Uj Nemzedék, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
Péntek, 1926 január 1. Uj Nemzedék Bölcsőket, ágyakat kapott fel a viz s sokan örültek, hogy a maguk s kisdedeik puszta életét megmenthették. A szegedi utászok érdeme, hogy az elöntött községrész házaiból mégis idejekorán sikerült biztonságba helyezni az ingó tárgyakat. A lábas jószág azonban igy is ottveszett, temérdek baromfi és sertés pusztult el a tajtékzó árban. S a vályogból épült házak sorra omlanak öszsze, recsegő-ropogó zajuk ma is felverimég az éjszaka csöndjét. Sok száz kisember veheti kezébe a koldusbotot, sirathatja háza, jószága vesztét. Az elnémult harangok A karácsonyesti tragédiához a félrevert harangok idegtépő, siró kongása szolgáltatta a kíséretet. Csütörtök éjjeltől kezdve szombatig szüntelen zúgtak a vésztői harangok, a lakosság felváltva húzta a harangköteleket. Ez a kísérteties, őrjítő muzsika annyira felfokozta a különben is félő lakosság rettegését, hogy Kovacsics főispán szombaton betiltotta a harangozást. Elnémultak a harangok, még dél- és estebédnél sem szólalhatnak meg, a hatóság bezáratta a toronyba vezető ajtót. Az elnémult harangok, mint a szomorú trianoni tragédia szimbólumai, hangtalanul függnek a templomtoronyban. Vésztőn már szombat óta nem zúgnak a harangok, ismerős szavuk nem cseng a felzaklatott emberek fülébe. Csak akkor szólalhatnak meg ismét, ha teljesen végeszakad a vésznek, ha eltakarodott az ár és nem fenyegeti veszély Vésztőt. A csomagok és pénzküldemények felvételét beszüntette a vésztői postahivatal. Már csak leveleket továbbít a posta. Tegnap már a telefonokat is le akarták szerelni, de a közvetlen veszély elhárultával mégis otthagyták a készülékeket. Vésztő és Kéthalom között — mint ismeretes — megszűnt a vasúti közlekedés s azok a vésztőiek, akik Kéthalomra akarnak utazni, a tizenkét kilométer távolságra fekvő Kéthalomra Békéscsabán és Gyomán át teljes tizenkét óra alatt juthatnak csak el. A vésztői vasúti állomás, amely a községnek a Holt-Kőrösön túl levő oldalán van, minden oldalról vízzel van körülvéve, mint valami elhagyott sziget emelkedik ki az árból. A fűtőház és a melléképületek így is víz alá kerültek, csupán a főépület maradt épségben s még ma is állandó inspekciós telefon- és távírószolgálatot teljesít benne egy-egy vasúti tisztviselő. Ők is az árvíz névtelen hőseinek számát szaporítják, mert most lélekjelenlét, és bátorság kell a hömpölygő ár kellős közepén egy elhagyott épületben tartózkodni. Miért kellett a statárium Az árvízveszedelem rettenetes időszakának természetesen megvannak az árnyoldalai is. Az első napokban olyan hírek érkeztek a hatóságokhoz, hogy árvízi kalózok garázdálkodnak a magukra hagyatott tanyákban és elrabolják az ott rekedt ingóságokat és élő jószágot. Másutt meg knt mérgező rémhírterjesztők ijesztgették a hiszékeny lakosságot s az igy keletkezett pánikot arra akarták felhasználni, hogy a zavarosban halásszanak és sápot húzzanak a menekülő lakosság vagyonából. Ezért volt szükség a statárium kihirdetésére Békés megyében, de azért is, mert egyesek a zűrzavart hajtogatásra akarták kihasználni. Gyomán azzal igyekeztek lazítani a megfélemlített lakosságot és menekülteket, hogy az árvízveszedelem azért következett be, mert az ármentesítő társulat eladogatta a töltések erősítésére szolgáló rőzsekészletet. Vésztőn pedig azzal igyekeznek még jobban felizgatni a lakosságot, hogy az egész árvízveszély elmúlna Vésztő felől, ha a gátat a nyugatra elterülő Jenckheim-uradalmak felé átvágnák és a vizet leeresztenék. Az izgatók azt hangoztatják, hogy a hatóságok inkább pusztulni hagyják