Uj Nemzedék, 1926. július (8. évfolyam, 145-171. szám)
1926-07-27 / 167. szám
4 III IfsffiErdék Kedd, 1326 július 27. r-hra wHBviBrtfflH—r—a A gépimádók tébolydásává züllesztette a vörös Oroszországot Romlott agynak dühöngése az „új művészet“ — Még Trockij is felemelte szavát a „szómunkások“ ellen — Szédületes fényűzés és szédületes nyomor ‘ — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Haszán Károly nagyszabású munkásainak — amely Az égő Oroszország címmel •ezévi könyvtermelésünk kiemelkedő eseménye — egyik legérdekesebb fejezete azta szellemi és erkölcsi kisiklást vázolja, •amely a vörös „paradicsomot valóságos tébolydává tette. Cáfolhatatlan adatokkal bizonyítja, hogy a bolsevista birodalom hatalmas őrültekházának mondható amelybe a lelkibeteg népbiztosok bezárták az orosz népet. Lenin, a paralitikussá vált vezér, maga köré gyűjtötte a dühöngő, a megszállott lelkű egyéneket, amilyeneket könnyen talált, mert azorosznép egésze hihetetlenül naiv s tetemes része nem egészséges lelkű. A bolsevizmus kapóra jött, hogy az orosz nép századok óta ábrándokban keresett menekülést az elnyomatás által okozott szenvedéseiből s a világháború alatt várta az ezeréves ország a millenium eljövetelét, amelyet az idők teljességének és a földi boldogság tündérkorszakának hitt. A bolsevizmus egyenes leszármazottja az orosz szektariusok misztikus és orgiasztikus gondolkozásának. Lényegében csak igen csekély hányada a politika, mert voltaképen tökéletes megváltoztatását akarja az emberi, életnek. Ennek érdekében a bolsevisták hihetetlen vakmerőséggel arra vállalkoztak, hogy az ember benső alaptermészetét változtatják meg. Öntudatos, lelki életet élő emberek helyett gondolkodni nem kívánó automatákat, az egyéni élet szépségeiről eleve lemondó , kollektív gépembereket akarnak nevelni. — Oroszországban egy világ keletkezik — idézi Huszár Károly Fülöp Miller Renét — ahol senki nem találja örömét az életben, amelyben a képeknek nincs színük, a zenének nincs összhangja és melódiája, a világnézetnek nincs támasza a szellemben, egy mechanizált világ, amelyben már csak lelkevesztett gépek létez-A kommunista rend valóban mindenkit meg akar fosztani egyéniségétől s a „gépek paradicsomába“ akarja bevezetni az emberiséget. A bolsevizmus saját szavai szerint „nyugdíjba szeretné küldeni a régi isteneket“, de új bálványokat állít a tömeg szemei elé, amely azokat máris leborulva imádja. A bálványszörnyetegek helyett a gépimádás a kommunista tömegk uj vallása. A csavarok, a lendítőkerekek, a motorok, a kalapács, a sarló, a kapa és a villanyt jelképező ábrák olyan tiszteletnek örvendenek, mint a pogány istenek. Dobnyinszki kommunista festőművésznek van egy jellemző rajza, amely ,,A látható isten“ tiszteletét ábrázolja, ahol az ezerfejű tömeg valóságos önkívületben ünnepli a gépet, a kor új bálványát. Eben a vörös tébolydában a szellem szárnyalása — ellenforradalmi vétség. A proletár őrület hóbortosai azonban azt hirdetik, hogy az orosz forradalom viharát egyesíteni kell az amerikai cicl tempójával. Egyik fanatikus vezérük, Krinszki, művészileg megörökítette „A gépimádók templomát Talin, a bolsevista építész, megtervezte a III. internacionálé üvegből való óriási emlékművét, amely a bábeli toronyra emlékeztet. Koroljev szobrász olyan futurista szobrot állított Bakuninnak, hogy azt a munkások maguk rombolták le. A kommunista bölcsészek még tovább mennek. Lenin például egyik levelében azt írta Gorkijnak, hogy „önmagát köpi le, aki az istenség eszméjével foglalkozik.