Uj Nemzedék, 1929. december (11. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

s­ td. Hajvágógépek 6 pengétől Borotvák 8 pengétől Zsebkések, ollók és konyha kések 1 pengőtől felfelé kaphatók, minden darabnak anyagáért és működéséért teljes 4BAvat08gág mellett Eredeti «Kunde) ottókések, acél­ból készült metazoollók Valódi fenőkövek és fenészijak dal­lókban Láber Kálmán gyárában. Budapest Rákóczi-út Ci­trom - Telefon J 35H 09 Alap 1889 Speciálisan berendezett üzem fodrása-szerszámok köszörülésére és nikkelezésére A­lapkivonatot díjmentesen és vidéki meg­rendeléseket kívánságra egy munkanap alatt továbbítunk BÚTOR 20 HAVI K­atpan O­KíjS # I Ef O P Kéaipéna­készítmény i Ir« ass tál Hz Sb K I B%Sk* árban KORVIN BUrl ORCSARNOil I Dohány-utca 39. Közalkalmazottak szállítója IFiliill győrit, erős!!, hirrlal. .11I51I011) !§OT gjetóltó és ÜMittlfi I Cteetkfildt HOlPál 23 ff .»V® SB.1­­13 . . .. .... v . y‚. Jf KÓZSADOm te tebb helyén alf buszmegálló kö­­zuléb n­unkáb­a. 8 szoba minden me!­­Kik helyiséggel 750 négy­­szögöl kertben telekárban O ta ilw» Bővebbet a központi info@önforma’n?! InMOflO Budapest, V., Honvéd­ utca 10. szám. 4 Balhiedelmek Csak kevesen tudják, hogy Dr. Paul Mol­­lenh­auer, aki a közel­múltban birodalmi mi­niszter lett Németországban, egyike a biztosí­­tás-tudomány legkiválóbb művelőinek, aki hosszú időn keresztül a kölni kereskedelmi főiskolán adta elő az ezen tudománynak kö­rébe tartozó tárgyakat. A Göschen-Sammlung­­ban megjelent Das Versicherungswesen c. két­kötetes kis összefoglaló munkáját az egész világon ismerik. Egyike azoknak, akik élő­szóval és írásban egész pályafutásuk alatt a biztosítás nagy köz- és magángazdasági jelen­tőségét hangsúlyozták igazi német alaposság­gal és a biztosítási világban nagy tekintélyre tettek szert. Ez pedig Németországban, ahol egy egész sereg egyetemen és főiskolán tan­széke és több helyen szemináriuma van a biz­tosítási tudományoknak és ahol elsőrendű el­méleti és gyakorlati szakemberekben nincs hiány, nagy dolog. így válik érthetővé az a csodálatraméltó tény, hogy Németországban, ahol pedig szintén volt infláció és devalváció, az életbiztosítási üzletág újra a legerősebb tempóban fejlődik és óriási tőkéket hord össze Ez a tény természetesen sok morális motí­vumra is támaszkodhatik ott, ahol az emberek bíznak az ország sorsában, a nemzet jövőjé­ben és ahol a családi érzés összetartó ereje nagy. Nálunk az életbiztosítás áldásos intéz­ményének erőteljesebb kibontakozását nemcsak gazdasági, hanem morális okok is gátolják. Kevesebb a takarékosságra hajlamos ember és a családról való köteles gondoskodás eszméje sem vert elég mély gyökeret. A magyar lelke­ken eláradt a közöny és a pesszimizmus, így érthető, hogy az életbiztosítás nagyobb elter­jedése is egy sereg akadályba­­ütközik. Nagyon sok ember attól tart, hogy befizetett díjai elvesznek és sejtelme sincs arról, hogy a befolyt tőkékkel a biztosítóintézet nem gaz­­dálkodhatik tetszése szerint, mert a tartalékok kezelését törvényes rendelkezések szabályoz­zák, amelyeknek pontos betartására külön ál­lami szerv, a Biztosító Magánvállalatok Ál­lami Felügyelő hatósága ügyel. Azt is keve­sen tudják, hogy abban az esetben, ha vala­kinek az életkörülményei úgy alakulnak, hogy nem képes fizetni az életbiztosítás