Uj Nemzedék, 1926. október (8. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-07 / 227. szám

Csütörtök, 1926 október 7. U] Nemzedék ORION SZÍNHÁZ. (IV., Eskü­ ut 1. szám.) Lady Windermere legyezője. (Oscar Wilde színműve, Lubitsch rendezése. Főszereplők: Irene Kiek­ és Renald Colmann.) — Börtön­től a boldogságig. (First National-attrakció 8 felvonásban. Főszereplők: Dorothy Gish és Richard Barthelmess.) — Előadások hétköz­nap: 5, negyed 8 és fél 10 órakor; vasárnap fél 4, fél 11, fél 8 és fél 10 órakor.­­ PALACE FILMSZÍNHÁZ: Newyork-palotával szemben. (Jegyrendelés: József 65—23.) Lubitsch remekműve: Lady Windermere le­gyezője. (Oscar Wilde világhírű alkotása 8 felvonásban. Főszerepekben: Ronald Coll­mann és Irene Rich.) — Strauss világhírű keringő­je: „An der Schönen blauen Donau.“ Keringőkirálynő. (10 felvonásban. Főszerep­ben: Harry Liedtke és Lya Mara.) — Sváb­­■hegyi autóverseny. — Híradók. — Előadások kezdete hétköznapokon: 5, negyed 8 és fél 10 órakor; vasár- és ünnepnapokon fél 4, fél 1i, fél 8 és fél 10 órakor. (ezelőtt Renaissance VI. kerület, Nagymező­ utca 22—24 sz. Te- N­Mte­lefon: Teréz 20—98. és Teréz 64—79.) Keringőkirálynő. (Tör­­r­­ténet a régi jó világból 10 fel­­vonásban. Főszereplők: Harry Liedtke, Lya, Mara, Verebes ,Ernő.) — A pá­risi patkány. (Apacsdráma 7 felvonásban. Főszereplők: Mae March, Ivor Novella.) — Híradók. — A Keringőkirálynő zenéjét a legszebb Strauss-valcerekből állította össze Lazarus Walter­, a Radius zeneigazgatója. — Előadások kezdete csütörtök: 7, fél 10 óra­kor; a többi hétköznapokon: negyed 6, ne­gyed 8 és fél 10 órakor; vasárnap 4, 6, 8 és 10 órakor. Jegyelővétel naponta délelőtt 11-től fél 2-ig. ROYAL APOLLO. (Telefon: József 118—94.) Fanariot-Paramount világattrakció: Az örök vándor. (Legenda a tékozló fiúról 10 felvonásban. Rendezte: Raoul Walsh. Fősze­replők: Greta Nissen, Ernest Torrence, Wal­lace Berry és William Collier jr.) — Jönnek a rokonok. (Amerikai slágerburleszk 2 fel­­­vonásban.) — Az Őrült motor. (Amerikai Slágerburleszk 2 felvonásban.) — Híradók. — A svábhegyi autóverseny. Előadások kezdete hétköznapon 5, negyed 8 és fél 10 órakor; va­sár- és ünnepnapon: 4, 6, 8 és 10 órakor. Ú­JRÁN MOZGÓ. Az aranyszívű mostoha. (Dráma 8 felvonásban. Főszereplő Clau­di­­nette.) — A l­ongsislandi csempészek. (Ka­landortörténet 6 felvonásban. Főszereplő Richard Talmadge.) — Előadások kezdete háromnegyed 5, egynegyed 8 és háromne­gyed 10 órakor. UFA. Faust.­­Goethe csodálatos műve filmen, 2 részben, 10 felvonásban. Rendezte F. W. Murman. Főszereplők: Emil Jannings, Ca­milla Horn, Yvette Gilbert és Gösta Ech­­mann. A magyar rész szereplői: vitéz Ga­­ramszeghy­­Sándor, a Nemzeti Színház tagja, Vinkovich László és Zang­ó József.­ "Laboly Anna, továbbá a Palestrina-kórus. Kísérőze­nét összeállította: Stephanides Károly.) Elő­adások a csütörtöki premiernapon 7 és fél 10, hétköznap 5, negyed 8, fél 10, vasárnap háromnegyed 4, háromnegyed 6, 8 és 10 óra­kor. U­ra A ÉVI­­A (Telefon: József 23—54, tv II­ I és József 121—35.) Faust, —(Goethe örökbecsű műve, ■ filmen, 2 részben 10 fe­jezetben. Főszerepekben: Emil Jannings, Camilla Horn, Yvette Guil­­bert. A film előtt Demény Arthur, Szísz Edith, Mály József és Benkő Miklós (Opera­énekesek, továbbá a Palestrina-kórus vegyes kara énekel.) — Svábhegyi autóverseny.