Uj Nemzedék, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

2 Új Nemzedék Csütörtök, 1925 január 1­ Az amerikai milliomosok tíz év alatt két és fél milliárd dollárt adtak közcélokra — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Várják, a spanyol visszalépéséi A spanyol­­király ma is népszerű az országban — Az Uj Nemzedék tudósítójától. •—­­ Az Egyesült Államok legújabb szenzá­ciója, hogy három amerikai milliomos, James B. Duke, George Eastman és Mil­ton S. Hershey közcélokra százötven millió dollárt adományoztak. Ebből az alkalomból az amerikai lapok rámutatnak arra a lélekemelő szokásra, hogy igen sok milliomos óriási összege­ket fordít a közegészségügy és a tudo­mány föl­lendítésére és szép számmal akadnak olyanok is, akik minden vagyo­nukat ilyen célokra hagyományozzák. Látszólag sajátságos dolog, de az ameri­kai szellet" met könnyen megmagyaráz­­Ind­ azok hozzák a leg­noc­issitvo áutozatot, akik a­ saját maguk barségéből, keserves munkával küzdöttek ist magukat a munka mágnásainak első sorába. Ez a három — amerikai értelem­­s[»C3 ifi tPjéQftypi — ad­axozo ssiUvrii sefj modemen. Duke vamm jJWX --­ácsorgott Durham városának kollégiuma előtt, ahova sehogysem tudott bekerülni, hogy a műveltség elemeit elsajátítsa. Egy fakunyhóból indult az élet útjára, pénz és mindenféle támogatás nélkül, címig végre sikerült egy dohányültet­­vényre jutni, ahol lassan-lassan zöldágra vergődött. Ma őt nevezik Amerika do­hánykirályának és a munkában töltött élet megadta neki azt az elégtételt, hogy egyetemet alapíthat ugyanabban a vá­rosban, ahol még iskolába sem tudott járni. Eastman élettörténete ugyanígy fest. Valamikor boltos legény volt, heti három dollár fizetéssel. Hershey törté­nete az előbbiekhez hasonlóan kezdődött. Apátián, anyátlan árva volt, amikor nekivágott a pénzszerzésnek és ma árva­­házat alapít szülővárosában. Európában főleg két milliomos nevét ismerik, mint aki óriási vagyonának egy részét a fejlődés ütemeinek meggyorsítá­sára fordította, ez a két név Rockefeller és Carnegie. Kétségtelen, hogy az ő ne­vük ékeskedik azon a listán, amely a példájukat követő milliomosok áldozat­készségéről beszél.. A három milliomos adománya alkalmából kimutatás jelent meg arról, hogy az elmúlt tíz esztendő­­ben az amerikai milliomosok milyen mértékben teljesítették kulturális és em­berbaráti kötelességüket. Ebből a statisz­tikából kiderül, hogy a milliomosok tíz év alatt összesen két és fél milliárd dollárt adományoz­tak jótékony és kulturális célokra. Rockefeller és Carnegie már korán meg­kezdték a példaadást, adományaik java­része azonban mégis az utóbbi tíz eszten­dőre esik. A többi nevezetesebb adományt a következő milliomosok adták: Ezeknek az adományoknak a legjelentősebb részét a fiatal gene­­ráció n­vMésére, tudományos kikén­amsére használják fel*, 'j^ryiá isfcoláV, tndoirui­ u yos intés fryei­i&ek feajQ&artáaájra. A n najdwra ntr^MTomiMllLa do . * IiarvaT ! egyetem kar­a, utána a Colum• | Mc-fgy. em következ­­ venegy, majd a Yale-egyetem harn­­ói »'•ab de Húr­ral. Kórházak fenntt -ára iáxd dollárt fordítottak. Ez-uAiva.