Uj Nemzedék, 1925. június (7. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

Itt a kánikula! A fővárosban volt tegnap a legnagyobb hőség­ ­• Az Új Nemzedék tudósítójától. — Pünk­ösd aranyragyogása vasárnapján és hétfőjén a kánikula is beköszöntött a fővárosba. Már a kora délelőtti, órákban érezhető volt, hogy kivételesen meleg nap következik, az utcákon közlekedő embe­rekről csak úgy csurgótt a veritek. Kora­­Mintán pedig már úgy rázott az aszfalt, mint a legvadabb kánikula idejében. A Meteorológiai Intézet megállapítása sze­rint hétfőn délután 3 óra tájban érte el a hőség maximumát, a 32 Celsius fokot, míg a minimum hétfőn 18 fok volt. A 32 fokos kánikulai hőhullám az egész fővá­rosban éreztette hatását, a járókelők az árnyékba húzódva támolyogtak az utcán, a villamosok agyonzsúfolva röpítették a hűsbevágyó emberek ezreit ki a zöldbe, a Margitszigetre, Zugligetire, Hűvösvölgyire és a strandfürdők felé. A strandfürdők­­voltaképeni premierje a tegnapi napon volt, mert amíg május havában csak a fiatalságnak vállalkozó szellemű része kereste fel a strandfürdőket, addig a pün­kösdi hőség már nagy néptömegeket ter­hett ki a strandfürdőkbe. A margitszigeti strandfürdő zsúfolva volt, de az óbudai, sőt a külső kerepesi­ úti olcsóbb strandok sem maradtak el látogatottságban a mar­gitszigeti mellett. A városligeti és egyéb nyári vendéglőkben patakokban folyt a sör, de málnaszörpben, limonádéban és egyéb hűsítő italban is óriási kereslet volt mindenütt. A hirtelen bekövetkezett kánikula ter­mészetes következménye volt, hogy a zárt helyen megtartott mozi- és szinielőadá­­sok­nak alig volt pünkösd két ünnepnap­ján közönsége. Annál nagyobb látoga­tottságnak örvendtek persze a kertmozik, melyekben az esti tűrhetőbb atmoszférá­ban sok ezer és ezer ember szórakozott. Ha a kánikula megszilárdul, alighanem hamarosan be kell zárni a színházak és mozik kapuit. A Meteorológiai Intézet eddig beérke­zett adatai szerint egyébként az egész or­szágban a fővárosban volt a legnagyobb hőség pünkösd hétfőjén. Amíg Budapes­ten 32 fok volt a hőmérséklet maximuma, addig Szegeden 31, Kaposvárott 28, Szom­bathelyen pedig 27 fok, tehát csupán a délvidéki metropolis közelítette meg ká­nikulai hőségben a fővárost. Érdekes kö­rülmény, hogy a nagy hőség ellenére a mentőknek egyetlen­ egyszer sem kellett első­segélyt nyújtaniuk a kánikula áldo­zatainak, ami amellett bizonyít, hogy a főváros népe az utóbbi időben hideget­­meleget egyforma kitartással képes el­viselni. A hőségben különben ma is hausse mu­tatkozik amennyiben a ma reggel két órai nyitóhőmérséklet 22 fok volt a teg­napi 21 fokkal szemben. A mai napon tehát még nagyobb hőségre van kilátás, mint aminő pünkösd hétfőjén nehezedett rá a fővárosra. Ez annál súlyosabb körül­mény, mert amíg tegnap ünnep volt és mindenkinek módjában állott a zöldbe menekülni a kánikula elől, addig ma munkanap van és a délutáni maximum­nak ma már alighanem áldozatai is lesz­nek a főváro­sban. Gazdaságok számadásainak felfektetését és elkészítését, valamint mérleg készítését mezőgazdasági kettős könyvitel alapján magyar és német nyelven elvállaljuk jutányos áron. Wittmner és Axnix AA2 FilmiSmii 1%2 srezánpillés reformja és az ideiglenes alkotmány Irta: Dr. Ferdinandy L. K 3500 A ressdi országsyűtés két táblájának kialakulása Irta: Dr. Kérészy Z. K 28.000 A magyar felsőház Irta: Ereky István. K 27.600 A magyar választójogi re­formok számszerű lartása Irta: Kovács L. K 18.400 1 — 1 .............­­ Széchenyi AhnynSeresSEöcsben Budapest, Vili., Rákóczi­ út 1. számi Hl Nemzedék Szerda, 1925 juntag 3. 