Uj Nemzedék, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

* ______________ III Nemzedék Fintese, 1026 január 1 Százhatvanöt milliárdot nyert Madridban egy utcaseprő és néhány társa Óriás érdeklődés közepette folyt le egy nyílt téren a spanyol karácsonyi sorsjáték — Kis, kisebb és legkisebb részvényesek A szobacica másfélmilliárdos szerencséje — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Beütött a krach a lakáshiénák és a lelépődijak piacán A luxuslakásoknak még mindig magas a lelépődija Dvatba jött a társasház építés és az öröklakás — Az Új Nemzedék tudósítójától — Madrid, karácsony. A spanyolországi szerencsevadászok egész­­­éri álma,­ amely állandóan­ foglalkoztatta fan­táziájukat és idegeiket, a karácsonyi sorsjáték .. végre lezajlott. A húzást, illetve a húzás ered­ményének kihirdetését hihetetlen jelenségek vezették bi, amelyeket a tömeghisztériához lehet hasonlítani. A karácsonyi sorsjáték egészen speciális­­madridi népszokás, amely egész Spanyolorszá­got — ahol pedig havonta háromszor van sors­­játékhúzás —lázban és izgalomban tartja.. Ez az idegfeszültség azonnal érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy a főnyerem­ény összesre 15 millió pezeta. Egy pezeta körülbelül 11.000 magyar korona, úgy hogy a főnyeremény 165 milliárd magyar koronának felel meg. A többi nyeremény pe­dig hasonlóan tekintélyes összegeket tesz ki. A nyereményeket persze sohasem nyeri egyet­len személy, hiszen a karácsonyi sorsjáték iránt legtöbbnyire az egészen szegény népré­tegek érdeklődnek, amelyek a 2000 pezetába kerülő egész sorsjegyet természetesen megvásá­rolni sem tudják másképp, mint részvénytár­sasági alapon. A sorsjegyek ugyanis 20 da­rab huszadra oszlanak, egy-egy huszad tehát 100 pezetába kerül. Akiknek ez a 100 pezeta is sok, összeállnak és felosztják egymás között a ICO peze­­tás sorsjegyrészt, úgy, hogy egy-egy ilyen húszadhoz némelykor 10—15 társ is van. Ezek között aztán a befize­tett részek szériáit osztják fel a nyerő..lényt — ha nyernek. ...... ,, ,u,, , A sorsjáték húzásának, ered.mi i­y e t...karár csöng előtti délután hirdették ki­ Madrid leg­forgalmasabb és legérdekesebb terén, a város szívében fekvő Puerta del Sol-on (a nap ka­­,wija). A teret, amely körülbelül a budapesti Berlini-térnek felelne meg, de kétségbeejtően viharos forgalommal és örökké sűrűn rajzó emberáradattal, erre az időre még több nép lepte el, mint más időpontokban. Nemcsak Madrid népének 75 százaléka jött el és ment át a téren, hanem a fővároshoz közelebb fekvő városokból is sokan utaztak fel, hogy jelen lehessenek, amikor kifüggesztik egy ma­gas házfalra a nyerőszámokat. Tízezrek szo­rongtak a Puerta del Sol széles járdáin és aszfaltján s az ember rengeteg valóságos masz­­fizává préselődve, szinte egyetlen szilárd testté tömörülve állt mozdulatlanul a téren. Mindenféle rendű és rangú emberek, nők és gyermekek, katonák, tisztek és más minden­féle emberek préselődtek a meleg napsütésben, izgalmak verejtékezése közben lesve a szá­mok lássa megjelenését A tér forgalma erre a délutánra természetesen megszűnt. Lovasrend­őrök és gyalogos rendőrök tömegei igyekeztek valahogy fokontartani a tömeget, de inkább ők maguk is a sorsjegyszámokat figyelték. A Puerta del Sol-ou egy tenyérnyi, egy rézfillér­­nyi üres hely nem­ volt ezen a délutánon, min­den négyzetcen­timétert emberek foglaltak el megmeredt nyakú, felfelé kémlelő szemű, iz­galmas várakozástól izzadó nyeremény- vagy veszt­eség jel­öltek. A kihúzott számok estig mind