­l e­­lön­­bözőbb alapítványok t ^ . ’ék­nek az & céljuk, hogy az ,v. etet szebbé és nemesebbé tegyék. Érdekes, hogy a három műemle mivel okolta meg nere­s irományát, Duke ezt mondotta: — Én azt ajánlottam, hogy ezek a kur­zusok, melyeiket ezen az egyetemen tar­tani fognak, különös tekintettel legyenek a lelkészek, tanárok, orvosok és jogászok kiképzésére, mert ezek forognak legtöbbet a közönség szeme előtt és tanításukkal, példájukkal leginkább előmozdíthatják az emberiség haladását. Arra törekedtem hogy bizonyos mértékben biztosítsam az emberiség fizikai, szellemi és lelki termé­szetű szükségleteinek kielégí­tését Eastman így nyilatkozott: — Ha az embernek vagyona van, el kell magát valamire határoznia, mert pénze felgyülemlik. Megteheti azt, hogy összegyűjtve tartja egy halomban és má­sokra hagyja, hogy azok holta után hasz­nálják. Vagy forgathatja és még életér­ben örömét lelheti benne. Én előnyösebb­nek tartom, hogy forgassam és az em­beri szükségletek kielégítésére fordítsam. ■ Hershey, aki árvaházat alapított, így válaszolt: — A mi ifjúságunk a mi legdrágább kincsünk. Tőle függ mindama nagy re­mények megvalósulása, amelyek a mai Madrid, december 28. Rászakad-e Alfonz spanyol királyra is az a sors, amely a háború befejezésével Európa jó néhány uralkodóját érte. Meg­dől-e a monarkia és újra köztársaság lesz-e Spanyolország, mint ötvenegy esz­tendővel ezelőtt, amikor az egész világ a spanyol eseményeken mulatott? Szívük mélyén köztársasági vagy monarcista ér­­zelműek-e a spanyolok? Miként fordul Spanyolország sorsa az elkövetkező hóna­pokban? Ezek azok a kérdések, amelyek a spanyolok marokkói veresége és országuk belső­­ állapotának láttára felvetődnek. A megbízható, nacionalista érzelmű katona­ság Marokkóban van, Spanyolországban magában polgárháború lappang, amely itt-ott ideig-óráig már ízelítőt adott a le­hetőségekből, a külföldön élő spanyolok pedig a Párisban tartózkodó Blasco Iba­nez vezetésével ugyancsak szítják a köz­társasági mozgalmat. Az spanyol nép nem republikánus Ta­gyilagos külföldi megfigyelők ta-­­ pasz­alataik alapján azt mondják, hogy a spanyol nép mint egység nem hajlandó­­;­ köztársasággal való kísérletezésbe bele­­f­fogni, mert ez ellenkezik történelmének a logikájával. Egyszer már megpróbálko­zott vele s nyomában véres felfordulás, am­iyeiua támadt, amely azzal végződött, 1­'-------i-ruA : ítértek a monarkista ál­ognága -A//_ Alfonzzal, a . jeicaiesá ■ty s^iyjával az éten! * köntárs$»é* idején az első elnök Pí y v noU volt, akire xu* már csak egy róla ígrzett vandridi utca emlékeztet. Az köztársasági parlament, a kortet 7­­-én ült össze s­­az ország felett, hogy jónéhány város ás­tar- Barcelona, Szevilla, Malaga stb. függetlenítette magát a spanyol köztár­saságtól és kitűzte a vörös zászlót A flotta nagyrésze s a híres cartagenai ar­zenál az Inzurgensek kezébe került Pi­g­­ Margall erre sietve lemondott Salmerson­­ javára, ez pedig hamarosan átadta az elnökséget Castelar-nak. Mindez a kalei­­doszkopszsra változás négy hónap alatt történt. Castelar uralmát szerencse kí­sérte, mert több városban le tudta verni a köztársaság ellenfeleit, Kuba szigetén azonban intézményesen állandósult a for­radalom. Hat hónapig tartott az első köztársaság A helyzet most úgy festett, hogy a köz­társaság csapatainak egyidőben három­felé kellett harcolniuk: Kuba szigetén, a kab­a­r­ókkal és a fosztogatásra, gyilko­lásra