Uj Nemzedék, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

Kedd, 1925 szeptember 1.__ Uj Nemreriók ............................................................................................................................................................................................................................................................. i ,;xí .,^awn«B«sflHg»«gaKE3»g?««Mrag?3a „Cegléd városa szivén viseli a nemzeti erők talpraállitásá­nak nagy f ___ _____ \ i——— Horthy Miklós kormányzó nyitotta meg tegnap Cegléd jubiláris hármas ünnepségét — 50.000 ember vonult fel hódoló me­netben a kormányzó előtt — Az Uj Nemzedék kiküldött tudósi­tójától. — Cegléd, augusztus St. Ceglédnek nagy napja volt tegnap. A garimagyar alföldi vásár hármas ünnep­séget ütt meg. A Faluszö­vet­ség több tár­sadalmi egyesülettel és Cegléd városával együtt itt rendezte meg második jubiláris kiállítását, hatalmas keretek között. Azonfelül lerakták az alapkövét a ceg­lédi kultúrpalotának, amelyet mindenféle hivatalos támogatás nélkül, Cegléd derék poh­árai adakozásából építenek meg. A harmadik ünnep pedig a MOVE ceglédi sporttelepének a felavatása volt. Ezzel Cegléd modern sporttelepet is kapott, ahol a testi kultúrának is hódolhat, amíg a kultúrpalota a szellemiek terén ad új lehetőségeket a város közönségének. Mindezt a hármas ünnepséget fényessé tette Barthy Miklós kormányzónak sze­mélyes megjelenése. A kormányzó szemé­lyesen nyitotta meg a kiállítást, ő avatta fel a kultúrpalota alapkövét és az új sporttelepet Az ünnepség tulajdonképen már szom­baton este kezdődött, amikor hatalmas fáklyátmenetben, sok ezer főnyi ceglédi polgár vonult fel a városon át a Város­háza elé. Itt a ceglédi ipartestületi aleí­­rtók, Darányi János üdvözölte Sár­kánt­ Gyula polgármestert, majd Bolyos tanár hazafias verset szavalt. A menetben fák­lyatartó ifjak és lampionos, fehérruhás lányok sorfala között vitték azt a hatal­mas vasurnát, amelyet azután szombaton este a szulfurpalota alapköve mellett he­lyeztek el. Ebbe az urnába az ország veze­­tőinek dedikált fényképei és jelmondatai kerülnek. Ide teszik még Cegléd város­i történetét, továbbá a tegnapi ünnepségről szóló laptudósdi­ásókat és a kultúrpalota megépítésének adatait is. A kormányzó is elküldötte fényképét sajátkezű aláírá­sával. Ezt a fényképet az urnába zárják. Hasonlóképen idekerül Bethlen István gróf fényképe is, aki különben ezt a jel­mondatot küldte a ceglédieknek: „Ha egy utón haladunk, célhoz érünk. Bethlen István gróf.“ Apponyi Albertnek es a jelmondata, a ceglédiek számára: „Istenfélelem, hazaszeretet, összetar­tás, munka, a dicső nemzeti hagyomány­hoz, az alkotmányos jogfolytonossághoz való ragaszkodás, tervszerű, bátor hala­­dás politikai és társadalmi téren, a nép összes rétegeinek egységes nemzetté for­rasztása: ezekben van a magyar jövő záloga. Apponyi Albert gróf:“ A fáklyásmemet azután a Kossuth-szo­­bor felé haladt, miközben a Kossuth­­téri római katolikus templom tornyából tárogatón magyar dalokat adtak elő. A Kossuth-szobornál Budanovich László szavait, ezután pedig a hatalmas menet visszatért a Kossuth-tér felső részén épülő kultúrpalotához. Itt szabad színpa­dot állítottak fel és műkedvelő előadást rendeztek. Az előadáson beszédet mon­dott Lendvai István, Cegléd nemzetgyű­lési képviselő, akit szombaton a pálya­udvaron választóinak kétezer főnyi kül­döttsége ünnepi­esen fogadott, a légiód képviselője választóinak üdvözlőbeszé­deire mondott válaszában kijelentette, hogy a keresztény és nemzeti eszmét kép­viseli akkor is, ha magára marad és nem lenne többé más, aki ezeket­­,­ eszméket hirdetné a magyar földön, amelyből neki egy talpalatnyi sem jutott, csak a jövő­ben jut