Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
4 U Nemzedék Kedd, 1929 január 1. A pápa 1929 december 20-án mondja aranymiséjét. Az aranymisével kapcsolatos jubileumi év alkalmából a vatikáni könyvtárat is restaurálták a pápa tiszteletére. XI. Pius, mint ismeretes, annak idején a vatikáni könyvtár igazgatója volt s így különösen szivéhez nőtt a páratlan gyűjtemény. XI. Pius megtekinti az újonnan berendezett vatikáni könyvtárt. Kormozott arcú betörők megkötözték egy gyógyszerész feleségét és kifosztották a lakását az Ehmann-telepen — Az Új Hemedék tudósítójától. — Borzalmas kalandja volt vasárnap éjszaka egy pestkörnyéki gyógyszerész házaspárnak. Kormozott arcú betörőkkel, kloroformmal, gúzsbakötései, szájbetöméssel, tolvajlámpával, izgalmas üldözéssel és az izgalmas betörőregények eddig csak moziból ismert rekvizitumaival kellett megismerkedniök. A Sashalom melletti Ehmann-telepen lakik Krizsik Tál gyógyszerész a feleségével. A Toldy Ferenc utca sarkán saját házukban lakomtt.... Krizsik innen jár be reggelenkint a gyógyszertárba, ahonnan rendszerint csak este tér haza. Felesége ilyenkor egyedül foglalatoskodik a ház körül. Krizsik Pál gyógyszertára szombaton ügyeletes szolgálatot tartott. Krizsikné ezen az estén férjével együtt vacsorázott meg a pesti statikában, majd hazament és szokás szerint korán aludni tért. Éjjel tizenkettő tájban a hálószoba melletti szobából valami erős zaj hallatszott. Az aszszony felriadt. Hallgatózott. A zaj, a motoszkálás nesze tovább tartott. Az úriasszony az első pillanatban azt hitte, hogy a férje jött meg, aki a saját kulcsával szokta felnyitni a kaput. Csak azt találta különösnek, hogy az ajtó résein nem szűrődött be világosság. Pedig a férje első dolga mindig, amint megérkezik, a lámpát felgyújtani járt még néhány másodpercig. De amikor semmi sem történt, átkiáltott: — Te jöttél meg, fiam? A kérdésre semmi választ nem kapott. Csak egy nagyobb koppanás hallatszott, mintha leejtettek volna valamit. És néhány halk, óvatos lépés zaja. Kínos, óráknak tetsző pillanatok következtek. Krizsikné a rémülettől szinte megdermedve figyelt. Hogy mennyi idő telt így el, azt nem tudja. Végre is erőt vett magán, felkelt, magára kapott egy köppenyt és benyitott a szobába. Amint az ajtót kinyitotta, hirtelen erős fény csapott a szemébe. De nem a villanylámpa fénye, hanem egy „tolvaj“-lámpás fénysugara. Aki a kezében tartotta, annak az alakja eltűnt a lámpa mögötti sötétségben. De rávetődött a lámpa fénye egy másik alakra, hat kormozott arcú, villogó szemű férfi állott az egyik szekrény mellett. A szekrény ajtaja tárva-nyitva és tartalma szanaszét szórva. A földön egy leterített lepedő, beleszórva a gyógyszerészek minden ékszere, pénze, értékes ruhája . . . Az úriasszony rémületében csak egy sikoltást hallatott. — Segítség!... — sikoltotta teljes erővel. Többet azonban nem mondhatott. A banditák nekiugrottak, torkon ragadták és leteperték, kezét hátra csavarták, a szájába kábító szagú rongyokat tömtek, amelytől elvesztette az eszméletét. Már elmúlt éjfél, amikor néhány járókelő, akik ebben az időben a Toldy utcán mentek végig, segítség kiáltozásokra lettek figyelmesek. A kiáltozás Krizsikék kertjéből hallatszott. Behatoltak a kertbe. A hideg fagyos földön, összekötözve, félig aléltan egy elegánsan öltözött úriasszony feküdt. Gyufát gyújtottak és ekkor megdöbbenve ismerték fel az összekötözött urinőben Krizsik Pálnét, a községszerte ismert gyógyszerész feleségét. Azonnnal leoldozták kötelékeit és bevitték a házba. Azután a házi patikából vett szerekkel próbálták magához téríteni. Lassan-lassan sikerült is és a szerencsétlen úriasszony visszanyerte eszméletét. Amint Krizsikné magához tért, rögtön körülnéztek a lakásban. Mindenütt a betörők fosztogatásának nyomát találták. Alig volt fiók, amit fel ne törtek és ki ne forgattak volna. Krizsikné az időközben hazatért férjének elmondotta a történteket. A banditákról közelebbi személyleírást nem tudott adni. A vastagon felkent korom annyira eltorzította az