Uj Nemzedék, 1930. augusztus (12. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

T­, - «• ' ? ....................................... I# r W . .... 1« ■ \ 2 Uj Nemzlfcfifk ______Péntek, 193­1 augusztus l —.................... ........................ii- -— ....................... ........................................................................................— N­egyvenötezer bunda került zálogba az idén — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A zálogházi forgalom mindig fokmérője a gazdasági helyzet alakulásának Amikor a munkának jó konjunktúrája van és a kereseti lehetőségek emelkednek, a zálogház forgalma csökken, viszont a munkanélküliség emelke­désére mutat,­­ ha egyre többen viszik többé­­kevésbbé értékes vagyontárgyaikat a zálog­házba, hogy az értük kapott kölcsönből ten­gessék ideig-óráig életüket. A postatakarékpénztár zálogházi forgalmá­nak emelkedése ebből a szempontból igen szo­morú képet mutat. A múlt év júniusa végén 808.365 tárgy volt elzálogosítva és ezekre a postatakarékpénztár összesen 22 millió pengő­nél valamivel többet folyósított. Az idén az elzálogosított tárgyak száma már 1.008.252 volt, a folyósított kölcsönök összege pedig megha­ladta a 29,1 millió pengőt. Egy-egy zálogházi kölcsön átlagos értéke tehát 29 pengő, míg a múlt esztendőben az átlag csak 27 pengő kö­rül volt. Tíz százalékkal emelkedett tehát az egyes zálogtárgyra adott kölcsön átlagos ér­téke, amiből arra lehet következtetni, hogy a legszegényebb néposztálynak már alig van elzálogosítani valója és a zálogházak forgal­mában most a középosztály kezd dominálni. A zálogtárgyak száma egy év alatt kere­kon 200.000 darabbal növekedett és a közép­­osztály siralmas gazdasági helyzetét világítja meg az a körülmény, hogy a zálog­statisztika emelkedésének egynegyed részét az elzálogo­­sított bundák adják. A múlt esztendő júliusá­ban mindössze hatezer dara­b bunda volt a postatakarékpénztár zálogházaiban elzálogo­sítva, az idén pedig­­ az elzálogosított bundák száma negy­venötezerre emelkedett. Közel nyolcszor annyian kényszerültek te­hát az idén legdrágább ruházati cikküket „nyári gondozásra“ a zálogházakban elhe­lyezni abban a reményben, hogy a tél bekö­szöntéig majd csak szereznek annyi pénzt, hogy újra kiválthassák. Természetesen nem­csak magánfelek zálogosítják el bandájukat, a szűcsök és ruhakereskedők nagy része szin­tén úgy segít magán a nyári holtszezonban, hogy a raktárán maradt bundákat elzálogo­sítja. Ezt már azért is megteszik, mert így megszabadulnak a szőrmemegóvás költségei­től, a postatakarékpénztár zálogházában pedig erre kitűnő berendezés van. Hogyan lett egy detektív udva­riasságából lótáp-szenzáció ? Nincs bűnvádi eljárás földmivelésügyi tiszt­­viselők ellen a lótáp-ügyben — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Egyik napilap a Lüichsdorf-féle lótáp­panama botrányával kapcsolatosan azt írta, hogy a földmivelésügyi miniszté­riumban a legnagyobb titoktartás mellett vizsgálat folyik néhány tisztviselő ellen az állami méntelep zabvásárlásai miatt. Az állami méntelepnek ugyanis a Kele­men és Duray-cég szintén szállított an­nak idején takarmánynervűt, jelesen za­bot. Kelement és Durayt, mint ismeretes, valamelyik katonai