Uj Nemzedék, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

2 politikai tényezők egymásnak tesznek szemrehányásokat. A kormány részéről szemére vetik a radikális tábor tényezőinek, hogy tá­mogatják a pacifisztikus jellegű moz­galmakat és kongresszusokat, melyek a békeszerződések revíziójára irá­nyuló külföldi mozgalmakat mintegy bátorítják, az ellenzékiek pedig, különösen Poincaré és Milleremé hívei, azt vetik a kormány szemére, hogy Ausztria járszalagján ha­lad, nem engedi magát Ausztria támoga­tásában megzavarni, noha egy kis éleslá­tással látnia kellene, hogy az utóbbi évek­ben ily irányban tanúsított toleranciát tu­lajdonképpen Németország használja ki a maga érvényesülésére.­­. Szerdára zár­ják a Duna legmagasabb állását 580 centiméter lesz a kulmináció — Száz­­harminchat centimétert áradt a Duna szombat óta 15 — Az Új Nemzedék tudósítóját 5L — A jó öreg Duna szokatlan időben készül el­hagyni medrét. Néha-néha ugyan előfordult már eddig is, hogy ősszel megáradt és túl­lépte a megengedett határokat, de a tulajdon­képpeni szezonja mégis csak a tavaszi hóolva­dás idején szokott eljönni. Az idén megfor­dítva történt. A tavaszi áradás elmaradt, a téli hó fokozatosan, lassan kint olvadt el anél­kül, hogy komolyabb bajokat okozott volna. Az utolsó hetek zivatarai, felhőszakadásai azonban meg­duzzasztották a Duna mellék­folyóit kezdve a Fekete-erdő patakjaitól egé­szen a szobi határnál beömlő Ipolyig. A kiváncsi és ráérő emberek tömegei már na­pok óta álldogálnak a pesti és budai partom s lesik, gusztálják a piszkos, szürkészöld höm­pölygő folyót. Vannak, akik még fogadásoktól sem riadnak vissza. — Egy a tízhez, hogy hol­­ Bag­ni már átlépi a rakodót — hangzik a csá­bító felhívás. Ajánlkozó is akad mindjárt Szabályszerűen le is kötik a fogadást. S alig­hanem az ajánlattevőnek lesz igaza, mert a víz ugyan alatta van közel egy méterrel a rakodóknak, de azért egy-egy erősebb szél­roham felkorbácsolja a vizet a part magassá­gáig. Sok nézője akad a nagyképűen m­anővíírozó kis propellereknek is, amint lassú óvatosság­gal simulnak a himbálódzó kikötőhidakra. A nagy hajók fehér teste már a part magassá­gán túl ágaskodik. A hatóságok és a hajós­társaságok már a tegnapi nap folyamán végrehajtották a praeventív intézkedéseket. A budai oldalon, ahol már egyes pincékben felütötte fejét a víz, tizenöt szivattyút állítottak fel a Margit-híd és Erzsébet-híd között a part hosszúságában. A szivattyúkat akkor indítják meg, ha a víz eléri a Dunába nyíló főgyújtó-csatornák nyílását és a zsilipeket elzárják. Erre azért van szükség, mert különben a csatornába be­tóduló Duna-víz visszanyomná a csatornába lefolyó szennyvizet a lakásokba. A szivattyúk még egyelőre nem dolgoznak, csak készenlét­ben állnak. A két hajóstársaság, a MFTR és a Duna gőz­­hajózást is mentik, ami menthető. Vasárnap folyamán a munkások nagy tömege dolgozott az alsó partra épített áruraktárak kiürítésén, illetve az áruknak emelvényekre helyezésén. Ezenkívül felhívást bocsátottak ki az érde­keltekhez, hogy a raktárakban és a rakterülé­sen tárolt áruikat, saját érdekükben késedelem nélkül fuvarozzák el. Szombaton 330 centimé­ter volt a Duna legmagasabb vízállása, de vasárnap reggelre már 410 centiméterre emel­kedett. A MFTR hajózási