Uj Nemzedék, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
* ______________ III Nemzedék Fintese, 1026 január 1 Százhatvanöt milliárdot nyert Madridban egy utcaseprő és néhány társa Óriás érdeklődés közepette folyt le egy nyílt téren a spanyol karácsonyi sorsjáték — Kis, kisebb és legkisebb részvényesek A szobacica másfélmilliárdos szerencséje — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Beütött a krach a lakáshiénák és a lelépődijak piacán A luxuslakásoknak még mindig magas a lelépődija Dvatba jött a társasház építés és az öröklakás — Az Új Nemzedék tudósítójától — Madrid, karácsony. A spanyolországi szerencsevadászok egészéri álma, amely állandóan foglalkoztatta fantáziájukat és idegeiket, a karácsonyi sorsjáték .. végre lezajlott. A húzást, illetve a húzás eredményének kihirdetését hihetetlen jelenségek vezették bi, amelyeket a tömeghisztériához lehet hasonlítani. A karácsonyi sorsjáték egészen speciálismadridi népszokás, amely egész Spanyolországot — ahol pedig havonta háromszor van sorsjátékhúzás —lázban és izgalomban tartja.. Ez az idegfeszültség azonnal érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy a főnyeremény összesre 15 millió pezeta. Egy pezeta körülbelül 11.000 magyar korona, úgy hogy a főnyeremény 165 milliárd magyar koronának felel meg. A többi nyeremény pedig hasonlóan tekintélyes összegeket tesz ki. A nyereményeket persze sohasem nyeri egyetlen személy, hiszen a karácsonyi sorsjáték iránt legtöbbnyire az egészen szegény néprétegek érdeklődnek, amelyek a 2000 pezetába kerülő egész sorsjegyet természetesen megvásárolni sem tudják másképp, mint részvénytársasági alapon. A sorsjegyek ugyanis 20 darab huszadra oszlanak, egy-egy huszad tehát 100 pezetába kerül. Akiknek ez a 100 pezeta is sok, összeállnak és felosztják egymás között a ICO pezetás sorsjegyrészt, úgy, hogy egy-egy ilyen húszadhoz némelykor 10—15 társ is van. Ezek között aztán a befizetett részek szériáit osztják fel a nyerő..lényt — ha nyernek. ...... ,, ,u,, , A sorsjáték húzásának, ered.mi iy e t...karár csöng előtti délután hirdették ki Madrid legforgalmasabb és legérdekesebb terén, a város szívében fekvő Puerta del Sol-on (a nap ka,wija). A teret, amely körülbelül a budapesti Berlini-térnek felelne meg, de kétségbeejtően viharos forgalommal és örökké sűrűn rajzó emberáradattal, erre az időre még több nép lepte el, mint más időpontokban. Nemcsak Madrid népének 75 százaléka jött el és ment át a téren, hanem a fővároshoz közelebb fekvő városokból is sokan utaztak fel, hogy jelen lehessenek, amikor kifüggesztik egy magas házfalra a nyerőszámokat. Tízezrek szorongtak a Puerta del Sol széles járdáin és aszfaltján s az ember rengeteg valóságos maszfizává préselődve, szinte egyetlen szilárd testté tömörülve állt mozdulatlanul a téren. Mindenféle rendű és rangú emberek, nők és gyermekek, katonák, tisztek és más mindenféle emberek préselődtek a meleg napsütésben, izgalmak verejtékezése közben lesve a számok lássa megjelenését A tér forgalma erre a délutánra természetesen megszűnt. Lovasrendőrök és gyalogos rendőrök tömegei igyekeztek valahogy fokontartani a tömeget, de inkább ők maguk is a sorsjegyszámokat figyelték. A Puerta del Sol-ou egy tenyérnyi, egy rézfillérnyi üres hely nem volt ezen a délutánon, minden négyzetcentimétert emberek foglaltak el megmeredt nyakú, felfelé kémlelő szemű, izgalmas várakozástól izzadó nyeremény- vagy veszteség jelöltek. A kihúzott számok estig mind