körlet részére tör­tént lótápszállítási visszaélésben bűnös­nek találták és ezért elrendelték előzetes letartóztatásukat. Náluk csakúgy, mint a Lühnsdorf-féle szállítások kivizsgálá­sánál a nyomozó hatóság első feladatá­nak tekintette, hogy átnézze évekre visz­­szamenően mindazokat az üzleteket, ame­lyeket a cég az állammal vagy annak szerveivel kötött. Ennek kapcsán természetesen kiterjesz­tették a vizsgálatot tekintet nélkül arra, hogy visszaélés történt-e vagy sem, a Kelemen és Iluray cégnek az állami méntelep számára történt zabszállításaira vonatkozóan. Ebből a vizsgálatból kö­vetkezően az egyik újság az ügyről ho­zo­tt közleményében továbbment, és azt írta, hogy az ügyészség erőteljesen nyo­moztat a földművelésügyi minisztérium néhány tisztviselője ellen, akik a ménte­lepnél történt rabszál­litásoknál Keleme­­nékkel összejátszott­ak, különböző vissza­éléseket követtek el, és manipulációjuk­­ka­l érzékenyen, jelentékeny összeggel megkárosították a kincstárt. A lap híradása nem felelt meg a való­ságnak. Legfeljebb csak annyiban, hogy a lótáppanamia körül elkövetett vissza­élések teljes felderítésére elrendelt álta­lános vizsgálattal kapcsolatban a Kelemen cégnek a ménteleppel való üzleti összekötetését is felülvizsgál­ták. A vizsgálat abban az időben ugyanis még annyira kezdeti stádiumban volt, hogy ha a rabszállítások­­ körül történt volna, is visszaélés, azt még nem is tisz­tázhatták volna. Személyekről pedig, különösen a földmivelésügyi miniszté­rium néhány tisztviselőjéről egyáltalán szó sem volt. Rájuk ki sem terjesztették a vizsgálatot. Épp ezért, mikor a tiiszt­viselők az újságban elolvasták a szemé­lyükkel foglalkozó kétségkívül célzatos közleményt, a további gyanúsítások elke­rülése végett, önmaguk kérték felsőbb hatóságuktól a fegyelmit megelőző vizsgálat elren­­delését. A vizsgálat vezetésével a miniszter Gassner Béla miniszteri tanácsost bízta meg. Néhány napi munka után a minisz­teri tanácsos, hogy teljesen tájékozva le­gyen a Ke­ffimen és Duray cég ellen folyó bűnvádii eljárás lényegéről és az ellenük szóló anyag komplexumáról, ter­mészetszerűen összeköttetést keresett az ügyészségnek azzal a tagjával, aki a Ke­lemen-féle bűnügynek referense. Minden komolysága mellett az ügy komikumá­hoz tartozik, hogy a miniszteri tanácsost egy detektív kalauzolta az ügyészség folyosóján, hogy minél könnyebben rátaláljon az ügy referens ügyészére. Természetesen ennek csakha­mar híre futott és miután az ügyészség részéről kellő tájékoztatást nem adtak a­ riportereknek, csakhamar mint szen­záció terjedt el a törvényszék folyosó­ján, hogy valami újabb panama ügyében, már egy miniszteri tanácsost vezettek ügyészi kihallgatásra. Ez volt azután az alapja az úgynevezett „szenzációs“ hír­adásoknak, amely szerint a lótáppa­­nama-botrány ügyében az ügyészség ..rö­videsen nagyon szenzációs kihallgatáso­kat eszközöl, nagyrangú miniszteri tiszt­viselő van kompromittálva az ügyben és a meglepő letartóztatás csak óráik kér­dése . . . Csupán annyi volt tehát igaz, hogy az újság-közleményben meggyanúisított tiszt­viselők maguk kérték a vizsgálatot, és a vizsgálatot vezető miniszteri tanácsos, hogy informáltassa magát Kelemenék ügyének állásáról, tanácskozott a bűn­ügy