Uj Nemzedék, 1930. június (12. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
2 végezte mimikáját és munka után eltávozott a bankból. Hogy mit csinált szabad idejében, azt senki sem tudta megmondani. Egyedül a bank egyik szolgája tudott olyan felvilágosítást adni, ami azután nyomra is vezette a rendőrséget. Ez a szolga a következőket mondotta: — Furcsa emberekkel szokott barátkozni Cinóber úr. Ott a lakása környékén, a Remete utcában is van egy barátja, valami asztalossegéd, az egy olyan gyanús ember és én többször láttam őket együtt. Vasárnap, 1930 junius 1. Uj nemzedék Kovács János: Cinóber barátja A rendőrség rögtön megragadta ezt a nyomot, azonnal detektíveket küldtek ki a Remete utcába, hogy megállapítsák, ki az a gyanús fiatalember, aki Czinóber közelében lakik és a fiatal Czinóber barátja. Hamarosan megtudták, hogy ez a fiatalember Kovács János tizenkilenc esztendős asztalossegéd, aki a Czinóberrel szomszédos házban a Remete utca három számú házban lakik. A detektívek kutatni kezdtek Kovács János előélete után, anélkül természetesen, hogy Kovács János erről tudott volna. Hamarosan sikerült megállapítani, hogy Kovács János már esztendők óta nem dolgozik, munkakerülő és különböző könnyű módon igyekszik pénzhez jutni. A környéken mindenki tudta azt is, hogy Kovács és Czinóber igen jó barátok, gyakran járnak együtt kiskocsmákba, sokszor egész délutánokat és estéket együtt töltenek Most már a házban kezdtek érdeklődni a detektívek Kovács után. Itt azt a felvilágosítást kapták, hogy Kovács korán délután odahaza volt, de azután már elment hazulról. Elmondották a házbeliek azt is, hogy Kovács, aki az utóbbi időben kopott, piszkos szürke ruhában járt, elegáns uj zöld berberruhában, új cipőben, tiszta gallérban és új kalapban jött haza. Amikor megkérdezték tőle, honnan vette az új ruhát, ezt válaszolta: — Kaptam egy állást, nemsokára el kell foglalnom és előre megkaptam a fizetésemet. A házbeliek többet nem törődtek vele. Kovács délután még néhány órát otthon maradt, majd eltávozott hazulról. Ettől kezdve a detektívek valósággal megszállták a Remete utcát. Figyelték az ötös számú házat, hogyha Czinóber hazajön, rajtaüthessenek és figyelték a három számú házat, hogyha Kovács hazatér, őt is elfoghassák. Izgalmas órák múltak el. A detektívek szünet nélkül „smirelték“ a Remeteutcát és környékét, de sem Czinóber, sem Kovács nem jelentkezett. Közben minden egyéb nyom is összeomlott. Hatvanba beérkezett a vonat, amelyen Tóth István soffőr bejelentése szerint a menekülő rablótámadónak utaznia kellett, de sem a közbelső állomásokon, sem Hatvanban nem találták a támadót. Kovácsot elfogják az éjszaka a Remete-utcában ! Késő éjszaka volt már, amikor Kovács János megjelent a Remete-utcán. Nyugodtan ment a hármas számú ház kapujához, becsöngetett, majd amikor a házmester felengedte, felment a lakására. Szobájába érkezett végre, levetkőzött és lefeküdt. Egy negyed óra múlva már a detektívek kopogtattak Kovácsék lakása ajtaján. A kopogtatásra Kovács édesanyja nyitott ajtót Az idős asszony, amikor meglátta a sok férfit, aki a késő éjszakai órában kopogtat a lakásán, ijedten kérdezte: — Mit akarnak kérem tőlem? —• A fiával szeretnénk beszélni — válaszolta az egyik detektív és már fére is