megjelentek a hatalmas táblán s nemsokára ezután kiderült, kik nyerték a szenzációs nyereményeket. A sors kifürkészhetetlen, kaján szeszélye ezúttal is tréfálózó kedvében lehetett, mert az értékesebb nyeremények mind földhözragadt szegény emberek tulajdonába jutottak. A főnyereményt, a 16 millió pezetát, a belváros egyik terének, a Plaza del Angel-nek utcaseprője nyerte, helyesebben ő és vagy 12 társa, akik részvénytársasági alapom szerveződve, összeadták egy egész sorjegy árát, a 2000 pezetát, hogy megkísértsék a szerencse istenaszszonyát. Hátha mégis? Hátha egyszer sikerül? — gondolhatták ezek a szegény emberek. És most az egyszer jól számítottak. Jól imádkoztak. Sikerült. Fülűncsipték a szerencsét. És a 15 milliót . . . Antonio Monez-nek hívják az Angel-tér becsületes utcaseprőjét, aki máról-holnapra milliomossá lett. Pezotában! Társai között boltiszolgáró, házmesterek, szállítómunkások, rendőrök, napszámosok és iparossegédek vannak és néhány egyszerű asszonyság. • Ezek most mind a város, sőt az ország viharos érdeklődésének középpontjába kerültek. A lapok közlik az élettörténetüket, a terveiket, közölve természetesen a szerencsés nyerők arcképét, sőt a feleségének és esetleges gyermekeinek arcképét is . . Monez utcaseprő és társai ma a legirigyeltebb polgárai Spanyolországnak. Hasonlóképen azok is, akik ugyancsak nyertek a karácsonyi sorsjátékon, bár nem éppen főnyereményt. A Palace-hotel nevű Jukszus-szálló egész személyzete szintén a nyertesek sorába tartozni: a portástól a liftes fiúig mindenki nyert. Tudniillik itt is részvénytársasági alapon vásároltak a sorsjegyekből. Legérdekesebb közülök Carmen Quintera, egy szobacica esete, ahol egymagában 150.000 pezetát nyert, vagyis nem kevesebb, mint másfélmilliárd magyar koronának megfelelő összeget. A csodálatos szerencséjű szobacicás, aki még nincs huszonhétéves, egyszerre olyan nevezetes személyiség lett Madridban, mint akár Catalina Barcena, a leghíresebb spanyol vígjátékszínésznő. A fényképük a Mundo Orastco legfrissebb számában egyidejűen benn található. Igaz, hogy a szobaciculó valamivel hátrább, mint a primadonnáé . . .• Carmen- Quintera, mint a lapokban olvasható, még nem tudja, mit kezd a hirtelenül reászakadt szerencsével. A szobaleányságot valószinűén ábhahargyj'át' s tálán'■ férjhez megy, valami ’„intelligens', jobb házból való úriem,bekhez.“ Máris hallatszik, hogy a Palace-hotel egy leégett vendége, egy külföldi úr, aki sok kiegyenlítetlen számlával adósa a szállónak, nagyon melegen érdeklődik a másfélmilliárdos szobaleány iránt. Az okos Carmen még nem határozott Olvasóinkhoz. Az Új Nemzedék példányszámainak és előfizetésének ára nem változik. Kedvezményes kombinált előfizetési áraink a következők:* Uj Nemzedék és Nemzeti Újság 1 hónapra 72.000 3 hónapra 210.000 Uj Nemzedék és Képes Krónika 1 hónapra 58.000 0 hónapra 172.000 Nemzeti Újság és Képes Krónika 1 hónapra 68.000 3 hónapra 200.000 Uj Nemzedék, Nemzeti Újság, Képes Krónika 1 hónapra 109.000 3 hónapra 280.000 Jeges Emö Eleven AIC-je Ara @3.000 feorena. Kanato a SZÉCHÉNYI Ki'* IVKEKFSKERESBEN Budapest /III. hvscerl-át 1. Az uj év a pengővel együtt meghozza a pengőházbért és azután jön, következő lépés gyanánt a lakásforgalom felszabadítása. A lakások szabadforgalmának helyreállítása megszünteti majd a háború utáni esztendők egyik legtipikusabb rossz szokását, a lelépődíjakat. Ma még mindig van lelépődíj, noha az emberek jobban meggondolják, a szabadforgalom