Uj Nemzedék, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

Péntek, 1926 január 1. Uj Nemzedék Bölcsőket, ágyakat kapott fel a viz s sokan örültek, hogy a maguk s kis­dedeik puszta életét megmenthették. A szegedi utászok érdeme, h­ogy az el­öntött községrész házaiból mégis ideje­korán sikerült biztonságba helyezni az ingó tárgyak­at. A lábas jószág azonban igy is ottveszett, temérdek baromfi és sertés pusztult el a tajtékzó árban. S a vályogból épült házak sorra omlanak ösz­­sze, recsegő-ropogó zajuk ma is felveri­­még az éjszaka csöndjét. Sok száz kisem­ber veheti kezébe a koldusbotot, sirat­hatja háza, jószága vesztét. Az elnémult harangok A karácsonyesti tragédiához a félre­vert harangok idegtépő, siró kongása szolgáltatta a kíséretet. Csütörtök éjjel­től kezdve szombatig szüntelen zúgtak a vésztői harangok, a lakosság felváltva húzta a harangköteleket. Ez a kísérteties, őrjítő muzsika annyira felfokozta a kü­lönben is félő lakosság rettegését, hogy Kovacsics főispán szombaton betiltotta a harangozást. Elnémultak a harangok, még dél- és estebédnél sem szólalhatnak meg, a­ hatóság bezáratta a toronyba ve­zető ajtót. Az elnémult harangok, mint a szomorú trianoni tragédia szimbólumai, hangtalanul függnek a templomtorony­ban. Vésztőn már szombat óta nem zúg­nak a harangok, ismerős szavuk nem cseng a felzaklatott emberek fülébe. Csak akkor szólalhatnak meg ismét, ha teljesen végeszakad a vésznek, ha elta­karodott az ár és nem fenyegeti veszély Vésztőt. A csomagok és pénzküldemények fel­vételét beszüntette a vésztői postahiva­tal. Már csak leveleket továbbít a posta. Tegnap már a telefonokat is le akarták szerelni, de a közvetlen veszély elhárul­­tával mégis otthagyták a készülékeket. Vésztő és Kéthalom között — mint isme­retes — megszűnt a vasúti közlekedés s azok a vésztőiek, akik Kéthalomra akar­nak utazni, a tizenkét kilométer távolságra fekvő Kéthalomra Békéscsabán és Gyomán át teljes tizenkét óra alatt juthatnak csak el. A vésztői vasúti állomás, amely a köz­ségnek a Holt-Kőrösön túl levő oldalán van, minden oldalról vízzel van körülvéve, mint valami elhagyott sziget emelkedik ki az árból. A fű­tőház és a melléképüle­tek így is víz alá kerültek, csupán a fő­épület maradt épségben s még ma is állandó inspekciós telefon- és távíró­­szolgálatot teljesít benne egy-egy vasúti tisztviselő. Ők is az árvíz névtelen hősei­nek számát szaporítják, mert most lélek­jelenlét, és bátorság kell a hömpölygő ár kellős közepén egy elhagyott épületben tartózkodni. Miért kellett a statárium Az árvízveszedelem rettenetes idő­szakának természetesen megvannak az árnyoldalai is. Az első napokban olyan hírek érkeztek a hatóságokhoz, hogy árvízi kalózok garázdálkodnak a magukra hagyatott tanyákban és elrabolják az ott rekedt ingóságokat és élő jószágot. Má­sutt meg knt mérgező rémhírterjesztők ijesztgették a hiszékeny lakosságot s az igy keletkezett pánikot arra akarták fel­használni, hogy a zavarosban halássza­nak és sápot húzzanak a menekülő la­kosság vagyonából. Ezért volt szükség a statárium kihir­detésére Békés megyében, de azért is, mert egyesek a zűrzavart hajtoga­tásra akarták kihasználni. Gyomán azzal igyekeztek lazítani a megfélemlített lakosságot és menekülte­ket, hogy az árví­zveszed­elem azért követ­kezett be, mert az ármentesítő társulat eladogatta a töltések erősítésére szolgáló rőzsekészletet. Vésztőn pedig azzal igye­keznek még jobban felizgatni a lakossá­got, hogy az egész árvízveszély elmúlna Vésztő felől, ha a gátat a nyugatra el­terülő J­enckheim-uradalmak felé átvág­nák és a vizet leeresztenék. Az izgatók azt hangoztatják, hogy a hatóságok inkább pusztulni hagyják