Uj Nemzedék, 1933. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

2 Mivel vádolja az ügyész feb­ruár 20-án Littkéné­? Az Új Nemzedék megírta, hogy a bűn­­♦etőtörvényszék Szemák­ tanácsa fe­bruár 30-án tárgyalja Littka Kálmánná bűnügyét. A 14 oldalas vádirat szerint Littkéné és Ruttkay százados között nagy jelenet játszódott le, az asszony kiment a fürdőszobába azzal, hogy a zsebkendőjét megnedvesíti, onnan már revolverrel tért vissza, amelyet zseb­kendőjébe rejtett és ezzel hajtotta végre közvetlen közelből a gyilkosságot, amelynek Ruttkay koronaövszázados az áldozata. Littkéné ártatlanságát han­goztatja, okiratokkal és levelekkel akarja igazolni, hogy nem ölte meg a századost. A nagycsarnok „sztár“- jön a drága tojás A csarnok egyik legdrágább áruja már hoss­zabb idő óta a tojás. IC 11 sőt 12 fillérért adják a tea-tojás darabját és amikor a háziasszonyok sopánkodnak a mintás ának miatt, az elak­usítók ezzel vigasztalják őket: — Nagy hideg vám, nem tojnak a tyú­kok. Majd ha melegebb lesz, olcsóbban adjuk! Minthogy pedig a tojás forntos köz­szükségleti cikk, nem lehet tavaszig várni vele, hanem kénytelenek a fo­gyasztók a magas árat megfizetni. Vi­szont csak annyit vesznek, amennyire éppen szükségük van. Ezért azután ke­vés fogy belőle. Ahogyan kereskedői­ nyelven mondják: ,,nem nagy az érdek­lődés a fogyasztás részéről“. De egyéb panaszuk is van a kereskedőknek: Az elmúlt hideg napokban több szállítmány tojás megfagyott. — Nyolc fillérért vettük és legfeljebb 5—5 fillérért tud­juk adni, — mondják a tojáskeres­kedők — a fagyott tojást ugyanis legfeljebb ipari célokra lehet értékesíteni, háztartások számára nem. Több tojáskereskedőt ért igen jelen­tékeny károsodás a nagy hideg miatt. Némileg azonban kárpótolja őket a leg­utóbbi hetekben kissé jobban fellendült export. Különösen Ausztriába, Német­országba és Csehországba szállítanak tojást. Az osztrák export során elég jó árat érnek el. Darabonként 15 garasért veszik az osztrákok a magyar tojást. Csehországba az államok közötti és az úgynevezett „Tátra-kompenzáció“ ter­hére húsz vajon tojást vittünk ki a leg­utóbbi hetekben. Egyelőre még Német­országba is exportálunk, de hogy med­dig, azt ma még nem tudni. Március 7-én ugyanis lejár a német-jugoszláv szerződés, ekkor felszabadul a tojásvám és életbe lép az autonóm vámtarifa, ami azt jelenti, hogy 30 márka vám terheli a tojás métermázsáját. Ezt pedig a ma­gyar tojás nem bírja el! A gazdák már előre félnek ettől az állapottól. — A helyzet most tű­rhetőbb, mint ez­előtt volt — mondják —, de még min­dig nem rózsás. A tojásexport nem olyan arányú, mint ahogyan vártuk. Ha pedig a németek életbe léptetik az auto­nóm vámtarifát, a leglehetetlenebb hely­zetbe kerülünk. " A melegebb idő beálltával a tojás ol­csóbbodását várják és a tavaszra há­rom-négy filléres termelői árral kalku­lálnak a kereskedők, hát j­ grid. ff" Egyszerre öt darabot kell venni a hatfilléres érc­szakaszjegyből A villamosvasút tarifareformjának végrehajtása során bevezetik az­ úgyne­vezett hatfilléres félszakaszjegyeket. A B­esz kárt igazgatósága hétfői ülésén a félszakaszok bevezetéséhez már hozzá­járult azzal, hogy ezt a rendszert egyelőre a 8-as, 6-os és a 16-os villamo­son próbálják ki. Jegyek helyett a rö­vid szakaszokra érvényes ércérmeket vá­­sárolhatja meg a közönség. Az érmek­benébta csak a gápss kocsik első po M­et attoni, középartos valami­­fiacatg AVWb helyit kerü­lnek el a „hartf­lóris nfasejk" számára.. Egyenként sí érmék nem vásárolhatók, hanem egy­szerre 6V darabot kell venni