“ Az egész orosz kommunista irodalom egyetlen nagy sikoly, a megkergültek, a bomlott agyunk lármás dühöngése. Piszarev parancsát követik, aki az új ember megteremtése érdekében azt ajánlotta az oroszoknak, hogy minden létezőt kíméletlenül romboljanak le. — Amit szét tudunk verni, azt össze is kell zúzni. Csak az a maradandó, amit az emberiség nem tud elpusztítani. Ami darabokra hull, az értéktelen holmi a társadalomban. Minden esetben tört és zúzzál kíméletlenül, ez nem árthat, csak használ. S valóban, a régi Oroszország minden kulturális és művészi szépsége, székesegyházainak kincse, palotáinak gazdasága összezúzott cserepek módjára hever a népbiztosok lábai előtt, de azért a népbiztosok feleségei külön drága porcelánokat készíttetnek maguknak a cár egykori híres keramin-gyárában. Csak ritkák a világos percek. Ilyen tiszta pillanatban írhatta Trockij a következő sorokat: — Proklamációkkal nem lehet új művészetet teremteni. A proletárdiktatúra sem képes ,új stílust teremteni, mert ez még nem a produktív szervezete az új társadalomnak, csak egy fejezete a küzdelemnek. A busz, harminc, esetleg ötven évig tartó időszaka a proletár világforradalomnak fájdalmas és nehézkes átmenet ,SX az egyik, szociális, formából a másikba, de semmiesetre sem fogható még úgy fel, mintha egy új kulturkorszak lenne. Amit a futurista orosz költészet produkál „a szavak kémiája“ terén, az az őrület teljessége. A költők „szóvegyészeknek“ és ,,szómunkásoknak“ nevezik magukat. A vörös poéták minden sora gyilkosságra való felhajtás. Bednn, Lenin kedvenc kölője „Mauser elvtársról“ írt egy dicsőítő himnuszt, amelyben a terroristák puskáját énekli. Majakovszki ,Százötven millió“ című költeményében a „burzsuj koponyákat“ ajánlja hamutartónak a proletárok részére és azt mondja, hogy ő csak a tömeg gramofonja. Külön egyesületek alakultak, amelyeknek „laboratóriumaiban“ az írók „új szópreparátumokat“ készítenek. Ebből olyan általános nyelvrontás lett, hogy ellene már Trockij is felemelte tiltakozó szavát. A zenét is forradalmasították és a kommunista zenekarokban, mint közkedvelt hangszer szerepel a nőzsip, a gyári sziréna, a zakatoló gép és a puskaropogás. Az theista propagandát nyílt utcán, tűzzel-vassal végzik. Az erkölcsi züllöttségre jellemző, hogy bizottságokat állítottak fel, amelyek engedélyeket adhatnak a magzatelhajtásra. A szeméremérzés teljesen kiveszett a kommunista társadalomból, de ez nem is lehet másképp ott, ahol a nők a férfiakkal együtt tízezrével lettek besorozva vörös katonának. A szörnyűségek között a feláldozott osztályok helyén új forradalmi, uralkodó réteg képződött. Ma is vannak, akik Oroszországban luxusban élnek, finom bundákat és drága ékszereket hordanak, éjjeli mulatóhelyeken dorbézolnak, játékbarlangokban üldözik a szerencsét, lóversenyeznek és pálinka gyártásból vagyonosoknak. Változatlanul fennállanak a nyomortanyák, bünhelyek, lebujok, szóval a koldusok és gonosztevők egész sötét világa. A nagy átalakulás azonban nincs befejezve. Az emberi természet kitör a szovjet rabszolgáiból s az egyéniség követeli a maga jogát a kommunista társadalomban és államiban. A keleti egyház az elnyomás alatt nagy tisztulási folyamaton megy keresztül, amelyben megszabadul attól a sok iszaptól, amelyet az emberi gyarlóságok raktak rá és közeledik Fáma szelleméhez. A vallásos érzés hatalmasan lobog fel mindenütt s ma már a szovjetállam fölött is felkelőben van a hit ragyogó napja. Miként Babilonban, Júdeában, Athénban és Rómában összeomlottak a hamis bálványok, a gépimádók tébolydásában is bekövetkezik biztosan a kiábrándulás. . Állástalan emberekkel „razziáztatott“ egy rulettklub a konkurrens cégnél Száz szerencsétlen ember vasárnapi pihenőjét rabolták el a rulettvezérek Az Aradi-és a Petőfi Sándor-utcai klubok harca — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Vasárnap este hat órától kilencig süni egymásutánban izgatott, dühösen, szinte fenyegetően lármázó embercsoportok érkeztek a főkapitányságra. Egy-egy csoportban nyolc-tíz férf dühöngött, ágált, gesztikulált. Csupa elkeseredett arc. A legkülönfélébb