Vésztőt, csakhogy az uradalom gazdáit károsodás ne érje. Ezekre a hí­resztelésekre nézve Kovacsics főispán-kormánybiztos a következőket je­lentette ki az Új Nemzedék munkatársá­nak: — A fővárosi sajtó egy része is felült annak a dajkamesének, hogy Vésztő köz­séget csak úgy lehet megmenteni, ha Vésztő alatt átvágják a gátakat. Ez a be­állítás teljesen helytelen, a gátak átvágá­sára semmi szükség nincs s a védekezés a közérdeknek és Vésztő község érdekei­nek megfelelően, egészen más módon tör­ténik. Ez a híresztelés nem egyéb lelki­­ismeretlen izgatásnál. Azt is kijelentette Kovacsics főispán. ZSÓFIA SORSJÁTÉK húzása már újév napján hogy könyörtelenül letartóztatta­tja és statáriális bíróság elé állítja azokat az egyéneket, akik hogy saját birtokukat, megvédjék, a gátak átvágásával kísérle­teznek. Sok helyütt elég egy kapavágás és az ár már utat tör magának a gáton túl. Ezek ellen az elvetemült gonosztevők ellen úgy védekezik a hatóság, hogy a veszélyeztetett szakaszokat állandóan fegyveres őrjáratokkal ellenőrizteti. Jaj annak, akit tettenérnek, a rögtön­­ítélő bíróság előtt veszi el méltó bün­tetését. Főként ezek elleni védekezésül volt szükséges a statárium életbeléptetése. Értesülésünk szerint azonban mind­eddig nem került sor az elárasztott Békés­­megyében a statárium alkalmazására. A veszélyeztetett területek becsületes ma­gyar népe tudja kötelességét, nem ül fel a kútmérgezésnek s nyugodtan, bizalom­mal fogadja és teljesíti a hatóság rendel­kezéseit. Jómódú és szegény, úr és paraszt megható szolidaritásban egyesül a vész idején a trianoni tragédia eme újabb szo­morú következményeinek elviselésében és a közös részély­ elleni védekezésben. Olaszország hálónál támogatásának megszerzésével felelt Anglia az orosz-török szövetségre immm mmmmmmmmmmmmmmmMmmammmmm— miben állapodon meg Mussolini és Chamberlain? — Az Új Nemzedék tudósító­jának jelentése Berlinen át. — London, december 31. Beavatott helyen úgy tudják, hogy Mussolini és Chamberlain rappalói ta­lálkozásán bizonyos katonai jellegű megállapodások is történtek, arra az esetre, ha Törökország fegyveresen ellenszegülne a népszövetségi tanács Moszulra vo­natkozó határozatainak. Nem hiszik azonban, hogy erre sor kerül, úgy hogy a külügyi hivatal változatlanul folytatja előkészületeit a törökökkel való közvet­len tárgyalásokra. ____________________ T. Tegnapi számunkban behatóan ismer­tettük az orosz-török biztonsági szerző­dést, amelynek alaposan gyaníthatóan titkos katonai záradékai is vannak. Ezek a záradékok csak az ázsiai angol hatalom ellen irányulhatnak s éppen azért jelez­tük, hogy Angliának rövidesen védelmi eszközök után kell nyúlnia. Londoni külön tudósítónk mai táviratai teljes mértékben igazolják vélekedésünket. London, december 31. — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Beavatott helyen Chamberlain ás Mus­solini rapalloi találkozását a keleti poli­tika új fázisát jelentő nagy fontosságú eseménynek mondják. Az informált té­nyezőket a rapalloi találkozás nem lepte meg, mert régebben tudták, h­ogy ha Törökország és Oroszország között valamilyen aggasztó megál­lapodós jön létre, akkor Anglia a közeli kelet kérdéseiben Olaszország támogatá­sára számíthat. Chamberlain és Mussolini erre vonat­kozó diszpozíciói a műszak­ kérdés egész tárgyalása és a nemzetközi fórumok előtt való intézése közben szélesebb körök előtt nem kerültek nyilvánosságra. Az a körül­mény azonban, hogy Törökország és Szovjetoroszország december 17-én hiva­talosan is közzétették „semlegesség!