a kalauz­nál. Mielőtt az érmék veretésére vonat­kozóan intézkednének, megvárják a pol­gármester és a kereskedelmi miniszter jóváhagyását. - ttiNemzették Saerra, 1933 február 1. (Folytatás az első oldalról) rém, nagyon! Főleg az újságoktól félek! Akkor majd még többet fog­nak írni rólam és az „ügyről"! Uram, az önök kezében van az éle­tem és a halálom! Azt tehetnek ve­lem, amit akarnak. Kérem, legye­nek könyörületesek irán­tam! — Tavaly — mondom — Zürich­ben ebédeltem az ön borházában néhányszor. — Ugye — szól hirtelen fölcsil­lanó szemekkel. — Ön látta, mit csináltam. Micsoda nagyszerű pro­paganda volt a zürichi borház a magyar boroknak! Mennyi pénzt öltem bele! Mindenemet odaadtam, az utolsó ingemet, önzetlenül! Soha többet nem látom az én gyönyörű vendéglőmet! — Megint sírva fa­kad. — Nem mehetek többé Svájcba, elszöktem onnan, köröz­nek, elfognak, börtönbe csuknak, nem, nem, nem! — Hát Budapesten, — kérdezem óvatosan, — nincsenek össze­köttetései? — Most már nincs senkim az egész föld kerekségén. Per­sze, amíg jól ment a dolgom, csupa barátom volt. Most se barátok, se család, senki, csak ez az áldott jó öregasszony itt, a mostoha­anyám! Tudja mit jelent az, ha az ember ebben a korban azt mondja, hogy nincs senkije, csak a mostoha­anyja? — És azok, — puhatolódzom to­vább — akikkel együtt dolgozott valamikor, nem segítenének ma­gán? Három ember tudna segíteni rajtam... — Három em­ber tudna se­gíteni rajtam, — hebegi. — Bessenyei Zénó az egyik. Hogy hogyan, azt ő jobban tudja, mint én. Ha Pestre megy, menjen el hozzá és mondja el neki, hogy talált itt. Azután itt van László titkár, a Kereskedelmi és Iparka­marából. Ő volt leghűségesebb m­u­n­­k­a­­­rá­r­s­a­m­. Ismeri ő is alaposan a dolgok állását. Ő is tud­na egyet-mást mondani. És harmad­szor üzenem Kallós Jánosnak, a Pesti Tőzsde szerkesztőjének is, hogy gondoljon rám, mert nagy bajban vagyok! — És még kikkel állt összekötte­tésben? — Hát Gálffy Dénes kép­viselővel... Ránéztem. — Nem tudja, hogy Gálffy képviselő tegnapelőtt ön­gyilkosságot követett el? Laskai mereven, kidülledt szemek­kel ült föl az ágyában. Látszott rajta, hogy a h­ir villámcsapásként éri. — Gálffy... öngyilkos lett... — hebegte. — Nem... ez lehe­tetlen... Evvel visszahanyatlott párnáb­a és teljes mozdulatlanságba sülyedt. — Gehen Sie, — szólt rám a mos­tohaanya, aki az ágy mellett állt egész idő alatt. Egy szót sem tud magyarul és nem értette, mit be­szélünk, csak azt látta, hogy Las­­kait nagyon fölizgattam. — Er ist ein sehr guter Mensch, nur Mut hat er nicht. Kituszkolt az ajtón, de előbb megígérte, hogy majd értesít, ha Laskai jobban lesz. — Warum haben Sie ihn so aufgeregt? — kérdezte szemrehányóan. Juhász Andor. Mit mond Bessenyey Zénó? Táskáinak a budapesti átszökütteté­­seire vonatkozó kijelentése alapján kérdést intéztünk Bessenyey Zénó országgyűlési képviselő­höz, a képviselőház alelnökéhez é­s elh­­onyoztuk neki, hogy Lankai rá hivatkozó rá. — Én Lankait akkor ismertem meg, — válaszolta Bessenyey Zénó — Amikor két esztendővel ezelőtt Puky Endre vezetésével egy parla­menti csoporttal kirándulást ren­deztünk Svájcba, Ő ennek az útnak a során­­rendkívül előzékenynek mutatkozott és az egész idő alatt a körülbelül 30 magyar képvi­selővel szemben nagyon készsé­gesen viselkedett.­­ Mi képviselők egymás között­­ sokat beszéltünk róla és az volt az impressziónk, hogy Lask­ai nagyon ügyes ember, akinek Svájcban min­denütt kitűnő összeköttetései van­nak, a hiteles statisztikai adatok szerint kereskedelmi forgalmunkat Svájccal hatalmasan emelte.