tolták az öregasszonyt és behatoltak a szobába, hogy Kovács Jánosnak ne adjanak időt arra, hogy esetleg kárt tegyen magában. Kovács aludt és abban a pillanatban riadt fel, amikor a detektívek már a szobában voltak és két kezét lefogták. — Te követted el a rablást a Leszámítoló Bankban? — szólt rá határozottan az egyik detektív. „A Cinóber biztatott fel.. Az álmából felriadt Kovács pillanatokig nem tért magához, hebegett, targsadni próbált, de mikor még egy párszor keményen és határozottan rászóltak, beismerő vallomást tett: — Igen, én voltam, — mondotta — de a Cinóber biztatott fel rá . . . A detektívek a beismerő vallomás után utasították Kovácsot, hogy öltözzön fát. Kovács fel is öltözködött. A detektívek átkutatták a zsebeit, de csak néhány tízpengőst és aprópénzt találtak a zsebeiben. — Hol van a többi pénz? — kérdezték tőle. — Felvettem a padlásra — válaszolta Kovács. A detektívek erre Kovács egyik kezére szijjat fűztek, a másik kezét pedig egy detektív fogta. Elindultak vele a padlásra. Zseblámpák fénye mellett vezette fel Kovács a detektíveket a Remete utcai ház padlására. A padlásnak egyik elrejtett zugába lépett Kovács. — Itt van a pénz, — mutatott rá szomorúan az egyik sarokban lévő mindenféle limlomra. A detektívek széthajigálták az ott felhalmozott deszkadarabokat, rongyokat és alatta csakugyan megtalálták azt a csomagot, amelyikbe a rablótámadó a pénzt csomagolta és magával vitte. A detektívek, anélkül, hogy felbontották volna a csomagot, magukhoz vették. Kovácsnak most már mind a két kezét összekötözték és levitték az utcára, ahol az egyik mellékutcában várakozott a rendőrség autója. Kovácsot beültették az autóba és megindultak vele a főkapitányság felé. A főkapitányságon rögtön kihallgatták Kovácsot, hogy adatokat kapjanak Cinóber szerepére vonatkozóan és arra vonatkozóan, hol tartózkodik más Cinóber. A fiatal banktisztviselő ugyanis még a késő éjszakai órákig sem tért haza lakására és teljesen nyomaveszett. Kovács János, miután izgalma lecsillapodott, elszitt néhány cigarettát és a kövtekezőképpen adta elő a fantasztikus rablótámadás történetét: A két „jóbarát“ portréja Kovács és Cinóber régi jó barátok voltak. Ott ismerkedtek össze a Remete utcában, ahol szomszédos házban laktak. Sokszor együtt töltötték az időt, még akkor is, amikor Cinóber állás nélkül volt. Együtt nyomorogtak, együtt igyekeztek néha egy-két pengőre szert tenni bármilyen úton, hogy egy kicsit kocsmázhassanak. A barátság nem szűnt meg közöttük akkor sem, amikor körülbelül fél évvel ezelőtt Cinóber állást kapott a Leszámítoló Bankban. Ezután is gyakran találkoztak és Cinóber ilyenkor valóságos legendákat mesélt Kovácsnak arról, hogy mennyi pénz van ilyen bankban, így lassan, beszélgetés közben született meg először az óhaj, majd utána a terv, hogy ki kellene a bankot rabolni. Hónapokon át folyt a megbeszélés, hogyan lenne ez a legjobb, a legalkalmasabb és a legcélravezetőbb. Mindenféle lehetőséget végiggondoltak, de egyik sem bizonyult kivihetőnek. Néhány hónappal ezelőtt Petrik Elemér, a bank öreg tisztviselője, aki az alkalmazottak fizetését szokta borítékozni, maga mellé vette a fiatal Cinóbert, hogy segítsen neki ennél a munkánál. Cinóber az első alkalom után már lelkendezve mesélte délután