dí­jait, leszállíttathatja a biztosított tőke össze­gét és így kevesebb díjat kell fizetnie, vagy pedig megszüntetheti a biztosítást és ebben az esetben kötvényének visszavásárlását vagy a befizetett díjak tőkésítését kérheti. Arra az eshetőségre, ha a díjfizetés a fél munkaképte­lensége miatt válik lehetetlenné, az életbizto­sítással kombinált rokkantsági biztosítást nyújt, fedezetet. Az életbiztosítás csekély pótdíj megfizetése ellenében kiterjeszthető a háborús kockázatra is és így — amint látjuk — a gazdálkodó alany érdekei ennél az ügyletnél minden szempontból körül vannak bástyázva. A Központi Sajtóvállalat R. T. Biztosítási Osztálya, mint a Gazdák Biztosító Szövetke­zete Országos Főképviselete (V., Honvéd­ utca 10.) fontos missziót vél teljesíteni azzal, hogy igyekszik eloszlatni az életbiztosítással kap­csolatosan felmerülő téves hiedelmeket és egyben alkalmat is nyújt lapunk előfizetőinek arra, hogy kedvező feltételek mellett életbizto­sítási kötvényekhez jussanak. Uj Nemzedék Vasárnap, 1929 december h színházi kórképek .. IKt AZ IDEGEN SZÍNPADON VENDÉGSZEREPLŐ SZERZŐ­­DÉS­ES SZÍNÉSZEK IS FOKOZZÁK A NÍVÓSÜLYEDÉST ÉS A SZÍNÉSZNYOMORZ­ ­­At A­ Nemzedék tudósí­tójától -Nagy vonásokban rámutattunk már ezen a helyen arra, hogy színházaink vezetői mint valami börzén árulják, keresik és csereberé­lik egymás közt a sztároknak hirdetett művé­szeket és társulatuk tagjait, mint valami ruhadarabot kölcsönzik ki egymásnak, egy­­egy szerep eljátszására. Zavart, veszekedést, darabok és színházak sorozatos bukását ered­ményezi a mai színházpolitikai vonalvezetés, amelynek egyik legelhibázottabb pontja éppen ez a sztárszínészekkel űzött furcsa játék. Szomorúan állapítjuk meg, hogy az ország első drámai színpada, a Nemzeti Színház is szerepet vállal, ha egyoldalúan is, a színházi zűrzavar felidézésében. Nem kér ugyan köl­csön más színházaktól tagokat, de ad a ma­gáéból másoknak. Rendszerré vált, hogy a Nemzeti Színház művészeinek egy része hol itt, hol ott bukkanik fel, egyes kiváltságosak állandó vendégszereplői a magánszínházak­nak és második otthonra találnak idegen szín­padokon. Ez a megengedhetetlen szokás — a Hevesi­rezsim egyik sajátossága — okozója részint az elkerülhetetlen személyi súrlódásoknak, amelyek léptein-nyomon felborítják a szín­házi világ békéjét, másrészt megbolygatja a Nemzeti Színház játékrendjének egységét és gyakran zavart okoz a műsor összeállításá­nál is. A közönség nem is tudja, mitévő legyen, tanácstalanul áll a plakátok között, nem tud választani, hogy hol nézze meg a Nemzeti Színház X. művésznőjének, vagy művészének játékát Az állami színpadon, vagy a magán­színház rivaldafényében? A színházak meg­állapított műsorokat forgatnak fel egy sze­replő kedvéért csakhogy simán bonyolódjék le egy-egy vendégjáték. Nem törődnek a kö­zönséggel, sem társulatuk többi tagjának el­­kedvetlenedésével, csak a dédelgetett sztár kedvét keresik ... A vendé­gszereplő Nemzeti Színházi­ tagok sorát Csortos Gyula nyitotta meg, még­pedig olyan körülmények között, amik annak ide­jén méltán foglalkoztatták a színésztársadal­­mat furcsaságukkal. Csortos Gyula voltaké­­pen Kiss Ferencet váltotta fel s erre talán nem került volna sor, ha Kiss Ferencnés He­vesi Sándor nem tagadja meg azt a jogot, amit Csortos mint szerződési előfeltételt