Uj Nemzedék, 1929. július (11. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

Dalosverseny Tízezer magyar dalos rendezett or­szágos dalosversenyt Debrecenben, Horthy Miklós kormányzó jelenlété­ben. Tízezer magyar dalos tett újabb tanúbizonyságot a magyar kultúra ma­gas színvonaláról, amelyről nem tudta letaszítani Trianonnak semmiféle go­nosz igyekezete. És tízezer magyar férfi torkából harsogott égnek a „Nem, nem, soha!“ törhetetlen fogadalma Csonkamagyarország virágfüzérek és villanykörték közé foglalt mása előtt a hatalmas dalosverseny befejező akkordjául. S most, hogy az országos dalosverseny résztvevői hazaszéledtek, a kettős ün­nep magyar eseményei közül a magyar dalnak ezt a manifesztációját érezzük a legkiemelkedőbbnek és a legtanulsá­gosabbnak. „Gonosz embereknek nin­csenek dalaik“ — hirdette a múlt szá­zadbeli német poéta s hozzátehetjük: hitük vesztett, reménytelen nemzetek­nek nincs dal­kultúrájuk. Ha egyéb nem mutatna is a magyar feltámadás előbb-utóbb elkövetkező tényének bizo­nyossága felé, arra mutatna az a jelen­ség, hogy a magyarságnak ezrei és ezrei minden nyomorúságunkban is tudnak daloskedvű­ek lenni, tudják az ének fegyelmében mindenféle „győz­tes" bocskoros népet messze túl­szárnyalva hirdetni a magyar dal hal­hatatlanságával együtt a magyar hit, a magyar remény, a magyar akarat törhetetlenségét és a magyar kultúra fennsőbbségét. És mikor Budapest polgármestere azt mondotta a debreceni dalosverse­nyen, hogy dalosainknak ez a szerep­lése valóságos „kulturhadgyakorlat“, akkor nagy igazságot mondott ki. Ép­pen legutóbb bizonyította be testvér lapunk, a Nemzeti T­jság, hogy Európa zenei hegemóniája ma elvitathatatla­­nul a magyarságé. Alkotásokban épp úgy, mint ekzekutív művészekben. És ennek a mi nagy zenei hegemóniánk­nak egyik diadalmas támasztéka a ma­gyar dalkarok művészi tökéletessége amelyet minden nemzeti nagyzás nél­kül állapíthatunk meg és vallhatunk e csonka ország egyik büszkeségének Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy maga a kultúrában s így a zenében és dal­művészetben való fennsőbbség tökéletesség garanciája annak, hogy a magyar igazság politikailag és érvé­nyesü­lni fog, a magyar reménység politikailag is valóra fog válni. Alá­írjuk, amit Bethlen István gróf mi­niszterelnök más vonatkozásban úgy fejezett ki, hogy jerikói kürtökkel vár falakat mulasztani csak a bibliai idők­ben lehetett s éppen mai helyzetünk legszomorubban ékes bizonysága an­nak, hogy egy fegyvertelen, védtelen letiport nemzetet minden kulturfölé­nyével együtt börtönben tarthatnak kulturátlan, de állig felfegyverzett nációk. De amilyen bizonyos, hogy a XX. századnak ez a legk­­ár több szé­gyene nem tarthat nemhogy örökké, de még csak huzamosan sem, éppolyan bizonyos az is, hogy a magyar dal­kultúra egyfelől folytonos táplálója annak az öntudatnak, lelki készenlét­nek és magabizásnak, amely nélkül el­bukott nemzet­ soha nem számíthat arra, hogy ismét talpraálljon, másfelől pedig kifelé is nyomós tényezője a magyar igazság elkövetkezendő érvé­nyesü­lésének. Mert amikor a kultur­világ egyre sűrűbben adja jeleit an­nak, hogy 1918 „győzelmi“ mámorának tü­nedezésével ráeszmélt arra, hogy Magyarország megcsonkításával mek­korát vétett önmaga és Keleteurópa békéje, nyugalma és rendje ellen is. (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) jpr$* kél« 3 pengő M fUleo H Kg sb hl h \.- t ^jbr mm vital . V., Honvéd-u. 1®* »•gyedeire 9 peng« *0 H |K|d| §HH |§|||| _ _ ^ HH JKKF Tel.: Aut 127 47, Aut 130­0*. »|^ bE*TMid"k” IpH p pj* c^Mniek­Mr. ■» pályaudvaron 10 111- jjBS * ' o'* .­•* hár'út'c* l' n­' Um" Vlj*,rHH MBS «B ygÉ 1 WMmIwWv ' T.I.: Aut 608-M.il., Mária­•oé ♦♦♦ pp ^p^ppppp^m^ pH^öHkk. XI. évfolyam 146. (2881.) szám ♦ Kedd 6 Budapest, 1929 julius 2. Súlyos autókatasztrófa Nagytétény határában tizenöt sebesülttel — ——————in in Viharosan tüntettek Magyarország mellett Krakóban, Bem hamvainak fogadásánál Kommunista tüntetést rendeztek vasárnap­­­ban a halálgyár nyolc áldozatának temetésén — ———MB—BMIIIIJ ! Nyolc napi kutatás után sértetlenül meg­találták egy kis szigeten a négy spanyol óceánrepülőt és a Numancia repülőgépet Kényszerleszállást végeztek a nyílt tengerre és nem tud­tak magukról hírt adni­­r­ Egy argol hajó szedte fel őket Leírhatatlan ürömmel egadta a hírt Spanyolország mmm A*/. 