Uj Nemzedék, 1929. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-04 / 75. szám

Csütörtök, 1929 április 4. Uj Nemzedék Kimustrált hajó- és alkatrészekből építette Zeppelin gróf első léghajóját —— Egy vas nagykereskedő volt a vállalkozás finanszírozója Ahol a Zeppelineket építik — Az US Nemzedék tudósítójától — Friedrichshafeni, március 31. Fehér sirályok kísérik a kis gőzhajót, amely a Bodeni-tavon Friedrichshafen kikötője felé tart.. Az utasok mind a fe­délzeten tolonganak és kutatják szemük­kel a nagy hangárt, amelyből a Graf Zeppelin a múlt ősszel Amerikába, az idén pedig keleti útjára indult. Az utóbbinak részleteit — az elmúlt napok szenzációjáról lévén szó — valamennyiem ismerjük. De bárhogy is ágaskodnak az utasok, a történelmi nevezetességűvé vált hangárnak csak éppen keskeny csík­ban látni a tetejét. Mindenütt csalódás ül az arcokon. Mert Friedrichshafenben lenni és nem látni a Zeppelin-műveket, mégis csak lehetetlenség. Magam sem tudok szaba­dulni ettől a gondolattól. A kis kikötőben kiszállok a hajóból és nekivágok az út­nak. Széles országút vezet a kikötőből a vasútvonal mentén s egyszerre csak fel­tűnnek előttem a Zeppelin-művek Rt. első épületei. Csinos munkáslakások, ba­rátságos tisztviselői épületek, a kaszinó és a könyvtár mellett haladok el, míg az óriási kapu elé érkezem, amely magukat a gyári épületeket elzárja a külvilágtól. Nem könnyű bejutni a gyárba. Amióta a Graf Zeppelin visszatért, Amerikából, olyan óriási tömegben jelentkeznek a lá­togatók, hogy a gyár vezetősége csak a legritkább esetben ad engedélyt a belé­pésre. A helyettes igazgató szívességéből mégis kinyílik előttem a kapu. Az irodá­ban egy fiatal tengerésztisztet adnak mellém kísérőül, a gyár egyik vezető mérnökét. Ez a tengerésztiszt is ott volt a Graf Zeppelinen az amerikai utón. Mindjárt az igazgatósági épület jobb­oldalán találjuk a legérdekesebb épületet, a Zeppelin-múzeumot, ahol a Zeppe­lin-léghajók egész története a legap­rólékosabban meg van örökítve. A­ tengerésztiszt rámutat egy kis mo­dellre, amely Zeppelin gróf eredeti esz­méjét testesíti meg. Mint tudjuk, a nagy német hazafiból valósággal gúnyt űztek, amikor előállt a merev rendszerű lég­hajó gondolatával. A legelső modellen megtaláljuk a mai Zeppelinek lényeges jegyeit. A kabinok be vannak építve a szivar alakú léggömbbe, a burkolat alu­­miniumvázra feszül és a léggömb több gázcellára van osztva. Az első léghajó, amelynek „L. Z. a neve, mindenféle lokomotív- és ha­jóalkatrészekből épült. Zeppelin gróf ott vásárolta az alkatré­szeket, ahol a legolcsóbban kapta, s olya­nokat vásárolt, amelyekre éppen­­szük­sége volt, így például az első léghajó propellere egy közönséges kisebbalakú hajócsavar, amilyent ma is használnak a gőzösök. Érdekesek az egykori felvételek az első Zeppelin délnémetországi útjáról, amely huszonöt évvel ezelőtt ment végbe. Látni a szaklapok kivágott cikkeit, a­melyek lehetetlenségnek mondták a start előtt a „bolond gróf“ tervét. Még a császár is kételkedett akkori­ban Zeppelin gróf vállalkozásának sike­rében, jóllehet a császár volt Zeppelin leghűbb barátja és támogatója. Amikor Zeppelin gróf nyilvános gyűjtést indí­tott az első léghajó elkészítésére és fel­szerelésére, a birodalmi kancellár he­lyettese azt felelte, hogy „a­ német kor­mánynak nincs pénze ilyenfajta kísér­letekre.