Uj Nemzedék, 1929. december (11. évfolyam, 274-297. szám)
1929-12-01 / 274. szám
s td. Hajvágógépek 6 pengétől Borotvák 8 pengétől Zsebkések, ollók és konyha kések 1 pengőtől felfelé kaphatók, minden darabnak anyagáért és működéséért teljes 4BAvat08gág mellett Eredeti «Kunde) ottókések, acélból készült metazoollók Valódi fenőkövek és fenészijak dallókban Láber Kálmán gyárában. Budapest Rákóczi-út Citrom - Telefon J 35H 09 Alap 1889 Speciálisan berendezett üzem fodrása-szerszámok köszörülésére és nikkelezésére Alapkivonatot díjmentesen és vidéki megrendeléseket kívánságra egy munkanap alatt továbbítunk BÚTOR 20 HAVI Katpan OKíjS # I Ef O P Kéaipénakészítmény i Ir« ass tál Hz Sb K I B%Sk* árban KORVIN BUrl ORCSARNOil I Dohány-utca 39. Közalkalmazottak szállítója IFiliill győrit, erős!!, hirrlal. .11I51I011) !§OT gjetóltó és ÜMittlfi I Cteetkfildt HOlPál 23 ff .»V® SB.113 . . .. .... v . y‚. Jf KÓZSADOm te tebb helyén alf buszmegálló közuléb nunkába. 8 szoba minden me!Kik helyiséggel 750 négyszögöl kertben telekárban O ta ilw» Bővebbet a központi info@önforma’n?! InMOflO Budapest, V., Honvéd utca 10. szám. 4 Balhiedelmek Csak kevesen tudják, hogy Dr. Paul Mollenhauer, aki a közelmúltban birodalmi miniszter lett Németországban, egyike a biztosítás-tudomány legkiválóbb művelőinek, aki hosszú időn keresztül a kölni kereskedelmi főiskolán adta elő az ezen tudománynak körébe tartozó tárgyakat. A Göschen-Sammlungban megjelent Das Versicherungswesen c. kétkötetes kis összefoglaló munkáját az egész világon ismerik. Egyike azoknak, akik élőszóval és írásban egész pályafutásuk alatt a biztosítás nagy köz- és magángazdasági jelentőségét hangsúlyozták igazi német alapossággal és a biztosítási világban nagy tekintélyre tettek szert. Ez pedig Németországban, ahol egy egész sereg egyetemen és főiskolán tanszéke és több helyen szemináriuma van a biztosítási tudományoknak és ahol elsőrendű elméleti és gyakorlati szakemberekben nincs hiány, nagy dolog. így válik érthetővé az a csodálatraméltó tény, hogy Németországban, ahol pedig szintén volt infláció és devalváció, az életbiztosítási üzletág újra a legerősebb tempóban fejlődik és óriási tőkéket hord össze Ez a tény természetesen sok morális motívumra is támaszkodhatik ott, ahol az emberek bíznak az ország sorsában, a nemzet jövőjében és ahol a családi érzés összetartó ereje nagy. Nálunk az életbiztosítás áldásos intézményének erőteljesebb kibontakozását nemcsak gazdasági, hanem morális okok is gátolják. Kevesebb a takarékosságra hajlamos ember és a családról való köteles gondoskodás eszméje sem vert elég mély gyökeret. A magyar lelkeken eláradt a közöny és a pesszimizmus, így érthető, hogy az életbiztosítás nagyobb elterjedése is egy sereg akadálybaütközik. Nagyon sok ember attól tart, hogy befizetett díjai elvesznek és sejtelme sincs arról, hogy a befolyt tőkékkel a biztosítóintézet nem gazdálkodhatik tetszése szerint, mert a tartalékok kezelését törvényes rendelkezések szabályozzák, amelyeknek pontos betartására külön állami szerv, a Biztosító Magánvállalatok Állami Felügyelő hatósága ügyel. Azt is kevesen tudják, hogy abban az esetben, ha valakinek az életkörülményei úgy alakulnak, hogy nem képes fizetni az életbiztosítás díjait, leszállíttathatja