Uj Nemzedék, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

fel a hullán. Kardos dr. megállapí­tása szerint a hat szúrás közül kettő volt halálos, az egyik a szív burkán hatolt át, a­­másik pedig a tüdőt­­érte. A tüdőt összesen két szúrás ta­lálta el, ezek közül azonban csak az­­egyik volt halálos. A cseh orvosszakértő a további vi­tát lényegtelennek találta, mert sze­rinte mindegy, hogy hány szúrás t­örtént, mert a csendőr a helyszínen meghalt A cseh rendőrbiztos,­­ aki Szedlacsek hulláját hidasnémeti állomáson átvette, nem adott jegy­zőkönyvet az átvételről. Most újabb tanácskozásra vonultak vissza a bizottság tagjai. Ez a ta­nácskozás igen hosszúra nyúlt. A csehek elmondták, hogy az eset után vizsgálatot tartottak a helyszínen, de csodálatosképpen csak három, pus­kából visszamaradt patront találtak az incidens színhelyén. A patronok nyomait úgy jelölték meg a csehek a helyszínen, hogy a fűben keresztet rajzoltak, de arra nem gondoltak, hogy az eső elmossa a kereszteket. A tanácskozás után újra felállítot­ták az incidens helyén Horváth sza­kaszvezetőt, minthogy a szakaszve­zető nem pontosan ugyanarra a helyre állott, mint az előbb, a csehek rögtön le akarták szögezni, hogy Horváth előadása nem megbízható, mert már a helyre sem emlékszik. A nézeteltérés különben tanácskozás során többször felmerült. A tanácskozáson Rudnay megkér­dezte a cseh bizottság elnökét, mire terjed ki a bizottság felhatalmazása. Kinzl azt válaszolta, hogy „a bizott­ság feladata a tényállás felvétele és­ jelentéstétel Benes külügymniszter ú­rnak.“ Ezután nem maradt más hátra, mint a jegyzőkönyv megszövegezése.­­A csehek asztalt és lócát hoztak és a felvett konceptus alapján német nyelven megszerkesztették a jegyző­könyvet A jegyzőkönyvbe felvették, hogy Szedlacsek csendőrt csak há­rom nappal az eset előtt helyezték saját kérésére a határnak erre a ré­szére, mert Buzita községben a csen­dőrnek egy nőismerőse lakik. A cse­hek szerint tehát nem igaz, hogy Szedlacsek pályázott volük arra az 50,000 koronára, amit állítóan Tóth Ernő hadnagy fejére tűztek ki. Tóth Ernő hadnagyot különben az őrsről már elhelyezték. Mivel a vizsgálat magyar terüle­ten folyt le, Rudnay uzsonnával kí­nálta meg a bizottság tagjait Hor­váth szakaszvezető sonkát, szalámit, kenyeret és bort tett az asztalra és az uzsonnára meghívták a tanukat és kísérőket is. A bizottság hivata­los munkája közben a csehek néme­tül beszéltek, de uzsonna közben töb­ben magyarul is megszólaltak. Galla szepsii főszolgabíró különben isko­láit Kassán végezte és magyar köz­igazgatási szolgálatban is állott. A cseh bizottság tagjai közül néhányan szolgáltak az osztrák-magyar had­seregben és a bizottság elnöke is oszt­rák-magyar vezérkari tiszt volt. A csehek kíséretében egy fényképész is volt és lefényképezte Horváth sza­kaszvezetőt. Este 7 órára járt az idő, amikor a magyar és cseh bizottság tagjai búcsút vettek azzal, hogy hétfőn dél­előtt féltízkor újból találkoznak az összes többi határincidens megvizs­gálására. A magyar bizottság tagjai és kíséretük Hernádpetrin át Sser­­nádvécsére vonultak és Sardagna báró kastélyában töltötték az éjsza­kát. A többi határincidens közül neve­zetesebb az, ami Hidasnémeti állo­más közelében történt. Itt az egyik magyar szakaszvezetőt­ 12 főből álló lovas cseh őrjárat támadta meg és magyar területen vette üldözőbe. A szakaszvezető három lövést kapott a combján, úgy hogy a mezőn dolgozó magyar földmivesek szállították be a kórházba és még mostanáig sem gyógyult fel. Az eset szemtanúit a