kö­tött ki. Kiss Ferinc azzal a kívánsággal ál­lott elő, hogy egy szerep eljátszására enged­jék el a Magyar Színházba, Hevesi azonban vonakodott beleegyezést adni és a szakít­ás be­következett . . . Mi történt ezután? Csortos Gyula leszerző­dött a Nemzeti Színházhoz és szerződésben biztosította magának azt a jogot, hogy már mint a színház fizetett tagja, léphessen fel a Magyar Színházban. „Csattan a csók“, „Kül­város“, „Trojka“ és a „Raspulin“ következ­tek egymásután, decemberre járt már az idő, négy hónap múlt el a szezonnyitóétól, fizetését kiutalták és csak ekkor került sor arra, hogy Csortos Gyula bemutatkozhassék a Nem­zeti Színház közönségének . . . Ami tehát nem volt szabad Kiss Ferencnek, az szabad volt egyik színésztársának. Ez a kivételes elbánás azóta is megismétlődik más személyekkel és nyomában a mellőzöttség, a megsértődés ful­lánkja ül a lelkekben. Mi indokolja, hogy a Nemzeti Színház egyik legjobban fizetett művésznője, Bajor Gizi már hónapok óta az Andrássy­ úti Színház műsorán szerepel, mint vendég, miért van szükség arra, hogy Radó Mária egyéves szabadságot kap­jon a Nemzetitől és a Belvárosi Színház da­rabjaiban lépjen fel. Erre senki nem tud ki­elégítő választ adni. Igaz, hogy Radó Mária erre az évre nem kap fizetést az állami szín­­háztól, de a helyét mégis csak fenntartják és ha az idegenben töltött egy év lejár, egy­szerűen visszasétál arra a színpadra, amely­nek tizenkét hónapig feléje sem nézett. Ugyan­ez volt a helyzet Tőkés Anna esetében is, aki a közelmúltban a Magyar Színházban játszott egy teljes szezonon át. Folytathatnánk a fel­sorolást . . . önkéntelenül felmerül a kérdés, ha ezek a művészek és művésznők nélkülözhetők az or­szág első drámai színpadán hat hónapig, egy évig, várjon nem áll-e fenn ez a nélkülözhető­­ség továbbra is? Végre is, akinek nem felel meg a Nemzeti Színház, könnyen segíthet sor­sán. Ellenkező esetben pedig véget kell vetni ennek a rendszernek és meg kell követelni a szomszédba átránduló művészektől, hogy tó­bel­­egüket száz százalékig állítsák a Nemzeti Sziniház szolgálatába, annál is inkább, mert elsőrendű anyagi érdekek nem támasztják alá a vendégszereplési törekvéseket. A Nemzeti Szik­ház vezető tagjainak fizetése éppen ele­gendő ahhoz, hogy ez alól mentesüljenek. A szomszédba járkálást azonban megszen­vedi a műsoroknak és előadásoknak színvo­nala is. Olyan színpadon nem lehet szó cset­­játékról, ahol mint valami fénylő üstökös, megjelenik rövidebb-hosszabb időre egy-egy vendégművész, vagy művésznő, azután elsis­tereg, hogy másiknak adjon helyet. A folyto­nos változás a főszereplőkben, az örökös ven­dégeskedés az összjáték rovására megy és da­rabot buktat. A „pendlizésnek“ a herehujás sziveszteri éjszakákon talán helye lehet, de nem lehet megtűrni a józan köznapokon, ami­kor a közönség a pénzéért komoly munkát és elfogadható ellenértéket követel . . . Jóval nehezebb vétót emelnünk a Nemzeti Színház közepes fizetésű tagjainak vendégsze­replése ellen. Tudjuk, hogy Hevesi Sándor, csakhogy kedvező anyagi eredményeket mu­tathasson fel a minisztériumban, ahhoz a szisztémához fordul, hogy alig számottevő összegért fiatal gárdával népesítse be színpa­dát, és ezeket a fiatal művészeket sokszor olyan súlyos feladatok elé állítja, amelyek alatt azok bizony