Uj Nemzedék, 1924. június (6. évfolyam, 107-129. szám)

1924-06-01 / 107. szám

1924 június 16 ^ UJ Nemzedék Apponyi Albert, Zichy János és Károlyi József a jászbe­rényi katolikus nap szónokai­ ­Vass József miniszter, Czettler Jenő és még sokan leutaznak Jász­berénybe. ,­­— Az Új Nemzedék tudósítójától. — Jászberény, május 31. Vasárnap és hétfőn lesz Jászberényben a nagyszabású katolikus gyűlés. Az ün­nepet Kriston Endre egri segédpüspök nyitja meg vasárnap délelőtt kilenc óra­kor tábori misével. Utána P. Bőlé Kor­nél domonkosrendi atya mond szentbe­szédet. A katolikus nap fénypontja az a nagy­gyűlés lesz, amelyet a városháza előtt tartanak vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor. Erdős András apátplébános el­nököl. Az ünnepi szónokok: Apponyi Al­bert gróf, Zichy János gróf, Károlyi Jó­zsef gróf és Czettler Jenő nemzetgyűlési képviselő. Délután Czettler Jenő Ják­óhalmára megy és elkíséri őt Zichy János gróf, Károlyi József gróf, Ernszt Sándor és még néhány képviselő. Három órakor délután a Lehel-szállóban földmivesgyű­­lést tartanak és ez alkalommal felszólal Fridválszky Ferenc polgármester, Vass József népjóléti miniszter és Bozsik Pál nemzetgyűlési képviselő. Ugyancsak dél­után tartják a városházán a Szociális Missziótársulat díszközgyűlését, amelyen többek között Farkas Edit, Ernszt Sán­dor nemzetgyűlési képviselő és P. Biró Ferenc jézustársasági atya szólal fel. Az iparos testület külön iparosgyűlést tart, amelyen Frühwirth Mátyás szólal fel, a legényegyletben pedig katolikus if­júsági gyűlés lesz. Este hat órakor körmenetet tartanak, hétfőn pedig megyei értekezlet lesz, amelyre a Katolikus Népszövetség köz­pontja 64 község vezetőségét hívta meg. Az értekezleten Ernszt Sándor, Früh­wirth Mátyás és Czettler Jenő beszél. »»»♦»♦♦♦♦♦»♦♦♦+»♦♦»♦»»♦««»»♦♦♦♦♦♦♦«♦«»♦ Ma nem változott a liszt ár© . — Az Uj Nemzedék tudósítójától — A Budapest Malomegyesület köz­lése szerint az őrlemény piac mai árai takarékkoronában a követke­zők (.zárójelben a papírkorona ér­ték) : Búzaliszt: nulláé 4600 (6070), ket­tes 4000 (5280), hatos 3700 (4885), he­tes 3200 (4225), nyolcáé 2250 (2970), korpa 1950 (2575) korona kilogram­monként. Rozsliszt: nullás 4200 (5545), egyes 3900 (5148), takarmányliszt 2250 (2970), korpa 1950 (2575) korona ki­logrammonként. az ország minden szaküzleté­ben egységes árban kapható: FIX ideál nyugaték heveder k­artámlával 110 ezer kor. FIX Ideál nyugágy kihúható lábtartóval 160 ezer kor. FIX nyugágy szálon lapoz kartámlável, kihúzható lábtartóval 180 ezer kor. FIX Perfekt nyugágy baloldalt lehajtható kartámla, mely lehetővé teszi, hogy oldalt mint a setlongra lehet beülni, kihúzható libtartóval 200 ezer kor. FIX napellenző egy kézfogással könnyen le- és felszerelhető 75 ezer kor. Vidékre utánvéttel bérmentve forgalmi adóval: FIX Ideál nyugszik 125 ezer FIX ideál nyugágy 190 ezer FIX nyuságy 205 ezer FIX perfekt 280 ezer FIX napellenző 85 ezer Központi vn/VN Rákóczi-út 10. eladás: ■ “V szám, Sip-utca sarok. Telefon: József 120—20. A „ A O I Figyelmeztetem a t. vtazontel- U Vau . vevelmet, úgyszintén a t. közönséget, hogy őrizkedjen egy for­­galomba hoz­ott utánzat vásárlásától, mert az elkobzás veszélye fenyegeti ha annak esetleges következményei. A szabadal­mam bitorlója ezen az elj­ár­ás megindult! Minden darab védjeggyel