Uj Nemzedék, 1926. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)
1926-09-01 / 197. szám
Szerda, 1926 szeptember 1. ül Nemzedék Letartóztatták a kispesti katasztrófát okozó építővállalkozót Bálint vállalkozót még ma átkisérik az ügyészségre A szövőgyár polgári pert indít az építő ellen . Az Új Nemzedék tudósítójától. • . . . Ahol tegnap reggel még serény munkáskezek rakosgatták a téglát s büszkén emelkedett a Hungária-Jaguard műszövőgyár vasbetonteteje, ott tíz óra után néhány perccel már alaktalan romhalmaz, kavargó porfelhő és néhány félrebillent, csonka falrész ijesztgetett. A Potemkin-falak a súlyos vasbetontető nyomása alatt szétmállottak, mintha valaki kártyavárra vasnehezéket helyezett volna rá .,, S a gyárépület helyén támadt törmelékkupac mélyében irtózatos fájdalomtól nyöszörgő férfiak, fuldokló asszonyok esdekeltek halálraitélten segítségért. S a segedelmet hozó kezek hiába vájták rémült igyekezettel a homokból, cementből és malterból nőtt haláldombot, az már mint valami borzalmas tömegsír halottakat engedett magából napvilágra jutni. Dongott a csákány s az ásó a romhalmaz tetején, röpködtek a kemény vezényszavak, a parancsra támadt lélekzetfojtó csöndességben olykor kísértetiesen felcsuklott a romhalmaz mélyéből egy-egy elhaló segélykiáltás, újult erővel folytatódott a mentőmunka, de mire a bontó csákányok odaértek, már csak halottak kínszenvedéstől eltorzult arcára bukkantak. Három ember akadt, aki túlélte a rettenet óráit, de csak kettő érte meg az estét. Nyolc halottja van eddig a katasztrófának. A halottak Kispest városát valósággal felkavarta a szörnyű hír. Emberek ezrei táboroztak még délután is a Kinizsi utca két bejáratánál, amelyet rendőrkordon zárt el a kiváncsiak elől. A tizenhármas szána ház előtt mégis nagy csomó ember csoportosul és bámulja az utcára kifehérlő romhalmazt. Halottas kocsi áll meg a ház előtt, ezüstfehérre festett egyszerű koporsót emelnek ki belőle s néhány perc múlva már hozzák is kifelé. Fiatal miurakás holtteste hever benne. Megtört arcú, dúlt tekintetű öregember vánszorog utána. Résztvevőn suttogja az utca népe: — Az apja .. . ő maga ásta ki délelőtt a fia holttestét szegény . . . A tizenhármas számú ház melletti udvar hátsó részében egy homályos kamrában helyezték el a szerencsétlenség áldozatait. Rendőrök állnak előtte posztot. Betekintünk a törött ablakon. Elől egy munkás ruhátlan holtteste hever, ijesztően összeroncsolt arccal, mellén keresztbe-kasul a rázuhant vashuzalok véres bevágásaival. Mellette egy öregember öszszelapidott, kicsavarodott gerincű, viaszsárga teteme. Hátul a legszerencsétlenebb áldozat, egy szegény napszámosasszony, akinek összetűzött testében még egy sarjadó életet ölt meg a rázuhanó vasbeton-traverz. Valamelyik utcán öt árva gyermeke sivalkodik utána. A kamra végében még egy felismerhetetlenül eltorzult holttest fekszik hanyatt az alvadt vérben. — Valami vidéki lehet, — jegyzi meg csöndesen a rendőr — mert még senki sem érdeklődött utána. A munkások lajstromából meg tudták állapítani a nevét, de sírjára aligha borul majd feleség vagy gyermek. Már viszi is a fekete kocsi a kispesti temető halottasházába. A szerencsétlenség halottjai a következők: Túri Márton 24 éves pestszentlőrinci kőmives, Tanks András 34 éves szendehelyi kőműves, Bezzegh János 14 éves tiszapüspöki tamone, Gulyás Andrásné 30 éves kispesti napszámosasszony, Kurtzky Béla 34 éves és Germán József 54 éves szendehelyi napszámos, Susik Mihály 14 éves szendehelyi kőművestanonc és Rajkort István 29 éves kispesti lakatos. Akik életben maradtak De vannak a katasztrófának szerencsés menekültei is. Egy munkás, aki kora délelőttől délutánig részt vett a