Uj Nemzedék, 1931. március (13. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-01 / 49. szám
Vasárnap: tilis március 1. Ili nemzedék Literszámra szállították a francia parfémöt Fenyves tanárnak Először három liter poloskairtót vett egy droglistától, de nem fizetett, azután gyöngyház-manikürkészletet és francia parfémöt rendelt . Vagyontalansági esküt tett, azután nyugodtan csinált adósságokat „Magából is lehet még becsületes ember“—mondta a bíró szigorú feddészezben Fenyvesnek - Az Uj Nemzedék tudósítójától — Több, mint három évvel ezelőtt, 1927 november tizedikén jelent meg az U. Nemzedékben az a cikk, amelyben részetesen beszámoltunk Fenyves Ferenc tanár svájci nyaraltatási akciójának szomorú végéről. Részletesen megírtuk, honnan került csődbe Fenyves svájci internátua, hogyan maradtak magukra az internátusban elhelyezett növendékek, hogyan kellett a felügyelőnek egy részének a svájci magyar konzulátus költségén hazajönnie. A nyaraltatom akció siralmas befejezése azonban Fenyvest —úgy látszik — nem nagyon befolyásolta, mert 1920 tavaszán újabb akciót kezdett. Hogy ez miként végződött, arról csak halvány kontúrok rajzolódnak ki azon a tárgyaláson, amely a büntető törvényszéken tegnap kezdődött Horváth Géza egyesbíró előtt. A tárgyaláson ugyanis nem annyira magáról a nyaraltatási akcióról van szó, hanem inkább arról, mi történt a nyaraltatás után 1929 tavaszán ugyanis a feljelentések egész tömegét adták be Fenyves ellen A feljelentők egy része felügyelőnő, szakcsnő, cselédleány, akik feljelentésük szerint óvadékot adtak Fenyvesnek, hogy alkalmazza őket a nyaraltatási akciónál, az óvadékot azonban nem kapták vissza Amikor vége volt a nyaraltatásnak, Fenyves egyik fővárosi internálásában helyezte el őket és itt várták, mikor kapják vissza pénzüket. A feljelentők második csoportja kereskedőkből áll. Ezek azért jelentették fel Fenyvest, mert — noha 1928 szeptemberében csődeljárás indult ellene, és letette a migyontalansági esküt — az utána következő hónapban, mégis hitelre vásárolt náluk. De van a feljelentőknek harmadik csoportjais. Ezek olyan felügyelőnők, akiket Fenyves újabb újsághirdetések útján 1929 januárjában és februárjában már a tervezett új nyaraltatási akcióhoz szerződtetett. Ez a legújabb nyaraltatási akció azonban tulajdonképpen el sem kezdődhetett, mert Fenyvest 1929 tavaszán letartóztatták és három hónapig vizsgálóig, fogságban volt, kiderült, hogy nem óvadékról, hanem kölcsönről van szó benne. Ő szemüveg nélkül nem tud olvasni s ezért aláírás előtt nem olvasta el a megállapodást. Van a sértettek között olyan is, aki férje tudta nélkül, állapodott meg Fenyvessel abban a hiszemben, hogy óvadékot kell fizetnie. Amikor azután férje felvilágosította, hogy az írásbeli megállapodás szerint ő kölcsönt adott, nem pedig óvadékot, nem volt hajlandó elfoglalni az állást. Fenyves erre erélyesen lépett fel. Lövélben figyelmeztette, hogy ez nem tréfadolog. Tessék az állást elfoglalni. Az asszony azonban"nem ijedt meg.. Ez" a szerencséje, mert így még több pénze úszna. A felügyelőnők után Tanuk felvonulása Kaposvárról, Orosházáról, Balassagyarmatról A tegnap kezdődő tárgyalásra a tanuk egész tömegét idézték meg. Nemcsak a fővárosból, hanem az országnak úgyszólván minden részéről, Kaposvárról, Orosházáról, Balassagyarmatról jöttek tanuk, akik egyúttal mind sértették is. Úgyszólván mindannyian szóról-szóra ugyanazt mondják el a bíróság előtt. A vidéki lapokban hirdetés jelent meg, amely felügyelőnőket keresett külföldi nyaraltatási akcióhoz, ők