magyar bizottság kivitte a helyszí­nére. A magyar bizottság elnökének nyilatkozata Rudnay Lajos követségi tanácsos a magyar bizottság elnöke, a­ bizott­ság tegnapi tanácskozásáról így nyi­latkozott munkatársunk előtt: "­­ A tanácskozást még nem fejez­tük be. Ma csak a Szedlacsek-essz megvizsgálásával végezhettünk. A tanácskozás a legudvariasabb for­mában folyt le. A cseh és a magyar megállapítások között bizonyos elté­rések vannak, cseh részről ugyanis azt állítják, hogy az hely, ahol az eset történt, cseh terület. Mi pedig azt vitatjuk, hogy az a hely közösen használt magyar terület. A csehek azt mondják hogy a határon, ame­lyet most állapítanak meg végle­le­gen lesz egy úgynevezett demarká­ciós zóna, vagyis semleges terület és a 325-ös magassági pont is ilyen te­rület lesz. A vita ekörül is folyt . A csehek nem tagadják, hogy a csendőrök lőttek, de tagadják, hogy a csenek lövése nyitotta meg a har­cot, és azt mondják, hogy a magya­rok lőttek először. — A magyar bizottság a cseh bi­zottság kérésére magyar tanukhoz kérdéseket intézett viszont a csehek is feltették tanúiknak azokat a kér­déseket, amelyeket mi kívántunk. — A felvett jegyzőkönyvet a cseh bizottság beterjeszti Benes külügy­miniszternek, mi a magunk részéről is beterjesztjük a jelentést a kor­mánynak és a két kormány azután folytatja a további tanácskozást. Hidasnémeti állomáson Hidasnémeti állomáson tíz nap óta szünetel a forgalom a cseh meg­szállott terület felé. A forgalmi akadályra vonatkozóan a vasutasok azt mondották, hogy a csehek kifo­gásokat emelnek a magyar állomás vasúti főnökének személye és a ma­gyar határrendőrség kirendeltségé­nek vezetője ellen és ezeknek áthe­lyezését kívánják. A cseh útlevéllel érkező utasok omnibuszon teszik meg­ az utat Hidasnémeti állomás­tól a körülbelül négy kilométerre lévő határig, onnan pedig még más­fél órát kell gyalogolniuk a legkö­zelebbi állomásig, ahol a cseh vona­tok közlekednek. Hidasnémetinél sztrájkolnak a cseh vasutasok A cseh-magyar határzártól füg­getlenül a Miskolc—kassai vonal Hidasnémeti állomásán napok óta szünetel az átmenőforgalom. A sze­mélyzet ugyanis Hernádság állo­másról nem akarja áthozni Hidas­németire a szerelvényeket A csehek napokkal ezelőtt elhatározták, hogy sztrájkba lépnek, még­pedig azért, mert a Hidasnémeti állomáson szol­gálatot teljesítő Szabó főhadnagy szerintük udvariatlanul bánt a cseh mozdonyvezetőkkel és addig, amíg a magyar főhadnagy az állomáson marad, nem állnak munkába. Hidasnémeti állomáson a cseh vasutasoknak az volt a szokásuk, hogy szolgálatuk végeztével betér­tek Reich korcsmáro­shoz és ott összevásárolták a dohánykészle­tet. Amikor, megmotozták őket a határ­­átlépésnél, felháborodással tilta­koztak ez ellen. Egyébként Szabó főhadnagyon kívül a magyar állo­másfőnök és a határrendőrségi ki­­rendeltség vezetője ellen is kifogá­suk van. A cseh vasutasok sztrájkjáról a miskolci üzletvezetőségen a követ­kező értesülést szereztük: — A cseh vasutasok sztrájkja miatt nem futnak be Kassa felől a vonatok Hidasnémetire és emiatt mi sem indítunk szerelvényeket Hidasnémetin át nemcsak a sze­mély-, hanem a teherforgalom is szünetel, így lett híres ismét Hidasné­meti, amelynek határában 1849-ben Klapka tábornok szétszórta Schlick utóhadát. A himi határincidens pe­dig Arany örökemlékű, világhírű balladáját juttatja eszünkbe, — a „Tetemrehivás” radványi erdője ugyanis határos az incidens szinn­e­­lyével. Berecz Sándor. JfpV V « .