Uj Nemzedék, 1926. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

Szerda, 1926 szeptember 1. ül Nemzedék Letartóztatták a kispesti katasztrófát okozó építővállalkozót Bálint vállalkozót még ma átkisérik az ügyészségre A szövőgyár polgári pert indít az építő ellen . Az Új Nemzedék tudósítójától. • . . . Ahol tegnap reggel még serény mun­káskezek rakosgatták a téglát s büszkén emel­kedett a Hungária-Jaguard műszövőgyár vas­betonteteje, ott tíz óra után néhány perccel már alaktalan romhalmaz, kavargó porfelhő és néhány félrebillent, csonka fal­rész ijeszt­getett. A Potemkin-falak a súlyos vasbeton­­tető nyomása alatt szétmállottak, mintha va­laki kártyavárra vasnehezéket helyezett volna rá .,, S a gyárépület helyén támadt törme­lékkupac mélyében irtózatos fájdalomtól nyö­szörgő férfiak, fuldokló asszonyok esdekeltek halálraitélten segítségért. S a segedelmet hozó kezek hiába vájták rémült igyekezettel a ho­mokból, cementből és malterból nőtt halál­dombot, az már mint valami borzalmas tö­­megsír halottakat engedett magából nap­világra jutni. Dongott a csákány s az ásó a romhalmaz tetején, röpködtek a kemény ve­zényszavak, a parancsra támadt lélekzetfojtó csöndességben olykor kísértetiesen felcsuklott a romhalmaz mélyéből egy-egy elhaló segély­kiáltás, újult erővel folytatódott a mentő­munka, de mire a bontó­ csákányok odaértek, már csak halottak kínszenvedéstől eltorzult arcára bukkantak. Három ember akadt, aki túlélte a rettenet óráit, de csak kettő érte meg az estét. Nyolc halottja van eddig a katasztrófának. A halottak Kispest városát valósággal felkavarta a ször­nyű hír. Emberek ezrei táboroztak még dél­után is a Kinizsi­ utca két bejáratánál, amelyet rendőrkordon zárt el a kiváncsiak elől. A tizen­hármas szán­a ház előtt mégis nagy csomó ember csoportosul és bámulja az utcára ki­­fehérlő romhalmazt. Halottas kocsi áll meg a ház előtt, ezüstfehérre festett egyszerű kopor­sót emelnek ki belőle s néhány perc múlva már hozzák is kifelé. Fiatal miurakás holtteste hever benne. Megtört arcú, dúlt tekintetű öreg­ember vánszorog utána. Résztvevőn suttogja az utca népe: — Az apja .. . ő maga ásta ki délelőtt a fia holttestét szegény . . . A tizenhármas szám­ú ház melletti udvar hátsó részében egy homályos kamrában he­lyezték el a szerencsétlenség áldozatait. Rend­őrök állnak előtte posztot. Betekintünk a tö­rött ablakon. Elől egy munkás ruhátlan holt­teste hever, ijesztően összeroncsolt arccal, mel­lén keresztbe-kasul a rázuhant vashuzalok vé­res bevágásaival. Mellette egy öregember ösz­­szelapidott, kicsavarodott gerincű, viaszsárga teteme. Hátul a legszerencsétlenebb áldozat, egy szegény napszámosasszony, akinek össze­tűzött testében még egy sarjadó életet ölt meg a rázuhanó vasbeton-traverz. Valamelyik utcán öt árva gyermeke sivalkodik utána. A kamra végében még egy felismerhetetlenül eltorzult holttest fekszik hanyatt az alvadt vérben. — Valami vidéki lehet, — jegyzi meg csön­desen a rendőr — mert még senki sem érdek­lődött utána. A munkások lajstromából meg tudták álla­pítani a nevét, de sírjára aligha borul majd feleség vagy gyermek. Már viszi is a fekete kocsi a kispesti temető halottasházá­ba. A szerencsétlenség halottjai a következők: Túri Márton 24 éves pestszentlőrinci kőmives, Tanks András 34 éves szendehelyi kőműves, Bezzegh János 14 éves tiszapüspöki tamone, Gulyás Andrásné 30 éves kispesti napszámos­­asszony, Kurtzky Béla 34 éves és Germán József 54 éves szendehelyi napszámos, Susik Mihály 14 éves szendehelyi kőművestanonc és Rajkort István 29 éves kispesti lakatos. Akik életben maradtak De vannak a katasztrófának szerencsés me­nekültei is. Egy munkás, aki kora délelőttől délutánig részt vett a mentési