Vésztőt, csakhogy az uradalom gazdáit károsodás ne érje. Ezekre a híresztelésekre nézve Kovacsics főispán-kormánybiztos a következőket jelentette ki az Új Nemzedék munkatársának: — A fővárosi sajtó egy része is felült annak a dajkamesének, hogy Vésztő községet csak úgy lehet megmenteni, ha Vésztő alatt átvágják a gátakat. Ez a beállítás teljesen helytelen, a gátak átvágására semmi szükség nincs s a védekezés a közérdeknek és Vésztő község érdekeinek megfelelően, egészen más módon történik. Ez a híresztelés nem egyéb lelkiismeretlen izgatásnál. Azt is kijelentette Kovacsics főispán. ZSÓFIA SORSJÁTÉK húzása már újév napján hogy könyörtelenül letartóztattatja és statáriális bíróság elé állítja azokat az egyéneket, akik hogy saját birtokukat, megvédjék, a gátak átvágásával kísérleteznek. Sok helyütt elég egy kapavágás és az ár már utat tör magának a gáton túl. Ezek ellen az elvetemült gonosztevők ellen úgy védekezik a hatóság, hogy a veszélyeztetett szakaszokat állandóan fegyveres őrjáratokkal ellenőrizteti. Jaj annak, akit tettenérnek, a rögtönítélő bíróság előtt veszi el méltó büntetését. Főként ezek elleni védekezésül volt szükséges a statárium életbeléptetése. Értesülésünk szerint azonban mindeddig nem került sor az elárasztott Békésmegyében a statárium alkalmazására. A veszélyeztetett területek becsületes magyar népe tudja kötelességét, nem ül fel a kútmérgezésnek s nyugodtan, bizalommal fogadja és teljesíti a hatóság rendelkezéseit. Jómódú és szegény, úr és paraszt megható szolidaritásban egyesül a vész idején a trianoni tragédia eme újabb szomorú következményeinek elviselésében és a közös részély elleni védekezésben. Olaszország hálónál támogatásának megszerzésével felelt Anglia az orosz-török szövetségre immm mmmmmmmmmmmmmmmMmmammmmm— miben állapodon meg Mussolini és Chamberlain? — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, december 31. Beavatott helyen úgy tudják, hogy Mussolini és Chamberlain rappalói találkozásán bizonyos katonai jellegű megállapodások is történtek, arra az esetre, ha Törökország fegyveresen ellenszegülne a népszövetségi tanács Moszulra vonatkozó határozatainak. Nem hiszik azonban, hogy erre sor kerül, úgy hogy a külügyi hivatal változatlanul folytatja előkészületeit a törökökkel való közvetlen tárgyalásokra. ____________________ T. Tegnapi számunkban behatóan ismertettük az orosz-török biztonsági szerződést, amelynek alaposan gyaníthatóan titkos katonai záradékai is vannak. Ezek a záradékok csak az ázsiai angol hatalom ellen irányulhatnak s éppen azért jeleztük, hogy Angliának rövidesen védelmi eszközök után kell nyúlnia. Londoni külön tudósítónk mai táviratai teljes mértékben igazolják vélekedésünket. London, december 31. — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Beavatott helyen Chamberlain ás Mussolini rapalloi találkozását a keleti politika új fázisát jelentő nagy fontosságú eseménynek mondják. Az informált tényezőket a rapalloi találkozás nem lepte meg, mert régebben tudták, hogy ha Törökország és Oroszország között valamilyen aggasztó megállapodós jön létre, akkor Anglia a közeli kelet kérdéseiben Olaszország támogatására számíthat. Chamberlain és Mussolini erre vonatkozó diszpozíciói a műszak kérdés egész tárgyalása és a nemzetközi fórumok előtt való intézése közben szélesebb körök előtt nem kerültek nyilvánosságra. Az a körülmény azonban, hogy Törökország és Szovjetoroszország december 17-én hivatalosan is közzétették „semlegesség!