a biztosított tőke összegét és így kevesebb díjat kell fizetnie, vagy pedig megszüntetheti a biztosítást és ebben az esetben kötvényének visszavásárlását vagy a befizetett díjak tőkésítését kérheti. Arra az eshetőségre, ha a díjfizetés a fél munkaképtelensége miatt válik lehetetlenné, az életbiztosítással kombinált rokkantsági biztosítást nyújt, fedezetet. Az életbiztosítás csekély pótdíj megfizetése ellenében kiterjeszthető a háborús kockázatra is és így — amint látjuk — a gazdálkodó alany érdekei ennél az ügyletnél minden szempontból körül vannak bástyázva. A Központi Sajtóvállalat R. T. Biztosítási Osztálya, mint a Gazdák Biztosító Szövetkezete Országos Főképviselete (V., Honvéd utca 10.) fontos missziót vél teljesíteni azzal, hogy igyekszik eloszlatni az életbiztosítással kapcsolatosan felmerülő téves hiedelmeket és egyben alkalmat is nyújt lapunk előfizetőinek arra, hogy kedvező feltételek mellett életbiztosítási kötvényekhez jussanak. Uj Nemzedék Vasárnap, 1929 december h színházi kórképek .. IKt AZ IDEGEN SZÍNPADON VENDÉGSZEREPLŐ SZERZŐDÉSES SZÍNÉSZEK IS FOKOZZÁK A NÍVÓSÜLYEDÉST ÉS A SZÍNÉSZNYOMORZ At A Nemzedék tudósítójától -Nagy vonásokban rámutattunk már ezen a helyen arra, hogy színházaink vezetői mint valami börzén árulják, keresik és csereberélik egymás közt a sztároknak hirdetett művészeket és társulatuk tagjait, mint valami ruhadarabot kölcsönzik ki egymásnak, egyegy szerep eljátszására. Zavart, veszekedést, darabok és színházak sorozatos bukását eredményezi a mai színházpolitikai vonalvezetés, amelynek egyik legelhibázottabb pontja éppen ez a sztárszínészekkel űzött furcsa játék. Szomorúan állapítjuk meg, hogy az ország első drámai színpada, a Nemzeti Színház is szerepet vállal, ha egyoldalúan is, a színházi zűrzavar felidézésében. Nem kér ugyan kölcsön más színházaktól tagokat, de ad a magáéból másoknak. Rendszerré vált, hogy a Nemzeti Színház művészeinek egy része hol itt, hol ott bukkanik fel, egyes kiváltságosak állandó vendégszereplői a magánszínházaknak és második otthonra találnak idegen színpadokon. Ez a megengedhetetlen szokás — a Hevesirezsim egyik sajátossága — okozója részint az elkerülhetetlen személyi súrlódásoknak, amelyek léptein-nyomon felborítják a színházi világ békéjét, másrészt megbolygatja a Nemzeti Színház játékrendjének egységét és gyakran zavart okoz a műsor összeállításánál is. A közönség nem is tudja, mitévő legyen, tanácstalanul áll a plakátok között, nem tud választani, hogy hol nézze meg a Nemzeti Színház X. művésznőjének, vagy művészének játékát Az állami színpadon, vagy a magánszínház rivaldafényében? A színházak megállapított műsorokat forgatnak fel egy szereplő kedvéért csakhogy simán bonyolódjék le egy-egy vendégjáték. Nem törődnek a közönséggel, sem társulatuk többi tagjának elkedvetlenedésével, csak a dédelgetett sztár kedvét keresik ... A vendégszereplő Nemzeti Színházi tagok sorát Csortos Gyula nyitotta meg, mégpedig olyan körülmények között, amik annak idején méltán foglalkoztatták a színésztársadalmat furcsaságukkal. Csortos Gyula voltaképen Kiss Ferencet váltotta fel s erre talán nem került volna sor, ha Kiss Ferencnés Hevesi Sándor nem tagadja meg azt a jogot, amit Csortos mint szerződési előfeltételt