jelentkeztek. Fenyves hajlandó volt alkalmazni őket, de csak azzal a feltétellel, ha négy—ötszáz pengővel hozzájárulnak az akcióhoz, írást kaptak arról, hogy a pénzt kölcsönképpen adták, ők azonban azt hitték, hogy ez csak formaság, mert hiszen óvadéknak gondolták az átadott összeget. Azok a szerencsések, akik csak előleget adtak erre a „kölcsönre“, többnyire száz pengőt. Ők csak ennyit vesztettek, a többiek többet. A bíróság előtt sorra vonulnak fel a sértettek. Egy vidéki asszony, Szakácsnénak alkalmazta Fenyves. Az asszony ötszáz pengőt adott, neki, ebből százat visszafizetett, mióta megindult ellene az eljárás. Négyszáz pengővel még mindig tartozik. Horváth egyesbiró: Magának ötszáz pengője volt és mégis szegényjogon perelt? — A megtakarított ötszáz pengőmet adtam oda neki — válaszolja a tanú. Egy másik sértett. Cselédnek alkalmazta. Fenyves, ötöle is négy—ötszáz pengő kölcsönt kért. A sértett azonban egyelőre csak százat adott. Ebből nyolcvanat visszakapott. Fenyves: De húszat elengedett, tehát száz százalékig ki van egyemffitv®. Horváth bíró erélyesen rászól Fenyvesre: — Nem szégyeti magát, husz pengőt elkívánna ettől a szerencsétlen cselédlánytól? Ez már olyan dolog, amelyet Fenyves védője sem tud védeni. Kijelenti a bíróság előtt, hogy nem azonosítja magát Fenyvesnek ezzel azeljárásával és azt ■maga is elitéli. Egy szobában hat felügyelőnő is volt ,újabb sértett, szintén asszony. Jelentkezett 1929 januárjában Fenyvesnél felügyelőnőnek. Felvette őt, természetesen megfelelő kölcsönösszeg ellenében. Amikor az asszony megjelent a pesti internátusban, kiderült, hogy nincs mire felügyelni, mert tele van az internálás, felügyelőnőkkel. Egy szobában hat felügyelőm is volt. — Összesen hány felügyelőnő lehetett az internátusban? — Volt ott kérem harminckttó is. Fenyves azzal védekezik, azért vette fel a sok felügyelőnőt, mert ki akarta őket tanítani, hogy a nyaraláson megállják a helyüket. — Senki sem hiszi el magának, —mondja a bíró, — hogy januártól júniusig akarta kitanítai a felügyelőnőket. Az asszony a továbbiakban elmondja, hogy Fenyves a Palermo-kávéházban tárgyalt vele és azt mondotta neki, miután nagy értékek lesznek a kezére bízva, óvadékot kell adnia. Amikor azután a szerződést megkapta. Sósfürdőt irt as orvosi „Lucius“ pgifidusó 1 kg-os erodoti dobozban I pengő Vidéken P 1.20 Mindenütt kapható Vezérképviselőség Mihály Ottó gyógyárunagykereskedés, Budapest, VIodni.Inczky utca 43 Telefon Aut 123—44. 3 a megkárosított kereskedők vonulnak fel a bíróság előtt. Először egy tejkereskedő. Fenyves szeptemberben letette a vagyontalansági esküt és még októberben, novemberben is hitelre vásárolt internálásának tejet. Utána egy pék felesége vallja, hogy velük is ugyanezt tette Fenyves. Végül is váltókat adott. Az asszony elő is veszi a váltókat. A védő: Miért nem perelte a váltókat? Horváth biró: Azért, mert nem akart újabb köttségeket okozni magának. — Nincs ennek a Fenyvesnek semmije, talán csak az a ruha, ami rajta van, ha ugyanaz is az övé. Most egy írógépkereskedő lép a bíróság elé. Fenyves írógépet vett nála hitelre. Nem fizetett, erre ő a gépért küldött, de nem tudta visszakapni, mert egy másik hitelező szemfülesebb volt, elvitte Fenyves gépét. Cipőkereskedő a következő tanú. Megállapodott Fenyvessel, hogy cipőt fog szállítani az internátusában lévő leányoknak és felügyelőnöknek. Fenyves ezektől behajtja a cipők árát és kifizeti nekik. Amikor már sokan vásároltak Fenyves utalványára, érdeklődött az egyik vevőnél, hogy miért vesz cipőt. Mire ez