Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

4 U­ Nemzedék Kedd, 1929 január 1. A pápa 1929 december 20-án mondja aranymiséjét. Az aranymisével kapcsolatos jubileumi év alkalmából a vatikáni könyvtárat is restaurálták a pápa tisztele­tére. XI. Pius, mint ismeretes, annak idején a vatikáni könyvtár igazgatója volt s így különösen szivéhez nőtt a páratlan gyűjtemény. XI. Pius megtekinti az újonnan berendezett vatikáni könyvtárt. Kormozott arcú betörők megkötözték egy gyógyszerész feleségét és kifosztották a laká­sát az Ehmann-telepen — Az Új Hemedék tudósítójától. — Borzalmas kalandja volt vasárnap éjszaka egy pestkörnyéki gyógyszerész házaspárnak. Kormozott arcú betörőkkel, kloroformmal, gúzsbakötései, szájbetöméssel, tolvajlámpával, izgalmas üldözéssel és az izgalmas betörő­­regények eddig csak moziból ismert rekvizitu­­maival kellett megismerkedniök. A Sashalom melletti Ehmann-telepen lakik Krizsik Tál gyógyszerész a feleségével. A Toldy Ferenc­ utca sarkán saját házukban lakomtt.... Krizsik innen jár be reggelenkint a gyógyszertárba, ahonnan rendszerint csak este tér haza. Felesége ilyenkor egyedül fog­lalatoskodik a ház körül. Krizsik Pál gyógyszertára szombaton ügye­letes szolgálatot tartott. Krizsikné ezen az estén férjével együtt vacsorázott meg a pesti statikában, majd hazament és szokás szerint korán aludni tért. Éjjel tizenkettő tájban a hálószoba melletti szobából valami erős zaj hallatszott. Az­ asz­­szony felriadt. Hallgatózott. A zaj, a motosz­­kálás nesze tovább tartott. Az úriasszony az első pillanatban azt hitte, hogy a férje jött meg, aki a saját kulcsával szokta felnyitni a kaput. Csak azt találta különösnek, hogy az ajtó résein nem szűrődött be világosság. Pedig a férje első dolga mindig, amint meg­érkezik, a lámpát felgyújtani járt még néhány másodpercig. De amikor semmi sem történt, átkiáltott: — Te jöttél meg, fiam? A kérdésre semmi választ nem kapott. Csak egy nagyobb koppanás hallat­szott, mintha leejtettek volna valamit. És néhány halk, óvatos lépés zaja. Kínos, óráknak tetsző pillanatok következ­tek. Krizsikné a rémülettől szinte meg­dermedve figyelt. Hogy mennyi idő telt így el, azt nem tudja. Végre is erőt vett magán, felkelt, magára ka­pott egy köppenyt és benyitott a szobába. Amint az ajtót kinyitotta, hirtelen erős fény csapott a szemébe. De nem a villanylámpa fénye, hanem egy „tolvaj“-lámpás fénysugara. Aki a kezében tartotta, annak az alakja eltűnt a lámpa mö­götti sötétségben. De rávetődött a lámpa fénye egy másik alakra, hat kormozott arcú, villogó szemű férfi állott az egyik szekrény mellett. A szekrény ajtaja t­árva-nyitva és tartalma szanaszét szórva. A földön egy leterített le­pedő, beleszórva a gyógyszerészek minden ékszere, pénze, értékes ruhája . . . Az úriasszony rémületében csak egy sikol­tást hallatott. — Segítség!... — sikoltotta teljes erővel. Többet azonban nem mondhatott. A bandi­ták nekiugrottak, torkon ragadták és le­teperték, kezét hátra csavarták, a szá­jába kábító szagú rongyokat tömtek, amelytől elvesztette az eszméletét. Már elmúlt éjfél, amikor néhány járókelő, akik ebben az időben a Toldy­ utcán mentek végig, segítség kiáltozásokra lettek figyelme­sek. A kiáltozás Krizsikék kertjéből hallat­szott. Behatoltak a kertbe. A hideg fagyos földön, összekötözve, félig aléltan egy elegán­san öltözött úriasszony feküdt. Gyufát gyújtottak és ekkor megdöbbenve ismerték fel az összekötözött urinőben Krizsik Pálnét, a községszerte ismert gyógyszerész feleségét. Azonnnal leoldozták kötelékeit és bevitték a házba. Azután a házi patikából vett szerek­kel próbálták magához téríteni. Lassan-lassan sikerült is és a szerencsétlen úriasszony visszanyerte eszméletét. Amint Krizsikné magához tért, rögtön körül­néztek a lakásban. Mindenütt a betörők fosz­togatásának nyomát találták. Alig volt fiók, amit fel ne törtek és ki ne forgattak volna. Krizsikné az időközben hazatért férjének el­mondotta a történteket. A banditákról köze­lebbi személyleírást nem tudott adni. A vas­tagon felkent korom annyira eltorzította az arcukat, hogy