ügyészi referensével. Beavatott hely­ről egyébként külön meg is kértek ben­nünket annak a közlésére, hogy nem felel meg a valóságnak egyes lapok hír­adása, amely szerint a földmivelésügyi minisztérium tisztviselői ellen bűnvádi eljárás indult volna. K­ét betörőt fogtak el bécsi rádiókörözés alapján Bilincsekkel verték meg a cseh-osztrák csendőrt — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Egy bécsi rádiókörözés alapján kalandos­­t múltú betörőtársaságot sikerült ma éjszaka­­ kézrekeríteni a rendőrségnek. Az éjszaka a­­ Városligetben szolgálatot teljesítő rendőr az egyik virágágyban két alvó fiatalemberre bukkant. Felébresztette, majd igazoltatta ékeit. Az igazolás szerint az egyik Steigerwald Jó­zsef huszonkét esztendős hajóslegény, a másik pedig Kiss János huszonkét esztendős állás­talan boltiszolga volt. Minthogy állásuk, fog­lalkozásuk és lakásuk nincs, a rendőr mind­kettőjüket előállította a főkapitányság köz­ponti ügyeletére. Ott kiderült, hogy Steiger­wald Józsefet a bécsi rendőrség egy radiogrammja körözi. Azonnal vallatóra fogták Steigerwaldot és Kisst, akik nem is kísérelték meg a tagadást, hanem elmesélték kalandos bécsi kirándulá­sukat, amely miatt Steigerwaldot körözik. Akik „átkapálják“ magukat Ausztriába Steigerwad és Kisa hónapok óta állástala­nul tengődtek Budapesten. Elhatározták, hogy Bécsbe utaznak szerencsét próbálni. A pesti D­unaparton árukat lopkodtak, azokat elad­ták, azután néhány biciklit loptak el és azokat is értékesítették. Az így szerzett pénzen jegyet váltottak a határig. Hegyeshalomnál leszáll­tak a vonatról és gyalog mentek a határra. Ott levetették a kabátjukat és ingujjra vet­­kőzödve, lopott kapával és ásóval a földjeiken dolgozó gazdák közé keveredve addig kapálgattak, amíg átjutottak osztrák területre. Osztrák területre érve, ismét vasútra ültek és bécsbe utaztak. Bécsben hozzáláttak a lopásokhoz és betöré­sekhez. Több kisebb betörés és lopás után egy nagy és előkelő ruhásüzletet fosztottak ki. Innen igen sok ruhát, egyéb értékes hol­mit és pénzt vittek magukkal. Szépen kiöltöz­ködtek, pénzük is volt már és ezért elhatároz­ták, hogy visszatérnek Budapestre. Csónaklopás csendörveréssel Lementek a bécsi Dunapartra s ott elkötöt­tek egy csónakot, beleültek és megindultak nyári túraként a Dunán lefelé Budapestre. Úgy­ hét kilométerre lehettek a magyar határ­tól, amikor kissé kikötöttek, hogy megpihen­jenek. Ekkor azonban arra cirkált egy kerék­páros osztrák csendőr, aki igazolásra szólí­totta fel őket. Mivel azonban nem tudták igazolni magukat, a csendőr összekötözte őket, hogy bevigye a laktanyára. Útközben Steiger­wald és Kisa összebeszéltek és egyszerre összebilincselt kézzel megtámadták a csendőrt és ütlegelni kezdték. Az osztrák csendőr, — aki Steigerwaldék vallomása szerint cseh származású volt — annyira megijedt, hogy odaadta támadóinak a bilincs kulcsát, hogy szabadítsák ki magu­kat, sőt a végén még nekik adta kerékpárját is, csakhogy hagyják már békében. Steiger­wald és Kisa­­magukhoz vették a kerékpárt, a csendőrt pedig útjára bocsátották. A kerék­párt eladták, azután visszamentek a csónakhoz és folytatták útjukat a Dunán. Magyar-Komá­­romban kiszálltak, ott vonatra ültek és feljöt­tek Budapestre. Pesten