társadalmi osztályok képviselők Intelligens arcú, elegáns férfiaktól kezdve, kopott szmokingos állástalan pincérekig. De valamennyieknek — a B- listás volt magasállású tisztviselőnek és a facér pincéreknek — közös bajuk, közös panaszuk volt. •— Feljelentést akarunk tenni — szólította meg a Zrinyi utcai kapuban posztóló rendőrt, az első csoport vezetője. Ez a csoport pontosan hat óra öt perckor érkezett a főkapitányság elé. A rendőr útbaigazította őket a központi ügyeletre. Az ügyeletes rendőrtanácsos előtt valamennyien egyszerre kezdtek beszélni. A tanácsos csak egyes szavakat, ideges mondattöredéket értett meg. . .... Gazság! . . . felültetik az embert... szélhámosok ... az egész vasárnapot elrabolják tőlünk . .. Közel negyedóráig tartott, miig annyira lecsillapodtak, hogy érthetően elő tudták adni, miért és ki ellen akarnak feljelentést tenni, ki ültette fel őket és ki az a szélhámos, aki egész vasárnapjaikat elrabolta. A kapu elé ezalatt új csoportok érkeztek, akiket a rendőr nem engedett be addig, amíg ez első csoport panaszát odabent fel nem vették. Nem tudhatta, hogy ezeknek is ugyanaz a bajuk: ötven-hatvan főnyi tömeg verődött tehát össze a kapu előtt, mialatt az első csoport előadásából kirajzolódott a komikus színezetű, de vérlázító vasárnap délutáni kaland, ami ezeket a szerencsétlen embereket a főkapitányságra hajtotta. Zsetonosok felvétetnek az Aradi utcában Egyik napilap vasárnap reggeli számában a „betöltendő állások a férfiak részére“ című rovatban a következő apróhirdetés jelent meg: Napi 200.000 korona fizetés mellett zsetonosok és krupiék játékkaszinóba felvétetnek. Reflektánsok jelentkezhetnek.. délután 4-től 8-ig. Aradi utca 50., I. emelet 6. Mi sem természetesebb, minthogy vasárnap délután három órakor már sorban állottak az emberek az Aradi utcai házban. Mindegyik e fényes fizetésű zsetonos vagy krupier állásra pályázott. Csupa állástalan, B-listás ember, akik naponként végig böngészik az újságok apróhirdetéseit. A hirdetés utasítása szerint azt első emelet 6. számú lakás előtt sorakoztak fel Az előszobaajtón fényes cégtábla hirdette, hogy az I. emelet 6. dr. Spitzer Sigfried lakása. A járatosok furcsának találták, hoigy egy magánlakásban akarnak krupiékét szerződtetni és érdeklődtek a házmesternél. Hamarosan megtudták, hogy Spitzer Sigfried lakásában néhány hét óta egy rulettklub működik, amely Stern Jenő tulajdona. — De ez a Stern csak egy Strohmann — tették hozzá a bennfentes házbeliek — a klub tulajdonképpen a „méltóságos űré“. Az érdeklődők megnyugodtak, hogy jó helyen járnak és beálltak a sorba. Négy óra tájban megnyílt az ajtó és egy borotvált arcú inas bebocsájtotta az első turnust. Tíz embert. Egy „titkár úr“ fogadta őket. Barátságos, biztató beszéddel. — Nagyon sajnálom uraim, hogy megvárakoztattuk önöket. Sajnos, a kaszinónkban volt üres állásokat már délelőtt betöltöttük protegált emberekkel. De azért neéltóztassék kétségbeesni. Önöket, akik elsőnek érkeztek, mégis el fogjuk helyezni a másik kaszinónkban. Most én fogom protegálni önöket. Fáradjanak át a Petőfi Sándor utca 3., III. emelet 66. szám alá, jelentkezzenek ott Laveaux grófnál, hivatkozzannak rám és rögtön szép álláshoz jutnak. — Igaz, kérem, — fűzte még hozzá tanácsadóén — a többi künnlevőknek ne szóljanak semmit. Azok az állások ott önöknek vannak fenntartva. „Razzia“ a Petőfi Sándor-utcában Az első csoport tagjai szivükben hálával búcsúztak el a titkár úrtól és a künt várakozók előtt titkolódzva elsiettek a Petőfi Sándor-utca felé. A III. emelet 66. szám alatt nyugodtan becsöngettek. A csöngetésre felcsapódott a kémlelő rés és a nyílásban egy fürkésző szempár jelent meg. A következő pillanatban idegesen becsapódott a kis rézajtó és benntről őrült látás-futás, ideges kiáltozás, parancsosztogatás és csoszogás