jóformán emberi formájuk sem volt. Csak arra emlékezett, hogy az egyiknek fel­tűnően nagy orra volt. Erről sem lehet tudni azonban, hogy nem álarc-orr volt-e. A kiállott izgalmak annyira megviselték Krizsiknét, hogy azóta betegen fekszik a laká­sán. Férje vasárnap hajnalban tette meg a feljelentést a mátyásföldi rendőrkapitánysá­gon, ahol azonnal megindították a nyomozást. Egyelőre a „nagyorrú“ személyleírásán kívül semmi pozitív nyom nincs a rendőr­ség kezében és így a detektívekre nehéz feladat vár, amíg felhajszolják a sashalmi gyógyszerésznő vak­merő támadóit. páratlan. Kapható mindenütz kis- és v­agy üvegben Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserűvizzel! Szilveszteri élelmiszer*razzia a főváros legnagyobb és legnép­­szerűbb piacán Zrezsi néni: „Rothadt az alma, kérem, de azért meg lehet enni!" Többen nézik az újévi malacokat, mint vásárolták — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Szilveszter-újévi vásár. Budapest legnagyobb és legnépszerűbb nyílt piaca alig hogy feléb­redt. Kora reggel van, de már nagy tömeg hullámzik az egész téren és a mellékutcákban helyenként alig lehet előrejutni. Xljev ünnepi ebédre készülnek a háziasszonyok. A legtöbb szatyor még üres, rosszkedvűek a gazdasz­­szonyok és szidják az árusokat. A piaci fel­ügyelő elindul körútjára, hogy a romlott élelmiszerekkel és hamisítványokkal való visszaéléseket és a rossz mérlegelést megaka­dályozza és megtorolja. Beleegyezik, hogy részt vehessünk az ünnep előtti élelmiszer­­razzián. Elsősorban a szomszédos falvakból zörgő szekereken betóduló kofa-amatőröket, a pa­raszt menyecskéket lessük meg,­ milyen „por­tékát" hoznak a vásárra és csak azután láto­gatjuk meg a piac „belterületének“ árusait. Éretlent, vagy ütődöttet parancsol ? Sorra következnek a hatalmas almagulák. Türelmesen várják a vásárló közönséget A vásárbiztos simára faragott botjával fel-fel­­tárja az almahegyeket Trézsi néni vesztére. Rothadt, ütődött alul a legtöbbje. — Na, jobbat is termelhetett volna jó asz­­szony, — mondja a felügyelő. — Hogy én termeltem? — adódik a válasz — gödi paraszttól vettem az egész rakományt nehéz pöngökért. — Mind rothadt az alja, lelkem! — Dehogy is, tekintetes uram, meg lehet azért enni! — Igen? — No majd rendbe hozom én a maga dolgát, hogy ne legyen ilyen könnyű­­szivü a közönség irányában. ! "'­ De a nénike csak rimánykodik, sir, könyörög s a vásárbiztos jó szive megesik rajta. Újabb próbát csinál. De bizony hiába! Csak a tetején akad hibátlan, alul valamennyi ütődött, rot­hadt, bajt rejtegető veszedelem és az áros alig ocsúdik fel, már egész rakománya ki van döntve az úttestre. Sor kerül a penészes rothadó, téli körtékre. A megrakott kosarak tetején pompázó példányok ülnek, míg az alján kukacos, elkényszeredett gyümölcs húzódik meg. Amikor az utca porába hull a férgese, alig marad egy-két darab, az előbb még duzzadó kosarakban. Szükség van erre a keménykezű eljárásra, mert bizony anél­kül az árusok szívesen feledkeznek meg a sza­bályokról. A vidéki szekereseknél is akad munka ele­gendő. Itt öt-tíz fillérrel mérik olcsóbban a gyümölcsöt a derék falusiak. A hosszú sorban három-öt szekér kifogástalan gyümölcs, csupán egy cinkotai menyecskénél találunk hibás, rosszfajta árut. Vidám arccal méri a körülötte tolongó háziasszonyoknak, akik sietnek kihasz­nálni a ritka alkalmat, mert olcsóbb az alma vagy öt fillérrel. Annyi baj legyen, hogy ku­kacos is, rothadt is a feje, fontos az öt fillér haszon. De nem sokáig tart a dáridó, mert elér­keztünk ide is és a felügyelő szigorú arccal jár a végére: elkobozza az egész árut és felírja a méltatlankodó és megdöbbent cinkotai asszonyt. 