a Bécsben rabolt pénz­ből éltek ezideig, de most már ez a pénz is elfogyott. Időközben a bécsi detektívek a kifosztott ruhaáruházban megtalálták Steigerwald Jó­zsef munkakönyvét, amit ott elveszített. Ennek az alapján adták ki ellene a rádiós körözést és ennek a révén fogta el a budapesti rend­őrség nemcsak Steigerwald Józsefet, hanem bűntársát Kisa Jánost is. Steigerwaldot és Kisát a rendőrség letartóz­tatta Kihallgatásuk során Steigerwald és Kisa még megneveztek egy bécsi fiatalembert, aki a betörésben segédkezett nekik. A rendőrség most értesítette a bécsi hatóságokat, hogy ezt a­ fiatalembert fogják ab A nemzetközi bolsevikiellenes rendőrség kinyomozta Kutyepov halálának titkát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ez év január 26-án az egész világ szenzá­ciója volt Kutyepov orosz tábornok eltűnése. Kutyepov tábornok — mint ismeretes — a szovjet­ uralom elől elmenekült a hazájából és Parisban bolseviki-ellenes mozgalom irányí­tását ragadta magához. Ebben a minőségé­ben természetesen gyűlölt személyiség volt a szovjet urai előtt. Január 26-án váratlanul és nyomtalanul eltűnt Kutjepov tábornok. A ta­­núk vallomása alapján a nyomát csak odáig lehetett követni, hogy beült egy automobilba, amelyben rajta kí­vül még néhány férfi tartózkodott. A Kutyepov eltűnésével kapcsolatban fan­tasztikus hírek láttak napvilágot a világsajtó­ban. Mindenféle híreszteléseket és kombiná­cióikat fűzték a tábornok eltűnéséhez. Termé­szetesen ezek a kombinációk — ha néha közel is jártak a valósághoz — minden tárgyi ala­pot nélkülöztek. Legújabban — úgy látszik szovjet forrásból — terjesztik mint „hiteles történetet“ a következő kombinációt, amely az utóbbi időben már több ország sajtójában felbukkant. Eszerint a beállítás szerint Kut­yepov tábornokot csakugyan a szovjet rabol­­tatta volna el, de a kábítószer, amellyel az autóban el akarták altatni, oly erős vett, hogy a szívgyöngeségben szenvedő tábor­nok, amint a kábítószeres zsebkendőt az arcához szorították, rögtön meg­halt. A nyilvánossággal most ilyen beállításban szeretnék elhitetni Kutyepov tábornok eltűné­sének történetét. Minden jel arra vall, hogy ezt a verziót a szovjet sajtópropaganda ter­jeszti, hogy ezzel az igazságot letörje. Kutye­pov tábornok eltűnésének titka ugyanis nem is mindenütt olyan nagy titok. Az európai rendőrségek — mint ismeretes — közös fron­tot vettek fel a kommunista agitációval szem­ben. Ezeknek az európai rendőrségeknek egy­­egy csoportja teljes összhangban, egyetértés­ben és közösen dolgozik a bolseviki propa­ganda letörésén. Ennek a bolsevikiellenes rendőrségnek egy csoportja kinyomozta Kntyepov tá­bornok eltűnésének hiteles történe­tét is és erről nemrégen értesítették az összes együttdolgozó rendőrségeket. Az Új Nemzedék munkatársának alkalma volt a bolsevik­ moz­­ga­lomellenes rendőrség egyik magyar vezető tagjával beszélgetést folytatni, aki arra a kérdésre, hogy mi igaz a Kutyepov tábornok tragédiájáról lanszírozott legújabb hírről, hogy tudniillik a tábornok a kábítószertől meghalt volna, a következőket mondotta: — Ez a hír közönséges mese. Szovjet részről terjesztik a valóság eltitkolására. Az európai rendőrségek kinyomozták a tábornok eltűnésé­nek titkát. Kntyepov tábornokot csakugyan az orosz szovjet raboltatta el. És ez az elrablás sikerült, is. A tábornok nem halt meg a kloro­­formos zsebkendőtől. Épen és egészségesen szök­tették ki a szovjet titkos szervezetével Moszk­vába. Moszkvában borzalmas megpróbálta­tás vár Kutyepov tábornokra.