kész utcai népséggel. A kortez a köztársa­s­ ötödik hónapjában feloszlott , s Cristelart diktátorrá kiáltottak ki. S­pan­y­olország :pénzügyileg teljesen ész­­sz­a b­árki a egyre nagyobb mú­lt. A kortez erre újra összeült, Dastekirt és Palanca-t elnökül választotta. Ekkor jelent meg a felfordulás tetőpont­ján Pavi­a tábornok, Madrid katonai kor­mányzója. Csapatai körülvették a kortet épületét, a képviselők megszöktek. Pa­lanca egy félóráig sem volt, Spanyolország köztársasági elnöke. Pavia sem tudott élni a hatalommal jött egy másik tábor­nok, Serrana, ahol a szó­ szoros értelmében felrúgta a köztársaságot és kikiáltotta ön­magát Spanyolország diktátorául. A köz­társaság élete m­in­­ v . hat hónapig tar­tott. a hónapok a. , hogy hol az egyik, hol a már dk­iái nők került ura­lomra és valósággal hí, viselt a felke­lőkkel és a karcs­úkkal, on Carlos trón­követelő híveivel. Már a köztársaság- sze­m legbiztosabb napjaiban egyre jobban :«erősödött a ►»>»♦«»♦♦♦♦♦»♦♦»♦♦»♦· awItHMUH nemzedéket éltetik. A mi ifjúságunk a jövő maga, amely szemünk láttára alakul ki. Én attól félek, hogy a legtöbb árvák­nak sanyarú a sorsa és igen sokan soha­sem kerülnek a helyes útra. Azt hallom, hogy a legtöbb börtönbe kerülő fiatal­korúnak sohasem volt alkalma a válasz­tásra. Én most a magam módján néhány­nak lehetőséget adok a választásra: monarkista érzés. A trón jogos örököse, Alfonz egy angol katonai iskolában, Sand­­hurstben nevelkedett Alig volt falu, amelyben ne működött volna alfonzista bizottság. December utolsó hetében Primo de Rivera tábornoknak, Madrid katonai parancsnokának ösztönzésére a helyőrség, kikiáltota a m­onarkiát és Martinez Cam­pos tábornok 1874 december 29-én XII. Al­fonz néven királlyá proklamálta a trónk­örök­et. Az egész hadsereg rögtön Alfonz mellé állt Az a bizonyos Primo de Rivera, aki a királyságot voltaképpen visszaállí­totta, atyja volt a jelenlegi Primo de Riverának, a mai spanyol di­ktátornak. Veszedelmes a mai helyzet Primo de Rivera, a második és XIII. Alfonz, a m­os­t uralkodó király, urai a modern spanyol diktatúrának. Hogyan alakul a mai helyzet? Parlament nincs. A pénzügyi és gazdasági helyzet fölöt­tébb aggasztó. Cataloticában, Barceloná­ban szeparatista mozgalom dúl, igaz, hogy nem először, de nem is utoljára, mert ez ennek a gazdag ipari vidéknek egyik­ specialitása. Viszont köztársasági­ mozgalom is folyik, de erről a higgad­tabb és ilyesmiben edzettebb spanyolok, azt mondják, hogy nincs megszervezve, s nincs is komoly vezére, mert a Páris­ban agitáló Blasco Ibanezt nem igen veszik komolyan. Mindazonáltal nyíl-,­vánvaló, hogy a helyzet komoly, szinte veszedelmesen izm­ort. Mit fog Alfonz király csinálni? Mit csinált apja, aki ugyancsak rossz, ha Lxeia , végzetesen­ rosszabb n­él kisetbet: fog­lalta el a trónt XI. Al­f­onz 1876 feb­­­uár 15-én nyitotta meg az új kortext. Másnap északra ment és Don­ Carlos egy-kettőre Franciaországba menekült. A fővárosba visszatérő királyt népe­ pél­dátlan lelkesedéssel és megbecsüléssel fogadta. Népszerűsége egyre nőtt s amikor az 1879-iki árvíz idején, amikor több ezer ember elpusztult, ő maga részt vett éjjel­nappal a mentés munkájában és a kolera­­járvány alkalmával saját palotájában helyezte el a betegeket, a