Uj Nemzedék, 1931. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

■2 Új Nemzedék Szambat, 1931 augusztus 1. tartamára zálogként szállítsanak Francia­­országba a német múzeumokból külön­böző mesterműveket, amelyek a kölcsön­összeg megfizetéséig Franciaországban maradnának. A festményeket Párisban kiállítanák és a publikum belépődíj lefizetése mellett megtekinthetné azokat. Az egymilliárd frank összegű kölcsönt előnyös feltételek mellett akarják Német­ország rendelkezésére bocsátani. „Az 1932-es év döntő lesz" — írja Mussolini — Az Új Nemzedék tudósítójától —­Páris, július 31. Mussolini az „Annales“­ című folyó­iratba cikket írt, amely többek között eze­ket mondja: — Az 1932. év döntő lesz sorsunk felett, akár rossz, akár jó irányban. Rettenetes dilemma előtt állunk: nem kisebb dolog­ról van szó, mint arról, hogy a civilizáció megújuljon, vagy pedig elpusztuljon. A nemzetközi szolidaritás helyreállítására irányuló minden eddigi kísérlet csődöt mondott. Minden terv és ellenterv kölcsö­nösen megsemmisítette egymást és végül­­nem maradt más, mint a puszta semmi.­­ — Ez is azt bizonyít­ja írja Musso­lini —, hogy mennyire hív erőlködés az eredményt nemzet­­közi értekezletektől várni, amikor magunk előtt látjuk azt az igen kézzelfogható tényt, hogy Európa az ösz­szeomlás küszöbén áll. Az összeomlás elől való menekülés azonban még Mussolini véleménye szerint sem érhető el az ilyen szerinte ,,hiábavaló" értekezlet nélkül. Mussolini ezután így folytatja: " A Hoover-terv megmutatta az utat. A második most szükségessé vált intéz­kedés politikai természetű: az emberiség számára legalább tízévi időtartamra biztosítani kell a békét . Ez okból tehát a népszövetség 1932. február 2-ára egybehívott leszerelési ér­tekezlete a lehető legnagyobb jelentő­séggel bír. Az értekezlet sikerétől nem­csak a genfi szövetség léte, hanem az egész emberiség sorsa függ. Ennek az értekezletnek nem szabad balsikerrel végződni, mert ha ez következne be, ak­kor a leszerelési értekezlet csak előjátéka lenne a nagy végleges katasztrófának. Hogyan kell fizetni az augusztusi házbért Az új átmeneti intézkedések a gyakorlatban — Az Új Nemzedék tudósítójától — Csütörtököm délután tárgyalta le a min­isztertan­ács azokat az újabb átmeneti intézkedéseket, amelyek a gazdasági és a hitelélet rendjének megóvására alkalma­sak. Az Új Nemzedék már a tegnapi szá­mában utalt arra, hogy az átmeneti ren­delkezések meghosszabbítását szükséges­nek tartják, mert bármennyire is kedvező külföldi kölcsönünk ügye, ez még nem nyújt lehetősége­t arra, hogy az átmeneti rendelkezéseket egyik napról a másikra hatályon kívül helyezzék. A pénzügyi kö­rök véleménye szerint az ország érdeke az, hogy az átmeneti rendelkezéseket csak fokozatosan enyhítsék. A most kiadott újabb kormányrendelet már ennek az el­gondolásnak a jegyében készült el. Bár látszólagosan az újabb rendelet nem tar­talmaz olyan könnyítéseket, mint ami­lyenekre egyesek számítottak,­­ mégis ha tekintetbe vesszük egyes kategóriákban a korlátozások enyhítését, ezek azt mutat­ják, hogy óvatosan közeledünk a gazdasági és hitelélet rendjének normális keretei felé. A rendelet az átmeneti intézkedések hatályát augusztus tizennegyedikéig be­záróan meghosszabbítja, vagyis eddig az időpontig mar­adnak tulajdonképpen ér­vényben azok a korlátozások, amelyek a bankbetéten, a folyószámlán, a csekk­számlán alapuló követelések igénybevéte­lére, úgyszintén a valuta- és a deviza­­forgalom