4 250 év óta Pesten élnek az utolsó budai basa egyik tisztjének leszármazottjai Abdu­ Akar családja a századok folyamán rác, majd magyar lett — Beszélgetés a török főtiszt Ükunokájával — Az Új Nemzedék tudósítójától, — . ..­urán »Bau iim« Jóval túl a Császár-fürdőn, de még Óbudán innen, a Csapos-utca 37. számú házában él egy öreg úr a maga, kis, földszintes házában. Órásmester, a környékiben megbetegedett órák lelkiismeretes orvosa, a neve Akarkay Ágos­ton. Jól ismerik a Csapos-utca környékén. A magas, őszsz­akállú­ öreg már évtizedek óta dolgozik kis házában, sőt ugyanebben a ház­ban élt és halt az öreg apja, Akarbay Gáspár, aki kádár és fertálymester volt a múlt század hatvanas éveiben, de még a nagyapja is ebben a házban halt meg, de ez, Akarbay Száva, a Vízivárosban látta meg a napvilágot és noha fia, meg a mái is élő unokája igazi jó magyar, ez még a rác nyelven Minil e­gyebet nem tu­dott, szintúgy, mint az apja sem, de viszont nagyapjától fölfelé minden elődje török volt. A kimutatható ce, a ma is élő Akarbay Ágos­ton órásmester ükapja Abdul­aAkar volt, az utolsó budai basának, Abdurahmannak egyik igen kedvelt főtisztje volt. A környéken mindenki tud az öreg órásmes­ter török származásáról, de ő maga sem ta­gadhatná, mert a faji jelleg annyi évtized vér­­kereszteződése után se mosódott el az arcán. Egész nap dolgozik, de nem túlságos szorga­lommal, csak éppen annyit, hogy a jövedelem­ből megéljen csöndesen, gondozhassa kis há­zát, fizethesse az adókat. — Mert minek’ is törném magamat, ha se ingem, se gallérom! — ezeket mondja csöndes egykedvűséggel és egyben Térségének bizo­nyítékául is. Ő bizony, ha süt a nap, fölkeli háromlábú székéről, árván hagyja kis munkasztalát és kimegy, háromszárú csibukjával a kezében, megáll a háza kapujában, az utcán és sütteti magát a nappal. Ez a legfőbb szórakozása. Amíg a nap háza falára süt, sohasem dolgozik, ámbár esős na­pokon se igen veti föl a munkakedv, amint a műhelye és egyben fogadószobája is bizo­nyítja, amelyben falra akasztva, az asztalon heverészve egymás hegyén­ hátram­ van a sok javításra váró óra. Félreérti a látogatás célját. Valami csudá­latos tévedéssel, amit talán az aggkora ma­gyaráz, hiszen elmúlt 78 éves, azt hiszi, hogy a végrendeletének szól az érdeklődés. A vég­rendeletének, amiről pedig csak ő maga tud az egész világon. Mielőtt a félreértés kiderül­hetne, már magyarázza is:­­• Fogalmam sincs róla, honnan tudták meg az urak, de ha már úgyis hiába a tagadás, el­mondom igenis, hogy kis házamat a benne­­lévő ingóságokkal, mint alapítványt szegény­­sorsú és keresztény festőnövendékekre ha­gyom! A látogatásnak ez a nem is rejtett „célja“, van olyan érdekes, hogy nincs rá más felelet, csak udvarias bólogatás, a folytatás még érdekesebb lehet, de Akarkay Ágoston szeme hirtelen színt vált, valamire rájött és — hir­telen elhallgat. Nevet — Ilyen a vén ember. Hisz u­amöcsém hon­nan is tudhatná. Ejnye, de hogy eljárt a szám. De ilyen ügyetlenséget! (Erősebb jelzőt hasz­nált.) Nincs mód rávenni, hogy többet is mondjon, a végrendeletéről­, mint amennyit véletlenül el­kotyogott, de egy pillantás a falakra, sok mindent megmagyaráz. Egész sereg tájkép lóg a falon, kedvesk, hangulatosak, a Markó-isk­ola szerint készültek, de lágyabb rajzúak. Az ódoni aranykeretek sok-sok évtized előtti törekvésről beszélnek, de még arra is magyarázatot adnak, hogy miért nem rajong Akarbay Gáspár az órásmee­térségért. A szeme szíves, de kissé zavart is, talán amiért nem tud eleget tenni a kérésnek. Mi­emlékezzen, de ez a három tárgy mégis meg­őrizte ü kapára emlékét. Sajnos nem tudok róla sokat Úgy tudom, hogy Abdul Akar volt a neve és Abdurahmannal, az utolsó