osztályán a következő fel­világosítást adták az áradás miai helyzetéről: A Bécsből kapott jelentés szerint a Duna áradása ott 370 centiméternél megállt, Budapesten azonban ma reggelre már 466 centiméterig emelkedett. A víz azonban az alsó rakodópa­rttól még min­dig messze van is valószínűleg csak a szerdai kulminációnál fogja 10—20 centiméter magasságban az alsó rakpartot elönteni. Az árhullám ugyanis, amennyire a rendelke­zésre álló adatokból következtetni lehet, előre­láthatólag szeptember 2-án éri el legnagyobb magasságát, 580 centiméter körül, vagyis az alsó rakodópart csekély elöntése valószínű. A helyi hajók forgalma ekkor megszűnik és a hosszújáratú hajók csak akkor fognak közle­kedni, ha a vízállás nem lesz túl magas ahhoz, hogy elférjenek a hidak alatt. A mai borús idő­járás mellett azonban el lehetünk készülve arra is, hogy újabb felhőszakadás után előbb következik be az alsópartok elöntése, mint várjuk. Franciaországban ismét egymásba farolt két vonat Páris, augusztus 31. Szombaton Sarrouer­iine közelében hibás váltóállítás közben ccnt tehervonat beleütközött az állomás előtt veszteglő személyvonatba. Mindkét vonat erősen megrongálódott. A tehervonat fékezője ideghalt, több ember megsebesült. Új Nemzedék A Beniczky-perben csak az ítélethirdetés lesz nyilvános Szerdán kezdik a bűnpert tárgyalni és alkalmasint még ugyanaznap ítéletet is hoznak — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Megírtuk, hogy Beniczky Ödön volt belügyminiszter bünperét 2-án tárgyalja Töreky Géza, a büntetőtörvényszék má­sodelnökének vezetése mellett a bíróság. A vádat ez alkalomból Sztrache Gusztáv, a budapesti ügyészség elnöke fo­gja kép­viselni. Az ügyészség, mint ismeretes, Beniczky ellen az Az Újság legutolsó számában megjelent és az egész magyar közvéleményt mélyen felháborító vallo­mása miatt emelt vádat. Annak idején illetékes helyről szerzett információink szerint megírtuk, hogy Beniczky teátrálisan beállított, ten­denciával közzétett vallomása a va­lótlanságoktól hemzseg. Az az Eszterházy-féle levél, amire hi­vatkozott, amennyiben létezik, apokrif, vagy pedig egyáltalában nem létezik. Az ügyészség tehát mindezek alapján kor­mányzósértés és tiltott közlés vétsége cí­mén emelt vádat Beniczky ellen. Ugyan­csak tiltott közlés vétsége címén indult meg az eljárás Agai Béla, a megszünte­tett Az Újság főszerkesztője ellen, mert közölte Beniczky kívánságára a vallo­mást. A szerdai főtárgyalábon a bíróság minden valószínűség sze­rint Beniczky ügyét egyesíteni fogja Ágayéval.­­ Erre vall az a körülmény is, hogy Ágay bűnügyét szerdán délelőttre tűzték ki főtárgyalásra. Beavatott helyről kapott információk alapján, még az elmúlt héten megírtuk, hogy Beniczky ügyében a bíróság alkal­masint még a tárgyalás legelején elrendeli a nyil­vánosság kizárását. Vagyis mindvé­gig zárt tárgyalás lesz. Az erre vonatkozó indítványt St­rache Gusztáv főügyész terjeszti majd elő, ami­nek értelmében így is fog határozni a bí­róság. Mint már ilyenkor szokás, a vád indítványával szemben a védelem is elő­terjeszti a maga kívánságát és természe­tesen arra fogják kérni a bíróságot, hogy lehetően nyílt tárgyalást rendeljen el, ne pedig zárt ajtók mögött folyjék a bűnpe­r. A bíróság tagjain, a vád és a védelem