korlátozására vonatkoznak. Az augusztus tizennegyedikéig bezáróan le­járt, vagy lejáró váltókra, kereskedelmi utalványokra és közraktári vonatkozó óvási határidőt a rendelet szintén augusz­tus tizennegyedikében állapítja meg. A rendelet egyik könnyítése az, hogy augusztus nyolcadikától kezdődően a be­téti könyvön, folyószámlán, vagy, csekk­számlán alapuló követelésből a pénzinté­zetek újabb öt százalékot, de legfeljebb újabb ezer pengőt fizethetnek ki. Ha azonban a betevő július harminca­dikáig valamilyen címen legalább tíz százalékos és összesen kétezer pengőt vett ki a bankban lévő betétjéből, vagy folyó­számlájáról, annak a bankok nem adnak újabb összeget. Ennek a rendelkezésnek célja az, hogy a szükségtelen betétkivevést meg­akadályozzák. Természetesen ha munkabérekre, üzemi költségekre s általában az első szükség­­rendeletben megállapított célokra szüksé­ges az összeg, úgy ezt a bankok megfe­lelő igazolás mellett korlátozás nélkül folyósítják. További könnyítés az átme­neti intézkedésekben az, hogy a biztosítási díjra szükséges összeget a bankok korlá­tozás nélkül kifizetik, ha a jogosított a biztosítási kötvényt felmutatja. A bizto­sítási díjat azonban az érdekelt fél nem kapja kézhez, hanem azt a bank a bizto­sítónak átutalja. Az új rendelet intézkedik a házbérfizetésről is, s lehetővé teszi, hogy azok, akiknek nincs lak­bérjárandóságuk, lakás- és üzletbérü­­ket augusztus tizedikéig bezáróan fizet­hessék. A közszolgálati, vagy egyéb alkal­mazottaknak, ideértve a nyugdíjasokat és az özvegyeket, akiknek lakbérjárandósá­guk van, ha a j­áran­dós­águk a lakbér ösz­­szegét nem fedezi, a különbség összegéig a pénzintézetek betéteikből folyósítana pénzt. Ha tehát valakinek a lakbér ösz­­szege például negyedévre ötszáz pengő, vi­szont lakbérjárandósága csak három­száz pengő, a kétszáz pengő különbsé­get megkapja betét, vagy folyószámla követeléséből. Ugyanez az eset, ha a lakbért faana­­poként fizetik. A rendeletben nem történik említés arról, hogy a házbérre esedékes ös­szegeket miképpen kell átutalni. Ez tehát ez azt jelenti, hogy a lakás bérlője a lakbér összeget közvetlenül a ház­­tulajdonosnak fizeti be, aki azután szabadon rendelkezhetik felette. Fontos intézkedése a rendeletnek, amely lehetetlenné teszi a betétkönyvekkel való üzérkedést. Amióta az átmeneti intézke­dések érvényben vannak, előfordult az, hogy egyesek más névre kiállított betét­könyvekkel akartak pénzt szerezni, még­pedig olyanképpen, hogy ezzel az idegen betétkönyvvel mentek el a pénzintézethez és ennek alapján kérték a banktól a betét folyósítását, az előző rendeletben megen­gedett célra, tehát munkabérekre, vagy egyéb ilyen tartozásokra. Ilyen módon valóságos zugforgalom fejlődött ki a ta­karékbetétkönyvekkel és folyószámla-kö­vetelésekkel és voltak sokan, akik a takarékbetéleket olcsóbban vették és drágábban adták annak, akinek esetleg pénzre volt szüksége. A rendelet ezt a machinációt lehetet­lenné teszi azzal, hogy kimondja, hogy a július tizenhetedike előtt keletkezett beté­ten alapuló követelésből nem igényelhet kifizetést az, aki az ilyen követelését jú­lius tizenhatodika után szerezte meg. A lejárt váltók rendezésének megköny­­nyítése céljából kimondja a rendelet, hogy a váltóprolongálások nem esnek a hitelnyújtási korlátozás alá. Azok a köny­­nyítések, amelyek az utóbbi időben tör­téntek s amelyek különösen a termény­­értékesítés előmozdítását szolgálják, ter­mészetesen továbbra is érvényben