* •. ?c • • ’ . /% ^ * , ... v, • . i :«• • 2 Kedd Uj Nemzedék 1923 május l ■um um ill II Ill'll Ilin—Ilii II mi 'll II MB——BM——HÍM— ' 11 3­0­ •• Prága, április 30. A Narodni Listi Írja: Tegnap és ma ismét megtiltották a vasúton, vagy hajón érkező magyar állam­polgárok csehszlovák területre való utazását, úgy hogy valamennyien kénytelenek voltak visszatérni. To­vábbá kiutasították a Pozsonyban tartózkodó magyar állampolgárok egész sorát 24 órás határidővel. 30oooocooooocxxxxxxxxxxx»coccoooooooocoooooocooocoooco A főváros adósságának törlesztését koronákon is elfogadják az angolok A háborút megelőző négy évben vették fel a terkes hül­lőidő bölcsönöket — Legsúlyosabb volt a német bölcsön — Az Uj Nemzedék tudósítójától, — A főváros kiküldötteinek most fo­lyó baseli tárgyalása felhívja a fi­gyelmet arra, hogy annak idején a főváros milyen módon vállalta ma­gára a külfölddel szemben ma ter­hes adóságait. A külföldi kölcsönö­ket tudvalévően beruházásokra vette fel a főváros, nevezetesen iskolákat építettek a kölcsönvett pénzből és külföldi pénzből építették a Gellért­­szállót is. Azonkívül számos, rövid­­lejáratú függő adóssága volt a fő­városnak, amit többnyire a konszo­lidált, nagyobb összegű külföldi köl­csönökből fizetett ki. Most az Mid­ben felvett angol, az 1911-es francia és az 1911-es német kölcsön vissza­fizetése terheli a fővárost. Az angol és francia amortizációs kölcsönöket rendesen törlesztették a háború kitöréséig, akkor azonban a hadiállapotra való tekintettel a kormány letiltotta a további fize­tést. Azóta az angol és francia köl­csönből nem törlesztettek. A német kölcsön törlesztése természetesen a háború alatt, sőt még a Károlyi-kor­mány idején is rendesen folyt, ezt csupán a proletárdiktatúra akasz­totta meg és azóta ez a törlesztés is szünetel. A most visszafizetendő kölcsönök közül legrégebbi az angol kölcsön. Ezt 1910-ben vette fel a főváros. A kölcsön 2 millió font sterling volt és a londoni Lloyds Bank és a Neumann-Lübeck and Company, szintén londoni bankház adták együttesen. A szerződést 1910 január 10-én fogadta el Budapest közgyű­lése. A pénz arra kellett, hogy a Bárczy-féle 270 millió koronás be­ruházó Programm megvalósításához hozzáfoghassanak. Az, angol kölcsön felvétele idején budapesti bankok nem tettek hasonló ajánlatot a fővá­rosnak. A szerződést simán kötötték meg az angolokkal, az amortizációs kölcsön esedékes részleteit minden évben február 1-én és augusztus 1-én törlesztették, az összeget 50 év alatt kellett volna visszafizetni kamatos­­tól. A második kölcsön a francia köl­csön volt, amit 1911-ben kötöttek. A kölcsönt a Banque de Paris et des Pays-Bas, továbbá az egyik lyoni bank, a Credit Lyonnais adta együt­tesen. Amíg azonban az angol köl­csönnél kizáróan a két londoni inté­zet szerepelt, addig a francia köl­csönnél az elsősorban szerepet játszó párisi és lyoni bank mellett még svájci s belga bankok is szerepelnek, amelyek a kölcsönkötvényekből ki­sebb kontingenst vettek át. A fran­cia kölcsön szintén amortizációs kölcsön. A kölcsön 100 millió ko­rona, illetve 105 millió francia frank volt, aminek fejében 250 ezer darab, egyenként 400 koronáról, illetve 420 frankról szóló kötvénycímletet bo­csátottak ki, amit azután a párisi és lyoni bank, továbbá svájci és belga bankok vettek át. A francia kölcsönszerződés meg­kötése idején budapesti bankok is tettek ajánlatot kölcsönre. Az egyik ajánlattevő a Magyar Bank volt 1911-ben, amelyik 60 millió koronát volt hajlandó kölcsönözni a főváros számára. A másik ajánlattevő a Hitelbank pénzcsoportja volt, amely több bankot is magában foglalt, szintén 60 