munkálatokban, ezeket mesélte: — Aszerint bontogattuk a romokat, ahogy a pallér és a véletlenül megmenekült munkások megjelölték azokat a helyeket, ahol társaik dolgoztak. Az útmutatás nagyrészt helyes is volt. Ennek köszönhető, hogy olyanokat is ki­mentettünk a romok közül, akik különben menthetetlenül ott veszhettek volna. Az egyik munkásasszonyt a leszakadt tető és a földszint padlója közé beleszórnlva találtuk meg. Olyan mélyen volt s annyira el volt zárva a levegő­től, hogy az első pillanatban halottnak véltük. Ám kiderült, hogy csak eszméletét vesztette s csupán a lábán szenvedett sérüléseket. Szegény átélte az élve-eltemettetés rémségeit. — Az épület hátsó részében szinte a pincéből hallottunk segélykiáltásokat. Leástunk mélyén a romokba s egyszerre előbukkant egy ember halálra rémült arca. Úgy találtunk rá, álló helyzetben, ahogy munka közben rája szakadt a mennyezet. Köröskörül csupa törmelék vette körül tetőtől-talpig. És mégis életben maradt, csak a fején sérült meg. Saját maga mászott elő a résből, amit körülötte vártunk ... Rindszemű, barázdás arcú öreg famunkásem­­­ber állított be az udvarra. Odasettenkedett a halottak kamrájához s belesett az ablakon. Szeme rettenetes félelemmel meredt a viaszos hullákra. — Mit keres itt? — mordult rá a rendőr. — A fiamat! — mondotta tompán az öreg. De a fiú nem volt a halottak között. Az öreg szivszaggató hangon kérdezgette a házbelieket: — Nem látták kérem a fiamat? Itt dolgozott ő is... Szőke, magas fiú volt, úgy húsz éves. Kögrére csoportosultak az emberek és meg­indult a találgatás. Az öreg tízszer is leírta a fia külsejét. Remegve leste az emberek arcát, hátha kimondják a szörnyű szót, hogy halott. De nem, egy asszony kimondja a boldogító szót: — Él a fia!... Ott ült le nálam a konyhá­ban, ott mosták le a fejét. Csak könnyebb sé­rüléseket szenvedett... Az öreg reménykedve figyelt fel. — Még a munkakabátját is levetette nálam és ott hagyta. Megismerné a ruháját? — Meg. Az asszony kihozta a ruhát s az öreg lel­kendezve ismert rá a fiáéra. A Szent István­­kórházba küldték a fia után, aki szerencsésen élte túl a katasztrófát. Egy másik fiatal munkást az anyja keresett kétségbeesetten. — Ne keresse már néném, — mondja jóked­vűen egy fiatalember — ott­ eszik az most is a sarki korcsmában... Az anya boldogan siet halottnak hitt fia után. A szerencsétlenség sebesültjei a következők: Hermann József 27 éves kőműves, Weimann József 27 éves kőműves, Virschimger György 20 éves kőművestanonc, Varga Imre 20 éves napszámos, Fitzenda József 20 éves napszámos, Kiss József 16 éves kőmüvestanonc, Kirchenger György 20 éves kőmüvestanonc, Potyák Fe­­rencné született Berecz Margit 34 éves napszá­mosnő. A romhalmaz tetején napszálltáig dolgoztak a kivezényelt tűzoltók. Az utászoknak délután már kevés dolguk akadt, most már csak a ro­mok eltakarítása van hátra. A tűzoltók a még kiálló falrészeket döntögették. Két-három mé­ter magas, vashuzalokkal megerősített falré­szeket egy kötélrántással földre döntöttek. A megmaradt falak téglasorait puszta kézzel se­perték le a tűzoltók. Úgy másott a hitvány vakolattal készült fal, mintha vajból lett volna. Gyermekkéz is elbirt volna vele. Mondogatják is az udvaron szemlélődő emberek. — Istenkisértés volt ezekre a falakra oly súlyos vas­betontetőt rakni . . . Egy épitész felragad egy cementdarabot a romok közül s odacsapja egy kőhöz. A cement valósággal szétporlad. Az építész az ujja kö­zött morzsolhat egy darabkát. — Nagyon friss volt a cement — mondta. — És nincs dunai kavics benne . . . csak apró szemű ... Ha két hétig vártak volna a tető felrakásával, talán összeállott volna s nem lett volna semmi baj . . . A szakértők szemében valóságos corpus de­licti az egész