mentési munkálatokban, ezeket mesélte: — Aszerint bontogattuk a romokat, ahogy a pallér és a véletlenül megmenekült munkások megjelölték azokat a helyeket, ahol társaik dolgoztak. Az útmutatás nagyrészt helyes is volt. Ennek köszönhető, hogy olyanokat is kimentettünk a romok közül, akik különben menthetetlenül ott veszhettek volna. Az egyik munkásasszonyt a leszakadt tető és a földszint padlója közé beleszórnlva találtuk meg. Olyan mélyen volt s annyira el volt zárva a levegőtől, hogy az első pillanatban halottnak véltük. Ám kiderült, hogy csak eszméletét vesztette s csupán a lábán szenvedett sérüléseket. Szegény átélte az élve-eltemettetés rémségeit. — Az épület hátsó részében szinte a pincéből hallottunk segélykiáltásokat. Leástunk mélyén a romokba s egyszerre előbukkant egy ember halálra rémült arca. Úgy találtunk rá, álló helyzetben, ahogy munka közben rája szakadt a mennyezet. Köröskörül csupa törmelék vette körül tetőtől-talpig. És mégis életben maradt, csak a fején sérült meg. Saját maga mászott elő a résből, amit körülötte vártunk ... Rindszemű, barázdás arcú öreg famunkásember állított be az udvarra. Odasettenkedett a halottak kamrájához s belesett az ablakon. Szeme rettenetes félelemmel meredt a viaszos hullákra. — Mit keres itt? — mordult rá a rendőr. — A fiamat! — mondotta tompán az öreg. De a fiú nem volt a halottak között. Az öreg szivszaggató hangon kérdezgette a házbelieket: — Nem látták kérem a fiamat? Itt dolgozott ő is... Szőke, magas fiú volt, úgy húsz éves. Kögrére csoportosultak az emberek és megindult a találgatás. Az öreg tízszer is leírta a fia külsejét. Remegve leste az emberek arcát, hátha kimondják a szörnyű szót, hogy halott. De nem, egy asszony kimondja a boldogító szót: — Él a fia!... Ott ült le nálam a konyhában, ott mosták le a fejét. Csak könnyebb sérüléseket szenvedett... Az öreg reménykedve figyelt fel. — Még a munkakabátját is levetette nálam és ott hagyta. Megismerné a ruháját? — Meg. Az asszony kihozta a ruhát s az öreg lelkendezve ismert rá a fiáéra. A Szent Istvánkórházba küldték a fia után, aki szerencsésen élte túl a katasztrófát. Egy másik fiatal munkást az anyja keresett kétségbeesetten. — Ne keresse már néném, — mondja jókedvűen egy fiatalember — ott eszik az most is a sarki korcsmában... Az anya boldogan siet halottnak hitt fia után. A szerencsétlenség sebesültjei a következők: Hermann József 27 éves kőműves, Weimann József 27 éves kőműves, Virschimger György 20 éves kőművestanonc, Varga Imre 20 éves napszámos, Fitzenda József 20 éves napszámos, Kiss József 16 éves kőmüvestanonc, Kirchenger György 20 éves kőmüvestanonc, Potyák Ferencné született Berecz Margit 34 éves napszámosnő. A romhalmaz tetején napszálltáig dolgoztak a kivezényelt tűzoltók. Az utászoknak délután már kevés dolguk akadt, most már csak a romok eltakarítása van hátra. A tűzoltók a még kiálló falrészeket döntögették. Két-három méter magas, vashuzalokkal megerősített falrészeket egy kötélrántással földre döntöttek. A megmaradt falak téglasorait puszta kézzel seperték le a tűzoltók. Úgy másott a hitvány vakolattal készült fal, mintha vajból lett volna. Gyermekkéz is elbirt volna vele. Mondogatják is az udvaron szemlélődő emberek. — Istenkisértés volt ezekre a falakra oly súlyos vasbetontetőt rakni . . . Egy épitész felragad egy cementdarabot a romok közül s odacsapja egy kőhöz. A cement valósággal szétporlad. Az építész az ujja között morzsolhat egy darabkát. — Nagyon friss volt a cement — mondta. — És nincs dunai kavics benne . . . csak apró szemű ... Ha két hétig vártak volna a tető felrakásával, talán összeállott volna s nem lett volna semmi baj . . . A szakértők szemében