­ — A zenekart vezényli: ifj. Stephanides Károly zeneigazgató. — Előadások kezdete 5, negyed 8 és fél 10 órakor; vasárnap fél 4, fél 6, fél 8 és fél 10 órakor. Olvasóinkhoz! Az Uj Nemzedék előfizetési ára: Egy hónapra 40.000­ K. Három hónapra 120.000 K. A Nemzeti Újság előfizetési ára: Egy hónapra 50.000 EL Három hónapra 135.000 EL Kedvezményes, kombinált előfizetési áraink: Uj Nemzedék és Nemzeti Újság Egy hónapra 72.000 EL Három hónapra 210.000 K. A Képes Krónikával kombinált ked­vezményes előfizetési, áraink. A tekin­tettel, hogy az színes illusztrációkkal, rengeteg képpel, megnövekedett terje­delemben jelenik meg, néhány ezer ko­ronával megváltoznak. Ez szerint folyó évi augusztus 15-től kezdve: Új Nemzedék és Képes krónika együtt: Egy hónapra 62.000 EL Három hónapra 182.000 EL Nemzeti Újság és Képes­­Krónika együtt: Egy hónapra 72.000 EL Három hónapra 210.000 K. Uj Nemzedék, Nemzeti Újság és Képes Krónika együtt: Egy­ hónapra 104.000 K. Három hónapra 209.000 K. HAJNALI HARANGSZÓ Irta: ÉGL­Y ANTAL — Nem vagyok én senkinek a szógája!... Ezegy rögvest haza, mert menten agyon­­vágtaik! ... A Jani gyerek megijedt. Látta, hogy ennek fele sem tréfa, hát kilódult az aj­tón. Odakint meg egy szuszra hajtogatta el: — Nem gyón az haza, édesanyám. Ökör­rel sem lehet kihúzni onnant. Kánya Péter kipillantott a kocsma szurtos ablakán. Látta az anyját, amint bús lépteivel megindult hazafelé. Utána meg, nagyokat rúgva a kupacos pofon, bandukolt a Jani gyerek. Péter nézte a fáradt járású öregasz­­szonyt és — habár megsajnálta a sze­gény lelket — dacosan bökte maga elé: — Nem vagyok én senkinek a­­szógá­ja! . . . Akkor mennek haza, mikor nekem­­tetszik! ... — és újból ivott. Bajnal Ignác, a kocsmatulajdonos meg is jegyezte Felső Nagy Pálnak, aki erre­, fele mentében belépett egy meszélyre, hogy úgy iszik ez a Kánya Péter, mintha az egész pincét ki akarná üríteni. Felső Nagy Pál, aki a község legmási­­sabb parasztja volt és erre föl istentele­nül büszke, helybenhagyta. — Csakis . . . — Már három napja mulat egyfolytá­ban és mégcsak megsem látszik rajta. Legfeljebb, hogy az éjjel összetörte a lógóslámpást. — Derék ... — motyogta Felső Nagy gazda, miután egy hajtásra tövig-huzta a meszelyt. Ignác csak nem hagyta elveszni a be­széd fonalát: — Nagyon bent van a hegyiben az a Kati, pedig, én mondom magának gazd­­áram, cudar egy feltémép az. Még a já­rása sem kóser: úgy ringattya magát estel­ben a piactéren, mintha jegenye lenne és a szél rázná. No? . . . tán nincs igazam? — Csakis ... — és megtömte a pipáját. Közben — odakint — elborult az idő. Az Öreghegy megállított egy arra lóduló felhőt és a falura zivatar szakadt. Az utca egy-kettőre megnépesült: kocsik zö­rögtek, boronák recsegtek végig rajta Az emberek hazakecmeredtek a földek­ről, megállította munkájukat a hirtelen vihar. Azután csönd, csak az eső szomor­­kodott végig őszies egyformán a kocsma ablakon. A nagy ivó lassan megtelt fáradt em­berekkel. Unjuk kilógott a kalap alól és messzire párolgott róluk az esőszag. Csendesen elbeszélgettek a nyárról, amely bizony szerényen szolgálta a tavaszi mun­­kát,'. az. ő'^ről . . . a .vetésről és közben mélyeket kortyangattak a félliteres üveg­ből. ‘ ’ ‘ Kánya Péter a kis ivóban kergette borba a ' gondot., Orr­os Pepi olyan azo­­moruságos-szomoruan pengette fülébe hegedűjét, hogy néha-néha még a könny is fölcsintalankodott a szemébe. Mikor meg már nagyon megtelt a szive keserű­séggel, oldalra húzta Pepit s nagyot or­dított, hogy: — Volt szeretőm tizenhárom! . . . azután olyan bubánatos hangon, mint az alsóvégi keresztnél