Uj Nemzedék, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

■vedd, 1927 február 1. Uj Nemzedék „Ludas Matyi**, a trafikosok fosztogatója rendőrkézre került — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az utóbbi időben gyors egymásutánban kö­vettek el támadásokat egy banda tagjai tra­­fiktulajdonosok ellen, akiket az utcán megtá­madtak és a trafik aznapi bevételét elrabolták. Mintegy tíz nappal ezelőtt Kispesten Schuszter Brúnó nyugalmazott őrnagyot, a kispesti nagytrafik tulajdonosát támadták meg és húszmillió koronát raboltak el tőle. Pár napra rá pedig Krisztina Jusztint, a József­ körút 47. szám alatt levit trafik tulajdonosát rabol­ták ki. A két trafiktulajdonos csak gyenge személy­i hr­rást tudott adni a támadókról, mert részint az ijedtség, részint pedig a sötétség miatt nem tudták támadójukat megfigyelni. Ez azonban elég volt arra, hogy a rendőrség szombaton este elfogja Biró Béla 24 éves állásnélküli la­katossegédet, a támadások egyik résztvevőjét. Hosszas faggatás után vasárnap beismerte, hogy részt vett a két­ rablótámadásban és azt is bevallotta, hogy a támadásokban egy társa volt, akit a betörővilágban Mátyásnak becéznek. Vasánap este a rendőrség razziát tartott és a személy­leírás alapján sikerült .Mátyást" is elfogni, őrizetbe vették és ma délelőtt meg­kezdték kihallgatását. Eleinte tagadott, azon­ban amikor Bíróval szembesítették, izgalmas jelenetek után bevallotta, hogy Bíróval együtt vett részt a trafikosok elleni támadá­sokban. Elmondotta, hogy valódi neve Ludas János 28 éves állás és foglalkozás nélküli egyén, akit a betörővilágban „Ludas Matyi" néven ismernek. Többször volt már büntetve lopás és rablás miatt és legutóbb december 15-én szabadult ki a balassagyarmati fegy­ház­ból. Gyalog jött Pestre és egy nőismierőjénél, K. Elzánál szállt meg. Ott találkozott Bíróval, akivel elhatározták, hogy ha kell, gyilkosság árán is pénzt szereznek. Ludas és Biró most azzal igyekeznek enyhí­teni helyzetükön, hogy tagadják a kispesti rablótámadást s csupán a József-körúti rab­lást ismerik be. A francián ítélett barátsággal vádolt Mussolinit Mussolini el­kerülh­etetlennek mondja Németország és Ausztria egyesülései — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Paris, január 31. A Neue Freie Presse vasárnapi számná­­ban megjelen­t Mussolini interjú Paris­­sban óriási izgalmat váltott­ ki. A mai reg­geli lapot hasábos cikkekben foglalkoz­nak az olasz miniszterelnök legújabb nyi­latkozataival, s a nyilatkozatnak főleg azt a részét kommentálják szokatlan izga­lommal, amelyben Mussolini a népesség­ tulszaporodásáról nyilatkozik s azt mondja, hogy ez a tulszaporodás egy szép napon robbanásra fog vezetni. Az Oeuvre csodálkozásának ad kifeje­zést, mert Mussolini az osztrák csatlako­zás kérdésében úgy nyilatkozott, hogy Ausztria és Németország egyesülése el­kerülhetetlen s hogy a nyugati hatalmak Nagynémet­ország megalakulását épp­úgy nem tudják majd megakadá­lyozni, mint ahogy nem tudják meg­­akadályozni azt sem, hogy a mai Olaszország helyébe Nagy Olaszország lépjen. A lap véleménye szerint Mussolini ez­zel a kijelentésével nyíltan hitvallást tett a német-olasz barátság mellett . Olaszor­szág úgy látszik, — írja a lap — imperia­lista céljai szolgálatában attól sem ret­ten vissza vissza, hogy felborítsa­ a lo­­carnoi szerződéseket s ismét halálos el­lenségévé tegye