törmelékhalmaz. Hitvány, har­madrendű anyag az egész. A vakolat, mintha homokból lett volna, nem tartja össze a tég­lákat. Az emeletet és tetőt tartó vasbeton-osz­lopok nevetségesen vékonyak. De a vasbeton­traverzek tömege irtózatos súlyos. S ez alól a súlyos tető alól már a hatodik napon kihúzták a tartógerendákat. . — Ebben az épületben akartak gépeket el­helyezni? — kérdezte valaki. — Ha most nem, a gépek beállításakor történt volna meg a ka­tasztrófa. Az összeomlott épület olyan helyen emelke­dett, ahol ezelőtt egy ócska földszintes ház állott. A tűzfalon még most is látszik a régi kémény nyoma. A hátsó tűzfal felső részén hatalmas rés tátong. A lezuhanó falak a szomszédos ház tűzfalából is magukkal ragad­tak egy nagy darabot. Most a beomlott épü­let romtömege ránehezedik a hátsó ház falára s annak épségét is veszélyezteti. Ezért először a hátsó falak maradványait bontják le csá­kánnyal. Percek alatt leroskadnak az ép fal­részek, mintha csak papirmase-diszletek vol­nának. — Hja — jegyzi meg valaki — nagy a kon­­kurrencia az építési vállalkozók között, azért minél olcsóbban kell vállalni a munkát, csak hitvány anyagra telik s ezért történnek az ilyeni szerencsétlenségek. Valaki — bizonyára érdekelt a dologban — megjegyezte: Alig néhány órával a kispesti szeren­csétlenség után már a helyszínen volt a rendőri bizottság, hogy megkezdje a nyo­mozást abban az irányban, terhel-e­ vala­kit felelősség a katasztrófáért. Rögtön az első órákban szemreel látható volt, hogy olyan építkezési hibák történtek amelyek miatt a katasztrófát semmiesetre sem lehetett véletlen szerencsétlenségnek tulajdonítani. Déli tizenkét órakor — féltíz óra után történt a szerencsétlenség — az ügyeletes re­ndőr­tisztvisel­ő őrizetbe vette Bálint László mérnököt, a vállalkozó építészt és Németh Albert főpallért. Bálintot és Né­met­hét a kispesti rendőrkapitányságra vitték be és az őrizetes cellában helyez­ték el. A kiküldött rendőri- és szakértő­bizottság tisztázta, hogy az építkezés so­rán Bálint László olyan mulasztásokat követett el, amelyek már magukban hor­dozták a katasztrófa csíráját. A fiatal­ mérnök, aki atyja helyett vállalta el a Hungária Jacyard szövőgyár építkezését, egyáltalában nem tartotta be azokat a terveket, amelyeket az építkezés megindítása előtt az illetékes közmunkahatóságoknak be­mutattak. Sokkal vékonyabb falakat építettek, sokkal gyöngébb alátámasztásokat csi­náltak és a betont az úgynevezett adalék­anyaghoz nem az előírt 1:2 arányban, hanem­ 1:5 arányban keverték és így a be­tonnak semmi kötőereje nem volt. Ezeket a mulasztásokat — mint a nyo­mozás megállapította — Bálint tisztán anyagi haszonból, követte el, azért, hogy az építkezésből tetemesebb nyeresége le­gyen. Drámai jelenetek játszódtak le tegnap délután a Hungária szövőgyár romhal­mazai mellett. A kispesti rendőrségről ugyanis Bálint Lászlót és Német Alber­tet átkísérték a helyszínre, hogy egyes, a kihallgatások során még tisztázásra váró kérdéseket megvilágítsanak. Bálint László, amikor meglátta az összedű­lt, ro­mokban heverő épületet és hallotta a sze­rencsétlenül járt munkások hozzátarto­zóinak kétségbeesett panaszait, rosszul lett és eszméletlenül esett az őt kisérti rendőr karjaiba. Egy negyedóráig tartott amíg magához tudták téríteni. Bálint azután vallomást tett a nyomozást vezető rendőr tisztviselőnek, de vallomása során még mindig nem tett­ teljes beismerő vallomást.. . A szakértők szerint semmi mentsége nincsen és kétséget kizáróan Bálint László haszonvágya idézte elő a szeren­csétlenséget. Enyhébb beszámítás alá esik Némát Albert, fóportér vétkessége. Ő ugyanis nem, mint Bálint László, anyagi haszon­szerzésből egyezett bele azokba a mu­laszt­ásaikba, amelyeket