kötött ki. Kiss Ferinc azzal a kívánsággal állott elő, hogy egy szerep eljátszására engedjék el a Magyar Színházba, Hevesi azonban vonakodott beleegyezést adni és a szakítás bekövetkezett . . . Mi történt ezután? Csortos Gyula leszerződött a Nemzeti Színházhoz és szerződésben biztosította magának azt a jogot, hogy már mint a színház fizetett tagja, léphessen fel a Magyar Színházban. „Csattan a csók“, „Külváros“, „Trojka“ és a „Raspulin“ következtek egymásután, decemberre járt már az idő, négy hónap múlt el a szezonnyitóétól, fizetését kiutalták és csak ekkor került sor arra, hogy Csortos Gyula bemutatkozhassék a Nemzeti Színház közönségének . . . Ami tehát nem volt szabad Kiss Ferencnek, az szabad volt egyik színésztársának. Ez a kivételes elbánás azóta is megismétlődik más személyekkel és nyomában a mellőzöttség, a megsértődés fullánkja ül a lelkekben. Mi indokolja, hogy a Nemzeti Színház egyik legjobban fizetett művésznője, Bajor Gizi már hónapok óta az Andrássy úti Színház műsorán szerepel, mint vendég, miért van szükség arra, hogy Radó Mária egyéves szabadságot kapjon a Nemzetitől és a Belvárosi Színház darabjaiban lépjen fel. Erre senki nem tud kielégítő választ adni. Igaz, hogy Radó Mária erre az évre nem kap fizetést az állami színháztól, de a helyét mégis csak fenntartják és ha az idegenben töltött egy év lejár, egyszerűen visszasétál arra a színpadra, amelynek tizenkét hónapig feléje sem nézett. Ugyanez volt a helyzet Tőkés Anna esetében is, aki a közelmúltban a Magyar Színházban játszott egy teljes szezonon át. Folytathatnánk a felsorolást . . . önkéntelenül felmerül a kérdés, ha ezek a művészek és művésznők nélkülözhetők az ország első drámai színpadán hat hónapig, egy évig, várjon nem áll-e fenn ez a nélkülözhetőség továbbra is? Végre is, akinek nem felel meg a Nemzeti Színház, könnyen segíthet sorsán. Ellenkező esetben pedig véget kell vetni ennek a rendszernek és meg kell követelni a szomszédba átránduló művészektől, hogy tóbelegüket száz százalékig állítsák a Nemzeti Sziniház szolgálatába, annál is inkább, mert elsőrendű anyagi érdekek nem támasztják alá a vendégszereplési törekvéseket. A Nemzeti Szikház vezető tagjainak fizetése éppen elegendő ahhoz, hogy ez alól mentesüljenek. A szomszédba járkálást azonban megszenvedi a műsoroknak és előadásoknak színvonala is. Olyan színpadon nem lehet szó csetjátékról, ahol mint valami fénylő üstökös, megjelenik rövidebb-hosszabb időre egy-egy vendégművész, vagy művésznő, azután elsistereg, hogy másiknak adjon helyet. A folytonos változás a főszereplőkben, az örökös vendégeskedés az összjáték rovására megy és darabot buktat. A „pendlizésnek“ a herehujás sziveszteri éjszakákon talán helye lehet, de nem lehet megtűrni a józan köznapokon, amikor a közönség a pénzéért komoly munkát és elfogadható ellenértéket követel . . . Jóval nehezebb vétót emelnünk a Nemzeti Színház közepes fizetésű tagjainak vendégszereplése ellen. Tudjuk, hogy Hevesi Sándor, csakhogy kedvező anyagi eredményeket mutathasson fel a minisztériumban, ahhoz a szisztémához fordul, hogy alig számottevő összegért fiatal gárdával népesítse be színpadát, és ezeket a fiatal művészeket sokszor olyan súlyos feladatok elé állítja, amelyek alatt azok bizony