11 kilóval mérhető levegő . . . De rájár a rúd a baromfiárusokra is. A fa­lusi árusok, a városi kofa egyaránt valóságos művész a közönséges becsapásában. Egy sorban három árusnál találtunk romlott libát, mindjárt ötösével. A jó ég tudja, mikor ölték le az állatokat, le­hettek már hat paposak is, de az is előfordul, hogy élettelen állapotban nyiszálták meg a ron­cosbőrű nyakat, hogy vágott baromfi látszatát keltsék. Amikor a felügyelő parancsára felvág­ják a baromfiak hasát, leírhatatlan bűz árad ki a jószágokból. A vásárbiztos alig győzi az elkobzást és a felírást. De a vidéki árus oda se neki a veszteségnek, mit neki a súlyos pénzbír­ság, holnap újra csinálja. Végre is a felügyelő­nek nincs száz szeme, nem láthat mindent ab­ban a pillanatban, amikor a piacra ér. — Olyan eset is adódott — meséli a fel­ügyelő, — hogy a „trükkös" kofák * egyszerűen kettévágják a liba gégéjét és levegőt fújnak bele. i. A KHoeeffét asnt.n e£raák£tón*el­ sírj­ák el, hadd lássák gömbölyűnek, hizlalt pompás falatnak. A mészárosoknál a hús és a zsír rendben van, de annál több a romlott kolbászáru. Új­ból sor kerül a felügyelő ceruzájára. Feltű­nően sok a romlott tojás. Szemre valamennyi szép. A kosarakból csupa teatojás kandikál bő. Kívánatosak, habfehérek. Az éleslátás a vásárbiztosnak azonban minden gyanús, ami csak ennivaló. Amint „találomra" végigvizs­gál egy csomót, hamarosan kiderül, hogy igen sok kofánál hemzseg a sósavval lemosott, apadt, foltos záptojás. De azért ennek a tojás­nak az árát is tizennyolc-húsz fillérben szab­ják ki a kérlelhetetlen árusok. És bármerre megyünk, bármerre nézünnk, igen sok a visszaélés a tisztességes élelmiszerárusok rovására. És ha mindennap huszonötször járják is vé­gig a vásárbiztosok területüket, akkor is meg­ismétlődnek a lelkiismeretlen, kapzsi esetek, mert az elvetemült árusoknak lelketlen ügyes­ségén nem fog ki senki. Mi malacpiac Körútunk befejeztével a malacpiacra is el­látogattunk. Az Újév megünnepléséhez éppen úgy hozzátartozik a ropogósra sütött újévi malac, mint a húsvét megünnepléséhez a sonka, vagy a karácsonyi ünnepekhez a pulyka, meg a diós, mákos patkó. A központi vásárcsarnok most valósággal roskadozik a nagymennyiségű újévi malactól, fiatal sertés­húsoktól anélkül azonban hogy ez a bőség az árakra „enyhítő“ hatással volna. A pecsenyemalac kilója 2.40—2.60 pengő, pörköltnek való 1.80—2.20, az újévi sonka ki­lója 3.80—4.20 pengőbe kerül. Sonkát a köz­ségi élemiszerüzem bódéiban is árulnak, de itt sem sokkal olcsóbb az ára. Az árak tehát eléggé magasak, mint a fenti felsorolásból is látható, aminek az a követke­zése, hogy az érdeklődő bizony szemmel lát­hatóan több, mint a vevő. . . Buto­r-h­itel készpénzárban. févtizedek óta közismert butorhitel­­osztályunkban hálószobák, ebédlők, orm­obák legkedvezőbb flistén feltételek B­e.tlIIII Kereskedelmi mellett kaphatók J.® W I. Rt., eselett Balázs és Társa bitorkruháss, Vilmát ceánár­st 43. Köztisztviselőknek kűtlen kedvemen? ! Mielőtt máshol vásárol, saját érdekében tekintse meg uj helyiségében HIKKER réz-vasbutorgyár készítményeit. Ágybetétek, kárpitosáruk, ágynemű és paplanok gyári árban. VII., Dohány-utca 1. szám, Károly-körut mellett. Telefon: József 424—12. Ujrendszerű­ bútorhitel! Bútoráruházunkat megnagyobbítva, István-út 22. alól, VII., Weselényi­ utca 18 sz­­áld helyeztük át, ahol rendelésszerű­en készült és raktáron levő bútorainkat továbbra is minden IOO pengőt után 5 pengő havi törlesztésre vásárolhatja. 1 éven belüli törlesztésnél a kamatot visszatérítjük. Kardos Testvérek, bútoráruháza, Vita* Wesselényi­ utca 18. sz. (Kazinczy utca sarok.) OPERA •CSARNOKI VL, Andrássy- M­HM «t 29. Mim. § Bútorok » b­eejtyeserübbtöl » legdieseeebb ki­vitellé, fej m­e­sen mérsékelt árak mellett, lsen kedvező terleez­e tési feltételek. — Köz­tisztviselőknek kittül­. K­ezelési könnyítés. jj| 099PHAf!V M jSÉ W U matracok, kész pen zár­ban. f 078 lifrafslf 5 pen-ö nett részletre!,. ílíIÜSM FL v«„. 9 (Mozsár-utca sarok. \ •••­öli TUD részletre P I iff 12—20 hónapra kész penx^rbat f B ' ■■ metfbízható minőségben Royal feViSO M vr.’‘ H ,*# bútorcsarnok Bárross-utca 34 i ,i és 42 (Klinikával szemben/ jfcjT­­Közalkalmazottak állandó szállítói» “tP , mm rcsik­irc előleg nélkül, olcsón, havi 10-20 pengős tőrleletéan^ & if1 Uránia szfranztet a» Iskolával szembe» CORVIN-BÚTOR CSARNOK, VII., DOHÁNY-UTCA 3». RESZIETFS^EVESI FdLT&rrLEABEM, árban, minőségben utánozhatatlan] JtSatU.tvis.lbk állandó «AlttUtia» 1

Next