ünnepkor a sánta kol­dus, sóhajtotta a csalfa felé: • — Hej, Kati, Kati, de megetted az életemet ... Alig zsongott végig a falun az esti harangszó, mikor észreveszi ám Péter, hogy odakint a nagy ivóban mélysége­sen elhallgatnak a legények. Nem so­káig törődött a hirtelen csöndesség oká­val, hanem elrikoltotta magát: — Náci! . .. Lássak gyorsan még egy litert abból­ a vörösből . . . hogy az ör­dög szaporázza meg a­ lépéseit kendnek. De bizony a Náci késett. Hogy miért, azt mindjárt megtudjuk: a nagy ivóba senki más nem lépett, mint maga a fő­tisztelendő és nagyságos plébános úr. Kicsit körülnézett, mintha keresne vala­kit, azután megkérdezte halkan a kocs­mába szorult Felső Nagy Páltól: — Mondja csak lelkem, Nagy gazda, nem volt itt a Kányáné legény fia? Felső Nagy Pálnak rémségesen hizel­­gett, hogy a főtisztelendő éppen őt kér­dezte meg, hát szépen megfelelt nagy pontossággal: — De bizony itt vót ám. Oszt nem ha­zudó!­, ha azt állítom, hogy még most is itt van . . . Mán vagy négy napja itt öli halomba az Ur szent napjait egyhá­­zamba, azt a fődjeit főveri a dudva. Nem lesz ennek jó vége, főtisztelendő nagyságos uram ... — és megpüfözte tekintélyes bajuszát. A jóságos öreg pap betotyogott Pé­terhez. Kánya Péter megilletődött az ősz iste­nes férfin láttán s nagy ünnepélyesen, mint még az oskolában tanulta, mondta, hogy: —... ’csörtessék az Ur Jézus­ Krisztus... — Aggyon néked is kegyelmet, fiam. El­szomorodva kapaszkodott a szóba a legény: — Rám férne . . . — No látod, Péter fiam .. . Csakhogy nem gyón ám ide. — Én meg nem tanulom. — De nem is kerested. — Az is igaz ... — No látod, Péter fiam . . . Épp azért jöttem, hogy segítsek néked a keresés­ben. A legény legyintett. A főtisztelendő a szívére igyekezett beszélni: — Egy ilyen erős ember, mint te, Pé­ter. Aki eddig az anyja büszkesége, a falu dísze, a legények irigyeltje voltál. Hogy hagyhatod el így magadat? Meg­találod te is az Úr-Jézust, csak fohász­kodj föl hozzá. Kánya Péter lelkiismeretét elgyöngi­­tette a szépszó. Könnybe tolakodó han­gon mondta: — Majd ... a fődbe . . . ott kinn a einteremné ... — de erőt vett magán és hogy megmutassa a papnak, hogy nin­csen vajból, elrikkantotta magát: — Náci! Hé! . . . Hozd mán be azt a vereset! . . . Mer különben — de még idejekorán észrevette, hogy istenes em­ber ül mellette. — Hát már megint iszol, Péter?! Péternek fentakadt a szeme a nagy­­ csodálkozástól: — Há’ vendégem van, vagy mi a szösz. Mikor Náci meghozta a litert, a legény töltött a papnak. Koccintottak: — Isten . .. Isten ... — azután a pap vállára tette kezét: — Péter fiam, hallgass rám. Nem szabad így elhagynod magadat azért a fehér­­népért. Látod, tönkremegy a földed se, az anyád is ágynak esik, annyit sir miat­tad. Mutasd meg a hűtlennek, hogy nem halt ez meg nélküle . . . Gondolj az apádra: annak bizony nem verte föl a dudva a földjét. Ősz van már, Péter. Erősen hull már az eső. Tönkre ázik a szerszámod is a szérűn, mert éppen ma láttam, hogy ki­készítetted még a multikat. Siess, fiam, addig siess, míg veled van az Isten, mert ha elhagyott, nem lesz kenyere jövőre özvegy anyádnak, éhen halnak az árva kas cselédkék otthon. És a lelkedre ven­néd ezt a nagy bűnt? Meghagy ujjal mu­togassanak rád az emberek: ni, ott megy ■a derék Kánya Jánosnak az a dologtalan Péter fia! ... No Péter, én mondom, hogy embereid meg magad ... — azzal felállt az öreg és fájós derekára támasz­tott tenyérrel indult ki az ivóból. Odakint, a nagy