Uj Nemzedék, 1932. június (14. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-12 / 129. szám

Fischl és a többiek Fischl Ferenc gyakorló tanárjelölt­ről kiderült, hogy a kommunista diák­szervezkedésnek ő volt a főszervezője Hilmayer Eózsi nevű menyasszonyá­val, egy tizenkilenc éves diákleánnyal, aki egyébként épúgy izraelita, mint a vörös vőlegény. A kommunista szer­vezkedésben, amely a diákságot igye­kezett behálózni, legközelebbi segítő­társaik voltak Stolczer Emil magán­­tisztviselő, izraelita, Brandt Sándor banktisztviselő, izraelita, Holitzer Imre és Kern István kereskedelmi iskolai tanulók, szintén izraeliták. Az ember úgy gondolná, hogy amikor már olyan fiatalember is Moszkva bérencének és titkos agitátorának bizonyul, aki a pedagógiai pályán mozog, s amikor diákokról és diákkisasszonyokról kezd egyre-másra kiderülni, hogy a vörös világforradalmi kórság bacillushordo­­zói és bacillusterjesztői, akkor ez a vé­szes és elgondolkoztató jelenség leg­alább egy napra vezércikktémává lép elő az állítólag konszolidációs, jogren­des, a nemzeti erők összefogását har­sogó budapesti sajtó hasábjain. Amel­lett arra is gondolhatna a naiv magyar polgár, hogy ha már ilyen csodálatos véletlenségből kilen­cenkilenc száza­lékig izraelitáknak bizonyulnak az utóbbi esztendők leleplezett bolseviki agitátorai és agitátornoi gyárigazgató­tól tanárjelöltig és entellektüel dámák­tól diákkisasszonyokig, akkor már csak azért is lángoló hévvel fogja őket kitagadni a hazafias magyar izraelita társadalomból a faji sajtó, hogy ezzel bizonyos jobboldali szélsőség elől jókor elvegye azt az agitációs anyagot, amelynek így nehéz ellenállania a ke­resztény magyar közvéleménynek. Csodálatos azonban, hogy ez véletle­nül sem történik meg odaát a túlsó soron. A bevallottan keresztény lapo­kon kívül egyik sajtóorgánum sem tekinti a vörös szervezkedésnek ezeket a megdöbbentő tényeit olyan jelenté­seknek, hogy a köteles — vagy mond­juk: kényszerű — riporton túl felhívná olvasóinak figyelmét e szervezkedés veszedelmére, megtorlást követelne, és megtagadna minden faji vagy feleke­zeti szolidaritást a vörös sátán vigécei­­vel és vigécnőivel. Azok a hasábok, amelyek tüzet tudtak és tudnak okádni, ha soha komolyan nem készült buda­pesti horogkeresztes puccsról vagy kis­­korcsmai fantaszták diktatórikus ki­jelentéseiről volt vagy van szó, ilyen­kor sápatagon hallgatnak, azazhogy szólni mégis csak kényszerülvén, a vaduzi búzaaratásról, politikai palota­forradalmakról vagy Hitler bajuszáról informálják közvéleményüket. Nem gondolja-e azonban — s nem gondolhatja-e teljes joggal — a keresz­tény közvélemény, hogy ez nem vélet­len? Nem gondol-e arra, hogy mikor ennyire halmozódik éveken át a bolse­vik" agitátorok" és agitátornők nevei mellett az izraelita jelző, amikor már a mi gyermekeink lelkét is ilyen vörös kísértők környékezik, s az a bizonyos sajtó még ilyenkor sem érzi a figyel­meztetés, a tiltakozás, vagy legalább a méltatlankodás kötelességét, akkor itt egészen különös összefüggésekre lehet és kell is gondolni, s e gondolatokat végiggondolván, cselekedni kellene ha­tóságilag és egyénileg is, mielőtt még a keresztény Magyarországot halálo­san főbe nem kólintják vörös kalapá­csukkal ezek a kisebb­-nagyobb Fischlek és a­­ többiek? Vagy talán mi is való­sággal föl akarjuk kérni a Fischleket agyonveretésünkre, mint valaki egy ugyancsak vörös Fischlt a kecskeméti vonaton? Valutacsalás miatt hat hétre ítéltek Bécsben egy pesti szénkereskedőt Lindbergkék házvezetőnőjét megölték, vagy öngyilkos lett Fischl pornografikus fényképeket is kapott Moszkvákés­t diákok definiálására szánták a fényképgyű­jteményt Római katolikusnak tüntette föl magát az izraelita agitátor - Az Új Nemzedék tudósítójától . Az idei iskolaév vége meghozta a maga­­ megdöbbentő szenzációját: a vörös diák­­mozgalmak leleplezését. A főkapitányság politikai osztálya Budapesten és vidéken egyre-másra fogta el azokat a kommu­nista agitátorokat, akik a fogékony lelkű diákság vörös métellyel való megfertőzé­sével voltak megbizva s vezetői