megjelentek a hatalmas táblán s nemsokára ezután kide­rült, kik­ nyerték a szenzációs nyereményeket. A sors kifürkészhetetlen, kaján szeszélye ezúttal is tréfálózó kedvében lehetett, mert az értékesebb nyeremények mind földhözragadt szegény emberek tulajdonába jutottak. A főnyereményt, a 16 millió pezetát, a belváros egyik terének, a Plaza del Angel-nek utcaseprője nyerte, helye­sebben ő és vagy 12 társa,­­ akik részvénytársasági alapom szerveződve, összeadták egy egész sorjegy árát, a 2000 pe­zetát, hogy megkísértsék a szerencse istenasz­­szonyát. Hátha mégis? Hátha egyszer sike­rül? — gondolhatták ezek a szegény embe­rek. És most az egyszer jól számítottak. Jól imádkoztak. Sikerült. Fülűncsipték­ a szeren­csét. És a 15 milliót . . . Antonio Monez-nek hívják az Angel-tér be­csületes utcaseprőjét, aki máról-holnapra mil­liomossá lett. Pezotában! Társai között boltiszolgáró, házmesterek, szállító­­munkások, rendőrök, napszámosok és iparossegédek vannak és néhány egyszerű asszonyság. • Ezek most mind a város, sőt az ország vi­haros érdeklődésének középpontjába kerültek. A lapok közlik az élettörténetüket, a tervei­ket, közölve természetesen a szerencsés nyerők arcképét, sőt a feleségének és esetleges gyer­mekeinek arcképét is . . Monez utcaseprő és társai ma a legirigyel­­tebb polgárai Spanyolországnak. Hasonlóké­pen azok is, akik ugyancsak nyertek a kará­csonyi sorsjátékon, bár nem éppen főnyere­ményt. A Palace-hotel nevű Jukszus-szálló egész személyzete szintén a nyerte­sek sorába tartozni: a portástól a liftes­ fiúig mindenki nyert. Tudniillik itt is részvénytársasági alapon vásároltak a sorsjegyekből. Legérdekesebb közülök Carmen Quintera, egy szobacica esete, ahol egymagában 150.000 pezetát nyert, vagyis nem kevesebb, mint másfélmilliárd magyar koronának megfelelő összeget. A csodálatos szerencséjű szobacicás, aki még nincs huszonhété­ves, egyszerre olyan neveze­tes személyiség lett Madridban, mint akár Catalina Barcena, a leghíresebb spanyol víg­­játékszínésznő. A fényképük a Mundo Orastco legfrissebb számában egyidejűen benn talál­ható. Igaz, hogy a szobaciculó valamivel hát­rább, mint a primadonnáé . . .­­• Carmen-­ Quintera, mint a lapokban olvas­ható, még nem tudja,­ mit kezd a hirtelenül reászakadt szerencsével. A szobaleányságot valószinűén ábhahargyj'át' s tálán'■ férjhez­ megy, valami ’„intelligens', jobb házból való úriem­,­bekhez.“ Máris hallatszik, hogy a Palace-hotel egy leégett vendége, egy külföldi úr, aki sok kiegyenlítetlen számlával adósa a szállónak, nagyon melegen érdeklődik a másfélmilliár­­dos szobaleány iránt. Az okos Carmen még nem határozott Olvasóinkhoz. Az Új Nemzedék pél­dányszámainak és előfi­zetésének ára nem vál­tozik. Kedvezményes kom­binált előfizetési áraink a következők:* Uj Nemzedék és Nemzeti Újság 1 hónapra 72.000 3 hónapra 210.000 Uj Nemzedék és Képes Krónika 1 hónapra 58.000 0 hónapra 172.000 Nemzeti Újság és Képes Krónika 1 hónapra 68.000 3 hónapra 200.000 Uj Nemzedék, Nemzeti Újság, Képes Krónika 1 hónapra 109.000 3 hónapra 280.000 Jeges Emö Eleven AIC-je Ara @3.000 feorena. Ka­­na­to a SZÉCHÉNYI Ki'* IVKEKFSKERESBEN Budapest /III. hvscerl-át 1. Az uj év a pengővel együtt meghozza a pengőházbért és azután jön, következő lépés gyanánt a lakásforgalom felszabadí­tása. A lakások szabadforgalmának helyre­állítása megszünteti majd a háború utáni esztendők egyik legtipikusabb rossz szokását, a lelépődíjak­at. Ma még mindig van lelépődíj, noha az emberek jobban meggondolják, a szabadforgalom