arcukat, hogy jóformán emberi formájuk sem volt. Csak arra emlékezett, hogy az egyiknek feltűnően nagy orra volt. Erről sem lehet tudni azonban, hogy nem álarc-orr volt-e. A kiállott izgalmak annyira megviselték Krizsiknét, hogy azóta betegen fekszik a lakásán. Férje vasárnap hajnalban tette meg a feljelentést a mátyásföldi rendőrkapitányságon, ahol azonnal megindították a nyomozást. Egyelőre a „nagyorrú“ személyleírásán kívül semmi pozitív nyom nincs a rendőrség kezében és így a detektívekre nehéz feladat vár, amíg felhajszolják a sashalmi gyógyszerésznő vakmerő támadóit. páratlan. Kapható mindenütz kis- és vagy üvegben Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserűvizzel! Szilveszteri élelmiszer*razzia a főváros legnagyobb és legnépszerűbb piacán Zrezsi néni: „Rothadt az alma, kérem, de azért meg lehet enni!" Többen nézik az újévi malacokat, mint vásárolták — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Szilveszter-újévi vásár. Budapest legnagyobb és legnépszerűbb nyílt piaca alig hogy felébredt. Kora reggel van, de már nagy tömeg hullámzik az egész téren és a mellékutcákban helyenként alig lehet előrejutni. Xljev ünnepi ebédre készülnek a háziasszonyok. A legtöbb szatyor még üres, rosszkedvűek a gazdaszszonyok és szidják az árusokat. A piaci felügyelő elindul körútjára, hogy a romlott élelmiszerekkel és hamisítványokkal való visszaéléseket és a rossz mérlegelést megakadályozza és megtorolja. Beleegyezik, hogy részt vehessünk az ünnep előtti élelmiszerrazzián. Elsősorban a szomszédos falvakból zörgő szekereken betóduló kofa-amatőröket, a paraszt menyecskéket lessük meg, milyen „portékát" hoznak a vásárra és csak azután látogatjuk meg a piac „belterületének“ árusait. Éretlent, vagy ütődöttet parancsol ? Sorra következnek a hatalmas almagulák. Türelmesen várják a vásárló közönséget A vásárbiztos simára faragott botjával fel-feltárja az almahegyeket Trézsi néni vesztére. Rothadt, ütődött alul a legtöbbje. — Na, jobbat is termelhetett volna jó aszszony, — mondja a felügyelő. — Hogy én termeltem? — adódik a válasz — gödi paraszttól vettem az egész rakományt nehéz pöngökért. — Mind rothadt az alja, lelkem! — Dehogy is, tekintetes uram, meg lehet azért enni! — Igen? — No majd rendbe hozom én a maga dolgát, hogy ne legyen ilyen könnyűszivü a közönség irányában. ! "' De a nénike csak rimánykodik, sir, könyörög s a vásárbiztos jó szive megesik rajta. Újabb próbát csinál. De bizony hiába! Csak a tetején akad hibátlan, alul valamennyi ütődött, rothadt, bajt rejtegető veszedelem és az áros alig ocsúdik fel, már egész rakománya ki van döntve az úttestre. Sor kerül a penészes rothadó, téli körtékre. A megrakott kosarak tetején pompázó példányok ülnek, míg az alján kukacos, elkényszeredett gyümölcs húzódik meg. Amikor az utca porába hull a férgese, alig marad egy-két darab, az előbb még duzzadó kosarakban. Szükség van erre a keménykezű eljárásra, mert bizony anélkül az árusok szívesen feledkeznek meg a szabályokról. A vidéki szekereseknél is akad munka elegendő. Itt öt-tíz fillérrel mérik olcsóbban a gyümölcsöt a derék falusiak. A hosszú sorban három-öt szekér kifogástalan gyümölcs, csupán egy cinkotai menyecskénél találunk hibás, rosszfajta árut. Vidám arccal méri a körülötte tolongó háziasszonyoknak, akik sietnek kihasználni a ritka alkalmat, mert olcsóbb az alma vagy öt fillérrel. Annyi baj legyen, hogy kukacos is, rothadt is a feje, fontos az öt fillér haszon. De nem sokáig tart a dáridó, mert elérkeztünk ide is és a felügyelő szigorú arccal jár a végére: elkobozza az egész árut és felírja a méltatlankodó és megdöbbent cinkotai asszonyt. 