrehajtására. A helyzet az volt, hogy a kölcsön felvétele után, 1911-ben rövidesen kitört a háború és újabb beruházást már nem végeztek, de a felvett pénzt mégis elköltötték a hátralékos függőadósságokra és a még ki nem fizetett előző építkezésekre. A német kölcsön feltételei voltak a legsúlyosabbak. A budapesti bankok azonban még arra sem bizonyultak akkor elegendő tőkeerősnek, hogy a német kölcsönből először magukra vállalt összeget kifizessék. A főváros különben a 158 millió koronából már a tőke folyósításánál 13 százalékot vesztett, mert a 100 márkás címleteket 89 márkás árfolyamon fizették ki a németek, azonfelül még 2 márkát minden címletnél költség fejében levontak, úgy hogy minden MO márka helyett csak 87 márkát kapott a főváros. A német kölcsön tulajdonképen nem tiszta német kölcsön, hanem jelentős mértékben angol tőke is szerepel benne. A kölcsön bankárja a Dresdener Bank volt ezért ragadt rajta az 1914-es kölcsönön a „német kölcsön“ elnevezés. A londoni Morgan Campbell-cég 10 százalékot váltott magára a kötvények összegéből, azonfelül amsterdami bankok szerepeltek 2 százalékkal, antwerpeni és brüsszeli hét-hét százalékkal és svájci bankok négy százalékkal. Így a Dresdener Bankon kívülálló külföldi pénzcsoportok összesen 26 százalékkal szerepeltek a főváros német kölcsönében. A német kölcsönt a háború alatt is törlesztették, sőt még 1919 januárjában is. Az utolsó részletet, a tizedik részletet 19. január 2-án fizették. A következő részlet 1919 június 1-én vált esedékessé. Ekkor proletárdiktatúra volt Magyarországon és a bolsevikiek nem fizettek. A központi munkás- és katonatanács elnöksége fel