visszaállításáig hátralevő rövid időre érdemes-e nehéz milliókat kidobni lelépés fejében. A lelépő díjnak ugyanis, ha létjogosultsága nem is, de legalább mentsége, vagy üzleti értelme abban az időben lehetett csak, amikor a lakásbérek rendkívül alacsonyak voltak, a felmondástól pedig nem kellett tartani a korlátozott lakásforgalom miatt. Most már azonban még jól felfogott üzleti szempontból sem lehet előnyös befektetés, ha valaki milliókat dob ki, csupán azért, hogy a szabadforgalom visszaállításáig biztos lakása legyen. Nincs pedig értelme ennek egyrészt azért, mert az egyre dráguló lakbér is elég nagy teher, másrészt pedig azért, mert hiába fizet valaki lelépődíjat, a lakások szabadforgalmának helyreállítása után a háztulajdonos ép úgy felmondhat neki, mint annak, aki egy krajcár lelépést sem űzetett. Ezt most már a közönség is kezdi belátni és a lelépődíjak erősen csökkentek is a a legutóbbi időben. Viszont azok, akik lelépődíj formájában szeretnének pénzhez jutni, az utolsó alkalmat akarják most megragadni, hogy lakásukat ezen a módon értékesítsék. Állandó jelenség, hogy a nagylakások bérlői áruba bocsátják lakásukat, hogy azután kisebb lakást „lépjenek le“ magaiknak. Úgy gondolkoznak, hogy ilyen módon a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Épen ennek tulajdonítható, hogy a nagylakások lelépődíja ma aránytalanul magasabb, mint a kislakásoké. Szoba-konyhás lakás lelépődija most átlag nyolcmillió, a kétszobásé 16 millió, a háromszobásé 6 millió, de a négyszobás lakás lelépődija már nem ugyanebben az arányban emelkedik, mert az arányos 32 ...idjll helyett..5,0 milliót is elkérnek. A szo- 1 intlul számított, nyolcmillió , a mostani I lépődij átlaga, mert ennél olcsóbb laká- Stifcat is árusítanak. Egyszobás főbérleti lakást lehet már kapni hatmillióért is, viszont van olyan hely, ahol 10—12 milliót is kérttek érte. Remélhetően az uj esztendő végére már csak a múlt emléke lesz a lelépődij és ezzel együtt új foglalkozás után kell majd nézniök a lakáshiénáknak is. A konjunktúra utolsó csökevénye ez a mesterség és a lakáshiénák jó világának a bukását semmiféle részvét nem kíséri majd. Az új korszak egyik-másik tünete már most mutatkozik. A lakásinségmentes újév boldogabb korszakának egyik jele az, hogy most már háztulajdonosok is hírdetnek lakásokat, lelépődíj nélkül. Ezeknek a lakásoknak csak az a szépséghibájuk, hogy már most teljes aranykoronás bért, kell értük fizetni, így az aranykoronás bérrel kárpótolják magukat a háziurak, ha már lelépődíj nincs. Egyelőre még ilyen lakás is csak kevés akad és valószínűen csak az építkezés fellendülése után lesz majd nagyobb kínálat. A kiadó és azonnal el is foglalható luxuslakások száma azonban töméntelen. Ezekért persze magas lelépést kell fizetni még ma is és a lakások gazdái, akik pénzhez akarnak jutni, egyáltalán nem tartják be a lakáshiénák zugforgalmában kialakult taksát. Hatszobás lakásért, különösen ha jó helyen van, 150 milliót is elkérnek. Természetesen a felét sem kapják meg, de úgy látszik, még mindig vannak olyanok, akik úgy dobálóznak a milliókkal, mint a konjunktúra® világban. A mostani 12 és fél százalékos kincstári házhaszonrészesedés megszüntetése is javít majd valamita lakók és a lakáskeresők helyzetén. Augusztusra már nem lesz házhaszonrészesedés és ez a lakóknak meg az üzleteseknek is némi kárpótlás lesz a különben emelkedő lakbér ellenében. Az öröklakás-adogatás még mindig divatban van, sőt a jelek