a sír. Utalt arra, hogy éppen a mohácsi­ vész '99-ik évfordulójának a napján ült össze ünneplésre Cegléd városa és ez az alkalom is em­lékezetünkbe vési, hogy a magyar név erejéből a keresztény és nemzeti eszmé­ből kell jönni ismét a feltámadásnak. tábornok, Sipos Kamill tábornok, a Ludoviska Akadémia, parancsnoka, Schivoy ezredes, Mándoky Sándor ezre­des lelkész, továbbá a kormányzó egész úti kísérete, szárnysegédein kívül Ho­­ránszky Gyula MÁV igazgató, aki a kor­mányzó külön vonatát kísér­te. Ott láttuk Almássy Sándor szolnoki fő­ispánt, Steinecker Ferenc közgazdasági­kari egyetemi tanárt, Gaál Mózes tanke­rületi főigazgatót, Pálfy Dánielt, az Ipa­rosok Országos Szövetségének elnökét, Plósz Bélát, Antal István dr.-t, Lukovich Gyulát, Rózsa Lajos dr. tiszti főügyészt, aki Kispest városát képviselte, Szüle Pé­ter festőművészt és sokan másokat. Teljes számban ott volt a kormányzó menetében Cegléd város minden társa­dalmi előkelősége, élükön Sárkány Gyula dr. polgármesterrel. Ott volt Kolofoni István helyettes polgármester, Hulin Béla dr. rendőr főtanácsos, a ceglédi rendőrkapitányság vezetője, Szilágyi Imre esperes-plébános, Takács József re­formátus püspökhelyettes, Tröteli Lajos evangélikus lelkész, Geylhoffer István, a pestvármegyei gazdasági egyesület igaz­gatója, Madarász Adorján abonyi és Ma­darász Elemér monori főszolgabíró, Dezső Kázmér, Nagykőrös polgármestere, Tóth Tamás, Szolnok polgármestere, Ma­gyar Kázmér, a nagykőrösi gazdasági egyesület elnöke, Ney Géza nagykátai fő­szolgabíró, azután a ceglédi ipar test illet, élén Rónay János elnökkel és Darányi János alelnökkel. Nagy tetszést aratott a menetben Ceg­­lédbercel községének kétszáz főnyi ted­o­­dalmas menete. A menetet Forgócsi János ceglédberceli plébános és Stock Rezső községi főjegyző vezette. A hatalmas la­kodalmas menet mindegyik tagja ünnepi népviseletben volt és a kormányzó sokáig szemlélte a nagyszerű látványt Szabó Mihály volt a vőlegény és Schenk Erzsé­bet volt a menyasszony, akinek gyön­gyökkel ékesített tornyos párja magas­­lett a fején. Felvonulnak az Alföld ezrei Vasárnap már a kora reggeli órákban nagyon mozgalmas volt az alföldi város képe. Ünneplő viseletben Cegléd város és a környék községeinek ezrei vonultak fel. A városházától a Rákóczi-úton a pá­lyaudvarig vezető útvonalon felsorako­zott a város apraja-nagy­ja, a testületek, az iskolák zászlaikkal, a vidéki városok küldöttségei. Pontban 10 órakor futott be a pálya­udvarra a kormányzó „Túrán” külön­­vonata. A katonazenekar rázendített a Himnuszra és Horthy Miklós kormán­yzó, vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornokkal, a honvédség főparancsnokával és szárny- Bezrédeivel lelépett a perronra. A kor­mányzó szemlét tartott a kivonult Cs­end­­őrdíszszázad és az észak pestvármegyei Vitézi szék egyenruhás tagjai "(Halt. Vi­téz Falka László alezredes, a ceglédi helyőrség parancsnoka és vitéz Feördeös Vilmos ezredes, az északprs­­i­n­g­n vi­tézi szék kapitánya továbbá a város polgári hatóságai tisztelegtek a kor­mányzó előtt, majd Sárkány Gyula polgármester lépett elő és ezzel a beszéddel üdvözölte a kormányzót: — A mai hármas ünnepség, amelyet a véletlen hozott össze, Cegléd városának színmagyar lelkét tükrözi vissza. Ebből a hármas eseményből meg le­het ismerni Cegléd polgárságának szépségkultuszát is.­­ A kiállítás rendezése és anyaga mu­tatja azt a megfeszített munkát, amelyet a város minden polgára végzett Ceglédért és a magyar hazáért A kuturház építése tanúsítja, hogy a termelőmunkán kívül a kultúrát is műveli ez a város. A sporttelep építése pedig­­ azt bizonyítja, hogy az ifjúság nevelésére is nagy gondot fordít Cegléd polgársága. Horthy Miklós kormányzó ezzel a beszéddel köszönte meg az üdvöz­etet: — Köszönöm polgármester úr meleg üdvözlő szavait. Az újjáépítés útja a nemzet szellemi, fizikai és gazdasági erőinek fejlesz­tése és egyesítése.