marad­nak, sőt az illetékes körök véleménye sze­rint ezen a téren a közeljövőben még újabb könnyítések várhatók. Marinov Antal bolgár kertész gyilkosai a kecskeméti törvényszék előtt — Az Uj Nemzetiek tudósítójától — Kecskemét, júius 31. Annak idején kecskeméti tudósítónk je­lentése alapján elsőnek jelentette az Uj Nemzedék azt a szörnyű gyilkosságot, amelyet Gátér községben Marinov Antal bolgár kertész ellen elkövetitek. A kecske­méti királyi törvényszék szüneti tanácsa Daróczy János tanácselnök elnökésével ma délelőtt tárgyalta ezt a bűnügyet Az ügyészség Gera István huszonnégy éves földmivest, azonkívül három fiatalkorút és Georgieff Illés bolgár kertészt gyil­kosság bűntettével vádolja, mert május harmadikáról negyedikére virradó éjszaka meggyilkolták Marinov Antall bolgár kertészt. A gyilkosok Geor­gieff utasítása szerint már régebben ké­szültek a bűncselekményre és két­­ alka­lommal is leselkedtek Marinov után, de tettüket nem tudták végrehajtani. Május harmadikén végre, amikor Geráék együtt voltak Marinovval, Gera minden áron be­lekötött Marinovba és azután a fiatalko­rúak, akiket a Georgieff felbérelt, betöm­ték a száját és Gera pedig verte kapával, amíg meg nem halt. Georgieff a gyilkos­ságnál ott volt és állandóan biztatta béren­ceit. Amikor Marinov meghalt, összeron­­csolt fejét letakarták egy zsákkal és a holttestet kitolták valamilyen talicskán a vonattöltésre. Jött a vonat és a holttestet a felismerhetetlenségig összeroncsolta. Úgy akarták ugyanis feltüntetni Mari­nov halálát, hogy öngyilkos lett, vagy pe­dig szerencsétlenség áldozatául esett. A csendőrök az összeroncsolt holttest meg­találása után nagy nehezen megállapítot­ták személyazonosságát. Kezdetben ők is azt gondolták, hogy öngyilkosság, vagy véletlen szerencsétlenség történt, de az­után a nyomozás során kiderült, hogy Marinov már holtan került a vasúti sí­nekre. A gyanú rögtön Georgieff­re terelő­dött, mert Georgieff azelőtt több alkalom­mal meg akarta venni már Marinov ker­tészetét, jóllehet Marinov sehogy sem akart megválni kertjétől. Letartóztatásuk­kor a­ többiek mind beismerték tettüket, csak Georgieff tagadott. A vádirat szerint Georgieff volt a gyilkosságban a felbujtó. A vádlott beismeri bűnösségét A mai tárgyalásra zsúfolásig mérteit a tár­gyalóterem. A vádlottak alig pelyhező szakállú fiatalemberek. A rémregénybe illő borzalmas bűncselekmény fővádlottja, Gera István hu-­­­raonnégy esztendős földműves kerül legelőször a bíróság elé. Gera beismeri bűnösségét és részletesen, nyu­galommal adja elő a történteket, mintha csak egy csirke nyakát tekerték volna ki. Azt a benyomást kelti Gera, hogy mindent őszintén mond ki, mert hisz úgyis hiába tagadna. Gera elmondja, hogy Georgieff hogyan izgatta őt és társait munkaadójuk, Marinov ellen. Az ő felbujtására készültek a gyilkosságra. Három esetben is ráleetek a szerencsétlen emberre, azonban Marinov vagy nem jött alkalmas idő­ben, vagy pedig a körülmények miatt nem leheett végrehajtani a gyilkossá­ot. Valóságos hajtóvadászatot folytattak Marinov ellen, akinek mikor kitette a lábát a házból, már nem volt biztonságban az élete. Marinov gyászruhás özvegye végig­hallgatja a tárgyalást. Egy-egy részletnél hangosan felzokog... Gera ezután a gyilkosságról és a gyilkosság napjáról beszél. — Este nyolc óra után bevonultunk a szo­bába, ahol megtörtént a baleset, — mondja. — Marinov később jött be vacsorázni. Arról folyt a beszélgetés, hogy most már