összeroppannak. Potemkinpolitika ez, semmi más, amely csak a minisztérium művészeti osztályának urait kápráztatja el! Szerény fizetésű gyerekemberek jutnak nagy szerepekhez, amelyekhez annak idején csak a nagyok mertek hozzányúlni , ha ezek a fiatalok nem bírják a szerep terheit, soha sem hiszik el, hogy kezdő, kiforratlan művészetükben van a hiba, önmagukkal hasonlanak meg és kisiklanak, még mielőtt a helyes fejlődési utat bejárták volna. Nehéz tehát ellenezni azt, hogy a Nemzeti Színház kisfizetésű tagjai máshol léphessenek fel. Vonatkozik pedig ez elsősorban a rádióra, a Városi Színház ifjúsági előadásaira és legújabban a tiszti kaszinóbeli vállalkozásra. Vegyük csak kézbe a rádió műsorát, azt látjuk, hogy az ott szereplő drámai színészek legnagyobbrészt a Nemzeti Színház tagjai sorából kerülnek, ki nézzük meg a Városi Színház plakátjain Majomét Papp Mariska ifjúsági előadásainak szereposztását, ott kizáróan Nemzeti Színházi tagokat találunk és ugyanez áll a tiszti kaszinóban rendezendő előadásokra is. Mi az eredménye ennek? A rádió nem szerződtet állandó társulatot, holott ez esetben jobban építhetné fel programját, egységesebb előadásokat produkálhatna, mint ma, amikor innen is, onnan is verbuválja össze szereplőit, akik közül sokan akkor látják egymást először. Végeredményben pedig ennek is az állandó szerződés nélkül tengődő színészek szenvedik kárát, mert nagyrészük kenyérhez juthatna, ha a rádió igazgatósága állandó társulat szervezését határozná el. Talán egyedül Majomé Papp Mariska vállalkozása az, mely indokoltan foglalkoztatja a Nemzeti Színház színpadin kívül is az állami színház gárdáját. Klasszikusok szerepelnek a műsoron, az ifjúság neveléséről van szó és a Városi Színház nagy befogadóképessége is megmagyarázza az idegen színpadot Ne higgye azonban a Nemzeti Színház egy kisfizetésű tagja sem, hogy az ő érdekük, anyagi boldogulásuk ellen kívánunk szót emelni. Ez ellen talán felesleges is tiltakoznunk, mert eddig is a színészek érdekeit képviseltük, még az igazgatókkal szemben is és tesszük ezt a jövőben is. Lássák be azonban, hogy a Nemzeti Színház régi múltjának megóvása érdekében el kell már egyszer ezt mondani. Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy a Nemzeti Színház tagjai minduntalan máshol szerepeljenek és előfordulhasson, hogy a János vitézt ráncigálják elő és így biztosítsák a színház játékrendjét . . . Leszögezzük, hogy nem a Nemzeti Színház művészeiben látjuk a hibát, hanem Hevesi Sándor gazdasági programjában. A mai súlyos viszonyok mellett teljesen érthető, ha a tagok minimális fizetésük összegét pótolni igyekeznek. Éppen ezért a változtatást nem úgy képzeljük el, hogy a gyenge fizetésű tagok elveszítve mellékkeresetüket, rosszabb anyagi helyzetbe jussanak, hanem azt kívánjuk, hogy elfogadható szerződések útján szűnjék meg a tagok vendégszereplése más színpadokon és ne kényszerüljenek mellékkereset után futkosni. Nem állandósulhat Hevesi Sándornak az az elgondolása, fizesse meg más színhász, más vállalkozás azt, amit neki kellene adni színészeinek, ha nem pályázna a jó direktor határaira felettes hatósága előtt. K7-0. Nem Ingyen, de pénz nélkül vásárolhat mindenkarácsonifi ajándéka eredeti művészi festményeket, a „Solymosi Képszalonra” Kossuth