Uj Nemzedék, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-01 / 144. szám
U] Nemzedék Szerda, 1925 Julius 1. 4 Egy elfelejtett tudós magyar pap laboratóriumában Az elektromos dynamógép magyar felfedezőjének emlékünnepére készül a tudományos világ — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A magyar fizikusok bensőséges emlékünnepre készülnek. Most van harminc éve, hogy Jedlik Ányos dr., bencésrendi tanár, a híres fizikus 95 éves korában meghalt. Régen volt amikor Jedlik a kísérletei során a mágnestűt folytonos forgásba hozta és több mint félszázad múlt el azóte, hogy a forgó mágnesből elektromos kocsi lett, amelyen naponta csodálkozás nélkül járunk-kelünk. Jedlik Ányos neve azért ma már nem kelt kíváncsiságot, hanem inkább tiszteletre indít, mint a tudomány történetének egy nagy alakjáé. Kérésünkre egyik neves fizikusunk ezeket mondotta el Jedlik Ányosról: Jedlik Ányos 1800. január 11-én született Szimon, Komárom megyében. Egyszerű földműves emberek gyermeke volt. A hatodik gimnázium elvégzése után 1817-ben a szent Benedek-rend növendékei közé lépett. 1818-ban már a bencések rendjében van Pannonhalmán. Innen kezdve egész életét kedvenc tanulmányának, a fizikának szentelte. 1839-ben a pesti egyetemen elfoglalta a fizikai tanszéket és ebben az állásban 38 évig működött. Kinevezésekor az akkori szokás szerint előbb versenyvizsgán kellett kimutatnia erre való rátermettségét. 1863-ban az egyetem rektorává választotta. 1878-ban nyugalomba vonult vissza a győri bencések házába és ott is halt meg 1895-ben. Jedlik Ányos az ernyedetlen szorgalmú tudósok, kutatók közé tartozik. A szabadságharc alatt, mint egyetemi tanár a népfelkelőkkel együtt részt vesz az ország fővárosát, az akkor még ifjú Pestet védő sáncok fölépítésében, éjjel pedig laboratóriumába visszavonulva folytatja félbeszakított tudományos munkásságát. Az igazi tudóst jellemzően, kutatásai kezdete rendszerint a gyönyörködés volt az eddig elért eredményekben, elmerülés egy vagy más olyan jelenségben, amelyet laboratóriumában visszaidézhetett és amelyet frissen érkezett tudományos munkákból és folyóiratokból megismerhetett. A XIX. század gazdag volt, tudományos meglepetésekben, az elektromosság ekkor kapta meg első kutatóit. Az első kísérletek : az első sikerek A legutolsó fejlődés az elektromosság terén abban az időben, amikor Jedlik foglalkozni kezdett vele. Van Marum gépe volt a leydeni Teyler-Múzeumban. Ez már két láb hosszú szikrákat produkált, Jedlik ezzel nem elégedett meg s a pesti egyetem szertárában talált Domin Ferenc tudós jezsuita atya elektromos gépét tanulmányozva a szikra hosszát leydeni palackok sorozatának különös kisülési módjai által növelte. A legjobb ilynemű gépét a magyar orvosok és természetvizsgálók 1863-ban Budapesten tartott ülésén be is mutatta. Ezzel már 90 centiméter hosszú szikrákat is létrehozott. Ezek a kísérletei abban az időben felülmúlták az összes eddig végzett kísérleteket. Egy másik eszközét, az úgynevezett „idséves villámszedőt, az 1873-iki bécsii kiállításon is bemutatták. 