képviselőin kívül tehát nem vesz részt a tárgyaláson más, csak két bizalmi férfi. Úgy a vádhatóságnak, mint a védelemnek jogában van a bűnvádi perrendtartás ér­telmében két-két megbízottját a tárgya­lásra bejelenteni, akik ugyan jelen lesz­nek a főtárgyalábon, de a főtárgyalás anyagáról nem szabad nyilatkozniuk. A tárgyalás sorrendje az lesz, hogy legelőbb is felveszik Beniczky nacionáléját, amely után az ügyészség képviselője indítvá­nyozni fogja a zárt tárgyalást. A bíróság határozathozatalra vonni vissza s miután döntött. ismertetik Beniczkynek a Somogyi— Bacsó-gyilkosság ügyében tett vallo­mását az Az Újság elkobzott számából A bizonyítási anyaghoz tartozik még annak a minisztertanácsnak a jegyző­könyve, amely arról emlékezik meg, hogy a kormányzó Beniczky Ödönt a Somogyi- Bacsó-féle gyilkossági bűnperben felmen­tette a hivatalos titoktartás kötelezettsége alól, de csak a bírósági személyek előtt való vallomástételre vonatkozóan, mert ez a felmentés nem jogosította Be­niczkyt arra, hogy vallomását hírla­­pilag is közzétegye. Ennek a pernek a kereteiben más bizo­nyításra alkalmasint nem is kerül sor. Utána már csak a perbeszédek következ­nek és a bíróság ítélethozatalra való visz­­szavonulása. Az ítéletet még szerdán ki­hirdetik. Az ítélethirdetés alkalmasint nyilvános tárgyaláson lesz, ám az sincs kizárva, hogy az ítéletkihirdetés is zárt tárgyaláson történik meg, mert mér erre is volt precedens. Hátsó-lndra is reng a francia hódítók talpa alatt Összeesküvést szőtt saját udvara a francia zsoldban álló anami császár ellen — Az Új Nemzedék tudósítójától. —* Hanoi, augusztus 30. Az anami császár letartóztatta a kancellárt és tizenkét udvari nagyméltóságot, azzal gyanúsítva őket, hogy összeesküvést szőttek ellene.­­ Ez a szűkszavú félhivatalosan francia táv­irat arra mutat, hogy a franciák alatt Hátsó- Indiában is megmozdult a föld s az egész anami esemény előjátéka lehet Hátsó-India összefogásának a francia gyarm­atosilos ellen. Nem magyarázható ugyanis másként az össze­esküvés, mint azzal, hogy Anam népe fellázad a franciák hatalmából rájuk kényszerítet­t uralkodó ellen. Maga Anam a francia uralom alatt élő Hátez-India leggazdagabb és legmű­veltebb része. Területe 133.000 négyzet­kilomé­ter, amelyen közel hatmillió ember él. A la­kosság zöme indokínai, amely bátorságával, veszedelmes ellenfele lehet a francia imperia­lizmusnak. Franciaország a portugál gyar­mati uralom megdöntése óta igényt formált erre a természeti kincseivel és földrajzi fek­vésénél fogva nagy nyereséggel kecsegtető királyságra, de­ hosszú időbe került, amíg a nép ellenállását meg tudta törni. Véres har­cok előzték meg itt is a francia „civilizáció“ térfoglalását Coubert francia tengernagy 1883-ban bombázás alá fogta Anam kikötőit s ultimátumában bejelentette, hogy Anam vagy elfogadja a francia protektorátust, vagy rommá lövi valamennyi városát. Az akkori király, Hieros, inkább a protek­torátust vállalta, de a gyalázatot nem tudta túlélni és öngyilkos lett. Ettől kezdődik Hátsó- India legműveltebb népének — hiszen alig van köztük analfabéta — zsarnoki leigázottsága. Több felkelés szántott végig az országon ez­után is, de a francia ,, civilizáció“ vérbe foj­totta a szabadságharcokat, sőt az orgyilkos­ságtól sem riadt vissza, amennyiben az egyik uralkodót a francia főkormányzó bérencei tet­ték el láb alól. Hogy egyszere mindenkorra vé­get vessen Franciaország Anam függetlensé­gének. 