Uj Nemzedék, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
( *, Molnár-Tóth ekkor azt állította, hogy a fiatal Kövest is a két asszony ölte meg, nehogy a borzalmas titkot bárkinek is elárulhassa. ) Ezután elutazott a két asszony Ez a vallomás mindjárt az első pillanatban valószínűtlennek tetszett a nyomozó rendőrtisztviselőknek, egyelőre azonban nem mentek bele a részletkérdésekbe, hanem felszólították a kereskedősegédet, jöjjön velük és mutassa meg, hol van hát az öreg Lachmann teteme. Reggel 8 órakor ért autón Gergely kapitány és a megbilincselt gyilkos a János utca 52. számú telekre. Az autó megérkezésekor óriási tömeg gyűlt már össze a villa előtt, mivel ünnepnap volt és sokan jöttek kíváncsiságból Budapestről, úgy hogy több rendőrt kellett kivezényelni a rend fenntartására. Amikor a gyilkost átkisérték az összeverődött tömegen, indulatos felkiáltások hallatszottak: Fel kell akasztani! Agyon kell verni a gazembert, mint a kutyát ! Molnár-Tóthot a rendőrök alig tudták megvédeni a közönség lincselése elöl. A menet végighaladt az udvaron és amikor a házmesterlakás előszobájától balra fekvő szobába értek, Molnár-Tóth a padló közepére mutatott és komoran ennyit szólt: — Itt ássanak! !A munkások azonnal hozzáfogtak az ásáshoz és percekig dolgoztak, de nem találtak semmit. Ekkor Molnár hirtelen megváltozott, tétovázó magatartást tanúsított és ezt mondotta: — Úgy látszik, hazudott nekem a két asszony. A tisztviselők azonban meghagyták a munkásoknak, hogy tovább dolgozzanak és is — mondta Molnár-Tóth — és én megvettem a villát, magam költöztem be, egyszerre az ásó megkövesedett mészdarabokhoz ért, amelyeknek felszedése után borzalmas látvány tárult a rendőrtisztviselők elé. Lachmann András mésszel leöntött teteme feküdt a földben. A gyilkos nem helyezte bádogdobozba, mindössze csak mésszel öntötte le. Az öreg Lachmannt valószínűen az ágyban gyilkolták meg, mert a holttester, csupán fehérnemű volt. Molnár-Tóth az egész idő alatt hátat fordított a dolgozó munkásoknak és a holttestnek, sőt cigarettát kért a detektívektől. Adtak neki cigarettát, mire egykedvűen maga elé nézve, felindulás nélkül fújta a füstöt és ügyelt arra, nehogy még véletlenül is megláthassa az időközben már kiemelt holttestet. Tíz perc gondolkodási idő Az ásás munkája közben érkezett meg autón a központi nyomozóosztály vezetője, Czövek Sándor főkapitányhelyettes, aki hitetlenkedve rázza fejét és így szólt, amikor jelentést tettek neki a kereskedősegéd vallomásáról. Lachmannt csak Molnár-Tóth ölhette meg, az asszonyok bűnösségéről való vallomás mese. Ekkor Molnárt átkísérték a házmesterlakás egyik szobájába és leültették egy székre. A főkapitányhelyettes hozzáment és ezt mondta neki: — Nézze, fiam, ne tagadjon. A kertet is, a padlót is felássuk, napfényre kerülnek a holttestek, az igazság úgyis kiderül. Adok magának tíz percnyi gondolkodási időt, ezalatt szálljon magába és legalább azzal mentse borzasztó bűnét, hogy beismerő vallomást tesz és így talán még segíthet magán. Molnár-Tóthot csakugyan magára hagyták és a gyilkos gabbaszkodva ült a széken, egészen megmerevedve. A tíz perc letelte után magától felugrott és igy kiáltott föl: — Bevallok most már mindent, de csak a méltóságos urnák! Erre Czövek főkapitányhelyettes egész meleg hangon beszélt vele, ami jó hatást tett a gyilkosra. Molnár-Tóth József ekkor hozzáfogott részletes vallomásához. — Fenntartom most is, az asszonyok lőtték agyon az öreget. Utána a villát az én nevemre íratták, mert én megígértem, hogy rövidesen kifizetek nekik hétmillió koronát. Az öregembert a múlt év májusában lőtték le revolverrel. Utána az öregasszonnyal és a fiatalaszszonnyal felmentünk Pestre ügyvédhez. Az öreg Lachmannt az ügyvéd előtt Kanozsay Dezső képviselte hamis meghatalmazással, azért, hogy az átírás simán menjen. Az anya és a fiú meggyilkolása Köves Lőrincné több ízben sürgette, hogy a villa árát fizessem már ki, de nem tudtam sehonnan sem pénzt keriteni. Ezért napirenden volt köztünk a civakodás. Február elején egy este kimentem a János utcai villába és ismét nagy jelenetem volt Köves Lőrincnével. — Az asszony követelte a pénzt. Ingerültek voltunk, szó szót követett, egyszer csak az asszony odaugrott a szekrényhez, kirántotta belőle azt a revolvert, amellyel 1922 májusában lelőtték az öreg Lacimannt. Erre én rávetettem magam, kicsavartam a kezéből a pisztolyt s magam sem tudom már, hogy történt, rálőttem az asszonyra és szívén találtam, összeesett és rögtön meghalt. — Ebben a pillanatban rohant be a szobába feldúlt arccal a fia, Köves Gyula. Én megdöbbentem, arra gondoltam, hogy ha elárulja a