vissza­állításáig hátralevő rövid időre érdemes-e nehéz milliókat kidobni lelépés fejében. A lelépő díjnak ugyanis, ha létjogosult­sága nem is, de legalább mentsége, vagy üzleti értelme abban az időben lehetett csak, amikor a lakásbérek rendkívül ala­csonyak voltak, a felmondástól pedig nem kellett tartani a korlátozott lakásforga­lom miatt. Most már azonban még jól fel­fogott üzleti szempontból sem lehet elő­nyös befektetés, ha valaki milliókat dob ki, csupán azért, hogy a szabadforgalom visszaállításáig biztos lakása legyen. Nincs pedig értelme ennek egyrészt azért, mert az egyre dráguló lakbér is elég nagy teher, másrészt pedig azért, mert hiába fizet valaki lelépődíjat, a lakások szabadforgalmának helyreállítása után a háztulajdonos ép úgy felmondhat neki, mint annak, aki egy krajcár lelépést sem űzetett. Ezt most már a közönség is kezdi be­látni és a lelépődíjak erősen csökkentek is a a legutóbbi időben. Viszont azok, akik lelépődíj formájában szeretnének pénzhez jutni, az utolsó al­kalmat akarják most megragadni, hogy lakásukat ezen a módon értékesítsék. Ál­landó jelenség, hogy a nagylakások bér­lői áruba bocsátják lakásukat, hogy az­után kisebb lakást „lépjenek le“ magaik­nak. Úgy gondolkoznak, hogy ilyen mó­don a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Épen ennek tulajdonítható, hogy a nagylakások lelépődíja ma arány­talanul magasabb, mint a kislakásoké. Szoba-konyhás lakás lelépődija most át­lag nyolcmillió, a kétszobásé 16 millió, a háromszobásé 6 millió, de a négyszobás lakás lelépődija már nem ugyanebben az arányban emelkedik, mert az arányos 32 ...idjll helyett..5,0 milliót is elkérnek. A szo- 1 intlul számított, nyolcmillió , a mostani I lépődij átlaga, mert ennél olcsóbb laká- Stifcat is­­ árusítanak. Egyszobás főbérleti lakást lehet már kapni hatmillióért is, viszont van olyan hely, ahol 10—12 mil­liót is kérttek érte. Remélhetően az uj esztendő végére már csak a múlt emléke lesz a lelépődij és ez­zel együtt új foglalkozás után kell majd nézniök a lakáshiénáknak is. A kon­junktúra utolsó csökevénye ez a mester­ség és a lakáshiénák jó világának a bu­kását semmiféle részvét nem kíséri majd. Az új korszak egyik-másik tünete már most mutatkozik. A lakásinségmentes újév boldogabb korszakának egyik jele az, hogy most már háztulajdonosok is hír­­detnek lakásokat, lelépődíj nélkül. Ezek­nek a lakásoknak csak az a szépséghibá­juk, hogy már most teljes aranykoronás bért, k­ell értük fizetni, így az aranykoronás bérrel kárpótolják magukat a háziurak, ha már lelépődíj nincs. Egyelőre még ilyen lakás is csak kevés akad és valószínűen csak az építke­zés fellendülése után lesz majd nagyobb kínálat. A kiadó és azonnal el is foglalható luxuslakások száma azonban töméntelen. Ezekért persze magas lelépést kell fizetni még ma is és a lakások gazdái, akik pénz­hez akarnak jutni, egyáltalán nem tart­ják be a lakáshiénák zugforgalmában ki­alakult taksát. Hatszobás lakásért, külö­nösen ha jó helyen van, 150 milliót is el­kérnek. Természetesen a felét sem kap­ják meg, de úgy látszik, még mindig van­nak olyanok, akik úgy dobálóznak a mil­liókkal, mint a konjunktúra® világban. A mostani 12 és fél százalékos kincs­tári házhaszonrészesedés megszünte­tése is javít majd valamit­­a lakók és a laká­skeresők helyzetén. Augusztusra már nem lesz házhaszonré­szesedés és ez a lakóknak meg az üzlete­­seknek is némi kárpótlás lesz a különben emelkedő lakbér ellenében. Az öröklakás-adogatás még mindig di­vatban van, sőt a jelek szerint még