Bálint elrendelt, mert hiszen neki fix fizetése is óradíja volt, hanem csupán gondatlanságból és — Hisz lehetséges, hogy véletlenségből tör­tént az egész. — Véletlenségből nem dőlhet össze egy eme­letes gyárépület — hangzott a válasz — Va­lami bajnak kell itt lennie ... Hogy mi volt a baj, azt a hatósági vizsgá­lat állapítja meg. Már tegnap délután hely­színi szemlét tartottak a hatóságok képvise­lői a szerencsétlenség színhelyén s késő dél­utánig folytatták a Hungária-Jaguard gyár­telep irodájában a kihallgatásokat. Mint szakértő Sándy Gyula dr. műegyetemi tanár vett részt a vizsgál­a­tban. Megkérdeztük Sándy műegyetemi tanárt, hogy véleménye szerint mi volt a közvetlen oka a katasztrófának. A professzor a követ­kezőket mondotta: — Végleges vélemény még nem alakult ki bennem, me­rt a tegnapi zűrzavarban legelső sorban a mentés munkájára kellett gondolni, úgy hogy a vizsgálat nem lehetett elég alapos. Lehetséges, hogy hetekig tartó munkával lehet majd a szerencsétlenség valódi okát kihá­mozni. Már átvettem a terveket, amelyek alap­ján az építkezés folyt és most a helyszínen fogjuk összehasonlítani, várjon a hatóság ál­tal­­jóváhagyott tervek alapján épített­ék-e és mi volt az építkezés körüli hiba. — Hibának bizonyára kellett lennie, mert ha megfelelő lett volna a munka, akkor nem történt volna meg a szerencsétlenség. Hogy mi volt a hiba, azt csak az alapos vizsgálat során fogjuk megállapítani és addig neon is akarok nyilatkozattal elébevágni a végleges szakértői megállapításnak, talán: Ote­l kiismeretlenségib­ől. Eng­edelmes­­kedet­t Bálint Lás­zló utasításainak. Bálint Lászlót és Német Albertet, akiket tegnap őrizetbe vett a rendőr­ség, ma újból kihallgatták és a ki­hallgatás után előzetes letartóztatásba helyezték. Ma délelőtt újból kiszállt a helyszínére a rendőri és szakértői bizottság. A szak­értők részletes és terjedelmes jelentést dolgoznak ki, amelyben összegezni fog­ják mindazokat a hibákat és mulaszt­áso­kat, amelyeket Bálint László az építke­zés énrám elkövetett. A bizottság munká­­j­árnak végeztével — amely a délutáni vagy esti órákra várható — Bálintot és Németet a kispesti rendőrkapitányság­ról, i­lletve a főkapitányságról átkísérik az ügyészség fogházába. Az anyagi kár nagyságára vonatko­zóan eddigelé sem a rendőri bizottság, sem pedig a szakértők nem tudnak még megközelítő felvilágosítást sem adni. Egyelőre csak becslésekre szorítkozik a Hungária gyár, de a rendőrség is. Ezek szerint a becslések szerint a kár alig ha­ladja meg a 300—400 millió koronát, mert hiszen csupán csak a munkadíj veszett el, amit eddig kifizettek. Téglák, malter anyag, gerendák, alig 10—15 százaléknyi pusztulást szenvedtek, a több megmaradt és a tovább építkezések alkalmával­ újból felhasználhatók. A gyárat terheli a­kár Ma reggel egyes lapok híradása alap­ján elterjedt az a hír is, hogy a Hungária szövőgyárat károsodás egyáltalán nem érte, mert az épület biztosítva volt. Ezzel szemben megállapították, hogy az összedott épület egyáltalán nem volt biztosítva, nem is lehetett, mert hiszen egy építkezés alatt lévő objektum nem lehet biztosítás tárgya, így tehát a Hungária Jacquard szövőgyárat terheli az egész kár.A szövő­gyár vezetőségétől kapott értesülés alap­ján viszont a szövőgyár igazgatósága az­zal a gondolattal foglalkozik, hogy füg­getlenül a Bálint László ellen megindított büntetőeljárástól, polgári pert indít Bá­­linték ellen a kár megtérítésére. Munkatársunk érdeklődött a Szent Ist­­ván-kórház igazgatóságánál a­ kispesti sebesültek hogyléte felől. Kijelentették nekünk, hogy a sebesültek állapota sú­lyos, de nem életveszedelmes. A rendőri bizottság a helyszínen 3 Kovács étterem­ Veres Pálné­ utca december hó 1-én megnyílik!

Next