Németországot Francia­­országnak. Az Echo de Paris, amely eddig a fran­cia-olasz barátság szószólója volt , a lo­­carnói szerződések helyett a Róma felé való orientálódást sürgette, szintén annak a véleményének ad kifejezést, hogy az Olaszországgal szemben folytatott poli­tika elhibázott volt s hogy ezért elsősor­ban Franciaország római követét terheli a felelősség. Bécs, január 31. Mussolininek a francia sajtóban óriás izgalmat okozott nyilatkozata a Neue Freie Presse vasárnapi számában jelent meg. A nyilatkozat elő írt bevezető sorai­ban a Neue Freie Presse maga is óriás jelentőségűnek mondja, hogy Mussolini nem tartja lehetetlenségnek Ausztriának Németországhoz való csatlakozását, sőt a későbbi jövőben ő maga számol is ezzel az eshetőséggel és kijelenti, hogy a mai időkben csupán a nagy politikai és gaz­dasági egységek alkalmasak. Mussolini a nyilatkozatában kifejti, hogy az államnak erősnek kell lennie, de az erejét igazságossággal­ kell érvényesít teni s az általános jó javára fordítani azt. Kifejti, hogy Olaszország minden tudományos erő­feszítése ellenére sem képes eltartani minden fiát, ezért tehát terjeszked­nie kell, vagy pedig szétrobban. Nem szándékozik rárontani valamelyik szomszédjára, de növekedése a fejlődés következménye. A nagyobb Olaszország szinte önmagától alakul ki majd. Itália a tortén.' ’cm lassú logikájának értelmében törje­lékedik, de Olaszország szükségleteiről soha nem fe­ledkezik meg. Mindenütt, ahol ez lehet­séges, elősegítjük a természetes növeke­dési tendenciát és meg vagyok róla győ­ződve, hogy ez a növekedés békés termé­szetű lesz. Németország és Olaszország között az egyetlen komoly differencia a déltiroli német kisebbség kérdése, Berlin és Poma, megértheti egymást, de Inns­bruck gyűlöli Olaszországot. Ausztriának a német államszövetséghez való kapcsolódása Németországra sokkal nagyobb probléma, mint ítél­tára. Meg­történik ez is egy napon, de amint mon­dottam, az államok növekedése igen lassú lefolyású. Nem hiszi, hogy Ausztria megálljon a marra lábán mert igen sok férfiúnak az a véleménye, hány egy évszá­zadon belül eltűnik a legtöbb­es állam. A nemzetközi politikában és a nemz­t­­közi iparban a kis egységeknek nincs helye. Arra a kérdésre, hogy a szövetséges ha­talmaik mit szólnak ahhoz, ha N'ÜVI óta vagy Nagy-Németország alakul, így felelt: — A szövetkezett és társult hatalmak po­litikája a versaillesi békeszerződés alá­írása óta állhatatlan, ellentmondó és in­konzekvens volt. A jövőben előrelátha­tóan még ellent­mondóbb és még inkon­­zekvensebb lesz. .Itália betölti hivatását, mert büszke arra, hogy dolgozni tud és arra, hogy harcolni is képes. A toll na­gyon hatalmas, de korunk az Írógépé és a kardot alkalmasabbnak tartom bi­zonyos csomók kettévágására. Az a férfi azonban, ak­i harcolni tud, soha sem harcvágyó. Itália bizonyára nö­vekedni akar, de a békét is kívánja. ................... »'Pl IWWPWPPPPP—— Orkán pusztít a Skagerraktól a francia partvidékig — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Kópén húga, január 31. A Skagerrakban és Kattegatban orkánszerű viharok torl­boltak, melyek nagy pusztításokat okoztak. Egész sor halászhajó mind a mai napig nem tért kikötőjébe vissza. Skagen kö­rül minden bizonnyal elsülyedt néhány kisebb hajó amiről azonban eddig a vihar miatt fontos értesülést nem lehetett szerezni. Norvégiából, különösen