hallatszott. Az egészbőlcsak egy szót értettek meg a folyosón várakozók, de ez az egy szó különböző hanghordással többször ismétlődött. Férfi és női orgánumokon hallatszott: — Razzia , razzia. . . . Jó pár percig tartott, mig belül pantien al némult és az ajtó kinyílott. Laveaux gróf és Hedzsizs Emil titkár udvarias, előzékeny mosollyal fogadták a befelé tolongó tíz embert A szomszéd szobában egy csomó férfi és nő leskelődött kíváncsian egy üres zöld asztal mellett. Rulettasztal volt, amelyről hirtelen mindent elpakkoltak. — Mennyi detektív! — álmélkodott az egyik hölgy. — Méltóztassanak befáradni az urak, — fogadta a gróf a detektiveknek vélt állást keresőket. — Egyszerű baráti összejövetel van itt. — Az állások ügyében jöttünk — kezdte végre az egyik krupierjelölt. Laveaux gróf és Hedzsizs csodálkozva néztek rá. Meg voltak győződve, hogy ez valami detektívtrükk akar lenni. Hosszas, izgalmas magyarázatokba került, amíg mind a két részről megértették, hogy valami nincs rendben és hogy az állástalan embereket valaki különös érdekeinek szolgálatába állította. Elsőnek a rutinosabb Laveaux gróf és társai értették meg a helyzetet. Amikor meglátták az emberek kezében szorongatott apróhirdetést és meghallották, hogy honnan küldötték őket, rögtön tudták, hogy a konkurrens rulettklub az ő klubjukban folyó játék megzavarására használta fel ezeket a szerencsétlen embereket. Meg is magyarázták nekik. Amikor azután ők ismegértették miről van szó, hogy nyomorúságukat és állástalan voltukat hatalmas rulettklub-vezérek arra használják fel, hogy a konkurrens „cégnek“ kellemetlenkedjenek és ezért az egész heti, munkát hajszoló robot után a pihenésre szánt vasárnapjukat kíméletlenül elrabolják, elkeseredett hangon fenyegetődzni kezdtek. Laveaux gróf végre is csak úgy tudta megmenteni a helyzetet, hogy felszólította a felültetett embereket, menjenek a rendőrségre és tegyenek feljelentést az Aradii-utcai rulettbank tulajdonosai ellen. Végállomás a főkapitányságon így került a délután három órakor kezdődött sorbaállás és bajsza után hat óra öt perckor a tíz zúgolódó feljelentő a főkapitányságra. Itt azonban nem állt meg a csúnya, lelkiismeretlen játék. Az Aradi utcában az első csoport távozása után jó negyedórával új csoportot fogadott a titkár úr és küldte az új „protegált“ transzportot a Petőfi Sándorutcába. A Petőfi Sándor utcai klubban azután újra kezdődött a razziajelenet és végül is egy új elkeseredett, megcsalt csoport ment feljelentést tenni a főkapitányságra. Mire a központi ügyeletet vezető rendőrtanácsos megérttette az első feljelentőkkel, hogy — sajnos — a rendőrség egyelőre semmit sem tehet a lelkiismeretlen rulettvezérek ellen, a főkapitányság épülete előtt már tekintélyes tömeg szorongott. Az Aradi utcai rulett-klubban jól számítottak. Tudták, hogy egy állást igérő hirdetésre manapság százon felül akad jelentkező. És este kilencig szakadatlanul tartott ez a bajsza. Egyre újabb és újabb csoportok érkeztek és a hangulat egyre elkeseredettebbé vált. Végül is rendőröknek kellett feloszlatni a zúgolódó tömeget. A legelkeseredettebbekből erre kisebb csoport verődött össze, amely most már nem restelte a fáradtságot és viszszagyalogolt az Aradi-utcába, hogy felelősségre vonja lelkiismeretlen felültetőit. Az Aradi-utcában azonban most már hiába csöngettek. Nem nyílt ki az ajtó. Úgy látszik, itt erre is el voltak készülve. Künn zúgolódtak, fenyegetődztek, benntről pedig kihallatszott a krupier szava: — Lehet tenni uraim. Végül innen is a „renitenseket“ távolították el. A rendőrségen pedig — mint értesülünk — most folynak a tanácskozások hogy milyen retorzióval lehetne megakadályozni, hogy a rulettklubok hírhedt vezérei egymás közötti versengésükben szerencsétlen nyomorgó embereket használjanak fel ingyen statisztákul. JL