1907-ben detronizálta a nemzeti dinasz­tiát s azóta francia zsoldosok ülnek a királyi trónon. Lehet, hogy ezúttal is sikerül az összeeküvés elnyomása, de a jelek szerint közel az óra, amikor az egész francia­ gyarmat-birodalom összefog a gyilkos „civilizáló“ ellen. BäBfiBä&WMUw '^sgääSfigBBBBi A veszprémi püspök figyelmezteti a közönségeit ne higgjen el nagyszakácsi fantasztáknak Vegyes bizottság megállapította, hogy az úgynevezett csodák hazugságon vagy félrevezetésen alapulnak — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Nemrégiben hire járt, hogy egy so­­mogymegyei községben, Nagyszakácsiban csodák történnek. Ebben az ügyben most Rott Nándor veszprémi püspök a követ­­kező figyelmeztetést intézi a közönséghez: Június hónap második felében az a hír kelt szárnyra, mintha Nagyszakácsi so­­mogymegyei községben természet­fölötti jelenségek lennének, amennyiben a bol­­dogságos Szűz Mária ismételten megje­lent volna. Ez a hir mind szélesebb kör­ben terjedt és a magyar sajtó útján be­járta nemcsak a szű­kebb körű vidéket, ha­nem az egész országot. Ezért jónak láttam egyháziakból és vilá­giakból álló vegyes bizottság kikül­dését. Miután a vegyes bizottság előzetes megfigyeléseket tett és a vármegyei tiszti főorvos bevonásával a helyszínre kiszáll­ván, megvizsgálta a jelenségeket, magam is felülbíráltam a hivatalos vizsgálat ira­tait, s arról győződtem meg, hogy a nagy­szakácsi úgynevezett „csodák” kizárnak minden természetfölötti jelleget. A f elytótetes csodák híre kávéséi­nél­ Kedd, 1925 szeptember 1. kül hazugságon, vagy férevezetésen alapulnak, amit maguk a fanatikus vezetők is be­ismernek. A községi bíró nem némult meg. A süketnémák nem gyógyultak meg, az állítólagos sánta közönséges csaló volt, az akácfa pedig már, június 21-ike előtt századóban volt. A kihallgatott tanuk által vallott láto­mások Szűz Máriáról, Jézusról, szenvedé­sének történetéről, a szent családról, Szent Józsefről stb. egészen egyéniek, feltűnően tarka változatnak, formalilag méltatla­nok a legszentebb személyeidhez, sőt a ke­­gyeletes érzést élénken sértik. A „látomások“ szokatlanul gyakoriak, ugyanazoknál túl változatosak. Az úgyne­vezett ,,látók" teljesen érdemetlenek, sőt igen sok esetben méltatlanok ilyen láto­másokhoz. A „látomások“ folyamán a „látókban“ többnyire egyházellenes érzület fej­lődik ki. „Látomásaikhoz“ minden józan belátást kizáró módon csökönyösen ragaszkodnak és állítólagos észleleteiket az illetékes egyházi körök elbírálása alól féltékenyen lvonják. Minden köteles alázatosság ta­ján kérkednek és a „látomásokat“ feltű­nően hajhásszák. A tömeges látogatók látomásaik folytán vallási kötelességei­ket mindjobban elhanyagolják. A megje­lenésekkel kapcsolatosan nap-nap után súlyos erkölcsellenes üzelmek léptek fel. Mindezen megállapított körülmények­ből folyik, hogy a „látomások“-ban nem az isteni kegyelem megnyilvánulásai vannak, hanem az emberi képzelődésnek vagy sajná­latos káprázatai, vagy kiszámított csalás. Ily káprázatok előidézésére kiválóan alkalmasak a sátor szcenikus berendezése, a látóérzékek mesterséges