kijelentette, Fenyves így akarja kiegyenlíteni a kaució egy részét. A kereskedő erre gyanút fogott. Fenyves tagadni próbál. A kereskedő azonban, mint jó üzletember, mindent írással bizonyít. — Itt aztán nem lehet tagadni — mondja a bíró. —■ Itt megszűnt minden tagadás. A tanú egy levelet mutat még fel. Ebben Fenyves egy másik kereskedőnek azt írja, hogy tíz százalékra kiegyezett a cipőkereskedővel, holott ebből egy szósem igaz. Fenyves gyöngyház manikűrkészletei és francia parfümje A legérdekesebb tanú csak most következik. Egy illatszerkereskedő, aki kezdetben poloskairtót szállított a Fenyvesféle internátusnak. — Egy alkalommal az.ónban megjelent üzletemben Fenyves egy Somján Klári nevű hölggyel — mondja a tanú — és mindenfélét vásárolni kezdett. Francia parfőmöt, manikűrkészletet, körülbelül négyszáz pengő értékben. Ezeket a dolgokat Hajós utcai lakására szállítottam. A biró: Ki volt az a Somlón Kláris A tanú, Akit ölag a menyasszonya. Fenyves azzal védekezik, hogy a kereskedő járt állandóan a nyakára, hogy vásároljon nála. A kereskedő erre egy levelezőlapot tesz a bíró elé. Ebben Fenyves felezoníítja az illusszer kereskedőt, hogy fogy a szállítója internátusának. -- Interszámra szállítottam neki a francia porfőműt és gyöngyház manikűrkészletet vett — ismétli a faun. — Miért piperézte ön annyira magát? — kérdezte a bíró Fenyvestől. — Mintha azt olvastam volna magáról egyszer az újságokban, hogy internátusában a növendékek között meg nem engedett ruházatban járt. — Azt is írták? — kérdi csodálkozva Fenyves. A védő a sértetthez: Mondja, maga mindenkit, aki nem fizet, fel szokott jelenteni? A sértett helyett az ügyész válaszol: Furcsa holmikat rendelt Fenyves az internátusnak . Nem mindenkit, csak aki becsapja. Az illatszerkereskedő azután elmondja, hogy először három liter poloskairtót szállított Fenyves internátusának és szappant, de semmiért sem fizetett. Később már egy mérték szerinti melltartót is rendeltek nála Fenyves számlájára. Bejelenti azt is, hogy Somján Klári ellen szintén feljelentést tett a rendőrségen. Fenyves azzal védekezik, hogy neki nem lehetett szándékában becsapni a kereskedőt, mert hiszen a piperecikkeket nem magának vásárolta. Mindenesetre — mondja a bíró — nem magának kellettek, mert hiszen olyan dolgok is vannak a jegyzékben, amelyeket fel sem merek olvasni. Az utolsó tanú Németiné, Fenyves egyik felügyelőnője, aki ellen szintén megindult az eljárás. Gyanúsítottként ki is hallgatták, de később megszüntették ellene az eljárást. Ő még 1927-ben lett Fenyves alkalmazottja. Elmondja a roszszul végződő 1928-as nyaralás történetét. Azt állítja, hogy amikor a csőd bekövetkezett, a felügyelőnők őt választották meg a Fenyves-féle internátus igazgatónőjének. — Szóval elcsapták a Fenyvest — mondja a bíró. — Nem kérem, ő is azt mondta, hogy így rendben van. Kiderült a továbbiakban a tanú vallomásából, hogy még két bizalmit is választottak a felügyelőnek a pénz kezelésére. — Álljon ide Fenyves — szól rá a bíró. — És mondja, hogy teljes beismerésben van. Ez mindjárt enyhítené helyzetét. Ha már megtörtént, megtörtént . . . Megesett ez már másokkal is. Magából is lehet még becsületes ember . . . Remélem, hogy lesz is . . . Fenyves lehajtott fejjel némán hallgatja a bíró feddését. A tanú átnyújtja a bírónak az internátusban alkalmazott felügyelőnők hosszú névsorát. Fenyves intéz kérdést a tanúhoz: Mondja csak, voltak-e olyanok a felügyelőnők között, akiknek felajánlottam, hogy visszafizettem a kölcsönt, de nem fogad tokekést mondták, olyan jó dolguk van.