voltak ennek a pokoli szervezkedésnek. Nevük, céljaik, módszereik és — főleg — vallá­suk ismeretes az újságolvasó közönség előtt. Azt azonban mindig sikerült ho­mályba burkolniuk, hogy kik ők tulaj­donképpen, honnan jönnek és a „nagy eszmék“ hangoztatása mel­lett milyen magánéletet élnek? Ennek a tisztázására legalkalmasabb­nak ígérkezik, ha az újságíró utána néz annak, hogyan élte a maga különös ket­tős életét Fischl Ferenc, a Mester­ utcai Fáy András-reálgimnázium tegnap letar­tóztatott tanára. Hogyan tudott egy sze­mélyben középiskolai tanár lenni, az egy­szerű polgár minden külsőségével — és elszánt vörös agitátor, annak minden lelkiismeretlenségével, elszántságával és erkölcstelenségével. Fischl Ferenc egyetemi hallgató szobát bérel Az elmúlt év szeptemberétől kezdve le-­­ két figyelemmel kisérni Fischl tanár éle­tét. Hogy ez előtt az idő előtt főiskolai tanulmányain kívül mivel foglalkozott, azt még a nyomozó hatóságok előtt is sikerült mesterien eltitkolni. 1931 szeptember tizedikén jelent meg a Práter­ utca 59/c számú háziban egy egyszerűen öltözött, kopott ruhás fiatalember, kezében kis kézitáská­val. Egy hasonló korú fiatalember volt a társaságában. A földszinten a hatos számú lakásban özvegy Stolz Lászlóim­nál volt kiadó albérleti szoba. Azt néz­zék meg. A fiatalember főleg az iránt érdeklődött, hogy külön bejáratú-e a la­kás és az ablakai földszinten az utcára nyítnak-e? Minthogy mind a két felté­telnek megfelelt a szoba, ki­­­vették s azonnal el is foglalták. A két bejelentő lapot igy állították ki: ,Jevschl Fe­renc egyetemi hallgató, született Nagykanizsán 1909-ben, val­lása római katolikus.“ A másikat: „Horvát Béla Károly zeneakadémiai növendék, született Pozsonyban 1908- ban, vallása római katolikus.“ A két fiatalember hamarosan berendez­kedett az új lakásban. Horvát elhozta a maga egyszerű diákos holmijait, Fischl is néhány feltűnő kopott kofferban el­nyűtt ruhákat, foltozott fehérneműt. Hor­vát, a muzsikusnövendék, jóformán egész nap nem volt odahaza. Látott-sütött, elő­adásokra járt és növendékeket tanított még késő estig is. Ez alatt az idő alatt Fischl vette át a birodalmat a Práter­­utcai szobában. A kopott kofferek mellé lassanként egy­két elegáns diszn­óbő­rbőrö­nd került be a lakásba és a bőröndből elegáns ruhák, finom ingek, vadonatúj cipők a szekrénybe. Azután újabb, erős lakattal lezárható kofferek következtek, könyvekkel, iratok­kal, füzetekkel, plakátokkal. Azután még egy írógépet hozott Fischl és megkezdő­­dött az élet. Fischl, a „főiskolai műkedvelő” A háziasszonyával közölte az egyetemi hallgató, hogy főiskolai műkedvelő tár­saság tagja és ezért sok kollégája és kol­léganője fog a lakására jönni, hogy ott próbákat tartsanak. A háziasszony ebbe bele is egyezett. Ettől kezdve valósággal egymásnak adták a kilincset a „kollégák és kolléganők“. Borzas hajú fiatalembe­­rek jöttek rövidre nyírott hajú, cigarett­­ázó lányokkal. Egyszer kopottan, szün­kén, tömött aktatáskákkal, máskor ele­­gánsan kiöltözve, rúzsozva, parfümözve. A háziasszonynak fel is tűnt ez a dolog. Megkérdezte Fischlt, hogy miért elegán­sak , és miért kopottak máskor a ven­dégei. — Ez hozzátartozik a próbához — magyarázta Fischl — azok csak olyan színpadi ruháik, kölcsönkaptak egy szín­házitól. Szegény fiú és lány valamennyi. Pezsgő folyik a kis albérleti szobában Fischl maga épp ilyen kaméleon volt az öltözködésében. Legtöbbször feltűnő kopottan ment el hazulról, máskor giger­­lis „jajmpec“-eleganciával. Ilyen különös volt pénz dolgában is. A háziasszonyának mindig a nyomoráról panaszkodott , amikor itt volta­k a látogatói, egyre. Axia, XO­­LU éx. 0 hofanUMg Ga kiad«- ■RM| MM MB mi.ii­­­ián —n MVMB _ KI «filé ti ti a.-a. Eg* hivatal. V., Honvéd-u. 10. MB KglBk ESS {fcjgl MBBST KSjjjl ^ hóra 3 peng« 20 fillér. Tel.iAnt 127-47.Aut 130-06. £3Sm} M­BBSS feg« _ negyedévre 9 pang« 60­00 Gyorsírók, 7-20. 6 HKP $lgg HfBga |H|iK 'WBteSf&BaJ daUSfth. WM «Hír. Egye« «*Gm ára h­ű uj Nemzetek XIV. évfolyam 129. (3753.) szám 9 Vasárnap ♦ Budapest$*9­3­2 junius 12. y fp

Next