­­— A mai hármas ünnepséggel Cegléd városa bizonyságát adja annak hogy minden irányban szivén viseli a nem­zeti la­­­p k­iállításának nagy feladatát­— Örömmel látom, hogy a város társa­dalmának vezetői az együttműködés és a kölcsönös támogatás szellemében irányít­ják az újjáépítő munkát. — Kérem, őrizzék meg az egyetértésnek ezt a szép erényét a jövőben is. Még egy­szer köszönöm üdvözletüket, Ms választ lelkes és hosszantartó éljen­zés követte. A kormányzó ezután felszállott Cegléd városának diszfogatára, amelyet öt fekete mezőhegyes­ telivér paripa vitt a városon keresztül. A hatalmas menetben követték a kor­mányzót a Budapestről­­­kezett notabili­­tá­sok és Cegléd város előkelő égei. Ott volt Csáky Károly gróf honvédelmi m­in­­ester, Preszly Elemér, Pestvármegye főispánja, Agerasztó Tivadar, Pestvár­megye alispánja, Fáy László, Kecskemét főispánja, Szontagh Tamás, a Magyar Földtani Intézet igazgatója, Purgly Emil nyugalmazott főispán, Gesztelyi Nagy László, a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója, Zimay Károly kecs­keméti polgármester, Staub Elemér ál­lamtitkár, az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója, Fritz Géza minisz­teri tanácsos, a kereskedelmi miniszté­rium részéről, Teleky Tibor gróf, Sza­­páry Lajos gróf, Halász Móric, Endre Zsigmond, Eckhardt Tibor, Lendvai Ist­ván és Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselők, továbbá a katonaság ré­széről vitéz Nagy Pál gyalogsági z^^­ja 3 A kiállítás megnyitása Horthy Miklós kormányzó több diadal­kapun át a mindvégig lelkesen éljenző hatalmas tömeg sorfala között érkezett meg a ceglédi Kossuth-főgimnázium elé, ahol a Faluszövetség századik jubiláris kiállításának nagy anyagát elhelyezték. A bejáratnál Dobos Margit ceglédi ma­gyarruhás őri leány a város hölgyközön­sége nevében hatalmas rózsacsokrot adott át a kormányzónak. Ezután Schandl Károly földművelésügyi államtitkár lépett az ál­lamfő elé és ezzel a beszéddel kérte a kiállítás megnyitására: — Főméltóságu Kormányzó Úr! A „Falu“ Országos Földműves Szövetség századik kiállítását rendezi és ennél a határkőnél bizakodva tekint vissza az el­múlt öt esztendőre. Minden romban volt, ellenséges paták taposták a barázdákat, üresen álltak a tanyák istállói, kifosztott mezőgazdaság, megdermedt ipar és pusztuló tűzhelyek jelezték a harmadik tatárjárás elvonulását.­­ A nemzet vezérének intő és buzdító szózatát, mely a nagyváros és a falvak népéhez szólt, megértette a vidéki ma­gyarság. Főméltóságod védelme alatt és a föld népének azóta sírba szállt két apos­tola, Rubinek Gyula és nagyatádi Szabó István vezetése alatt egyesült a nép a Faluszövetségben, hogy eltakarítsa a ro­mokat és verejtékes munkával szebbé tegye a falvakat és vidéki városokat, vi­rágzóbbá a mezőgazdaságot és ipart, mint annakelőtte volt. — Isten nevében kezdtük a munkát és keresztény hite, magyar hazaszeretete nem várt eredményekkel jutalmazta a magyar föld népének törekvéseit. Mintha a nemzet nagy prófétája kiszállt volna nagycenki sírboltjából és a tospedés után — mint éppen száz évvel ezelőtt — szelle­mével áthatotta volna a vidék romlatlan magyarságát: a barázdákban és a nád­­fedeles műhelyekben hímmentő munka folyt a Faluszövetség öt esztendejében.