“ megállapodásukat, aktuálissá, tette Angliának és Olaszországnak kilépését is. Úgy tudják, hogy a rapalloi találkozást alapos diplomá­ciai előkészítés előzte meg. Rosszul értesült forrásból a népszövet­ségi tanács genfi ülésszaka után azt a hírt terjesztették, hogy Chamberlaint Olaszországban Csicserin fogja felke­resni. A valóságban Chamberlain olasz­országi útjának eleve az volt a célja, hogy a Mussolinival való találkozást le­hetővé tegye. Külpolitikai tekintetben a rapallói megállapodásoknak kétségkívül erős ki­hatásuk lesz. A részletekről nem nyújta­nak teljes tájékoztatást, de hangoztatják, hogy a megállapodások messzemenőek le­hetnek, amennyiben sikerült Olasz­országot az esetleges fellépésben való részvételért területileg is érdekelni. Törökországot, ha moszkvai irányí­tásra a népszövetségi döntés ellen fegy­veresen fellépni kívánna, az a veszedelem fenyegeti, hogy a kisázsiai partok mentén lévő szige­teire Olaszország teszi rá a kezét, amikor Irakból angol csapatok mel­­nek a népszövetségi határ védelmére. Ily körülmények között beavatott he­lyen a rapallói találkozást a béke bizto­sítékának mondják, mert nem hiszik, hogy Törökország két hatalommal összeütközésbe kívánna jutni. Az angol-olasz megállapodást Chamber­lain nagy sikerének mondják, mely alkal­mas arra hogy az orosz befolyást a fölötte exponált kisázsiai területen visszaszo­rítsa és Törökországot megbarátkoztassa az Angliával való közvetlen tárgyalások gondolatával. T. London, december 31. Bagdadból jelentik a Reuter-irodának. A Moszultól északnyugatra háromszáz mértföldnyire fekvő Diarbeki községbe újabb brit hadosztály érkezett. A moszuli határról nagyobb török csapatmozdulato­­kat jelentenek. Berlinben minden színház eladó Egy év alatt 472 premier — 200 karmester állás nélkül A német színházi válság statisztikája — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, december 28. A német színpadok fölött jeges szél fújdo­­gál. Hasztalan fűtik izzóvá a központi fűtés kazánjait, a színpad levegője nem akar fel­melegedni. Ez a láz hideglelése, amelynek gyöngyöző izzadságcseppjeit a mesterséges me­legítés sem tudja eltűntetni. A kritikus váltó­­lázban vacognak a német szí­nh­ázdi­rek­torok fogai, reszketnek a festett világ lenge kulisz­­szái, sőt veszedelmesen inognak a különben jól megalapozott német színházak falai is. A berliniek éppen úgy, mint a vidékiek. A né­met kultúrának a nyomtatott írás után leg­erősebb bástyá­ja, a színház súlyos válsággal küzd. Az 1925. évi színházi statisztika a legőszin­tébb és leges®Ihatatlanabb hőmérője ennek lázas állapotnak. A statisztika szerint a né­met társadalom színházainak összes férőhelye körülbelül 300.000-re tehető. Ez a szám Német­ország nagyvárosainak tekintélyes számához viszonyítva nem túlságosan nagy. Ám ebből a számból magára Berlinre 15.000 férőhely esik, ami annyit jelent, hogy Berlinben na­ponta majdnem félszázezer embernek kellene megváltania a jegyét, hogy telt színházak tapsoljanak az előadás sikerének. Ebben a számban természetesen nem szerepelnek a film­színházak, varieték és kabarék, amelyeknek férőhelye a színházi férőhelyeik számának kétszeresére tehető. Ennek természetesen az a következménye, hogy számos berlini és vidéki nagy színház napi bevétele nem rúg többre napi 100—200 márkánál. Hogy ebből a bevétel­­ből a színházak igazgatói hogyan tudják fe­dezni még legszükségesebb kiadásaikat is, annak csak a jó Isten a megmondhatója. Bi­zonyára sehogyan. Legalább is erre mutat az összes színházak mérlegének nagy deficitje : az a körülmény, hogy az állami színházak kivételével az összes magánszínházak f el­adót"- így bérbevehetők. A színé­sznyomor­ komor természetesen egyenes színházak válságával. A né­­i* 'tá­zszék­.