“ Ennek a kormányleiratnak eredeti példánya most rámában és üveg alatt ott látható a Zeppelin-m­úzeumban. Ezzel szemben ott van mindjárt egy ügyetlen kézírása, nagybetűs levél, amelyben egy „vasnagykereskedő“ röviden értesíti Zep­pelin grófot, hogy hatszázezer márkát bocsát rendelke­zésére. Óriási összeg volt ez az akkori időben. Egy egyszerű kereskedőnek köszönhető tehát, hogy a Zeppelinek megszülettek. A múzeumban végigkísérhetjük a Zep­pelinek építésének minden stádiumát s a modellek fejlődését. Külön teremben gyűjtötték össze Zeppelin gróf személyes ereklyéit. Emlékek az 1870—71-es francia­­német háborúból, legvégül pedig a dísz­oklevelek áradata, amelyekkel a német városok és társadalmi egyesületek hal­mozták el Zeppelin grófot. A múzeum külső falában márványtábla hirdeti a világháborúban elesett Zeppelin-tisztek emlékét. A tábla mellé rövidesen újabb emléktábla kerül, amely a háborús Zep­pelinek elesett közlegényeinek nevét fogja megörökíteni. Na délben mondanak le a B-listára tett jugoszláv miniszterek • Az Új Nemzedék tudósítójától Belgrád, április 3. A hivatalos lap mai száma közli a közigaz­gatás központosításáról szóló új törvényt, amely többek között négy minisztériumot is megszüntet. Minthogy az új törvény ezzel jog­erőre emelkedett, a szóban forgó négy miniszter ma délben benyújtja lemondását. A belgrádi lapok rámutatnak arra, hogy a minisztériu­mok számának csökkentése és a közigazgatás egyszerűsítése, úgy a személyi, mint a dologi kiadásokban jelentékeny megtakarítással fog járni. N­­ MAGYAR KIRÁLY! *&£ OSZTÁLYSORSJÁTÉK ||f m Figyelmeztetés! |31 '’Ül­ A XXII. Osztálysorsjáték A főárusítók figyelmeztet Brak­ó­ I. osztályára még fentartott t­k t. üzletfeleiket, és az ^ osztály sorsjegyeket, melyek érdeklődőket, hogy csak úgy­­ két régi tulajdonosaik el biztosíthatják résztvételfi- R|pj& rfpjfali nem vittek két az uj sorsjátékra, ha a . • ■ m gm jt sorsjegyekért járó összeg |*|||| április 6-an legkésőbb egy nappal a |^P az uj igénylőknek kell ki­­húzás előtt, tehát most |g» \ü SSSS Mil IMI! mil fit vők nem számíthatnak arra, az illetékes helyekre be-­­ hogy eddigi sorsjegyszám érkezik, különben minden fi inffr­maikat még megkapják. további igényük megszűnik . | ASm Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos ára: rajjpT k jj g *n I Egésa | | Pél k I Negyed k I Nyolcad k Wjf IK 11 lKr 124peng(j8 (JMJjWjJ l^engöj rg|| Postaköltség és nyereményjegyzék ára 30 fillér szintén a betéttel együtt küldendő. 9 Az erőltetett diplomásember­­gyártás áldozatai A száztízpengős orvos — Mire jut valaki a „summa cum laude" doktorátussal — Fiatal mérnök mint gyári munkás Vigasztalan nyomor, állástalanság vár az egye­temi doktoravatásokról kikerült ifjúságra — Az US Nemzedék tudósítójától. — A szomorú magyar világban a feltá­madást legjobban áhítják azok a szo­morú fiatalok, akiknek az elmúlt évek során kezükbe adták a diplomát, az or­vosi, a jogi, a mérnöki, vagy a tanári diplomát, hogy azóta diplomával a ke­zükben álljanak tanácstalanul, kenyérre várva az élet nagy keresztútján. Statisztikát nem lehet készíteni arról, nagyon érdekes statisztikát­, hogy él a diplomás magyar fiatalság. Az ál­­szemérem elfojtja legégetőbb keserűsé­get is és csak a legbizalmasabb baráti körben, elhanyagolt, bútorozott szobának kinevezett cselédszobák csendjében lefo­lyó meghitt beszélgetésekből derül ki, micsoda sors vár a fiatal — például — a magyar orvosra. — Két esztendővel ezelőtt szereztem meg a doktori oklevelet a budapesti egyetemen — mondja