11 kilóval mérhető levegő . . . De rájár a rúd a baromfiárusokra is. A falusi árusok, a városi kofa egyaránt valóságos művész a közönséges becsapásában. Egy sorban három árusnál találtunk romlott libát, mindjárt ötösével. A jó ég tudja, mikor ölték le az állatokat, lehettek már hat paposak is, de az is előfordul, hogy élettelen állapotban nyiszálták meg a roncosbőrű nyakat, hogy vágott baromfi látszatát keltsék. Amikor a felügyelő parancsára felvágják a baromfiak hasát, leírhatatlan bűz árad ki a jószágokból. A vásárbiztos alig győzi az elkobzást és a felírást. De a vidéki árus oda se neki a veszteségnek, mit neki a súlyos pénzbírság, holnap újra csinálja. Végre is a felügyelőnek nincs száz szeme, nem láthat mindent abban a pillanatban, amikor a piacra ér. — Olyan eset is adódott — meséli a felügyelő, — hogy a „trükkös" kofák * egyszerűen kettévágják a liba gégéjét és levegőt fújnak bele. i. A KHoeeffét asnt.n e£raák£tón*el sírják el, hadd lássák gömbölyűnek, hizlalt pompás falatnak. A mészárosoknál a hús és a zsír rendben van, de annál több a romlott kolbászáru. Újból sor kerül a felügyelő ceruzájára. Feltűnően sok a romlott tojás. Szemre valamennyi szép. A kosarakból csupa teatojás kandikál bő. Kívánatosak, habfehérek. Az éleslátás a vásárbiztosnak azonban minden gyanús, ami csak ennivaló. Amint „találomra" végigvizsgál egy csomót, hamarosan kiderül, hogy igen sok kofánál hemzseg a sósavval lemosott, apadt, foltos záptojás. De azért ennek a tojásnak az árát is tizennyolc-húsz fillérben szabják ki a kérlelhetetlen árusok. És bármerre megyünk, bármerre nézünnk, igen sok a visszaélés a tisztességes élelmiszerárusok rovására. És ha mindennap huszonötször járják is végig a vásárbiztosok területüket, akkor is megismétlődnek a lelkiismeretlen, kapzsi esetek, mert az elvetemült árusoknak lelketlen ügyességén nem fog ki senki. Mi malacpiac Körútunk befejeztével a malacpiacra is ellátogattunk. Az Újév megünnepléséhez éppen úgy hozzátartozik a ropogósra sütött újévi malac, mint a húsvét megünnepléséhez a sonka, vagy a karácsonyi ünnepekhez a pulyka, meg a diós, mákos patkó. A központi vásárcsarnok most valósággal roskadozik a nagymennyiségű újévi malactól, fiatal sertéshúsoktól anélkül azonban hogy ez a bőség az árakra „enyhítő“ hatással volna. A pecsenyemalac kilója 2.40—2.60 pengő, pörköltnek való 1.80—2.20, az újévi sonka kilója 3.80—4.20 pengőbe kerül. Sonkát a községi élemiszerüzem bódéiban is árulnak, de itt sem sokkal olcsóbb az ára. Az árak tehát eléggé magasak, mint a fenti felsorolásból is látható, aminek az a következése, hogy az érdeklődő bizony szemmel láthatóan több, mint a vevő. . . Butor-hitel készpénzárban. févtizedek óta közismert butorhitelosztályunkban hálószobák, ebédlők, ormobák legkedvezőbb flistén feltételek Be.tlIIII Kereskedelmi mellett kaphatók J.® W I. Rt., eselett Balázs és Társa bitorkruháss, Vilmát ceánárst 43. Köztisztviselőknek kűtlen kedvemen? ! Mielőtt máshol vásárol, saját érdekében tekintse meg uj helyiségében HIKKER réz-vasbutorgyár készítményeit. Ágybetétek, kárpitosáruk, ágynemű és paplanok gyári árban. VII., Dohány-utca 1. szám, Károly-körut mellett. Telefon: József 424—12. Ujrendszerű bútorhitel! Bútoráruházunkat megnagyobbítva, István-út 22. alól, VII., Weselényi utca 18 száld helyeztük át, ahol rendelésszerűen készült és raktáron levő bútorainkat továbbra is minden IOO pengőt után 5 pengő havi törlesztésre vásárolhatja. 1 éven belüli törlesztésnél a kamatot visszatérítjük. Kardos Testvérek, bútoráruháza, Vita* Wesselényi utca 18. sz. (Kazinczy utca sarok.) OPERA •CSARNOKI VL, Andrássy- MHM «t 29. Mim. § Bútorok » beejtyeserübbtöl » legdieseeebb kivitellé, fej mesen mérsékelt árak mellett, lsen kedvező terleeze tési feltételek. — Köztisztviselőknek kittül. Kezelési könnyítés. jj| 099PHAf!V M jSÉ W U matracok, kész pen zárban. f 078 lifrafslf 5 pen-ö nett részletre!,. ílíIÜSM FL v«„. 9 (Mozsár-utca sarok. \ •••öli TUD részletre P I iff 12—20 hónapra kész penx^rbat f B ' ■■ metfbízható minőségben Royal feViSO M vr.’‘ H ,*# bútorcsarnok Bárross-utca 34 i ,i és 42 (Klinikával szemben/ jfcjTKözalkalmazottak állandó szállítói» “tP , mm rcsikirc előleg nélkül, olcsón, havi 10-20 pengős tőrleletéan^ & if1 Uránia szfranztet a» Iskolával szembe» CORVIN-BÚTOR CSARNOK, VII., DOHÁNY-UTCA 3». RESZIETFS^EVESI FdLT&rrLEABEM, árban, minőségben utánozhatatlan] JtSatU.tvis.lbk állandó «AlttUtia» 1