van ellátva Temesvári­ Imre és Gömbös beszéde a vámfark­a-viában Ismét nem volt segtszeje a Háznak — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Fél tizen­egykor megszólaltak az ülésterembe hivó csengők. A képvi­selők padsoraiban mindössze tiz­­tizenkét honatya foglal helyett Zsitvay Tibor felmegy az elnöki emelvényre és a csengőhöz akar nyi­ni, hogy bejelentse az ülés megnyitását. Rögtön észrevette azonban, hogy mind a két jegyző hiányzik. A jegyzők távollétében pe­dig nem­ lehet megnyitni az ülést. A képviselők érdeklődéssel nézték, mit fog csinálni az elnök. Zsitvay ismét megmarkolta a csengőt, majd újból letette, azután nyugodtan hát­radőlt az elnöki székben és várta, hogy mikor méltóztatik a jegyző uraknak megjelenni. A jegyzők azonban nem jöttek. A képviselők diskurálgatni kezdtek a padsorok­ban és Farkas Tibor odaszólt az elnökhöz: — Talán válasszunk jegyzőt: Farkas közbeszólásit nagy derült­ség követte, természetesen a javas­lat megvalósításából nem lett semmi. Eközben megjelenik Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter. Akta­táskáját a bársonyszék előtt lévő asztalkára teszi és iratait rendez­geti. Most már még kevesebben vannak a teremben mert a megje­lent néhány képviselő is kivonul a hűvös folyosóra, ahol csoportokba­­ eredtek és az egyik csős orrban Farkas Tibor, Lingauer Albin és Forster Elek vitatkozik. A társalgó­ban Fass József miniszter tárgyal Gömbössel. A teremben Zsitvay to­vábbra is­ nyugodtan várakozik az­­elnöki székben hogy mikor érkezik már meg a két jegyző. Kavarodás a jegyzők miatt Zsitvay Tibor elnök végül is meg­nyitotta az ülést és a következő ki­jelentést tette: — A mai ülés jegyzőkönyvét kel­lene vezetnie Csik Józsefnek. A ja­vaslatok mellett felszólalókat kel­lene vezetni Forgách Miklósnak, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Perlaky Györgynek. Miután a jegyző urak közül egyik sincs itt, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az ülést megnyithassam. Most az ülést felfüggesztem és jelentem a nemzetgyűlésnek, hogy amennyi­ben az ülés megnyitása után sem volna jegyző, akkor javaslatot kí­vánonk tenni, hogy egy ad hoc jegy­zőt válasszunk. Felkiáltások: Mindjárt.­.. Válasz­­szunk most... Zsitvay Tibor: Azért adok szüne­tet, hogy minden párt meggondol­hassa, mert erre még precedens nem volt. Az ülést 5 percre felfüggesz­tem. Alighogy az ülést Zsitvay Tibor felfüggesztette, megjelenik az elnöki emelvényen fehér ruhában, moso­lyogva Forgách Miklós jegyző. Az ülést ezután nyomban megnyitotta az elnök és felolvastatta az indít­vány- és interpellációs könyvet. Az elnök javaslatára elhatározták, hogy az interpellációk meghallga­tására fél 2-kor térnek át. Napirend előtt a Juta r.-t. Almássy László napirend előtti felszólalásra kért és kapott enge­dély­t. — Külföldi utamról való vissza­térésem után —– mondja Almássy László — most van először alkal­mam, hogy a Juta részvénytársaság ügyéről nyilatkozzam. A múlt év­ben Dániában az interparlamentáris konferencián közgazdasági kérdé­sekről beszélgettünk Szterényi Jó­zsef báró volt kereskedelmi minisz­terrel. A volt kereskedelmi minisz­ter akkor említette nekem, hogy külföldi tőkével nagy vállalatot akar csinálni. Hajlandó volnék-e eb­ben én szerepet vállalni? Én ez ellen nem tiltakoztam és később kaptam is meghívót egy