milliót adott volna. Ak­kor azt hangoztatták, hogy a fran­cia ajánlat előnyösebb, mert a fran­ciák 100 millió koronát adnak és a kölcsönt igen előnyös módon lehet törleszteni, nevezetesen a kötvények visszavásárlása útján. A francia külcsönkötvényeket ugyanis jegyez­ték a párisi tőzsdén és a főváros olyan módon is törleszthette a szer­ződés szerint az adósságot, hogy a kötvényeket visszavásárolta a tőzs­dén. Amikor tehát a kötvény árfo­lyama a névérték alá esett, sokkal előnyösebb volt a névértéknél ol­csóbb kötvényt a párisi tőzsdén visszavásárolni és ily módon törlesz­teni az adósságot. Időközben a főváros rövidebb le­járatú függő kölcsönöket is vett, úgyhogy Budapest háztartása telje­sen eladósodott. 1913-ban például egy évi lejáratra felvettek 60 millió frankos kölcsönt, azonfelül volt még egy 25 millió frankos és egy 5 mil­lió dolláros függő kölcsönük is, ami 1913-ban járt le. Ezért a főváros el­határozta, hogy újabb kölcsön után néz. A főváros közgyűlése 1914 már­cius 2-án fogadta el a Dresdener Bankkal kötött szerződést A Dres­dener Bank 158 millió koronát köl­csönzött, úgyhogy — természetesen a márka mostani romlását nem te­kintve — békebeli korona árfolya­mon ez volt a legnagyobb összegű és a legsúlyosabb külföldi kölcsön. A Magyar Általános Hitelbank akkor kötelezettséget vállalt, hogy a vezetése alatt álló pénzcsoport 20 százalékot magára vállal a 158 mil­lió koronáról szóló kötvényekből. Rövidesen azután megállapodtak abban, hogy a részesedést még job­ban felemelik és 22 százalékot vál­lalnak magukra. Amikor azután le­­számolásra került a dolog, kiderült, hogy a magyar bankcsoport csak 8,2 százalék erejéig tud résztvenni a kölcsönben. A 158 millióból 8 mil­liót a főváros rögtön lefoglalt a saját alapja és alapítványai szá­mára. A kölcsönt beruházásokra fordították, az 1909-es Bárczy-féle beruházási program végrehajtására. A helyzet az volt, hogy a kölcsön felvétele után, 1911-ben rövidesen kitört a háború és újabb beruházást már nem végeztek, de a felvett pénzt mégis elköltötték a hátralé­kos függőadósságokra és a még ki nem fizetett előző építkezésekre. A német kölcsön feltételei voltak a legsúlyosabbak.­­ A budapesti ban­­kok azonban még arra sem bizo­nyultak akkor elegendő tőkeerős­nek, hogy a német kölcsönből elő­ször magukra vállalt összeget ki­fizessék. A főváros különben a 158 millió koronából már a tőke folyó­sításánál 13 százalékot vesztett, mert a 100 márkás címleteket 89 márkás árfolyamon fizették ki a németek, azonfelül még 2 márkát minden címletnél költség fejében levontak, úgy hogy minden MO márka helyett csak 87 márkát ka­pott a főváros. A német kölcsön tulajdonképen nem tiszta német kölcsön, hanem jelentős mértékben angol tőke is­ szerepel benne. A kölcsön bankárja a Dresdener Bank volt ezért ragadt rajta az 1914-es kölcsönön a „német kölcsön“ elnevezés. A londoni Mor­gan­ Campbell-cég 10 százalékot vál­­tott magára a kötvények összegé­ből, azonfelül amsterdami bankok szerepeltek 2 százalékkal, antwer­peni és brüsszeli hét-hét százalékkal és svájci bankok négy százalékkal. Így­ a Dresdener Bankon kívülálló külföldi pénzcsoportok összesen 26 százalékkal szerepeltek a főváros német kölcsönében. A német köl­csönt a háború alatt is törlesztették, sőt még 1919 januárjában is. Az utolsó részletet, a tizedik részletet 19. január 2-án fizették. A követ­kező részlet 1919 június 1-én vált esedékessé. Ekkor proletárdiktatúra volt Magyarországon és a bolsevi­­kiek nem fizettek. A központi mun­kás- és katonatanács elnöksége fel­

Next