­ ­ A szovjet célja ugyanis az volt, hogy le­számoljon egy sereg szovjet tisztviselővel, aki­ket ,,megbízhatatlanoknak“ tartották, vagy akiktől más ok miatt akartak szabadulni. Ezek dien Kutyepov tábornoktól az orosz bolseviki­ellenes mozgalom vezérétől akartak terhelő val-s tamász kapuk fal is sióntották a tábornokot, hogy szolgáltasson a megnevezett egyénekről kompromitáló adatokat. Kutyepov ezt természe­tesen megtagadta. Erre a legborzalmasabb kín­zásoknak vetették alá. Hetekig kínozták embertelen módon, amíg a fájdalomtól őrjöngő és meg­tört Kutyepov végül is aláírta a jegyzőkönyveket, amelyeket „vallomá­sáról" elébe tettek. — Ezeknek a jegyzőkönyveknek mindegyike egy­­egy emberéletet pecsételt meg. Megvádoltatták bennük Kutyepovval azokat az embereket, akik­től szabadulni akartak. Körülbelül hatvan ilyen „vallomást“ csikartak ki Kutyepov tábor­noktól. Amikor a jegyzőkönyveket Kutyepov aláírta, a forradalmi törvényszék azt a körül­belül hatvan embert, akik ellen a jegyzőköny­veket készítették, halálra ítélte. Az ítéleteket rögtön végre is hajtották. A végén pedig a megkínzott, összetört Kutyepov tábornokot is kivégezték. A Proh­ászka­­emléktemplom ügye — Az Új Nemzedék tudósítójától — A Székesfehérvári Napló mai számá­ban a következő két nyilatkozatot olvas­suk: — Az 1928. január hóban alakult Prohászka Ottokár Emléktemplom Építőbizottság pénz­tárkönyveit és mellékleteit fölülvizsgálva, azo­kat a legnagyobb rendben találtuk és meg­állapítottuk, hogy a bizottság pénztárából egy fillér sem hiányzik. Székesfehérvár, 1930. július hó 30-án. Vida Pál sk. ny. főszámtanácsos, Dr. Herényi Jenő sk. ügyvéd, kir. közjegyző­­helyettes, Poór Béla sk. D3A főintéző, a szám­vizsgáló bizottság tagjai.­­ Az újságokban megjelent különféle érte­sítésekkel kapcsolatban közöljük, hogy az 1927. évi 154.214 számú belügyminiszteri ren­delettel engedélyezett és dr. Zavaros Aladár polgármester által kezelt, úgynevezett első gyűjtési alapba befolyt összegek teljes egé­szükben hiánytalanul megvannak. Székesfehér­vár 1930. július hó 30-án. Kéri Nándor sk plé­bános, Vadász József sk. állormásfőnök, a bi­zottság ügyvezetői. Örömmel látjuk a két nyilatkozatból, hogy a Zavaros Aladár által bűnös mó­don elmanipulált összeg megtérült, s így a Prohászka-emléktemplom alapját végső eredményben károsodás nem érte, ami természetesen nem változtat Zavaros Ala­dárra nézve a büntetőjogi következmé­nyeken. Ez alkalommal is arra kérjük Magyarország katolikus népét, amire tegnapi tudósításunkban: változatlan bi­zalommal és lelkesedéssel támogassa a Prohászka-emléktemplom ügyét, amely­nek vezetését olyan puritán férfiak vég­zik, mint Kéri Nándor plébános és Va­dász József állomásfőnök, Székesfehérvár katolikus társadalmának kényesen intakt vezetőegyéniségei. möoö-126.oop pengőt kihelyeznek budapesti bérházakra első helyen, esetleg kisebb tételekben is. Bővebbet: Délután 5—7-ig. HAHH, Erzsébet-körút 49. II. em­elet

Next