szerint még csak ezután jön az igazi divatja az öröklakásnak. Az építkezésnek egyik új módja az, hogy öröklakásos társasházakat építenek. Ilyen módon azok legalább, akiknek van megfelelő tőkéjük, a maguk költségén megépíttethetik lakásukat és megszabadulnak a mindenkori házbér gondjától is. Csakhogy ezeknek az újonnan épülő, társasházbeli öröklakásoknak most még méregdrága az áruk. Javulás csak akkor lenne, ha sokan építenének ilyen alapon és nagy lenne a konkurrencia. Az egyik most épülő társasházban például négyszobás öröklakást 369 millióért vesztegetnek. Ezzal szemben a régi házak öröklakásainak is olcsóbb az áruk A régi öröklakások általában szobánként 60 millióba kerülnek, abban az esetben, ha a bukásiba azonnal be is lehet költözni. Vannak ezenkívül úgynevezett fiktív öröklakások is, amelyeknél még a levegőben lóg az a nagy kérdés, hogy beköltözhet-e oda valaha az a pénzes ember, aki egy csomó milliót kidob érte, vagy pedig nem. Ezeknél az öröklakásoknál az a baj, hogy a lakásnak most is van rendes lakója, akinek felmondani nem lehet. Néhány háztulajdonos úgy próbált segíteni romlott anyagi helyzetén, hogy házát átalakította úgynevezett társasházzá és valamennyi lakását egyénként, öröklakás gyanánt adogatta el. Azok, akik ilyen öröklakást vesznek abban a reményben, hogy a telekkönyvi tulajdonjog mellett rendelkezhetnek is majd a lakással, sok pénzt dobnak ki és várják, hogy mikor költözhetnek be abba a lakásba, amelynek megvásárolták a tulajdonjogát. Ilyen öröklakást még részletfizetésre is vesztegetnek, olcsó árért, de ma már nehezen tudnak beugrókat keríteni. A társasházak és az öröklakások jogviszonyát rendeztük ugyan, azonban ez az újonnan épülő társasházaikra vonatkozott. A régi házakat már csak azért sem lehet egy kalap alá fogni az új társasházakkal, mert ebben az esetben a régi lakókat a rendelkezések megkerülésével egyszerűen az utcára tehetnék. Mi sem volna könnyebb, minthogy a régi házakat sorban társasházzá alakítsák át és a lakások tulajdonjogát egyenként eladogassák, ha a régi lakót nem védené meg a törvény a lakás földből felbukkanó ,,tulajdonosával”, a lakójelölt öröklakóval szemben. Az ilyenfajta turpisságokat azonban a lakásügyi hatóságok és a bíróságok is ismerik és a mai joggyakorlat védelmet szolgáltat a régi lakóknak hasonló meglepetésekkel szemben. A társasház építése azonban csak abban az esetben fog fellendülni, ha itt is behozzák az előnyös részletfizetést és olcsóbban adják a lakásokat. A 360 milliós négyszobás öröklakások minden szobája többa kerül 80 milliónál. Az ilyen öröklakásépítés tehát jóval drágább az, aranyparitásnál. Most szó van arról is, hogy a jövő évi állami költségvetésnek beruházásra szánt részéből a lakásépítésre fordítható összegeket olcsó hitel formájában magánosoknak adják, hogy ilyen módon lendítsék fel az építkezést. Az olcsóbb építkezés és olcsóbb lakás enyhíthetné csak a lakásínséget, mert a mostani árak mellett az építkezés, akár társasház alapon, akárj másképen, csak a kiváltságosak passziója marad. SZLEZÁK LÁSZLÓ harang-ércöntüde, harangfelszerelés és haranglábgyár BUDAPEST, VI Frangepán utca 77. sz. (Saját hálásan) • ® e9-j®a»««3**asa*®8*® 33?«««•» JTENZER GYULAI HIRDETŐIRODA • 0 IV., Szervita-tér 8. Telefon i 5—56. J ®lsen üzletfeleinek és jóbarátainak • Boldog újévet • J kíván. J «®s®®*e9®»ss»a£®®ssoe»®ea«e®®® ^ B. ü. É. K. ik Leopold Gyula I VII., Erzsébet-körút 33. Telefon: Józse 121—16. Alapittatott 139 S. EH