a hegyek vidékéről, továbbá Izland szigetéről szintén az orkán dühöngését jelentik. T. Paris, január 31. A La Manche csatornában és az Atlanti óceán francia partjain nagy viharok vannak A Panther nevű torpedónaszád a vihar elől kénytelen volt Lorgan kikötőbe menekülni. Cherbourg közelében a vihar nyomén jégeső 3 tév és harc volt vasárnap a megszállott Nijnga M­agyarországon frontharcosok és szocialisták között három halott, tizennégy súlyosan sebesül! - A front­­harcosok es a szocialisták puskákbal es revolverekkel lövöldöztek egymásra -- Az Uj Nemzedék külön tudósítójától. — Bécsújhely, január 31. Közvetlenül az úgynevezett burgen­landi magyar határ mellett, az Ágfalva határhelység közéletbén lévő Lépesfalva és Somfalva helységekben vasárnap véres összeütközés támadt fronthar­cosok és republikánus védőszövetség­beliek között. Az összeütközésnek ed­dig három halottja és tizennégy sú­lyos sebesültje ismeretes. Tulajdonképen két összeütközés tör­tént, az egyik a somfaivai hídnál a má­sik a lépesfalvai T schar­mard-féle ven­déglőnél. Az előbbi összeütközésnek nem voltak súlyos sebesültjei, a vendég­­nél azonban mindkét fél lőfegyverét hasz­nálta és mintegy kétszáz lövést adott le egymásra. Egy mun­kás, egy tizenhárom éves és egy nyolc éves fiú meghalt; többeket, akik súlyosan megsebesültek, a környező nagyobb helyekről odahívott mentőszol­gálat kórházakban helyezett el. T. Bécs, január 31. A somfalvai szociáldemokrata népgyű­­lés után a köztársaságvédelmi szövetség tagjai zárt menetben vonultak el a nép­­gyűlés színhelyéről. Midőn a menet a Tscharmann-vendéglő elé ért, a vendéglő ablakai mögül revolverekből és karabé­lyokból több lövés dördült el. Smarics Mátyás klingenbachi hadirokkant fejlö­vést kapott s azonnal meghalt. Pillana­tok alatt kiszenvedett a sortűz második áldozata is, egy 8 éves Grötsing nevű schattendorfi kisfiú is. A somfalvai csendőrség azonnal táv­­iratilag értesítette a környező falvak cs­­nd­őrségét a véres támadásról s a késő esti órákban a környék valamennyi fa­lujában megindult a hajsza a támadók után. Éjfélig körülbelül 10 embert tar­tóztattak le, akikről feltételezhető, hogy részt vettek a véres támadásban. Egy lap szerint a frontharcosok közül többen átmenekültek a magyar határon. Bécs, január 31. A bécsújhelyi közigazgatás tiszviselői kiszálltak a helyszínére, hogy az összeüt­közésről való felelősséget megállapítsák és kézrekerítésükre intézkedéseket tegye­nek. A liberális lapok erősen hangulatkeltő cikkekben az összeütközésért a teljes fele­lősséget a frontharcosokra igyekszenek hárítani. Ezzel szemben megállapítható, hogy a hatóság első összefoglaló hivatalos jelen­tése megállapítja, hogy az összeütközés eredetéről teljesen ellentmondó előadások állanak rendelkezésre. A vizsgálat to­vább folyik. T. Bécs, január 31. A frontharcosok és védőszövetségbeliek tegnapi összeütközésének súlyos sebesü­lt­­jei eddigi megállapításuk szerint a követ­kezők: Fessel Antal rohrbachi téglagyár­tulajdonos, Berger nyugalmazott alezre­des, és egy eddig ismeretlen nevű front­harcos, akinek nyilván fémgyűrűs szíj­jal három helyen betörték a fejét. T. Bécs, január 31. A ma reggeli hivatalos vizsgálat meg­állapította, hogy a somfalvai összeütkö­zésnek tizennyolc többé-kevésbé súlyos sebesültje van. A tatabányai munkásdalárda ott­hagyta a szociáldemokrata pártot, hogy a Himnuszt