­­ég kimutatása szerint az évi kétszáz karmester rzaradt állás ómét szinészszö­vet­ségnek 16.00t 1 ?. '• I • • ebből az óriási szám­ból hány • :s nésznő tengette életet állás és ft ■ "... s .aik. !, arról, sajnos, nem ai felvilágo­ . 1-at Vvlka. A német , u.b.*.­ * és a legfőbb oka ter­ Félezer premier Az üzleti vállalkozók az elmúlt esztendő színpadi sikertelenségét természetesen a világ drámairodalmának értékbeli szökkenésére akarják áthárítani. Azzal védekeznek, hogy az írók nem tudnak olyan darabokat írni, amelyek a közönséget a színházba vonzzák, nem írnak „slágereket“, amelyek a színházak­nak s az íróknak is bőséges jövedelmet bizto­sítanak. A német birodalom színházai az el­múlt esztendőben 172 premiert rendeztek, de az „Urausforongok“ e valóban nagy számából mindössze csak két kasszasiker került ki: Shaw „Johannája“ és Klabund „Kreide­­kreis“-e. A német színházi kultúrának igen érdekes képét adja a premiereknek az egyes német városok között való eloszlása. A 472 premier közül 81 Berlinre esik. Hamburg 32, Frank­furt 17, Drezda 14, Stuttgart 12, Mannheim és München 10—10 új színdarabot mutatott be. Dortmund és Nürnberg 9 szerzőnek adott al­kalmat a bemutatkozásra, Mün­sterben és Karlsruh­eben 8, Brandenburgban 7, Kölnben, Breslauban, Freiburgban és az Odera melletti Frankfurtban 6 eredeti újdonságot mutattak be. Lipcse, Darmstadt, Göttingen, Hallerstadt és a kis Meissen pedig 575 premiert hozott az elmúlt esztendőben. Különös megemlítés ér­demes, hogy­ Shaw Johannája Drezdából, Klabund Kreidekreis­e pedig Meissenből in­dult világhódító körútjára. Csak német írók A német birodalom színházai a 472 premier­ből mindössze 61 idegen hót mutattak be. (Vájjon mikor jutnak erre a nemzeti iroda­lom szempontjából olyan fontos belátásra a budapesti színházigazgatók!) Az elmúlt év legdivatosabb színpadi szerzője Pirandello volt, akine­k hat darabját mutatták be a né­met, színházak. Galsworthy már csak három, O’Neill és Milne pedig két-két premierrel sze­repelt a műsoron. A német írók közül Ernst Beckmeister ara­tot rekordot. Egy év alatt, öt darabot hozott színpadra. Mögötte halad Rudolf Lathar és Hugo Hirsch 4­t darabbal. Bronnen, Lis­­sauer, Otto Ernst Hesse és Jan Gilbert mindössze három darabbal volt képviselve. A 472 „Uraufführung“ közül 147 volt dráma, 129 vígjáték vagy bohózat, ötvenkettő opera, 38 operetté, ugyanannyi a különböző­­fajú egy­­felvonás, 20 vaudeville, 18 mesejáték, 10 revü és 8 táncos pantomim­. A többi a népies já­tékok, ünnepi alkalmi darabok is hasonló szel­lemi alkotások közt oszlott meg, amelyeknek tiszavirágélete csak a premier napjáig tartott. A német Múzsa a szomorú gazdasági viszo­nyok ellenére sem hallgat. -Si.— 3 mészetesen a súlyos gazdasági pangás s az ál­talános pénzhiány. De jelentékenyen hozzá­járul a színházjegyek szertelen drágasága is. Egy zenekari ülés ára általánosságban 15 márka, vagyis 250.000 magyar korona. Ezt a horribilis összeget Budapesten aligha fizetne meg valaki egy színházi ülődönyért, de, amint a tények bizonyítják,­­ Berlinben is kevesen. Ott is tröszt A színházi válság természetesen a művészi kérdésekben is érezteti hatását. A színházak vezetői eszeveszetten rohannak a siker után, fejvesztetten kapkodnak s e kapkodás követ­kezménye a teljes programtalanság, sekélyre művészietlenség s végül a színházak egészség­telen eltrösztösödése. Berlin 41 színházából a négy állami színházat kivéve, 17 színpad 5 igazgató kezében van. Az eltrösztösítő folya­mat azonban az egyre fokozódó válság követ­keztében állandóan emelkedik, mert az egy színházzal rendelkező igazgatók sem a rek­lám, sem a darabok kiállítása terén nem tud­nak versenyt haladni a tisztán gazdasági ala­pon berendezett üzleti konszernekkel.

Next