budai ba­sával együtt védte Budavárát. Ükapám Vbilu­­rahmann oldala mellett harcolt az utolsó ki­rohanásban, amely a basa halálával végződött Ükapám is megsebesült,­­ de a csata végén, késő éjszaka mégis volt annyi ereje, hogy le­­vánszorgott a Vízivárosba és bekopogtatott egy barátja, Dajcsevics, rác borkereskedő ka­puján. Hatalmas korában testi-lelki barátok voltak és a rác barát a nyomorúságában se hagyta el. Ámbár fejvesztés terhe alatt tilos volt sebesült törököt befogadni, Bajcsevics da­colt a paranccsal és ükapám szerencsésen fel­gyógyult. *— Későbbi éveiben már csak ez a három holmi emlékeztette török voltára, mert hogy­ sikeresebben rejtőzhessen, az Akorbajcza ne­vet vette fö. Borkereskedő lett maga is, a barátja, meg a tüszőjébe rejtett aranyak se­gítségével, majd utóbb feleségül vette Bajcso­­vics leányát, ekkor áttért a görögkeleti hitre és fölvette az Akarbay nevet. A családi ha­gyomány szerint 105 éves korában halt meg és az azóta eltüntetett ateavizivárosi temetőben nyugodott meg. — Az utána következett két generációról semmit se tudok. Nyilván borkereskedők, eset­leg hajósok, de kétségtelenül rácok voltak, mert rác és borkereskedő volt a dédapám is, Akerbay Száva, akiről mégis tudok annyit, hogy ő vásárolta meg a mai házam környé­kén azt a házat amelyet gyermekkoromban magam is láttam még. Ezt a mai házat a nagyapám építette és az apám alatt igen vi­rágzó volt az Alerbay-ház. Kádár volt a mes­terségére, de már nyakas magyar s a 48—43-iki szabadságharcban az apám rengeteg hordát gyártott a hadsereg céljaira. Ő utóbb fertály­­mester lett és viselte ezt a tisztségét egészen a haláláig. A temetése 1860-ban volt és kivo­nult rája Buda és Óbuda minden céhe lobogó zászlók alatt. —« Nem, a törökökkel nem­ tartok semmi kapcsolatot. Hiszen több évszázadja, hogy semmi érintkezésem velük, én talpig magyar ember vagyok és ha néha elgondolkozom is ükapámon, a török vezéren már inkább csak búvárkodó hajlamomért teszem, de a vérem­ből csöppnyi se azonos vele. Amint mondja most 78 éves. de még ke­mény egyenesen ül a székén és ha föláll a mozdulatai meglepően frissek. Mutogatja a házát. Nem is hinné az ember, hogy az utcá­ról igénytelen épület ennyire nagy legyen, tíz vagy tizenkét szoba van benne, de három kivételével minid lezárva áll. Azt a hármat ő használja, meg a gazdasszonya, ahiol nála is öregebb és egész nap ki se mozdul az ágy­ból, de bénasága ellenére is ugyancsak kordá­ban tartja a bejáró asszonyt. Igen vidám és fürgén szolgálatkész lesz, ami­kor kiderül, hogy voltaképpen a származásá­ról van szó. Föláll.­­ — Csak pillanatig várjon, ecsémuram! — mondja és máris eltűnik a szomszéd szobában. Kis váltatva visszajön és az asztalra szép sorjában egymás mellé rak egy hosszúszáru tajtékcsu­bukot, egy görbe handzsárt, az ara­nyozása merőben fekete, egy fert, amelynek párosságát régen kosallta az idő, de rojtjának fekete selyme ma is ragyogó, mintha most hoznák a boltból. A turbón, amely egykor hozzá, ültetve köréje tartozott, elkallódott az idők folyamán. — Ezek maradtak az inkapámról! — mondja kissé hátradől a székén és gondolkozik. — Persze polgárcsaládokban nagy ritkaság, hogy az ember két-három generációra vissza- JOD-BROM fürdő A K­ivlAfB megnyílt május hó­l­ón. Érelmeszesedés, golyva (struma), mirigy- és csontbajok, neuraszthénia, a szervezet és az idegek egyéb bajainál Általában az anyagcsereforgalmat fokozza, friss és uj Vért képez, így gyógyeredménye rendkívüli. Teljes felvilágosítással szolgál . Fürdőiről» IDESKUTV l. Budapest, Erzsstet-für­d. vagy a fürdőigazgatóság Csizsürfl®, sím. Ős'zi víz és fürdősó otthoni kúrákhoz!!

Next