1882-ben Carl „Repertoriumá“-ban ezt meg is ismertették német nyelven a nagyvilággal, igaz, hogy akkorra már Mach. Holz is megtalálták a sürítők kisírlésének ezt a módját. Jedlik felfedezésének az elsőbbsége azonban kétségbevonhatatlanul kimutatható magyar nyelvű értekezéseivel. A villamos kocsik őse Az elektromosság mellett a mágnesség volt e kor legnagyobb tudományos szén„csöves villámszedőt“ az 1873-iki bécsi mágnest készíthessen, kigondoltan elektromágneses mágnesező gépet. Ám ennél sokkal nagyobb felfedezései: az elektromágneses motor és az elektromágneses dinamógép. Ezek Jedlik magányos laboratóriumában látták meg a napvilágot, de sajnos onnan nem kerültek ki soha, rejtve maradtak. Sem ő, sem pedig azok, akik az elzárkózott tudós műhelyébe járatosak voltak, nem ismerték fel idejében e felfedezések jelentőségét. Jedlik maga felfedezéséről se folyóiratokban, se könyvekben nem tett jelentést, csak az elsőről, az ..elektromágneses forgókészüléké-rő szeretett beszélni. Hogy ezt hogy sikerült felfedeznie, elmondotta többek közt Eötvös Lóránt bárónak is, akit Jedlikről tartott emlékbeszédében tag adja ezt elő: „1825 őszén a Bencéseik győri líceumában tanított fizikát Jedlik, akinek teljes figyelmét lekötötték az akkor még újdonság varázsával ható elektromágneses jelenségek. Ismételte őrstednek egy kísérletét: a mágnestű áram okozta ki térítését. A mágnestűt elektromossággal cserélte fel és amikor látta, hogy az áramtekercs az elektromágnest nagy erővel löki ki, arra a gondolatra ébredt, hogy nem lehetne-e ezt így folytonos egyirányú forgásban tartani. Egy kis módosítás az eszközön: a gerjesztő áram irányát meg tudta változtatni a mozgás kellő pillanatában és már meg volt a kívánt eredmény. Ám előadásra kellett közben sietnie. Óra után laboratóriumába rohant és látta, hogy készüléke még mindig folytatta a szakadatlan körmozgást. Még kilencvenéves korában is meghatottsággal gondolt vissza erre a felfedezésére, bár dicsősége igazi értékének öntudatára nem jutott el soha. Idők folyamán — rettenetes szerénysége ellenére is — eljutott a külföldre is Jedlik Ányos elektromágneses gépeinek hire és oklevélszerű bizonyítékok nélkül is hitelre talált. Tekintéyes tudósok ma is megemlítik könyveikben, mint az elektromágneses forgókészülék alkotóját. Az legelső dinamógép legnagyobb felfedezése — amelyet sajnos csak mi tudunk ma már kellőleg megítélni és értékelni, — az elektromos dynamógép volt, illetőleg ennek az alapelve. Erről a világ, sajnos már mit sem tudott és ő maga sem tett róla említést. Faraday felfedezése után e téren komoly fejlődést Siemens képviselt csak, aki a berlini akadémián leszögezte a dynnanóelektromosoknak nevezett gépek elvét. Laddilyirányú gépe már az 1867-iki párisi kiállításon méltó feltűnést keltett. Az elektromos dynamógép felfedezésének ezen általánosan elfogadott histórikumával szemben — ha vakmerőnek is tűnik fel az állítás — Jedlik már évekkel előbb felismerte fizikai jelentőségét. Esztendők hosszú sorával Siemens előtt tudta azt, amit Siemens kimondott és előbb készített tényleg működő gépet is, mint az angol Ladd. A budapesti egyetem fizikai szertárában van egy elektromos motorol és elektromos áramkeltőül használható gép, amely Jedlik Jiezefowskival van bevezetve. „Kigondolva jön Jedlik Ányos által, elkészítve pedig Nuss pesti gépészműhelyében. Beszerzési ideje 1861, ára Ib forint 91 krajcár A használati utasításban azután a dynamógép igazi elve tisztán és világosan le van fektetve. Jedlik tehát hat évvel előzte meg az úgynevezett approbált felfedezőket, sőt a, saját feljegyzései és a mechanikusok állítása szerint, a gép