“ megállapodásukat, aktuálissá, tette Angliának és Olaszországnak kilépését is. Úgy tudják, hogy a rapalloi találkozást alapos diplomáciai előkészítés előzte meg. Rosszul értesült forrásból a népszövetségi tanács genfi ülésszaka után azt a hírt terjesztették, hogy Chamberlaint Olaszországban Csicserin fogja felkeresni. A valóságban Chamberlain olaszországi útjának eleve az volt a célja, hogy a Mussolinival való találkozást lehetővé tegye. Külpolitikai tekintetben a rapallói megállapodásoknak kétségkívül erős kihatásuk lesz. A részletekről nem nyújtanak teljes tájékoztatást, de hangoztatják, hogy a megállapodások messzemenőek lehetnek, amennyiben sikerült Olaszországot az esetleges fellépésben való részvételért területileg is érdekelni. Törökországot, ha moszkvai irányításra a népszövetségi döntés ellen fegyveresen fellépni kívánna, az a veszedelem fenyegeti, hogy a kisázsiai partok mentén lévő szigeteire Olaszország teszi rá a kezét, amikor Irakból angol csapatok melnek a népszövetségi határ védelmére. Ily körülmények között beavatott helyen a rapallói találkozást a béke biztosítékának mondják, mert nem hiszik, hogy Törökország két hatalommal összeütközésbe kívánna jutni. Az angol-olasz megállapodást Chamberlain nagy sikerének mondják, mely alkalmas arra hogy az orosz befolyást a fölötte exponált kisázsiai területen visszaszorítsa és Törökországot megbarátkoztassa az Angliával való közvetlen tárgyalások gondolatával. T. London, december 31. Bagdadból jelentik a Reuter-irodának. A Moszultól északnyugatra háromszáz mértföldnyire fekvő Diarbeki községbe újabb brit hadosztály érkezett. A moszuli határról nagyobb török csapatmozdulatokat jelentenek. Berlinben minden színház eladó Egy év alatt 472 premier — 200 karmester állás nélkül A német színházi válság statisztikája — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, december 28. A német színpadok fölött jeges szél fújdogál. Hasztalan fűtik izzóvá a központi fűtés kazánjait, a színpad levegője nem akar felmelegedni. Ez a láz hideglelése, amelynek gyöngyöző izzadságcseppjeit a mesterséges melegítés sem tudja eltűntetni. A kritikus váltólázban vacognak a német színházdirektorok fogai, reszketnek a festett világ lenge kuliszszái, sőt veszedelmesen inognak a különben jól megalapozott német színházak falai is. A berliniek éppen úgy, mint a vidékiek. A német kultúrának a nyomtatott írás után legerősebb bástyája, a színház súlyos válsággal küzd. Az 1925. évi színházi statisztika a legőszintébb és leges®Ihatatlanabb hőmérője ennek lázas állapotnak. A statisztika szerint a német társadalom színházainak összes férőhelye körülbelül 300.000-re tehető. Ez a szám Németország nagyvárosainak tekintélyes számához viszonyítva nem túlságosan nagy. Ám ebből a számból magára Berlinre 15.000 férőhely esik, ami annyit jelent, hogy Berlinben naponta majdnem félszázezer embernek kellene megváltania a jegyét, hogy telt színházak tapsoljanak az előadás sikerének. Ebben a számban természetesen nem szerepelnek a filmszínházak, varieték és kabarék, amelyeknek férőhelye a színházi férőhelyeik számának kétszeresére tehető. Ennek természetesen az a következménye, hogy számos berlini és vidéki nagy színház napi bevétele nem rúg többre napi 100—200 márkánál. Hogy ebből a bevételből a színházak igazgatói hogyan tudják fedezni még legszükségesebb kiadásaikat is, annak csak a jó Isten a megmondhatója. Bizonyára sehogyan. Legalább is erre mutat az összes színházak mérlegének nagy deficitje : az a körülmény, hogy az állami színházak kivételével az összes magánszínházak f eladót"- így bérbevehetők. A színésznyomor komor természetesen egyenes színházak válságával. A néi* 'tázszék.