nép annyira szívébe zárta, hogy ebből a szeretetből­ még fiának is jut manapság. Nem volt valami lángeszű uralkodó, de melegen érző szívével csak népe jólétén fárado­zott. Egészen fiatal volt még, amikor 1885 november 25-én tüdővészben meg­halt özvegye, második felesége, Mária Krisztina osztrák főhercegnő, ideiglene­sen átvette az urak­at, amikor­­ pedig 1886 május 17-én fia született, ennek a kortez és a­ hadsereg azonnal hűséget esküdött. Ez a király, XIII. Alfonz, aki­nek XIII. Leó pápa volt a keresztapja, 1902-ben foglalta el a fi­a: ". '.dig az anyja régenskedett. James B. Duke George Eastman John D. Rockefeller------ '575.000.000 dollár Andrew Carnegie— — — 350,000.000 „ Cleveland Foundation — 150,000,000 „ Henry C. Frick —---------85,000.000 „ Milton S. Hershey — — 60,000,000 „ . George Éastmann — 58,000,009 „ James B. Duke--------- 41,500.000 * Mrs. Rusell Sage — — — 40,000.000 „ Henry Phipps-----: — — 31,500.000 „ Benjamin Altman------— 30,000.000 „ John Stewart Kennedy— 30*000.000 „ John W. Sterling—----- . 20,000.000 „ Edmund C. Converse------ 20,000.000 J. R. De Lamar ,--------- 16,500.000 „ Mrs. Stephen V. Rash­ness -- — ------------- 16,000.000 » Augustus D. JuiUiard — 15,000.000 „ Henry E. Huntington — 15 000.000 „ George E. Bakét .-----— 12,000.000 „ J. P. Morgan---------— 10,000.000 „ Mrs. Elizabeth MUbank Andreson ----------— — 10,000.000 „ Wa J. and C. H. Mayo 8,000.000 „ Pierre S. and T. Coleman du Pont — — —----- 8,000.000 , J. Ogden Armour ----- 6,000.000 „ George R. White — — — 5,000.000 „ W. A. Wifroldt------— .4,500.030 August Heekscker----- 4,000.000 „ John Jacob Asior —— 4,000.000 „ Lotta Crabtreg — r- —■ 4,000,000 „ Ha jól a Hír ír ilat­i Szilveszterk­ár d­íza­mis * Lib­retta lombard« (F.iso­­or. net) ironia Roum-Ap« M 5, »/«7, V*9 és lOifl. 5, 7 és 9-V.or. A Mrályt apja emléke is segíti Hu­sz és néhány esztendős uralm­a alatt Xiii. Ailont is megszerezte maga­­­nén­e körében az általános néps­zerűség. Most csak az a panasz ellene, hogy rr­ég mindig bízik azokban a tábornokokéi , akik a marokkói csúfos kudarcot előidéz­ték és nem akarják belátni, hogy nincs már joguk az ország dolgaiba beleszó­l., sem katoonailag, legkevésbbé pedig politi­kailag. Marokkón fordul tehát meg orszá­g közelebbi hónapjainak sorsa-, Ezen­ a régi kérdésen, amely 1909 óta úgy-­­­szólván állandóan napirenden van. Az átlagos spanyol — és ez teszi a nép több­ségét —­ nem nézte rossz szemmel­­ de Rivera diktatúráját. Ha a rit­kab­b nem verik meg a spanyolokat, akkor nincs különösebb bonyodalom a diktátm körül, pláne akkor nem, ha kissé ráncba szedi a körét. ö£­zegyülemlelet, előnyök“h­óhér” elemeket. Akármenny­ie hirdették külföld­öns spanyol 1.).› J­­ elemek, hogy nemso­kára igy m. úgy lesz, a diktátor hely­zete biztos vt A k­ínai kudarccá­ járó elkeseredés és galázás azonban lángra­lobbantotta a élveket, amelyet a szél­sőséges irány,. minden eszközzel fű­­tenek. A viszonyok­smerői azon a né­zeten vannak, I. Primo de Rivera -előbb-utóbb rátér Jules visszavonulói útjára, hog'; me­ly­ózza a helyze -végleges kiélésed; emberi számit*­* • szerint bizonyos, mondják egy­be­hangzóan, hot’ vm fog fétkei­ni királya ellen, ha is fordul a_ ma­rokkói kudarc tón vagy. vélt ok*»­zóival

Next