Kovácsnak, hogy akkor lenne a legalkalmasabb kifosztani a bankot, amikor a fizetést borítékozzák. Ez a munka ugyanis egy félreeső szobában történik. Egyedül Petrik van ott, valamint egy bankszolga és rengeteg pénz ágában sem volt elutazni. Tudtam, hogy ha gyanúsan viselkedem, a soffőr azonnal jelentkezik a fkapitányságon, amint kiderül a támadás és elmondja, hogy a keleti pályaudvarról a hatvani vonattal elutaztam, tehát a vidéken keresnek. Én azonban nem utazom el, hanem nyugodtan hazamegyek és Pesten élhetek tovább. Amint a pályaudvaron kiszállottam, , egyik oldalon bementem, a vendéglőn ... át pedig rögtön eltávoztam. A bankrabló a Rákóczi-úton át indult hazafelé, útközben bement az üzletekbe, vásárolt magának új burbery ruhát, gallért, cipőt, kalapot és az új ruhában tért, haza Remete utcai lakására. A lakásban rögtön hozzálátott a pénz elrejtéséhez. Mindössze négyszáz pengőt vett magához. A többit becsomagolta, felvitte a padlásra és annak egy zugában helyezte el A délutáni órákban megjelent Kovács lakásán bűntársa és barátja, Cinóber. Osztozkodni jött. Cinóber felszólította Kovácsot, hogy azonnal osszák meg a pénzt, mert arra neki okvetlenül szüksége van. A cinkosok között vitatkozás indult meg, hogy ki mennyit kapjon. Cinóber kijelentette, hogy a dolog tulajdonképpen az ő agyában született meg, csak rajta keresztül lehetett a tervet végrehajtani. Őt figyelik a detektívek, szóval az övé a nagyobb szerep. Kovács százezer pengőt kapott volna, Czinóber 61 ezret Ezért adjon neki Kovács százezer pengőt és elégedjen meg ő a többi hatvanegyezer pengővel. Kovács erre nem volt hajlandó és legfeljebb felezésbe akart belemenni, de ebbe sem szívesen. Ő a maga szerepét tartotta fontosabbnak és ezért azt akarta, hogy ő kapjon százezer pengőt és Cinóber amaradékot“, amint ők nevezték, a százezer pengőn felül lévő hatvanegyszer pengőt A két cinkostárs nem tudott megegyezni és valósággal összevesztek. Már, feljelentéssel is fenyegették egymást. Az osztozkodásra azonban már csak technikai okokból sem került a sor, mert a pénz már fenn volt a padláson és féltek nappal még egyszer felmenni, mert esetleg a házbeliek gyanút fognának. Ezért az osztozkodást másnapra halasztották. Kovács szórakozik Cinóber azután eltávozott barátja lakásáról, aki körülbelül még fél óra hosszat maradt lakásán, majd felöltözött és ő is elment. Kovács egy nőismerősével találkozott, azzal kiment szórakozni a Városligetbe, ott sétáltak a vurstliben, bementek az Angol-parkba, végignézték a Beketow-cirkusz előadását, utána még kávéházba is mentek. Csak késő este ment haza Kovács lokálisára, ahol már vártak rá a detektívek és elfogták. A főkapitányságon Kovács kihallgatása után felbontották a pénzes csomagot. Egész rakás pénz feküdt a központi ügyelet asztalán. Megszámolták. Körülbelül négyszáz pengő hiányzott belőle. A többi mind megvan. A hiányzó összeget költöte el Kovács az új ruhadarabokra és a tegnap esti szórakozásokra. Cinóber még nem kapott a pénzből egy fillért sem. Már április harmincadikán ki akarták rabolni a bankot, a rablót el is bujtatták a pénzborítékozó szoba mellett Ezt a tervet találták azután a legalkalmasabbnak. Ettől kezdve csak erről beszéltek és ezt dolgozták ki maguk között a legapróbb részletekig. Az