valóságos corpus delicti az egész törmelékhalmaz. Hitvány, harmadrendű anyag az egész. A vakolat, mintha homokból lett volna, nem tartja össze a téglákat. Az emeletet és tetőt tartó vasbeton-oszlopok nevetségesen vékonyak. De a vasbetontraverzek tömege irtózatos súlyos. S ez alól a súlyos tető alól már a hatodik napon kihúzták a tartógerendákat. . — Ebben az épületben akartak gépeket elhelyezni? — kérdezte valaki. — Ha most nem, a gépek beállításakor történt volna meg a katasztrófa. Az összeomlott épület olyan helyen emelkedett, ahol ezelőtt egy ócska földszintes ház állott. A tűzfalon még most is látszik a régi kémény nyoma. A hátsó tűzfal felső részén hatalmas rés tátong. A lezuhanó falak a szomszédos ház tűzfalából is magukkal ragadtak egy nagy darabot. Most a beomlott épület romtömege ránehezedik a hátsó ház falára s annak épségét is veszélyezteti. Ezért először a hátsó falak maradványait bontják le csákánnyal. Percek alatt leroskadnak az ép falrészek, mintha csak papirmase-diszletek volnának. — Hja — jegyzi meg valaki — nagy a konkurrencia az építési vállalkozók között, azért minél olcsóbban kell vállalni a munkát, csak hitvány anyagra telik s ezért történnek az ilyeni szerencsétlenségek. Valaki — bizonyára érdekelt a dologban — megjegyezte: Alig néhány órával a kispesti szerencsétlenség után már a helyszínen volt a rendőri bizottság, hogy megkezdje a nyomozást abban az irányban, terhel-e valakit felelősség a katasztrófáért. Rögtön az első órákban szemreel látható volt, hogy olyan építkezési hibák történtek amelyek miatt a katasztrófát semmiesetre sem lehetett véletlen szerencsétlenségnek tulajdonítani. Déli tizenkét órakor — féltíz óra után történt a szerencsétlenség — az ügyeletes rendőrtisztviselő őrizetbe vette Bálint László mérnököt, a vállalkozó építészt és Németh Albert főpallért. Bálintot és Némethét a kispesti rendőrkapitányságra vitték be és az őrizetes cellában helyezték el. A kiküldött rendőri- és szakértőbizottság tisztázta, hogy az építkezés során Bálint László olyan mulasztásokat követett el, amelyek már magukban hordozták a katasztrófa csíráját. A fiatal mérnök, aki atyja helyett vállalta el a Hungária Jacyard szövőgyár építkezését, egyáltalában nem tartotta be azokat a terveket, amelyeket az építkezés megindítása előtt az illetékes közmunkahatóságoknak bemutattak. Sokkal vékonyabb falakat építettek, sokkal gyöngébb alátámasztásokat csináltak és a betont az úgynevezett adalékanyaghoz nem az előírt 1:2 arányban, hanem 1:5 arányban keverték és így a betonnak semmi kötőereje nem volt. Ezeket a mulasztásokat — mint a nyomozás megállapította — Bálint tisztán anyagi haszonból, követte el, azért, hogy az építkezésből tetemesebb nyeresége legyen. Drámai jelenetek játszódtak le tegnap délután a Hungária szövőgyár romhalmazai mellett. A kispesti rendőrségről ugyanis Bálint Lászlót és Német Albertet átkísérték a helyszínre, hogy egyes, a kihallgatások során még tisztázásra váró kérdéseket megvilágítsanak. Bálint László, amikor meglátta az összedűlt, romokban heverő épületet és hallotta a szerencsétlenül járt munkások hozzátartozóinak kétségbeesett panaszait, rosszul lett és eszméletlenül esett az őt kisérti rendőr karjaiba. Egy negyedóráig tartott amíg magához tudták téríteni. Bálint azután vallomást tett a nyomozást vezető rendőr tisztviselőnek, de vallomása során még mindig nem tett teljes beismerő vallomást.. . A szakértők szerint semmi mentsége nincsen és kétséget kizáróan Bálint László haszonvágya idézte elő a szerencsétlenséget. Enyhébb beszámítás alá esik Némát Albert, fóportér vétkessége. Ő ugyanis nem, mint Bálint László, anyagi haszonszerzésből egyezett bele azokba a