­­ Emellett azonban az volt a be­nyomásunk, hogy üzletember, aki a dolgokon keres. Miután őt nem tar­tottuk, nem is tarthattuk állami tisztviselőnek, tehát ha keresett, az az állam rovására vagy hátrányára nem történt, nem láttunk ebben olyan körül­ményt, ami megakadályozta volna a vele való szívélyes érintkezést. — Innen származik a további is­­mrt.­­,­íg­y fkaival. Egyszer Pesten járt a svájci igazságügyminiszter. Las­mi­a ez­­önét rendezett a tiszteletére és engem is meg­hívott. — A beszélgetés során elmondotta nekem terveit, beszélt a búzakivitel a kivitel akadályairól. Szí­vesen meghallgattam, mint ahogy az országszanálási ter­­'■ -Ugatok, hátha akad kö- ’ ■ , és összeköttetésem nem volt vele. Sok hiúság, fontoskodás volt az emberben. Természetesen arról a körülményről, hogy az ál­lam milyen összeköttetésben volt vele, hogy bízta meg a dolgokkal, azután hogy ő mit csinált, nekem közvetlenül semmiféle tudomásom nincsen és a hivatalbeli urak tudják meg­mondani, mik voltak a hibák, ami­ket ő elkövetett. Laskay múltja A svájci borházak botrányának hőse gyermekkorában még nem tett tanúságot üzleti érzékérel Egy paplancsiparosnak volt a fia, Laskay Mózesnek, aki egész nap dolgozott kolozsvári műhelyében. A kis Laskei görbe­­hátú, pattanásos arcú gyerek volt, a középszerű tanulók közé tartozott, nyoma sem volt nála annak a biz­tos fellépésnek, amellyel később a­­magyar állam kasszájából a száz­ezer frankokat átemelte, ellenben volt egy kiváló tulajdonsága, amellyel kitűnt iskolatársai közül: nagyon szép szoprán hangja volt, ami fiuknál a legnagyobb ritkaság és a kegyes tanítórend templomá­ban gyakran énekelt. Aki nem tudta, hogy Laskai Jánes énekel, biztosra vette, hogy női hangot hall a kórusról. Osztálytársainak kijelentése sze­­rint Laskai nem sok vizet zavart és semmi sem árulta el benne a jövő nagy pénzügyi vezért''. A gabonapiacon vontatott a forgalom A gabonapiacon az irányzat ingadozó volt és mesterséges eszközökkel újtól megpróbál­ták a búza árát leszorítani. Bármennyire is igyekszik azonban a spekuláció a búza árak letörésére, ez csak ideig-óráig sikerülhet, mert a pia­con tisztában vannak azzal, hogy olyan áru, melyből kevés van s amely iránt a kereslet csak f­okozódha­tik, nem ol­csóbbodhatni nagyobb mértékben, ille­tően ez az olcsóbbodás nem lehet hosszú /dóig tartó. A piacon a felszavidé­ki bú­zát 14.35—15.50, a felsőtiszai és a jász­sági búzát 13.70—14.55, a fehérmegyei búzát 13 50—14.35, az egyéb dunántúli búzát 13.45—14.30, a pest vidéki és a bács­kai­ búzát 13.50—14.35 pengővel jegyez­ték. A rozspiacom a forgalom jelenték­telen, mert a kínálat továbbra is tar­tózkodó. A rozsot 6.30—6.40 pengővel jegyzik. — A liszt- és őrlem­ény piacon a malmok nem változtatták meg liszt­­áraikat.­­ A takarmánycikkek piacán az árpaüzlet pang. Az irányzat azonban tartott. Hírek szerint a svájci export újabb kontingense rövidesen esedékessé válik. A zab iránt csekély a kereslet, ezzel szemben a tengeri iránt fokozódik az érdeklődés. A takarmányárpát 8.90— 9.40, a zabot 8.90—9.25, a tengerit 6.70— 6.85 pengővel jegyzik.­­ A takarmánycikkek piacán a szálastakar­mányok ára részint a felhozatal csökkenése, részint a készletek megcsappanása miatt emelkedik. Arak: rétiszéna másodrendű 4.40—4.80, harmadrendű 3—1.30, sarjuszéna 4.30—4.75, juharszéna 4—5, lucernaszéna 7, ólomszalma másodrendű 3—3.30 pengő má ■­z­sánkint. — Az erőtakarm­ánypiacon élén­külő a forgalom. A buzakorpát 6—6.10, a bu­z­a takarmány­lisztet 9—9.20, a rozskorpát 7.25—7.75, a rozstakarmánylisztet 10.25—10.50, az árpakorpát 7.40, a borsókorpát 7, a búza- és a rozskonkolyt 7.25, a konkolydarát 8.25, a lenmagpogácsát 15.50, a napraforgópogá­csát 12, a repcepogácsát 9.50, a tökmagpo­­gácsát 17, a szárítottt répaszeletet 8.25—8.75 pengővel jegyzik. A magfélék piacán a hideg időjárás miatt a tavaszi vetőmagkereslet megcsappant.