valószínűleg sokkal előbbről, már az ötvenes évek elejéről származik- A magyar tehetségek nagy részének közös sorsában osztozkodik Jedlik Ányos is. Az igazi tudományos levegő hiányba, a csendes laboratóriumi kutatómunka némaságában és az igazi tudós szerény viszszavonultságrában Jedlik Ányos nem fejlődhetett oda, ahová nagyszerű felfedezések révén fejlődni kellett volna. Szerénysége megakadályozta, bár megérdemelte volna, hogy világszerte híres ember legyen. A népoktatási törvény és az ipartörvény összeütközése sok iskolakerülőt nevel A harmadik kerületben az iskolakerülők bírsága is több, mint a másik kilenc kerületben együtt — Korlátozni kell a gyermekmunkát — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A minap részletesen beszámolt az Uj Nemzedék arról, hogy a fővárosban milyen állapotok vannak a népiskolai oktatás terén és ez alkalommal rámutattunk, hogy a harmadik kerület, vagyis Óbuda és Újlak kivételével az iskolakerülők száma valamennyi kerületben csökkent. Ez a csökkenés részben a népoktatásról szóló 1921. évi 30-ik törvénycikk végrehajtásának tudható be. Ez a törvény a mindennapi iskolázás kötelezettségét mondotta ki a gyermek hatodik évétől egészen a tizenkétéves korra, továbbá intézkedett, hogy a 12-ik évtől a tizenötéves kor betöltéséig ismétlő jellegű iskolába kell járnia a mindkétrendbeli fiatalságnak. Azt a szülőt, aki a törvény intézkedéseinek eleget nem tesz, bírsággal, pénzbüntetéssel, sőt a törvény súlyosabb, illetve huzamosabb megsértése esetén elzárással sújtják. Ennek a törvénynek voltak jó következései is, azonban a végrehajtás során bukkantak fel nehézségek is és ezek sokban lerontják a törvény kedvező hatását. Az Új Nemzedéknek a fővárosi népoktatásról szóló legutóbbi cikke általános érdeklődést keltett és ezért utánajártunk, hogy a továbbiak tekintetében részletesen megállapítsuk, milyen nehézségek merültek fel az 1921-es népoktatási törvény végrehajtása körül. Beavatott helyen ezeket sikerült megtudnunk: — Az 1921-es iskolatörvény után, a következő évben, 1922-ben jelent meg az új ipartörvény. Az új ipartörvényben bennemaradt a régi ipartörvénynek az a rendelkezése, hogy annak, a gyermeknek már adhatnak munkakönyvet, aki a tizenkettedik évét betöltötte. Itt tehát az új ipartörvény tulajdonképen ellentétbe jutott az új népoktatási törvénnyel, mert amíg az egyik törvény kimondja, hogy a tizenkét éves korban még kötelező az iskolázás, addig a másik törvény megengedi, hogy a tizenkétéves gyermeknek már munkakönyvet adjanak, tehát az ipari munkában felhasználják. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy az 1921-es népiskolai törvény végrehajtása nem csökkentette olyan mértékben az iskolakerülők számát, amint azt el lehetett volna várni. A másik nagy baj az, hogy egyáltalán megengedik a gyermekmunkát. Ma a gyermekek ezrei dolgoznak a gyárakban és műhelyekben, napi 10—14 órán át, sőt éjszaka is, nevetséges bérekért, heti 50— 120 ezer koronáért. Ugyanakkor pedig a felnőtt munkások ezrei munka nélkül vannak. Ezen az állapoton csak a gyermekmunka korlátozásával és az éjszakai gyermekmunka betiltásával hozott genfi nemzetközi egyezség szigorú végrehajtása segíthet majd, továbbá az új ipartörvények a popoktebáni törvény való összhangbahozása, amire sürgős szükség lenne. A gyakorlat ma már tisztán mutatja, hogy csak kiegészítő