0­4 V /'*** 9i­­fi'tSI* td­ftAoHAluf A1 _ Madrid, június 29. Az Azori szigetcsoport egyik kis szigetén megtalálták a nyolc nap óta lázasan keresett Numancia spanyol repülőgépet és annak holtnak vélt utasait. A repülőgép kénytelen volt kényszerleszál­lást végrehajtani és a pilóták az elhagyatott szigetről nem tudtak a külvilág­gal érintkezésbe lépni. Úgy a repülőgép, mint utasai sértetlenek maradtak. A négy spanyol repülőt az „E a­g l­e“ angol repülőgép anyaha­jó vette fel és útban van velük Gibraltár felé. A szelek játékszere volt nyolc népig a gép Madrid, június 30. France őrnagy, a Numancia kalandos útjáról az „Eagle“ angol repülőgépanya­­hajó fedélzetéről szikratávirati jelentést küldött a spanyol haditengerészeti mi­nisztériumnak. A Numanieia, France őr­nagy naplószerű jelentése szerint, június 21-iki startja után a 22-ére virradó éj­szaka ködben átrepült az Azori szigetek fölött a hajnali órákban a szigetcsoporttól délkeletre kénytelen volt leszállani, hogy a repülőgép földrajzi helyzetét meg­állapítsa. Ekkor a pilótáknak már igen takarékosan kellett beosztani­uk benzin­készletüket. Miután a tenger felszínéről újból felszállottak, Fayah­ felé vették út­jukat, azonban az erős ellenszélben nem tudtak elő­rejutni s kénytelenek voltak benzinhiány miatt mintegy negyven mértföldnyire Fajalé előtt a tengerre leszállani. A nagy vihar déli irányban kergette a hidroplánt, amely másnapra már mintegy 120 mértföldnyire távolodott el Fayalé­tól. A vihar ekkorra már hatalmas or­kánná fajult és a repülőgépet Santa Ma­ria felé sodorta. Június 24. és 27-ike kö­zött a négy spanyol pilóta a géppel e­gyü­t a nyílt tengeren a szelek játékszere volt. A spanyol király köszönetét monjd Pfifi György angol királynak Madrid, június 30. A Numancia megtalálásáról szóló hírt a kormányelnök tegnap délelőtt 11 órakor kapta kézhez. Boldogan sietett ki irodá­jából, hogy ő jó hírt titkárjaival közölje. A hírt azután rögtön továbbították az Aero-klubnak, ahol nyomban kifüggesztették, továbbá a hadügyminisztérium kapujára is kiakasztották a híradást, amelyet a járókelők lelkes örömmel ol­vastak. A lakosság nagy tüntetéseket rendezett az utcákon és így a hír a leg­távolabb eső városrészeken is rövid idő alatt elterjedt. A tömeg lelkesen éltette Spanyolországot, Angliát, és az angol tengerészeti repülőket. Egyik tüntető menet találkozott Jimenez és lglr­iai aviati­­kusokkal, akiket örömkiáltások és él­jenzések között kísért a hadügyminisz­tériumba. Délben minisztertanács volt és éppen annak ülésezése idején érkezett meg A va 1ó fillér Gibraltárból a második távirat, amely a megtalálás pontos helyét is közölte, to­vábbá azt, hogy a Numancia repülői mind megvannak és maga a hidrofilén is jó állapotban van. A rendkívüli minisz­tertanács utasította az angolországi spa­nyol követet, hogy fejezze ki háláját az angol kormánynak, s a madridi angol követnek pedig közvet­lenül fejezte ki köszönetét a miniszter­tanács. A spanyol király, aki éppen Angliában tartózkodik, György angol ki­rálynál személyesen fejezte ki a spanyol nép háláját az angol tengerészeti aviatikusok értékes és sikeres segítségéért. Az Eagle angol h­idroplán-anyahajó kedd este, vagy szerdán reggel érek­ezik Gibraltárba. A kormány köszönetet mondott a mentésben résztvevő nemzeteknek Madrid, június 30. A félhivatalos kőnyomatos kommüni­két tett közzé, amelyben a Numancia aviatikusainak megmentéséről a többi között a következőket mondja: A kor­mány öröme a mentési akció sikerén annál nagyobb, mert már a teljes két­ségbeesés fogta el minden spanyol ént- Iwr lelkét. A spanyol főváros lakosssága, amely a súlyos csapást fájdalmasan, noha méltóságteljesen viselte, örömének azzal adott spontán ki­fejtést, hogy a brit nagykövetség elé vonult és háláját nyil­vánította, azzal a nemzettel szemben, amely hatalmas eszközökkel és hatalmas erőfeszítéssel ön­ként vállalta magára az elszánt kutatás munkáját. Nem szabad azonban megfeledkeznünk Portugália, Franciaország és Olaszország mentési fá­radozásairól sem, mert a hálát nemcsak a­ sikerhez, kell mérni, hanem ahhoz az általános emberi érzülethez, amely a spa­nyol honfitársak felkutatására irányuló munkának indítóoka volt. Végül a kormány köszönetet mond a sajtónak komoly, de nyugodt hangjáért, amellyel ezt az ügyet tárgyalta.

Next