mulasztásaikba, amelyeket Bálint elrendelt, mert hiszen neki fix fizetése is óradíja volt, hanem csupán gondatlanságból és — Hisz lehetséges, hogy véletlenségből történt az egész. — Véletlenségből nem dőlhet össze egy emeletes gyárépület — hangzott a válasz — Valami bajnak kell itt lennie ... Hogy mi volt a baj, azt a hatósági vizsgálat állapítja meg. Már tegnap délután helyszíni szemlét tartottak a hatóságok képviselői a szerencsétlenség színhelyén s késő délutánig folytatták a Hungária-Jaguard gyártelep irodájában a kihallgatásokat. Mint szakértő Sándy Gyula dr. műegyetemi tanár vett részt a vizsgálatban. Megkérdeztük Sándy műegyetemi tanárt, hogy véleménye szerint mi volt a közvetlen oka a katasztrófának. A professzor a következőket mondotta: — Végleges vélemény még nem alakult ki bennem, mert a tegnapi zűrzavarban legelső sorban a mentés munkájára kellett gondolni, úgy hogy a vizsgálat nem lehetett elég alapos. Lehetséges, hogy hetekig tartó munkával lehet majd a szerencsétlenség valódi okát kihámozni. Már átvettem a terveket, amelyek alapján az építkezés folyt és most a helyszínen fogjuk összehasonlítani, várjon a hatóság általjóváhagyott tervek alapján építették-e és mi volt az építkezés körüli hiba. — Hibának bizonyára kellett lennie, mert ha megfelelő lett volna a munka, akkor nem történt volna meg a szerencsétlenség. Hogy mi volt a hiba, azt csak az alapos vizsgálat során fogjuk megállapítani és addig neon is akarok nyilatkozattal elébevágni a végleges szakértői megállapításnak, talán: Otel kiismeretlenségiből. Engedelmeskedett Bálint László utasításainak. Bálint Lászlót és Német Albertet, akiket tegnap őrizetbe vett a rendőrség, ma újból kihallgatták és a kihallgatás után előzetes letartóztatásba helyezték. Ma délelőtt újból kiszállt a helyszínére a rendőri és szakértői bizottság. A szakértők részletes és terjedelmes jelentést dolgoznak ki, amelyben összegezni fogják mindazokat a hibákat és mulasztásokat, amelyeket Bálint László az építkezés énrám elkövetett. A bizottság munkájárnak végeztével — amely a délutáni vagy esti órákra várható — Bálintot és Németet a kispesti rendőrkapitányságról, illetve a főkapitányságról átkísérik az ügyészség fogházába. Az anyagi kár nagyságára vonatkozóan eddigelé sem a rendőri bizottság, sem pedig a szakértők nem tudnak még megközelítő felvilágosítást sem adni. Egyelőre csak becslésekre szorítkozik a Hungária gyár, de a rendőrség is. Ezek szerint a becslések szerint a kár alig haladja meg a 300—400 millió koronát, mert hiszen csupán csak a munkadíj veszett el, amit eddig kifizettek. Téglák, malter anyag, gerendák, alig 10—15 százaléknyi pusztulást szenvedtek, a több megmaradt és a tovább építkezések alkalmával újból felhasználhatók. A gyárat terheli akár Ma reggel egyes lapok híradása alapján elterjedt az a hír is, hogy a Hungária szövőgyárat károsodás egyáltalán nem érte, mert az épület biztosítva volt. Ezzel szemben megállapították, hogy az összedott épület egyáltalán nem volt biztosítva, nem is lehetett, mert hiszen egy építkezés alatt lévő objektum nem lehet biztosítás tárgya, így tehát a Hungária Jacquard szövőgyárat terheli az egész kár.A szövőgyár vezetőségétől kapott értesülés alapján viszont a szövőgyár igazgatósága azzal a gondolattal foglalkozik, hogy függetlenül a Bálint László ellen megindított büntetőeljárástól, polgári pert indít Bálinték ellen a kár megtérítésére. Munkatársunk érdeklődött a Szent István-kórház igazgatóságánál a kispesti sebesültek hogyléte felől. Kijelentették nekünk, hogy a sebesültek állapota súlyos, de nem életveszedelmes. A rendőri bizottság a helyszínen 3 Kovács étterem Veres Pálné utca december hó 1-én megnyílik!