­Az exportüzlet még mindig jelentéktelen. Egyes olajosmagvak ára emelkedik. Arak­ lenmag nagyszemü 29.50—30.50, kisszemü 26.50—27.50, napraforgómag fehér 17—1g, tarka 12.75—18, tökmag­ elsőrendű 20—20.50, másodrendű 19— 19.50, kékmák 126—128, lucernamag 98—106, lóheremag 75—80, tavaszi bükköny 13.50— 14.50, Viktóna-borsó 13.50—15, zöldborsó ex­pressz 17—22, lencse ki­szemű 26—30, nagy­­szemü 34—10, fehérbab 10—10.25, fürjbab gömbölyű 18—19, hosszúkás 16—17, barnabab is—12 pengő mázsánként. A vagyonváltság búza árát a pénzügymi­niszter a földmivelésügyi miniszterrel egyet­értően februárra métermázsánként 13 pen­gőben állapította meg. Az állatvásáron a forgalom vontatott. A certésvásáron a fehéráru iránt csökken a kereslet, amit azzal magyaráznak, hogy Csehország felé kivitelünk nem éri el a kontingensben biztosított mennyiséget sem. Arak: uradalmi nehézsertés elsőrendű 83— 83. közepes 82—84. szedett közép 82—87. könnyű 80—83, silány 73—80. üreg nehézser­tés elsőrendű 80—53. szedett közép másod­rendű 78—80, angol sonkasüldő 80—110, zsír nagyban 120—125 fillér kilogramonkint. — A borjúvásáron az irányzat élénk. Tájékoztató árak: szopósborjú elsőrendű 75—85, másod­rendű 66—72, harmadrendű 45—65 fillér élő­­suly-kilogramonkint. A nyersbőrpiacon a marhabőr ára újból csökkent, mert a feldolgozók nem vásárol­nak, vagy­­ csak erősen nyomott árak mel­lett hajlandók átvenni az árut. Az árak a következők: marhabőr magyar 45—18, tarka 50—54, borjúbőr rövidlábbal 95—100 fillér ki­­logramonként. — Az Az állati termékek pia­cán a marhafaggyuért 50—64, a juhbélért 30, a marhabélért 400—500 fillért fizetnek ki­logramonként. Friss saláta és ujburgonya — ezek a csarnok újdonságai. Természetesen csak kevés van belőle. Az­ apró, harmatgyenge salátacsokrok — mert félnek a legjobb fukarat mellett sem mondhatók — 12—24 fillérbe kerülnek, a diónyi új burgonyák kilójáért pedig 50 fillért kérnek. Az élel­mmisorpiac árai a csarnokokban és a nyilt piacokon lényegesen nem változtak ma sem. Az élőborjúhús ára tegnap kissé esett, ezen­ L­ina már 92 fi­lérért is adtatt pörkölt­nek való borjúhúst, a comb ára azonban maradt 2—2.20, a lapocka 1.00, a vésés 1.40. A seréehúsból a comb, lapocka és­­­arja 1.28—1.36, a karaj 1.60, zsírszalonka 1.28— 1.32, a báj és a zssir 1.40—1.48. Aránylag kevés baromfit h­ozunk a piacra. Igaz, hogy a hónap végén vagyunk és ilyenkor a fogyasztás is gyenge. A csirke darabját 1—2.50 pengőért, a libáét és a kacsáét 1.40 — 10 pengőért adják, a tbc/n­ton csirke kg.-ja 1.30—2.20, a libáé én kacsáé 1.50—1.60. A tej- és tejtermékek piacán a tejfel 1—1.60, a­ tea vaj 2.40—9.80, a tehéntúró 40—60 fillér. Egyre több olasz karfiol kerül a piaci*, ára vtztosniyanul 70­.00 fillér Az Iái la­­hvagdjirtót 9—ít­ fi felár!, a riylfri fizta­­bnrihwiyat ti fillérért, az őszit 12 fillérért adják. A spenót 60—100. répa 12—18, ká­­pty.zi v f—9 a kiitewibd 10—13, 0 f «fit hegy«» • ki. u Hun-kfi! In -vrci k' .1-', .­ .....k. ..If. a rihönkáposzta 10-14 filér.­ Az t.lm.­ 45— 120, a körte 100—369, narancs 48—120, man­darin 70—130, a gesztenye 44—80 fillér. Van még naspolya is, 40 fillérért adják. Az árus­ok panaszk­odtn­k,, hogy­­föltűnően gyeragsa

Next