végezni kell vei©. Vacsora után Marinov felállt és aludni készült. — Jó éjt­, hé! — kiáltott utána gúnyosan egy fiatalkorú alkalmazott, mert Marinov nem kö­szönt. Marinov, aki úgy látszik tudott már az el­lene készülő merényletről, így válaszolt: — Tudomásul veheted, hogy elmehetsz, csü­törtökön megkapod a pénzt. A legény azzal válaszolt, hogy neki most kett a pénz. A többiek, akik szintén készültek a gyilkosságra, alattomosan közbeléptek és lát­szólag 1© akarták csendesíteni a fiút. Marinov bolgár nyelven szól Georgieffnek és a szemére vetette, hogy ő hajtotta fel társait.­­ Ebből látható lett, hogy Marinov tud a ké­szülő merényletről. Gera ezeknek a szavaknak a hallatára Marinovra vettet­te magát. A töb­biek is odaugrottak és agyonverték Marino­­vot. Utána ki­vitték a közeli vasúti sínekre, le­fektették a sínpárra, hogy a vonat keresztül menjen Marinov testén. Azt a látszatot akar­ták kelteni, mintha Marinov öngyilkossági szándékból a vonat alá feküdt volna. 78.345 budapesti választót megbüntetnek, mert nem szavaz­tak az országgyűlési választáson ■ — Az Új Nemzedék tudósítójától — A főváros központi választmányát ma déli tizenkét órára összehívta Borvendég alpolgármester, hogy letárgyalja a jövő évi választói névjegyzék ellen beadott felszólalások ügyét és döntsön a leg­utóbbi országgyűlési választáson nem­szavazó választók dolgában. Az 1932. évre érvényes választói névjegyzék már elké­szült s az ideiglenesen megállapított és közszemlére kitett névjegyzék ellen tizen­hatezer felszólalást adtak be. A központi választmány a felszólalásokat letárgyalta, ezeknek egy részét elutasítják és holnaptól kezdve közszemlére teszik ki az elutasítottak névjegyzékét Tizenötödikéig marad a közszemlén ez a jegyzék és ettől a naptól kezdve a köz­­igazgatási bírósághoz lehet panaszt be­adni a névjegyzékből való kihagyás ellen. Az első tárgynál sokkal érdekesebb a központi választmány napirendjén sze­replő másik ügy. Mint ismeretes, a de­cemberi községi választás utá­ egészen száz pengőig terjedő pénzbüntetéssel súj­tották azokat a törvényhatósági választó­kat, akik szerepelnek a névjegyzékben, de nem mentek el szavazni és igazolást nem küldtek az elmaradás miatt. Az ország­gyűlési választókkal szemben enyhébben bírálja el a törvény a nemszavazást, de még így is igen jelentős összeg jut a fő­város szegényalapjának azoknak a meg­büntetéséből, akik nem szavaztak. Az országgyűlési választás Budapesten tudvalévően június huszonkilencedikén és harmincadikán volt A hivatalos kimuta­tás szerint 81.961 olyan választó nem sza­vazott, aki pedig benne van az országgyű­lési névjegyzékben. Ezek közül 3346 választó igazolta, távol­­maradásét a központi választmányhoz intézett beadvánnyal. 78.345 választó egy­általán nem tartotta szükségesnek, hogy a szav­azó urna­tól való távolmaradását iga­zolja és ezek ellen, a központi választ­mány ma déli határozata szerint, megindítják az eljárást és megbünte­tik őket. Ugyanúgy, mint a községi választókkal szemben, az eljárást a 78.345 országgyűlési választóval szemben is sürgősen lefolytat­ják és a büntetőparancsokat a legrövidebb időn belül kézbesíteni fogják. A központi választmány mai ülésén Szvoboda K. Endre tan­ács­jegyző ismer­tette a hivatalos előterjesztést, az eljárá­sokkal kapcsolatos felvilágosítást pedig Czebe Jenő főjegyző, a közjogi ügyosz­tály helyettes vezetője adta meg. A Nemzeti Újság közönségének hetilapja Kepes JCjóníR© Kapható mindenütt !

Next