közgyűlésre. A közgyűlésen megjelentem. Az mind­össze öt percig tartott. Azóta sem igazgatósági ülésen meg nem jelen­tem, hiszen meghívót sem kaptam, senkinek érdekében el nem jártam, semmiféle igazgatósági vagy más bármilyen jutalékot el nem fogad­tam. — Most külföldi utamról hazatérve a belgrádi állomáson olvastam egy magyar újságban, hogy a Juta rt. igazgatósági tagságáról lemondot­tam. Ehhez a lemondáshoz természe­tben hozzájárulok, de ura teszek összeférhetetlenségi bejelentést ma­gam ellen. Ha más azt hiszi, hogy itt összeférhetetlenség van, akkor állok a bizonyítás elé. Meg kell je­gyeznem, hogy én az összeférhetet­lenséget nemcsak a törvény intézke­dései szerint magyarázom, hanem ismerem az erkölcsi összeférhetet­lenséget is és alkalmazkodom hozzá. Amikor az egységes párt ügyvezető elnökévé választottak, lemondottam a nemzetgyűlés alelnökségéről, ho­lott semmi törvényes inkompatibili­tás nem forgott fenn. Sőt az ügy­védi kamara névjegyzékéből is tö­röltettem magamat. Ezeket akartam elmondani. A vámtarifa vitája A nemzetgyűlés ezután áttért a vámtarifa-javaslat tárgyalására, amelynek első szónoka mai Temes­váry Imre. —* A legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtuk megvédeni országunkat kezdi Temesváry beszédét — a gaz­dasági kizsákmányolás ellen. A foganatosított intézkedések: a de­vizaforgalom megkötöttsége, a de­­vizaközpont felállítása, a kiviteli és behozatali korlátozás csak za­vart és gazdaságpolitikai bizony­talanságot idézett elő, de semmi esetre sem volt az az út, amelyen valutánk romlását megakadályoz­hattuk volna. Legfeljebb azt értük el, hogy valutánk romlásának roha­mos menetét bizonyos mértékben mérsékeltük. Az a látszólagos előny azonban nem sokat ért. Azok a csa­lódások és szomorú közgazdasági tapasztalatok, amelyek sorozatosan végighúzódtak az utolsó években Csonka-Magyarország eg­ész közgaz­dasági statisztikáján, nyilvánvalóan bizonyítják, hogy az eddig követett bizonytalan vagy helyesebben kap­kodó, tétovázó eljárás csak vissza­fejlesztő hatással volt a közgazda­­sági életre. Rossz volt pénzügyi politikánk Temesváry ezután tovább is ala­pos kritikában részesíti azt a pénz­ügyi és gazdasági politikát, ame­lyet a kormány az utóbbi években követett. A kormánypárti oldalról elhangzó vita élénk feltűnést keltett a képviselők között, egymásután jönnek be a folyosóról és érdeklő­déssel hallgatják Temesváry sza­vait. — Végre tehát szakítanunk kellett ezzel a kísérletezéssel, —­ folytatja a szónok — a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem egészséges fejlő­dése érdekében megalkották a vám­tarifa-törvényjavaslatot.­­ Ez a javaslat különböző intéz­kedéseivel aggodalmat keltett az amúgy is agyonsanyargatott nagy­­közönségben. Ezek az aggodalmak egyszerű megnyugtató kijelentéssel nem oszlathatók el akkor, amikor olyan tekintélyes egyéniség, mint Matlekovics Sándor, annyira sötét színekkel festi a jövőt, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik. A legnagyobb tisztelettel említem az ő nevét, nem úgy, ahogy Matleko­vics aposztrofálta a nemzetgyűlési képviselőket előadásán, amelyen meghívásra, vagy harmincan meg­­jelentünk. Vita Matlekoviccsal — A tarifából kiragadott tételek, amelyekkel bizonyítani igyekezett, hogy a magyar mezőgazdaság tönk­­retevésére vezet ez a javaslat, talán hangulatkeltésre alkalmasak voltak, de egyáltalán nem nyugodhattak a tudós Matlekovics objektív meggyő­­ződésén.