törvények rendelkezéseivel lehetne a helyzetet végképen orvosolni. Az iskoláztatásról szóló törvény minden zökkenő nélkül való végrehajtása érdekében elsősorban szükség volna arra, hogy megtiltsák a 12—15 éves gyermekeknek munkára való alkalmazását. Ezzel segítenének a mai munkanélküliségen is, mert a gyárak és műhelyek kénytelenek volnának a gyermek-munkaerők helyébe felnőtteket alkalmazni, így lehetne véget vetni annak a szégyenletes és tűrhetetlen, sőt erkölcstelennek mondható állapotnak, hogy egyes munkaadók hétről-hétre bocsátanak el felnőtt munkásokat és helyettük olcsó gyermek-munkaerőt alkalmaznak. Ez az oka annak a lehetetlen helyzetnek, hogy ma sok család a gyermek kicsi keresetéből tartja fenn magát, a gyermek pedig elcsenevészedik és a lejtő útjára kerül, fizikai és erkölcsi tekintetben egyaránt. Legalább azonban annyit ki kellene mondani, hogy minden munkaadó köteles a gyermek-munkaerők iskoláztatásáról megfelelő módon gondoskodni. Az iskoláztatás elmulasztásáért elsősorban a munkaadót kellene felelősségre vonni. Ki kellene mondani azt is, hogy 32—15 éves fiatalkorúak legfeljebb napi hat óránál többet nem dolgozhatnak. ■— A törvény által előírt bírságolás eddig meglehetősen céltalannak bizonyult, mert a legtöbb esetben behajthatatlan és csak az adminisztrációt terheli. Ehelyett az elöljáróság hatósági intézkedése utáni azonnal a rendőrhatósági eljárást kellene életbelépteink Budapest harmadik kerületében például , ahol különben a legtöbb az iskolakerülő, annak ellenére, hogy az elöljáróság nagy munkát végez; az iskolázás érdekében — az iskolai bírságok és büntetések végösszege felülmúlja a többi kilenc kerületét. — Szükség volna arra is, hogy a kerületi elöljáróságokon raktárakat rendezzenek be, ahol igazolt esetekben a gyermek cipőt, ruhát és iskolai felszerelést kaphatna. Természetes, hogy ahol a szülő az így kapott segítséget könnyelműen elprédálná, ottbüntetőjogi felelősségrevonásnak kellene következnie. Ilyen intézkedésekre volna szükség, hogy az iskolakerülők számát alaposan csökkenteni lehessen. BUTORHITEL a Malomsoky-gyár eladási vállalatánál EQ H■ ® Vf Henriknél, VH., Károly-körút 9 SSlMV/ffaSfö félemelet (az udvarban) a J KgMghalHMZftftafc nah 154 szociális kérdésben határoztak eddig a nemzetközi munkaügyi konferenciák Az idei konferencia eltiltotta a pékműhelyekben az éjjeli munkát. — Biztosítási ügyek szerepelnek a legközelebbi konferencia napirendjén. — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Genf, június 27. A világsajtó szinte észrevétlenül haladt el a nemzetközi munkaügyi konferencia ülésezése felett, amely pedig figyelemreméltó határozatokkal gazdagította eddigi működését. A nemzetközi munkaügyi szervezetben, amely a népszövetségi intézmények közül leginkább bizonyította be eddig életrevalóságát. 58 állam foglal helyet. Hiányzik még a szervezetből Oroszország, az amerikai Egyesült Államok, Mexikó és Egyiptom, de ezekkel is állandó összeköttetést tart fenn a nemzetközi munkaügyi hivatal. Évről-évre összeülnek a tagállamok küküldöttjei, hogy kormányaik meghatalmazása folytán határozatok hozzanak, vagy tanácsokkal szolgáljanak. Eddig 154 vonatkozásban foglaltak állást a konferenciák. Mindegyik határozat egy-egy lépés a társadalmi igazságosság felé, ami máris észrevehetően enyhít a munkaosztály helyzetén. Az idei konferencia három