csak ezután jön az igazi divatja az öröklakás­nak. Az építkezésnek egyik új módja­ az, hogy öröklakásos társasházakat építenek. Ilyen módon azok legalább, akiknek van megfelelő tőkéjük, a maguk költségén megépíttethetik lakásukat és megszaba­dulnak a mindenkori házbér gondjától is. Csakhogy ezeknek az újonnan épülő, tár­­sasházbeli öröklakásoknak most még mé­regdrága az áruk. Javulás csak akkor lenne, ha sokan építenének ilyen alapon és nagy lenne a konkurrencia. Az egyik most épülő társasházban például négyszobás öröklakást 369 millióért vesztegetnek.­­ Ezzal szemben a régi házak öröklaká­sainak is olcsóbb az áruk­ A régi örök­lakások általában szobánként 60 millióba kerülnek, abban az esetben, ha a bukásiba azonnal be is lehet költ­özni. Vannak ezenkívül úgynevezett fiktív öröklakások­ is, amelyeknél még a levegőben lóg az a n­agy kérdés, hogy beköltözhet-e oda va­laha az a pénzes­ ember, aki egy csomó milliót kidob érte, vagy pedig nem. Ezeknél a­z öröklakásoknál az a baj, hogy a lakásnak most is van rendes lakója­, akinek felmondani nem lehet. Néhány háztulajdonos úgy próbált segíteni rom­lott anyagi helyzetén, hogy házát át­ala­kít­ott­a úgynevezett társasházzá és vala­mennyi lakását egyénként, öröklakás gya­nánt adogatta el. Azok, akik ilyen örök­lakást vesznek abban a reményben, hogy a telekkönyvi tulajdonjog mellett ren­delkezhetnek is m­ajd a lakással, sok pénzt dobnak ki és várják, hogy mikor költözhetnek be abba a lakásba, amely­nek megvásárolták a tulajdonjogát. Ilyen öröklakást még részletfizetésre is veszte­getnek, olcsó árért, de ma már nehezen tudnak beugrókat keríteni. A társashá­­zak és az öröklakások jogviszonyát ren­deztük ugyan, azonban ez az újonnan épülő társasházaikra vonatkozott. A régi házakat már csak azért sem lehet egy kalap alá fogni az új tár­s­asházakkal, mert ebben az esetben a régi lakókat a rendelkezések meg­kerülésével egyszerűen az utcára tehetnék. Mi sem volna könnyebb, minthogy a régi házakat sorban társasházzá alakítsák át és a lakások tulajdonjogát egyenként eladogassák, ha a régi lakót nem védené meg a törvény a lakás földből felbukkanó ,,tulajdonosával”, a lakójelölt öröklakóval szemben. Az ilyenfajta turpisságokat azonban a lakásügyi hatóságok és a bí­róságok is ismerik és a mai joggyakorlat védelmet szolgáltat a régi lakóknak ha­sonló meglepetésekkel szemben. A társasház építése azonban csak abban az esetben fog fellendülni, ha itt­ is be­hozzák az előnyös részletfizetést és olcsób­ban adják a lakásokat. A 360 milliós négy­­szobás öröklakások minden szobája többa kerül 80 milliónál. Az ilyen örök­lakásépí­tés tehát jóval drágább az, aranyparitás­nál. Most szó van arról is, hogy a jövő évi állami költségvetésnek beruházásra szánt részéből a lakásépítésre fordítható összegeket olcsó hitel formájában magá­nosoknak adják, hogy ilyen módon lendít­sék fel az építkezést. Az olcsóbb építkezés és olcsóbb lakás enyhíthetné csak a lakás­ínséget, mert a mostani árak mellett az építkezés, akár társasház alapon, akárj másképen, csak a kiváltságosak passziója marad. SZLEZÁK LÁSZLÓ harang-ércöntüde, harang­felszerelés és haranglábgyár BUDAPEST, VI Frangepán­ utca 77. sz. (Saját hálá­san) • ® e9-j®a»««3**asa*®8*® 33­­?«««•» JTENZER GYULAI HIRDETŐIRODA • 0 IV., Szervita-tér 8. Telefon i 5—56. J ®­lsen­­ üzletfeleinek és jóbarátainak • Boldog újévet • J kíván. J «®s®®*e9®»ss»a£®®ssoe»®ea«e®®® ^ B. ü. É. K. ik Leopold Gyula I VII., Erzsébet-körút 33. Telefon: Józse 121—16. Alapittatott 139 S. EH

Next