­­ Talán egyetlen javaslat sem­ vert még fel akkora port az utóbbi időben, mint ez. De talán előnyö­sebb is lett volna, bizonyos körök­nek, ha a kiviteli és behozatali kor­látozások megszüntetése után­ egy­szerűen átvettük volna a­ régi tari­fát. Sehogy sem akarjuk belátni, hogy a világparitási árak a békem­beri árakkal szemben rendkívüli módon eltolódtak. A szociáldemokraták padsorában időközben élénk beszélgetés kezdő­dik, úgy hogy maguk a képviselők figyelmeztetik őket, figyeljenek a szónokra. — Igen sok iparcikknél — mondja Temesváry — ez a vámtarifa méltán vámleszállítást alkalmaz. De érthető a kereskedők egy részének feljaj­­dulása, mert hiszen az évek óta fennálló úgynevezett behozatali kontigens egyes érdekeltségeknek nemzeti ajándék volt, ezt úgyszól­ván kizárólag ők élvezték, övék volt az ebből fakadó konjunkturális előny. De a nagyközönség egyálta­lán nem tapasztalhatta, hogy ezek a szerencsések, ezek a kiváltságosak csak egy fillérrel is igyekeztek volna a nagykereskedelemben kialakult árakat leszorítani. Temesváry ezután elfogadta a vámtarifa javaslatot. Gömbös beszéde A következő szónok Gömbös Gyula, aki visszautasítja Sándor Pálnak azt a megálllapítását, hogy nem vesz részt a fajvédő csoport elég vehemenciával a javaslat vitájában. —­ Mi a magunk szája íze szerint veszünk részt a vitában — mondja Gömbös. — A vitásról nem lehet ki­kapcsolni a politikumot.­­ A magyar termelés fokozásában nem a lemondás szellemét akarjuk követni, hanem az élniakarásét Épen ezért meglepett a javaslat szelleme, mert ebben a korban nem vagyok hozzászokva a magyar öntu­dathoz. Üdvözlöm tehát ezt a szel­lemet és nem ostorozom. Mindig azt hirdettem, hogy alkossunk s mégis aki a nemzetgyűlés képét a mostani javaslat tárgyalásánál vé­gignézi, azt hiheti, hogy valami jelentéktelen javaslatot tárgyalunk. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a Jura — bocsánatot kérek a ki­fejezésért — disznóságait tűzték volna napirendre, akkor tele lenne a Ház itt is és odafenn is a kar­zatokon. Más országban éjjeleken át tárgyalnák ezt a javaslatot a legnagyobb érdeklődés mellett.­­ Messzebbmenő szempontból kell vizsgálni a vámtarifát. Azt kell néznünk, hogy milyen végső célt szolgál. Nekünk gazdasági poli­tikánkban — ez talán furcsán hang­zik —■ kifelé imperialistáknak kell lennünk. — A szanálási javaslatokban a legtöbben azt kifogásolták, hogy Magyarországot mezőgazdasági ál­lammá degradáljuk. Ebben a javas­latban éppen az ellenkezőjét látom. Nem volna tehát logikus, hogy ha ezt kifogásolnám ebben a javaslat­ban. Remélem, hogy magasabb el­gondolás, a magyar gazdasági ter­jeszkedés­ volt az alapja ennek a javaslatnak. Éppen ezért üdvözlöm ezt a javaslatot és nem a kormányt, mert hiszen nekem van a legtöbb okom, hogy bizalmatlan legyek a kormánnyal szemben. (Félegykor Barthos Andor kez­dett beszélni.) Vasárnap 3 Már vám menyasszony A budapesti közönség kedvenc vacsorázó helye. — Kitűnő ételek és italok. — Elsőrangú cigányzene. Fennáll 200 éve. Tulajdonosa 20 éve Boros Gyula Vf'fVVt OLASZ MÓDSZER SZERINT, kottaismeret nélkül is tanítok hflHMLK­lT 3 hónap alatt ... Széchenyi-utca 12. sz. III. 17. értekezés: d. u. 2—3-ig UU.UUiUUUUu­UMiu,Uil,imul,muuu.1

Next