ivóból,­­ lassan tisztul­tak a népek. De még mindig sokan vol­tak ahh­oz, hogy Péter keresztülmenjen rajta: nem megy ő haza egy világért se, mert még azt hiszik róla, hogy megijedt a paptól. — Pepi! . . . Ne alágy, a mindenedet! Húzd csak azt, hogy­ ki­tették a hóttestet az udvarra . . . Pepi nekilóbálta karját a vonónak és olyan keserűen húzta, hogy csak úgy csurgóit sírdorgáló masinájából a bánat. Péter alól kihullt az öreg pap által lába alá nyomott támasz: ráborult az asztalra s úgy kurjongatott könnyes szemmel, mintha legalábbis utoljára mu­latott volna. Egyszer csak azon vette magát észre, hogy egyedül van: András a lócán hor­kolt, Pepi a földön álmodozott egy vidám világról, ahol örökké m­uzsikáltatnak a cigánnyal, a bőgős masináját ölelgette. Péter nagyot gondolt és merészet, meg­fordult és kinézett az ablakon. Odakint ólmosodott a reggel, a házaknak már a színe is látszott. Azután — mikor már nagyon megerőltette számlét — végig­látott a főutcán, egészen a szérűig. Az apjára gondolt: az Öreg Kánya mindenkinél­ előbb kelt fel, kiballagott a földre és mikor fölcsendü­l a hajnali ha­rangszó, ő már javában ott motoszált a réten. Derék egy ember volt. Meg is vá­lasztották öreg’bixónak. Bezzeg a fia már közel sem jár hozzá: lumpol reggelig, a földet, az Úristen szent adományát parlagon hagyja. Az­ emberek ujjal mutogatnak rá: az öreg Kánya el­rugaszkodott fia! Mire ideért, fejésbe felszökött a vér. — A mindenüket! Ki akar velem­­kicicázni? ! Leütöm a derekát! Ki a do­­logtalan? Ki öli meg a családot! — fújt ordított, veszekedett, mintha egy látha­tatlan kötekedőt akarna becsületre taní­tani. Azután földhöz vágta a boroskan­­ceót, fölugrott és egyszeriben kint ter­mett a kocsma előtt. Ha valaki most látta volna, azt hitte volna, hogy Kánya Péter megőrült. De Péter még csak részeg sem volt. Izmai megfeszültek, karja ökölbe görbedt, melle nekidomborodott az ébredő reggel­nek. Kánya Péter futásnak eredt és meg sem állt, mig el nem érte a tagot. Ott bizony szomorú látvány fogadta: földjét fölverte a gaz, ekéjét marta a rozsda. — Mindenit a világnak! Kánya Péter a dologtala­n?! — és nagyot rúgott a szom­szédos föld egy kupacába. Azután megin­dult hazafelé. Otthon sebtiben és titokban elkötötte a két lovat, majd fölült az egyikre. Sebes vágtában ért vissza a szérűre, befogta őket az ekébe és lázasan kezdett a szán­táshoz. Közben egyre szidta a világot, amely ujjal akart rámutatni: „az öreg Kánya istentelen fia!... Majd ad ő nekik! Csak merjenek a szemébe szólni! Már a második fordult csinálta, mikor a falut felől fölhangzott a hajnali harang­szó. A kedves, meleg hangok úgy ömöl­tek a hűvös eszelői ködbe, mint anya hí­vása az elveszett gyermek felé. Kánya Péter megállt, tekintete végig­futott az égen, le a földre. Mélyet lehelt a párás levegőből és érezte, hogy megráz­kódik. Meg kellett kapaszkodnia. Valami mérges a testében borzongásnak indult, majd szokatlan lendületbe hajlott a karja: kereszteit vetett. Mikor már a harang az utolsókat­ kongta, maga elé motyogv­a: — Az öreg Kánya is munkával köszön­tötte az Urat... — és izmos karjával megelégedetten hasított a földbe... f öl Uj Nemsegék jj €> táviratai és . teiefonjeüeiatései a legfrissebbek és I a legmegbízhatóbbak t BBBUmBHRBW&V'JttílKZBBQVa' í!" ~ m .tr--r . -..