tettet, elvesztem. Itt Molnár-Tóth pihenőt tartott. A bizottság tagjai figyelmeztettek az ellentmondásra, amely első vallomása és e között van. Molnár- Tóth ugyanis első vallomásában azt mondotta, hogy a fiút is a két asszony gyilkolta meg. Molnár-Tóth erre ezt válaszolta: Hazudtam. Pár percnyi szünet után Molnár- Tóth József folytatta vallomását: — A fiú, látva édesanyjának holttestét, nagyon fenyegetően viselkedett. Nekem rohant, egy darabig dulakodtunk .Eközben a pisztollyal fejbelőttem. Köves Gyula szintén azonnal meghalt. — Teljesen egyedül voltam a villában, mert az öreg Laohm amié akkor szállodában lakott. Megvártam, amíg teljesen besötétedik, az asszony kezét és lábát kötéllel összekötöttem, kimentem a kertbe s a virágágy alatt két méter mély gödröt ástam s egymagam kicipeltem a gödörhöz Köves Lőrincné holttestét és eltemettem. — Ezután felástam a házmesterlakásban Lachmann nyugvóhelyétől jobbra fekvő második szobának a padozatát, bádogládába gyömöszöltem a fiú holttestét, újból lecinkeltem és a szobában elföldeltem. Itt megkérdezte Czövek főkapitányhelyettes, honnan szerezte a bádogdobozt. • Az a körülmény, hogy ilyen dobozról gondoskodott, előre megfontolt szándékra vall. Molnár-Tóth József hallgatott. Minthogy a bőbeszédűvé váló gyilkos vallomását nem akarták megzavarni, nem firtatták tovább a kérdést, hanem engedték, hogy vallomását tovább folytassa. A. tetemrepivds Szombat Uj Nemzedék Háakadnak a fiatal asszony holttestére Molnár-Tóth felkelt a helyéről és a házmesterlakástól jobbra kiemelkedő keresztalakú virágágyhoz vezette a rendőri bizottságot. — A fiatal asszony itt fekszik a virágok alatt. Csak ássanak! Guggoló helyzetben van a föld alatt, arccal az ég felé — mondotta. Már délután volt, amikor a munkások itt is hozzáláttak az ásáshoz. Az előbbi jelenet ismétlődött meg. Molnár-Tóthismét cigarettát kért és a ház felé fordult, mert nem akart szembenézni a kerítésen fívül összeverődött emberek tekintetével. Serényen folyt az ásás, de sokáig teljesen eredmény nélkül. A munkások meg is álltak és megkérdezték Molnárt: — Nem vezet mgnn bennünket félre? Csakugyan itt van a holtest? Molnár-Tóth erre mosolyogva mondotta: — Csak ássanak! És csakugyan néhány perc múlva az ásó egy vastáblába ütközött, amely — mint később látták — körülbelül egy méter átmérőjű rozsdás fedő volt. A fedőt leemelték s fölfedezték alatta a szerencsétlen Köves Lőrincné tetemét. Az asszonynak a lába a kezéhez volt kötve, guggoló helyzetben a földbe ásva. Ezt a tetemet is kiemelték s feltették az udvar közepén egy fehér konyhaasztalra 4 Sor Korul az öregasszonyra — Másnap bementem a városba és felkerestem a szállóban Lachmann Andrásnét, akinek megemlítettem, hogy Kövesné és a fia pár napra váratlanul elutazott, nehogy csodálkozzék azon, hogy nem találja őket a villában. Ekkor megfogamzott bennem a terv, hogy megszerzem a Lachmanncsalád vagyonát. — Úgy számítottam, ha az öregaszszonyt is elteszem láb alól, semmi sem akadályozhatja meg, hogy anyagi jóléthez jussak. — Kötelet vásároltam a városban s mindjárt meg is hurkoltam. Az asszonynak üzentem, hogy jöjjön ki este a villába, mert fontos beszélnivalóm van vele. Én ezalatt az ebédlőben egy terítő alá rejtettem a kötelet. — Lachmanné este hat órakor csakugyan meg is érkezett, amikor belépett a szobába, hirtelen a háta mögé ugrottam, kirántottam az elrejtett kötelet, gyors mozdulattal a nyakába vetettem s erősen meghúztam. — Az asszony pár pillanat alatt kiszenvedett. — Már előző nap készítettem egy faládát és egy bádogládát egyforma hagyásban. A holttestet begyömöszöltem a faládába. Majd kerítettem szekeret az Ehmann-telepen s a holttestet rejtő faládát és az üres bádogdobozt elszállítottam Kispestre Szegi Antalokhoz, akik a Rózsa utca 34. szám alatt levő házban laknak. — Megállapodtam ugyanis velük, hogy ötvenezer korona hallgatási díj fejében kamrájukba rejtik a tetemet. Segítségükkel becipeltem a ládát az udvarra. Itt a faládából kivettük a holttestet, betettük a bádogládába, amelyet azután a kamrában két méter mélyre elástunk. Az elföldelés után két méter mázsa kokszot hordtunk arra a helyre, ahol a holttest volt. Bűnösök-e a Kanozsayék Amikor Molnár-Tóth József kiirtotta az egész Lachmann-családot, érintkezésbe lépett Kanozsay Dezsővel és vele együtt eladta a villát nyolc és félmillió koronáért Szántó Alajos dobozgyárosnak, aki nyomban be is költözködött, úgy hogy Molnár-Tóthék alig laktak a villában. Hogy Kanozsay Dezsőéknek milyen szerepük volt a gyilkosságnál, még nem lehet tisztán látni. Molnár Tóthot annyira kimerítette beismerő vallomása, hogy egyelőre nem faggatják 1923 június 2.