­­ A magyar mezőgazdaság borzasztó sebeit begyógyította a földművelő ma­gyarság szorgalma és tudása, gabonatermesztésünk elérte a béké­ben hozamokat, állattenyésztésünk pótolta az elszenvedett hiányokat, házi iparunk soha nem látott lendületet vett a kézműipar újra­­­ecsi­let szerez reme­keivel. Táj iskolák, templomok épülnek­­. tanyavilágban, a cserépzsindelyes uj házi-stók ezrei nőnek ki a magyar földből. A kulturmunka, amely Főméltóságod magas védelme alatt megindult, eredményeiben valóban méltó Széchenyi István gróf fel­lépésének százéves fordulójához. Ezeket az eredményeket akarja a vidéki magyar nép ebben a teinmagyar alföldi városban, Cegléden, a századik falukiállitás kereté­ben bemutatni. Csak egyes virágszálak, kevés búzaszem, néhány fonál s­eg­yvár remek az, amit a kiáll­ítás mutat, ahol a sok lelki és gazdasági kincshez képest, amit a színmagyar tábor bizakodó erejé­vel ezen a tatárjárta földön kitermelt. Cegléd városát választottuk a száza­dik állomásul, mert ez az izmos, romlatlan alföldi nagy szálláshely a maga dolgos tanya­világával és népes faluszövetségi csoportjával élő biz­onyítéka az új magyar élniakarásnak. Ennek az alföldi városnak s ennek az al­földi vidéknek délibábos rónáit a magyar kultúra kétszer népesítette be a ke­resztény műveltség alkotásaival. Vi­rágzó városok, gazdag falvak lepték el eük­in a Duna-Tisza közét már a ma­gyar királyság első századaiban Először a tatárdúlás, azután a török pusztítás, harmadszor a vörös rémuralom égették fel ezt­ a kultúrát. Egy panszi tudós jön Keletről és azt hirdeti Európának, hogy a magyarok kultúrája még a római és görög műveltségnél is régibb volt. Kell valami istenadta erőnek lenni ebben a nemzetben, hogy kultúráját nem engedi eltemetni s ebben az istenadta erőben Széchenyi századik évfordulóján nem­csak hiszünk, hanem azt akarjuk, hogy ezen a századik állomáson egész tábo­runk, minden falu és minden város meg­fogadja szent fogadással, hogy nemzeti kultúránkat, amelyet első királyunk ezen a föld­ön a keresztre ezt az ekevaera ala­­píto­tt, minden modern mérgezéssel szemben megőrizzük és újra dicsőségre vigyük. — Főméltóságodat a védelme alatt dol­gozó Faluszövetet­ hazafias hódolattal üdvözli, kitüntető megjelenését hálásan köszöni és alázatos tisztelettel kéri, hogy a századik falukiállítást, amelynek si­kere érdekében Cegléd városa, a Duna- Tiszaközi­­ mezőgazdasági kamara, a pestmenyei és ceglédi gazdasági egyesü­ltek, a ceglédi ipartestület, iskolák és több érdemes társadalmi egyesü­let mű­ködött közre, megnyitni és megtekinteni kegyeskedjék! A kormányzó a magyar rög szerenmére buzdítja az Alföld népét Schandl Károly földmivelésü­gyi ál­lamtitkár szavaira Horthy Miklós kor­mányzó ezzel a beszéddel válaszolt: — Öt évvel ezelőtt alakult meg a Faluszövetség, amelynek alakuló ülé­sén magam is jelen voltam. Működését állandó figyelemmel kísérem. Megelé­gedéssel láttam azt a céltudatos mun­kát, amellyel a lefolyt öt év alatt a szö­vetség kitűzött céljainak megvalósítá­sán, a falu kultúrájának emelésén fá­radozott. Céltudatos munkájának egyik különösen jelentős ága volt az említett célt szolgáló kiállítások rendezése. Azok sorában a ma itt, Cegléden megnyíló kiállítás a századik. Fontosságuk elis­merését azoknak immár nagy számán kívül mi sem bizonyítja jobban, mint az a készség, amellyel rendező­seikben a Faluszövetséggel karöltve más szerve­zetek és intézmények mind nag­yobb számban részt vesznek. Örömmel látom, hogy e mai, századik kiállítást a szö­vetség éppen Cegléden rendezte. — Talpraállásunkba vetett hitemet nagyban erősíti az, amit Cegléd népé­nek a haza földjéhez való ragaszkodá­sáról, a mezőgazdasági munka iránt ér­zett szeretetéről régebben is tudtam és újabban is hallok. — A magyar rög szeretőjétől áthatott szivemnek kevés dolog fáj jobban, mint az, ha az örökölt, vagy kitartó munká­val szerzett birtoktól való könnyű, sőt M Már készül az ft­i Élet könyve 1 ft negyedik kötete i* 1 Minden előfizetőnk ingyen kapja_____"

Next