nekünk az ifjú doktor. — Most az egyik budapesti kór­házban vagyok orvos, vagy orvosgyakor­nok, ahogyan éppen nevezik. A címem ennyi, a fizetésem pedig az, hogy szabad reggel kilenctől kettőig dolgoz­nom és ezért kapok reggelit, ebédet. — Két esztendje tart már ez­ az állapot. Az alorvosi kinevezés állandóan ébren­­tartott, de eddig még beteljesüléshez nem jutott reményében. Sikerült bejut­nom a Társadalombiztosítóhoz is dijnok­­orvosnak. Olyan munkát végzek, amit szigorló orvosokra is rábízhatnak és rá is bíznak. Délutáni beosztással öt-hat órai munkával sikerül megkeresnem száz­tíz pengőt, amiből kedvem szerint, lakha­tom, fizethetem a vacsorámat és ha si­kerül zsonglőrmódra­ beosztani jövedel­memet, még talán ruhára is telnék. Hat órás orvosi munkáért reggeli és ebéd — És én még az irigyeltebbek közé tar­tozom. Vannak akiknek nincs két ilyen állásuk, ahiol az egyik helyen h­at órai munkáért reggelit,, ebédet, a másik he­lyen pedig ugyanannyi elfoglaltságért száztíz pengőt kapnak., A fiatal orvos számára az orvosi pálya ma, már meg­szűnt szabad foglalkozás lenni. Ábrán­­dos számítás lenne és ennek csak szo­morú csalódás a jutalma, ha­ valaki csak úgy egyszerűen ki­akasztaná a kapura a táblát: „Egyetemi orvostudor. Rendel háromtól­ négy­ig“. A legszerényebb or­vosi rendelő berendezése öt-hatezer pen­gőbe kerül. A szülőket legtöbbször már teljesen kimerítette a hosszú orvosi pálya költsége: honnan vegyenek a rendelő be­rendezéséhez szükséges pénzt! — Ez az oka annak is, hogy vidéki kör­orvosnak sem tud elmenni a mai fiatal­ság. Pedig körorvosi állást még köny­­nyebben lehetne kapni, de hol vegye a felszerelést! Szombatonként nyolc-tíz orvost avat­nak fel a budapesti egyetemen. Az egész országban tizet-tizenkettőt. — Hetenként tucatjával indulnak el a fiatal doktorok az életbe. Hogy hová, merre­ senki sem tudja megmondani. Talán a mi pályánk az, ahol a jövede­lemben a legnagyobb szélsőségek vannak. Százával élnek fiatal orvosok száz-száz­ötven pengő jövedelemből és százával akadnak, akik jólmenő rendelőjük mellett három-négy orvosi állást tölte­nek be a különböző intézményeknél. Ha ezek a több állást összehalmozó orvosok, szociális érzésüktől vezetve, csak egy megbízatásukról is lemondanának, mar­sokkal közelebb jutna a fiatal diplomás orvosgárda a megélhetéshez. „Summa cum laude ..." Ha az ember nyitott szemmel tovább járja a magyar életet, minduntalan rá­bukkan egy-egy fiatal, diplomás em­berre, tanárra, mérnökre, jogi vagy közgazdasági végzettséggel rendelkező hivatalnokra, vagy magántisztviselőre, akik bizalmas körben sorsuknak sok fur­csaságát, mesélik el. Mit is mond a tanár, aki „summa cum laude“ most szerezte meg a doktorátust a bölcsészeti szak történelem és földrajzi szakján! —■ Három esztendeje kezemben van a tanári oklevél s két éve elmúlt annak is, hogy megszereztem a doktori címet. A mintagimnáziumban sikerrel töltöttem el a gyakorlati esztendőt. Utána egy évre átestem a pedagógiai vizsga szigorúsá­gán is. Most azután állok és várok a szü­leim nyakán és viszem a kérvényemet hol ide, hol oda.