énekelhesse — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Nem régen történt, hogy az egyik mis­kolci munk­ásdalárdát legjobb dalosai otthag­y­ták és új egyesületbe tömörültek, mert a szociáldemokrata pártvezetőség nem engedte meg nekik, hogy a Himnuszt ének­eljék. A miskolci esethez hasonló tör­tént a közelmúltban Tatabányán azzal a különbséggel, hogy itt az egész dalárda kivonta magát a szociáldemokraták gyámkodása alól. Az elszakadásnak igen érdekes története van. Jellemző a szo­ciáldemokrata vezérekre, de még inkább a munkásokra, akik öntudatosan vernek vissza minden olyan kísérletet,, amellyel hazafias érzésükön akarnak rést ütni. A tatabányai bányászok dalárdája a szociáldemokrata szakszervezet tagjaiból alakult. A dalosok azonban úgy véleked­tek, hogy a szakszervezeti tagság nem kötelezi őket hazafiatlanságra és azért meghívásra szívesen szerepeltek olyan hazafias ünnepségeken is, amelyet nem mun­kások rendeztek. A szociáldemokrata vezetőemberek kez­­dettől fogva nem jó szemmel nézték. Még idegesebbek lettek akkor, amikor meg­tudták, hogy a dalárda egyre több hazafias dalt tanul. Erélyes lépésre határozták el maguikat. Megtiltották a dalárdának, hogy polgári ünnepségen szerepeljen és felszólították a dalosokat hogy azoknak a hazafias da­loknak tanulását hagyják abba. A dal­­egyesület tagjai elkeseredettem engedel­meskedtek az utasításnak. Ettől kezdve nem tettek eleget a polgári részről hozzá­juk intézett meghívásnak. Ennek azután az lett az eredménye, hogy a munkásságon kívül álló körök, a­melyek eddig jóindulattal támogat­ták a dalárda működését, hasonló zárkózottsággal feleltek. Volt tehát Tatabányának egy munkás­­dalárdája, amely csak ott szerepelhetett, ahol a szociáldemokrata vezetőség meg­engedte. Az agyoncsépelt szociáldemo­krata indulókon kivül semmit sem éne­kelhettek. A Himnusz és hazafias dalok éneklését egyenesen megtiltották nekik. A dalárda tagjai érezték, hogy ezt az állapotot nem lehet sokáig tűrni. Közelgett a hősök emlékszobrának ki­leplezése. Bejelentették a szociáldemo­­krata szakszervezet vezetőséginek, hogy részt akarnak venni ezen a hazafias ün­nepségen. A vezetőség — a beavatottak szerint felsőbb utasításra — mereven ragaszkodott régi álláspontjához: ilyen ün­nepségen munkásdalárda nem vehet részt. Erre azután megtörtént a szakadás. A dalárda tagjai otthagyták a szociálde­mokratákat. A hősök ünnepén már szere­peltek. Legjobban a munkások örültek ennek, akik elkeseredéssel látták, hogy a szociáldemokraták miképen akarják a lelkükben szunnyadó hazafias érzést belő­lük, kiirtani. Azóta minden hazafias összejövetelen szerepel a tatabányai munkások dalár­dája, így legutóbb­­ részt vett a keresztényszocialisták ta­tabányai nagygyűlésén is, ahol háromezer bányász hallgatta áhita­­tosan, amikor Keller Ferenc vezetésével a magyar Hiszekegyet énekelték. A gyű­lés végén a Nem, nem, soha című irre­denta dalt énekelték el, amely valósággal extázisba hozta a jelenlévőiket. Olyan nagy volt a lelkesedés, hogy újabb és újabb hazafias dalt kellett előadniuk a dalosoknak. A tatabányai példa mutatja, hiába a szociáldemokraták minden igyekezete, a hazafiasságot nem tudják kiirtani a munkásság lelkéből. ! A Kedvezményes­­ üszőim ónisis nb. vevőimnek rendkívül értékes előnyöket biztosít Vásároljunk tehát: KLEIN ANTAL M­ázaim Király utca 53. szám (Akácfa­ utca sarok) . I

Next