lajos utca 13., ahol a tulajdonos elhatározta, hogy mivel a karácsonyi ünnepek alkalmával a legtöbb fixtszetses embernek szakságt van a rendelkezésre álló pár pengőjére, egyrészt az ünnep hangulatának emelege másrészt az eherangú szükségleti cikkes részerzésére, nála a .arácsonyi a zsidókat mindeki úgy va ayhatja meg, hogy arra az első lévletet csak 1930. február 1-éven fizeti. Mikulás-napi ajándék ott Hét pengőtől—százötven pengőig Mikulás helyett megint az Ízléstelen krampusz a túlnyomó a kirakatokban — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Egy hét múlva lesz Szent Miklós püspök ünnepe, vagy ahogyan a gyermekhad nevezi, Mikulás napja. A kirakatokban máris piros hártyapapírba burkolták a lámpákat és itt is, ott is, a pesti utcán a kirakatok piros fényében megjelent a krampusz, az ördög. A kegyeletes keresztényszokást, a szelidlelkft Szent Miklós ünnepének megemlékezését a pogány nagyváros az ördög, a rettegés napjává változtatta. Végignéztünk vagy száz pesti kirakatot, de bizony nem sokban találtunk Mikulás napja előtt stíluson elrendezést, ahol egy ajándékozási alkalomra csalogatóan elrendezett tárgyak felett a Mikulás alakja dominál. Egyébként a piros fényben úszó kirakatok a krampusz jegyében állanak. Az illatszerkereskedő apró vörös ördögöket rak a púderosdobozok, a kölni vizek tetejére. A drágábbnáldrágább női cipők közé piros papírnyelvek kerülnek, hátha a mostani pénztelenségben így jobban vonzza a vevőt. Még egyik-másik képkereskedő is szörnyű, ijesztő ördögöt állít a szentképek fölé. A ruhakonfekcióüzlet kirakatába apró bábok, kislányok pirosruhába öltözötten vonják magukra az érdeklődést, de a háttérben ott vigyorog két rut és ijesztő ördög, a papírból stilizált pokol lángjai közül. A Mikulás-napi vásárra készülő üzletek közül legnagyobb népszerűséget a cukrászdák , a csemegeboltok szerezték. Itt mindenféle édességek, pirospapírba göngyölt cuikrosdollozok hirdetik, hogy közeledik Mikulás napja. Az árak között mindenki szabadon válogathat, mert már két pengőtől kezdve mindenféle csinos kivitelű Mikulás-napi ajándékot lehet vásárolni. Egy ízlésesen összeállított giardinetto (gyümölcsös-, cukroskosárka) huszonötharminc pengő, de a kevéspénzű publikum ijesztésére kiállítottak egy százötven pengőset is, amelyben a datolyától, a fügétől kezdve a coctailen keresztül a francia pezsgőig mindenféle földi jót megtalálunk, ami szemnek-szájnak kedves. A Mikulás-napi kirakatrendezés problémáját legegyszerűbben egy férfidivatüzlet oldotta meg. Piros hártyapapírt rakott a villanyégőkre, kicserélte az árjelző-cédulákat és most piros kartonlapok hirdetik a Mikulás-nap kedvéért a „szenzációs“ reklámárakat. SÁTORHITEL UJ ALAPON 18 havi rét,zle tfizeté*re. ?/er rend-kívüli fizetési kedvezményt vidéki vevőimnek is megróni Nándor Iovác hurogániháza, Budapest,1., DésvewStyensca US 20. szám, Vilmos csissár-nt és Nagymező nte* kSzörösc (saját háláimig, 2-es és 10-as száma villamos megálló. csillar#a remeke előleg nélkül, olcsón havi 10 20 pengős rCr’es a tésza árban Uránia naküziei az iskolával szemben IS Osszecsukös Mp, f rftftnfor. csehOSísb PiaroKwrc'i L.i .SfulOlííi! KMlisteTSfn.tniáp^ I»Zichye són száll it CrUlíUátMi alfái Jenő utca 46 KUkft»!»t: Ollót at ft, »sink.