-J zaVvaisnR&TO rtaraqg vlamm****^-»»**^lífflfWW'gW«mit" Tlffl: HTMIIH ii LÓVERSENY Káposztásmegyeri lóverseny eredménye — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Pompás időben, nagy közönség előtt futották le a keddi versenyeket. Az akadályverseny né­gyes mezőnyéből Orkhán kitört, Ildikó elbu­kott, a favorit Paraszt azonban derekasan megállta helyét és vezetve elsőnek érte el a cél. A kétéves versenyben Sárvíz érkezett be a favoritok előtt. Sárvíz jobban szereti a me­gyeri pályát, mint a pestit, jól jön el a géptől és szívesen megy. Gyönyörű végküzdelem után a gátversenyt a megyeri primadonna, Nandine, nyerte meg. Az HOO méteres handi­cap© t az év eleje óta folyton esedékes Nepthisz nyerte meg, mint favorit. A Gátver­­seny-handicapben Ossianda lett a győztes, a nagy tip, Szatmár utolsó lett. Az utolsó fu­tam Wood zsákmánya lett. Az egyes versenyek lefolyása a következő volt. I. futam: Paraszt és Avanti vannak végig elől. Ildikó az utolsó akadálynál felbukott, de lovasa felült rá és harmadiknak belovagolta. Orkhán kitört. II. futam. Sárvíz, Lizi, Formás és Emeletes tót vannak állandóan elől és ez a négy ló in­tézi el egymás közt a versenyt, a leírt sorrend­ben érik el a célt. Emeletes tót fél hosszal ne­gyedik. III. futam. Sylvana és Pusztalegény verse­nyen kívül a mezőny mögött galoppoztak. Vinko, majd Katang és Silverbrook vannak elől Nandine előtt. Silverbrook a forduló utáni gátnál már verve van és Nandine lát­szik könnyű nyerőnek, az utolsó gát után azonban megbotlik és pillanatra Katáng ke­rül élre, Nandine azonban lábra kap ismét és küzdelem után nyer. Silverbrook harmadik, IV. fu­tam, Picikém, Meszelő, Rugós, vala­mint mögötte Eszmény, L'Ermitage és Nephtisz színei látszanak. A táv után Nephtisz erősen hajtva, valami előnyre tesz szert és megveri Eszményt. Meszelő harmadik. V. futam. Ossianda vezet Best, Szatmár és Sári lelkem előtt, majd a rövid oldalon Sári lelkem megy Ossianda mellé, de Ossiandára veszedelmes nem lehet és második lesz mögötte. VI. futam. Nood, Fodros, Sobri Jóska, Me­mento és Dagorel színei látszanak elől. Mehren König a startnál maradt. A versenyt aztán IFport , nyerte meg Bimbula é­­n­ni ellen. Részletes eredmény a következő. 1. futam: 1. Paraszt (Patzak) pari­ 2. Avanti (C­jató) ÍJA 3. Ildikó (Petrus) 10. Futott még:. Orkhán (Balázs J. I­.) kitört. Számtalan hossz. Tót­: 10:19. II. futam: 1. Sárvíz (Horváth N.) 4, 2. Lizi (Blaskovics) 2, 3. Formás (Takács I.) 2. Futot­tak még: Nem mondom (Horváth) 12, Ko­­m­­pos ( Klimscha) 6, Apor (ifj. Németh D.) 10, Emeletes tót (Dósai) 12, Snobby (Krajcsovics) 10, Rodling (Krenyecki) 20, Hetes (Spisz) 5, Sóvárgó (Kovács G.) 12. 24 hossz, 114 hossz. Tok: 10:65, 10:19, 14: 16. III. futam: 1. Nandine (Tam­­pari, 2, Katáng (Patzák) 3, 3. Silverbrook (Csató) 2. Futottak még: Vinko (Patzák) 4, Sylvana (Gimpi) 10, hossz. Tot­: 10:22, 10:14, 17. IV. futam: 1. Nephtisz (Szűcs) 3, 2. Eszmény (Takács) 8, 3. Meszele (Blaz­ek) 4. Futottak még: Silena (Szireznia) 8, Marcipán (Singer) 6, Sanyi (Balog) 16, I­ator (Csuta) 14, Rugós (Kasztám) 10, Piezikém (Valentin) 8, Fácán (Kranecki) 10, Polens (Horváth) 2, L‘Ermitage (Albrecht) 6. Félhossz, félhossz. Totó: 10:49, 10:20, 47 18. V. futam: 1. Ossianda (Csaló) nyolctized. 2. Sári lelkem (Gimpi) 3, 3. Best (Takács) 10. Futottak­­ még: Szatmár (Patrák) 1 és fél. Egy hossz, 5 hossz. Tot.: 10:17. VI. futam: 1. Wood (Szireznia) 6, 2. Bimbula (Blazsek) 2, 3. Gini (Blaskovics) 8. Futottak még: Dagorel (Singer) 8, Mehren König (Ta­kács J.) 6, Fodros (Szűcs) 2, Mucsai (Kovács L.) 4, Memento (Balog) 4, Sobri Jóska (Ka­­szián) 16.

Next