összeroppannak. Potemkinpolitika ez, semmi más, amely csak a minisztérium művészeti osztályának urait kápráztatja el! Szerény fizetésű gyerekemberek jutnak nagy szerepekhez, amelyekhez annak idején csak a nagyok mertek hozzányúlni , ha ezek a fia­talok nem bírják a szerep terheit, soha sem hiszik el, hogy kezdő, kiforratlan művésze­tükben van a hiba, önmagukkal hasonlanak meg és kisiklanak, még mielőtt a helyes fej­lődési utat bejárták volna. Nehéz tehát ellenezni azt, hogy a Nemzeti Színház kisfizetésű tagjai máshol léphessenek fel. Vonatkozik pedig ez elsősorban a rádióra, a Városi Színház ifjúsági előadásaira és leg­újabban a tiszti kaszinóbeli vállalkozásra. Ve­gyük csak kézbe a rádió műsorát, azt látjuk, hogy az ott szereplő drámai színészek legna­gyobbrészt a Nemzeti Színház tagjai sorából kerülnek, ki nézzük meg a Városi Színház pla­kátjain Majomét Papp Mariska ifjúsági elő­adásainak szereposztását, ott kizáróan Nem­zeti Színházi tagokat találunk és ugyanez áll a tiszti kaszinóban rendezendő előadá­sokra is. Mi az eredménye ennek? A rádió nem szer­ződtet állandó társulatot, holott ez esetben jobban építhetné fel programját, egységesebb előadásokat produkálhatna, mint ma, amikor innen is, onnan is verbuválja össze szerep­lőit, akik közül sokan akkor látják egymást először. Végeredményben pedig ennek is az állandó szerződés nélkül tengődő színészek szenvedik kárát, mert nagyrészük kenyérhez juthatna, ha a rádió igazgatósága állandó társulat szervezését határozná el. Talán egyedül Majomé Papp Mariska vál­lalkozása az, mely indokoltan foglalkoztatja a Nemzeti Színház színpadin kívül is az ál­lami színház gárdáját. Klasszikusok szerepel­nek a műsoron, az ifjúság neveléséről van szó és a Városi Színház nagy befogadóképes­sége is megmagyarázza az idegen színpadot Ne higgye azonban a Nemzeti Színház egy kisfizetésű tagja sem, hogy az ő érdekük, anyagi boldogulásuk ellen kívánunk szót emelni. Ez ellen talán felesleges is tiltakoz­nunk, mert eddig is a színészek érdekeit kép­viseltük, még az igazgatókkal szemben is és tesszük ezt a jövőben is. Lássák be azonban, hogy a Nemzeti Színház régi múltjának meg­óvása érdekében el kell már egyszer ezt mon­dani. Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy a Nemzeti Színház tagjai minduntalan máshol szerepeljenek és előfordulhasson, hogy a János vitézt ráncigálják elő és így bizto­sítsák a színház játékrendjét . . . Leszögezzük,­ hogy nem a Nemzeti Színház művészeiben látjuk a hibát, hanem Hevesi Sándor gazdasági programjában. A mai sú­lyos viszonyok mellett teljesen érthető, ha a tagok minimális fizetésük összegét­ pótolni igyekeznek. Éppen ezért a változtatást nem úgy képzeljük el, hogy a gyenge fizetésű ta­gok elveszítve mellékkeresetüket, rosszabb anyagi helyzetbe jussanak, hanem azt kíván­juk, hogy elfogadható szerződések útján szűn­jék meg a­ tagok vendégszereplése más szín­padokon és ne kényszerüljenek mellékkereset után futkosni. Nem állandósulhat Hevesi Sándornak az az elgondolása, fizesse meg más színhász, más vállalkozás azt, amit neki kel­lene adni színészeinek, ha nem pályázna a jó direktor határaira felettes hatósága előtt. K7-0. Nem Ingyen, de pénz nélkül vásárolhat mindenk­­arácsonifi ajándéka­ eredeti művészi festményeket, a „Solymosi Képszalonra” Kossuth lajos­ utca 13., ahol a tulajdonos el­határozta, hogy mivel a karácsonyi ünnepek alkalmával a leg­több fixtszet­ses embernek szakságt­ van a rendelkezésre álló pár pengőjére, egy­részt az ünnep hangul­atának emelege másrészt az eherangú szükségleti cikkes rész­erzésére, nála a .