ég kimutatása szerint az évi kétszáz karmester rzaradt állás ómét szinészszövetségnek 16.00t 1 ?. '• I • • ebből az óriási számból hány • :s nésznő tengette életet állás és ft ■ "... s .aik. !, arról, sajnos, nem ai felvilágo . 1-at Vvlka. A német , u.b.*. * és a legfőbb oka ter Félezer premier Az üzleti vállalkozók az elmúlt esztendő színpadi sikertelenségét természetesen a világ drámairodalmának értékbeli szökkenésére akarják áthárítani. Azzal védekeznek, hogy az írók nem tudnak olyan darabokat írni, amelyek a közönséget a színházba vonzzák, nem írnak „slágereket“, amelyek a színházaknak s az íróknak is bőséges jövedelmet biztosítanak. A német birodalom színházai az elmúlt esztendőben 172 premiert rendeztek, de az „Urausforongok“ e valóban nagy számából mindössze csak két kasszasiker került ki: Shaw „Johannája“ és Klabund „Kreidekreis“-e. A német színházi kultúrának igen érdekes képét adja a premiereknek az egyes német városok között való eloszlása. A 472 premier közül 81 Berlinre esik. Hamburg 32, Frankfurt 17, Drezda 14, Stuttgart 12, Mannheim és München 10—10 új színdarabot mutatott be. Dortmund és Nürnberg 9 szerzőnek adott alkalmat a bemutatkozásra, Münsterben és Karlsruheben 8, Brandenburgban 7, Kölnben, Breslauban, Freiburgban és az Odera melletti Frankfurtban 6 eredeti újdonságot mutattak be. Lipcse, Darmstadt, Göttingen, Hallerstadt és a kis Meissen pedig 575 premiert hozott az elmúlt esztendőben. Különös megemlítés érdemes, hogy Shaw Johannája Drezdából, Klabund Kreidekreise pedig Meissenből indult világhódító körútjára. Csak német írók A német birodalom színházai a 472 premierből mindössze 61 idegen hót mutattak be. (Vájjon mikor jutnak erre a nemzeti irodalom szempontjából olyan fontos belátásra a budapesti színházigazgatók!) Az elmúlt év legdivatosabb színpadi szerzője Pirandello volt, akinek hat darabját mutatták be a német, színházak. Galsworthy már csak három, O’Neill és Milne pedig két-két premierrel szerepelt a műsoron. A német írók közül Ernst Beckmeister aratot rekordot. Egy év alatt, öt darabot hozott színpadra. Mögötte halad Rudolf Lathar és Hugo Hirsch 4t darabbal. Bronnen, Lissauer, Otto Ernst Hesse és Jan Gilbert mindössze három darabbal volt képviselve. A 472 „Uraufführung“ közül 147 volt dráma, 129 vígjáték vagy bohózat, ötvenkettő opera, 38 operetté, ugyanannyi a különbözőfajú egyfelvonás, 20 vaudeville, 18 mesejáték, 10 revü és 8 táncos pantomim. A többi a népies játékok, ünnepi alkalmi darabok is hasonló szellemi alkotások közt oszlott meg, amelyeknek tiszavirágélete csak a premier napjáig tartott. A német Múzsa a szomorú gazdasági viszonyok ellenére sem hallgat. -Si.— 3 mészetesen a súlyos gazdasági pangás s az általános pénzhiány. De jelentékenyen hozzájárul a színházjegyek szertelen drágasága is. Egy zenekari ülés ára általánosságban 15 márka, vagyis 250.000 magyar korona. Ezt a horribilis összeget Budapesten aligha fizetne meg valaki egy színházi ülődönyért, de, amint a tények bizonyítják, Berlinben is kevesen. Ott is tröszt A színházi válság természetesen a művészi kérdésekben is érezteti hatását. A színházak vezetői eszeveszetten rohannak a siker után, fejvesztetten kapkodnak s e kapkodás következménye a teljes programtalanság, sekélyre művészietlenség s végül a színházak egészségtelen eltrösztösödése. Berlin 41 színházából a négy állami színházat kivéve, 17 színpad 5 igazgató kezében van. Az eltrösztösítő folyamat azonban az egyre fokozódó válság következtében állandóan emelkedik, mert az egy színházzal rendelkező igazgatók sem a reklám, sem a darabok kiállítása terén nem tudnak versenyt haladni a tisztán gazdasági alapon berendezett üzleti konszernekkel.