­ Talán sikerül, — most döntenek épen kérvényem fölött — az egyik vidéki kisvárosban helyettes ta­nári állást kapni. A fizetésem lesz úgy százharminc—százötven pengő . . . Meg­próbálom! Talán meg lehet élni belőle! A jogászdoktor Pesten végzett Dunán­túli kis faluból való, ahonnan négy gyer­mekes szülei a legkisebbik fiút, aki az elemiben kitűnt szorgalmával és eszével, az egyetemre küldték a jogi pályára. Esztendők óta ott ékeskedik a névjegyén: „doktor utriusque“. A doktori oklevél megszerzése után egy fél esztendeig meg tudta tartani magát Pesten. A szülők adósságot vettek fel a kis házra és arra a­ néhány hold földre, csakhogy a fiú az elhelyezkedés ideje alatt valahogy meg­élhessen Pesten. Két esztendeje már oda­haza van. Nem győzte pénzzel és idővel a vára­kozást. Jobbnak látta hazamenni és most otthon lesi, mi történik, mi lesz. És hogy mégis valami hasznát vegyék, a jegyzőnek segít, mint jegyzőgyakor­nok, hatvan pengőért.­­ Szavából, ha beszél, egy derékbetört élet sok-sok keserűsége árad felénk. Mérnök, mint gyárimunkás A mérnök-gyárimunkás. Huszonnégy fillér az órabére. Boldog, ha egy héten túlórákkal együtt tizenöt­ husz pengőt keres. Színházban még diákkorában volt utol­jára. A fürdést úgy intézi el, hogy az­ egyik kollégium inasának ad néhány fil­lér borravalót néha és az megengedi neki titokban a fürdőszoba használatát. Könyv! Szórakozás! — ismeretlen foga­lom. Csak a kérvényekkel való sorba já­rás van. Most elmegy katonának. Né­hány esztendőre legalább elveti a gond­ját a mindennapi kenyérnek. Hoss­zan lehetne folytatni még. Akár­­hová megy az ember, ahol fiatal diplo­mások vannak, ugyanaz a panasz, ugyan­az a keserűség. A közgazdasági doktor­ a bankban dolgozik, ahol reggel fél kilenc­től este hétig-nyolcig igénybe veszik százötven pengős havi fizetésért. Neki legalább reménye van, hogy idő­vél előbbre jut. Ki tudná megszámolni azon­ban azokat, akik diplomával a­ kezükben jöttek rá arra az igazságra, hogy rossz pályát választottak. Abszolvált technikusokból lettek jogá­szok, orvosi oklevéllel mentek el dip­lomás fiatalemberek patikusnak. Nincs róbi statisztika, hogy bányán vannak elszórtan a hivatalokban, az üz­letekben fiatal emberek, akik félbema­radt egyetemi tanul­mányaikat cserélték fel a soffőri állással, a Villamoskalauz­­sággal, a pincérséggel. És talán ezek a legboldogabbak. * Aki belenézett ebbe a vigasztalan, sötét képbe, nehogy azt gondolja most már: nem­ kell tanulni, pokolba a kultúrával, hiábavaló minden szellemi munka! A ta­nulság nem ez, korántsem! Ennek a sze­gény országnak ma még inkább szüksége van kiválóan képzett orvosokra, mérnö­kökre, jogászokra és tanárokra, mint előbb. Csupán az általános diploma­­túltengés ellen kell valamit tenni, hogy arányban maradjon az egyetemeken t ér­mért diplomák száma az elhelyezkedés, a munkaalkalom lehetőségeivel. Hogy ez az arány megmaradjon, arra részben az államhatalomnak kell ügyelnie, részben a társadalmi propaganda dolga, hogy az ifjúságot ebben az irányban fölvilágo­sítsa. r—jplilPi JlllllULIIIIIIII Jlll—i mi IJL .inul i ■' Németország nem engedi be Trockijt — Az Új Nemzedék tudósítójától — Berlin, április 3. A Berliner Tageblat konstantinápolyi jelen­tése szerint Trockij még mindig nem kapott választ Németországtól beutazási kérelmére. Németországi barátai az utóbbi napokban ér­tésére adták a volt népbiztosnak, hogy nem számíthat kérelme kedvező elintézésére. Troc­kij most hosszabb konstantinápolyi tartózko­dásra rendezkedik be. Konstantinápoly, április 3. Troekij egészségi állapota a török lapok je­lentése szerint ismét rosszabbodott. Konstan­tinápolyban egyébként azt hiszik, hogy Troc­kij azért költözött át a szállóból albérleti la­kásba, minthogy nem tudta tovább fizetni a magas szállodai számlát.

Next