­arácsonyi a zsi­­dókat mindeki úgy va ayhatja meg, hogy arra az első lévletet csak 1930. február 1-éven fizeti. Mik­ulás-napi ajándék ott Hét pengőtől—százötven pengőig Mikulás helyett megint az Ízléstelen krampusz a túlnyomó a kirakatokban — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Egy hét múlva lesz Szent Miklós püspök ünnepe, vagy ahogyan a gyermekhad nevezi, Mikulás napja. A kirakatokban máris piros hártyapapírba burkolták a lámpákat és itt is, ott is, a pesti utcán a kirakatok piros fényé­ben megjelent a krampusz, az ördög. A ke­­gyeletes keresztényszokást, a szeli­dlelkft Szent Miklós ünnepének megemlékezését a pogány nagyváros az ördög, a rettegés nap­jává változtatta. Végignéztünk vagy száz pesti kirakatot, de bizony nem sokban talál­tunk Mikulás­ napja előtt stíluson elrendezést, ahol egy ajándékozási alkalomra csalogatóan elrendezett tárgyak felett a Mikulás alakja dominál. Egyébként a piros fényben úszó kirakatok a krampusz jegyében állanak. Az illatszerke­­reskedő apró vörös ördögöket rak a púderos­­dobozok, a kölni vizek tetejére. A drágábbnál­­drágább női cipők közé piros papírnyelvek kerülnek, hátha a mostani pénztelenségben így jobban vonzza a vevőt. Még egyik-másik képkereskedő is szörnyű, ijesztő ördögöt állít a szentképek fölé. A ruhakonfekcióüzlet kira­katába apró bábok, kislányok pirosruhába öltözötten vonják magukra az érdeklődést, de a háttérben ott vigyorog két rut és ijesztő ördög, a papírból stilizált pokol lángjai közül. A Mikulás-napi vásárra készülő üzletek kö­zül legnagyobb népszerűséget a cukrászdák , a csemegeboltok szerezték. Itt mindenféle édességek, pirospapírba göngyölt cuikrosdollo­­zok hirdetik, hogy közeledik Mikulás napja. Az árak között mindenki szabadon válogat­hat, mert már két pengőtől kezdve mindenféle csinos kivitelű Mikulás-napi ajándékot lehet vásárolni. Egy ízlésesen összeállított giardi­­netto (gyümölcsös-, cukroskosárka) huszonöt­­harminc pengő, de a kevéspénzű publikum ijesztésére kiállítottak egy százötven pengő­set is, amelyben a datolyától, a fügétől kezdve a coctailen keresztül a francia pezs­gőig mindenféle földi jót megtalálunk, ami szemnek-szájnak kedves. A Mikulás-napi kirakatrendezés problémáját legegyszerűbben egy férfidivatüzlet oldotta meg. Piros hártyapapírt rakott a villany­­égőkre, kicserélte az árjelző-cédulákat és most piros kartonlapok hirdetik a Mikulás-nap kedvéért a „szenzációs“ reklámárakat. SÁTORHITEL UJ ALAPON 18 havi rét,zle tfizeté*re. ?/er rend-k­ívüli fizetési kedvezményt vidéki vevőimnek is megr­óni Nándor Io­vác hurogániháza, Budapest,­­1., DésvewStye­nsca US 20. s­zám, Vilmos csissár-nt és Nagymező nte* kSzörösc (saját háláimig, 2-es és 10-as száma villamos megálló. csillar#a remek­e előleg nélkül, olcsón havi 10 20 pengős rCr’es a tésza árban Uránia naküziei az iskolával szemb­en IS Osszecsu­kös Mp, f rftftnfor. csehOSísb PiaroKwrc'i L.i .SfulOlííi! KMlisteTSfn.tniáp^ I»Zichy­e­ són száll it CrUlíUátMi alfái Jenő­ utca 46 KUk­ft»!»t: Ollót­ at ft, »sink.

Next