elmúlt ultimékor — április harmincadikán — akarták már végrehajtani a rablást. Tgy állapodtak meg, hogy Kovács elbújik annak a kis szobának — ahol a borítékozóé történik — az előszobájából nyíló félreeső helyén. Cinóber majd elküldi a szolgát is azután, ha a terep kedvező lesz, Kovács bejön és végigjátssza a rablási komédiát. Kovács el is bújt a félreeső helyen. Cinóber azonban nagyon ideges volt egész délelőtt és sehogy sem tudta a szolgát feltűnés nélkül elküldeni. így tehát elmúlt a délelőtt, befejezték a borítékozást és Kovácsnak el kellett osonnia a rejtekhelyéről, anélkül, hogy a támadást végrehajthattavolna. Petrik és Cinóber tehát már a múlt ultimókor úgy végezték a tőlük ott kuksolt a későbbi rablótőlük k ott kuksolt a későbbi rablótámadó. Az első kudarc után elhatározták, hogy a májusi ultimén kísérlik meg újból a támadást. Éppen úgy, mint áprilisban, Kovács tegnap is már kora reggel elbújt a félreeső helyen. Cinóbernek tegnap szerencséje volt. Vasárnap kirándulásra készültek a tisztviselők és elküldték a szolgát, hogy szerezzen hajójegyeket. A szolga el is ment féltizenegy óra tájban. Petrik és Cinóber egyedül maradt. Cinóber egy ideig várt és amikor látta, hogy minden csendes, az időpont megfelelő, kiment a szobából és beszólt a félreeső helyre Kovácsnak: — Most már mehetsz! Siess! Kovács ekkor letakarta az arcát zsebkendővel, előhúzta revolverét és bement a szobába, ahol, mint ismeretes, kényszerítette Petriket, hogy a szekrénybe bújjon. Cinóber csak azután jött vissza a szobába. Kovács pro forma, hogy alibit igazoljon Cinóbernek, ő rá is ráfogta a revolvert és utasította, hogy a pénzt csomagolja be táskába. Ezután Cinóbert is „bekényszerítette a szekrénybe és rázárta az ajtót. A támadás után Kovács, mint előre megbeszélték, kinyitotta az udvari ablakot és azon át, a már sokszor megszemlélt után távozott. Átmászott a vaskerítésen, úgy, ahogyan a szemtanuk látták, s a lakók részére fenntartott lépcsőházon keresztül elmenekült. Miután Petrik és Cinóber előkerült a szekrényből, Cinóber a megállapodás szerint becsukta az udvarra nyíló ablakot, hogy ne tudják a detektívek, merre szökött a bankrabló. A lépcsőházban sikerült észrevétlenül elrohannia Kovácsnak, aki az utcára érve gyors léptekkel sietett a József tér felé. Itt beszállott Tóth István soffőr autójába, tehát csakugyan annak a soffőrnek taxijába, aki a bejelentést tette a főkapitányságon. A rabló utasította a soffőrt, hogy vigye a nyugati pályaudvarra. A Bazilikához érve, kopogtatott az üvegen és azt mondotta, hogy ne a nyugatira, hanem a keletire vigye a soffőr. A keleti pályaudvarhoz érve megkérdeze a soffőrt, hogy most megy-e a hatvani vonat. Az egyik oldalon ben a másikon ki — Mindezt — adta elő Kovács vallomásában — előre kitervezve tettem. Eszem „Lejátszák“ a rablást Kovács kihallgatása a hajnali órákra nyúlt be. Ezután felvitték a főkapitányság kétszázas cellájába. Délelőtt kilenc óráig hagyták aludni Kovácsot. Ekkor vezették fel ismét a detektív szobákba. Újra szijjat kötöttek a kezére, levitték a főkapitányság udvarán várakozó autó- IQ., Kossuth Lajos-u. E Egyenruhák és polgári öltönyök, tartalékos tisztek és önkéntesek szabályszerűen felszereltetnek. Hogy Kálmán Nagy választék angol szövetekben!