fárasztóan hosszabb időn át, a napba, a holdba néze­­tes, a hiányos étkezés, nyári hőség, hosz­­szú­­ úttól való erős kimerültség, a vára­kozástól felcsigázott idegek, az ájulások utánzási vágya,a feltűnésre való törekvés, az ájultak többjének korábbi szervi haj­lamossága és a náluk orvosilag megálla­pított idegbajok. Mindezek a körülmé­­­nyek természetszerűen jobbára hisztériás nőknél váltják ki a nagyszakácsii jelen­ségek szokatlan beteges tüneteit. Mindezek alapján kötelességszerűen felhívom a közönséget, hogy a nagy­­szakácsi jelenéseknek hitelt ne adjon, azo­k a hírét ne terjessze és „a jelenések“ helyet ne látogassa. Veszprém, 1925. évi augusztus 29-ikén. Rott Nándor veszprémi püspök. A francia Duhamel hidroplánon akarja átrepülni az óceánt — Az Új Nemzedék tudósí­tójától. — Páris, augusztus 28. A repülés történetének legnagyobb eredmé­nye eddig a német Zeppelin útja volt, nem csoda tehát, ha a német dicsőség nem hagyja nyugodni a francia pilótákat. Franciaország Ugyan már a világháború előtt átengedte Né­metországnak az elsőbbséget a léghajózás te­rén, de a repülőgépet ületően magának igé­nyelte a hegemóniát. A repülőgép voltaképpeni megszerkesztője a franciák szemében nem is a Wright-testvérek, hanem Blériot, akit nemzeti hős gyanánt tisztelnek. A francia pilóták azzal a gondolattal fog­lalkoznak, hogy a Zeppelin teljesítményét túl­szárnyalva repülőgéppel tegyék meg az utat az óceán felett. Nemrégiben behatóan ismer­tette a párisi sajtó Colli és Tarascon pilóták tervét, akik egy nagyobb típusú repülőgépen akartak vállalkozni az útra. A légügyi minisz­térium azonban óvást emelt, amire a pilóták elálltak a vakmerő tervtől. A jelenleg használatos aeroplánok a szakér­tők szerint nem birkózhatnak meg ekkora fel­adattal. Van ugyan parányi valószínűség arra, hogy a kísérlet nem végződik hősi öngyilkos­sággal, de százszor akkora az eshetőség, hogy jelentéktelen motorhiba miatt is, amely a szá­razföldi repülésnél legfeljebb kényszerleszállásra vezet, itt végzetes szerencsétlenség történik. Kétségtelen, hogy előfordultak már olyan re­kordok, amelyeket kizártnak vé­t siker koro­názott. Amikor a repülőgép a maihoz képest még gyermekcipőben járt, Garros elrepült Saint-Staphaeltől Bizerte­g a Földközi-tenger felett Hasonló rekordot állítottak fel Alcock és Brown is. Hawker már nem volt ilyen sze­rencsés, mert gépével a tengerbe zuhant és csak különös véletlen folytán hallotta meg segély­kiáltását egy arra haladó francia gőzös. A francia­­plóták még­sem adják fel az óceáni repülés tervét. A hidroplán mintájára olyan repülőgépet szerkesztenek, amely az aeroplán és a motorcsónak keveréke. Az ango­lok ezt a fajtát igen találóan „flying bool“­­-nak, azaz repülőhajónak hívják. Mindezideig csak kis típusú hidroplánok­at állított elő a technika, úgy hogy általános érdeklődés előzte meg annak az óriási vízirepülőgépnek az épí­tését, amelyet Duhamel, az ismert pilóta és rekordrepü­lő szerkesztett. Az épülő hidroplán méretei valóban tisztele­tet parancsaihat­. A gép hossza nem kevesebb, mint 21 méter, a teljes szárny­felület pedig 2,55 négyzetméter. Négy motort szerelnek fel reá, amelyek együttesen 1000 lóerőt termelnek. A repülőszörny önsúlya 11 tonna, amelyhez még 3 tonna raksúly jön.

Next