kérdést tárgyalt, de az elnökség előterjesztését csak két kérdésben fogadták el. A harmadik kérdés nem kapta meg a kétharmad többséget, amely az alapszabályok szerint szükséges. Az első határozat, amelyet egyhangúan, 125 szavazattal hoztak, kimondja, hogy a külföldi munkások éppúgy élvezik a balesetbiztosítás előnyeit, mint az illető állam saját alattvalói. A második határozat, amely 81 szavazatot kapott 26 ellenében, eltiltja a sütödékben az éjjeli munkát este 11 órától kezdve reggeli 5 óráig. Ezt a határozatot Justin Godard volt francia munkaügyi miniszter javaslatára fogadták el, aki hazájában már több mint húsz év óta küzd a szociális reformok terén. A harmadik előterjesztés, amely az üveghutákban kívánta megszüntetni az éjjeli munkát, csak 68 szavazatot kapott el 35 ellen, vagyis nem ment keresztül. Az a pesszimizmus azonban, amelyet ezzel kapcsolatosan egyes szocialista lapok kifejeztek, korántsem jogosult. A nemzetközi munkaügyi konferencia parlamentárisan tárgyal, s ha az elnökség valamelyik javaslata megbukik, az csak arra mutat, hogy a delegátusok hosszú és érette megfontolás után nyúlnak egy-egy égető kérdéshez. Az a vád sem állhat meg, hogy a konferencia lassan halad előre a reformok terén, mert hiszen számot kell vetnie az egyes országok helyzetével és határozatai nem tiszta formalitások. Alig van rá eset ugyanis, hogy a határozatokat az illető államok ne emelték volna törvényerőre. A konferencia több szociális reform tárgyalását tűzte ki jövő évi ülésére is. Az egyik előterjesztés azt kívánja, hogy a munka közben szerzett, úgynevezett „hivatási“ megbetegedéseket a munka közben történt balesettel egyenlően bírálják el. Több rendbeli munkásbiztosítási probléma is szerepel a jövő ülés napirendjén. Mertens belga delegátus javaslatára a konferencia megbízást adott a nemzetközi munkaügyi hivatalnak, hogy tartson vizsgálatot a bányákban és szövegezzen meg javaslatokat a bányamunkások helyzetének javítására. Nyilvánvaló, hogy a konferencia határozatai a szociális fejlődés terén hátramaradt országokban valóságos forradalmat jelentenek. Ez a forradalom azonban békés és az emberiség boldogulását szolgálja. A program még távolról sincs kimerítve s alkalmasint nem is lesz mindaddig, amig ember él a földön, mert a társadalmi igazságtalanságokat lehetetlen teljesen kiküszöbölni. Méltán mondhatta tehát Albert Thomas, a nemzetközi munkaügyi hivatal elnöke, a konferencia munkálatainak befejezésekor: — Minden áron ki kell tartanunk, hogy eredményt érjünk el, hogy megvalósítsuk azoknak kívánságait, akiknek szenvedése és nyomorúsága felcsap hozzánk, a dolgozó férfiak, nők és gyermekek nagy társadalmának, amely vállain hordja az emberiség fentartásának óriási terhét. A szivem Ö az, aki fölfigyel, ha fáj a csönd, ő az, ki balgán, boldogan köszönt, ha jön a láz, a tavalyi, a régi . . . Ö az, ki most is bolondul reméli, hogy hajnal hajlik fáradt nappalomra. Ö az, ki látja, hogy a fáknak lombja fáradtan hull hull egyre csendesebben de hite soha-soha meg se rebben, mert rügyet sejt a száraz ágakon. Ő az, ki bízva, lelkesen, vakon rohan ezernyi délibáb után, az ő élete lemondás csupán, de könnyet szánakozva mégsem ejti s a tegnapokat mind-mind elfelejti és vár, pedig nem jöhet semmi többé... Ő az, ki liláimon mindörökké együtt marad velem s kisér híven: a szivem .. ., Dobay