Uj Nemzedék, 1935. március (17. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-01 / 50. szám

Szegény gyarló eszünk, kába agyunk nem érti egészen, sőt még részben sem érti ezeket a mostanában divatos bűnügyeket, mikor csak gyanúsított Van, de gyanúsító nincsen, csak tettesek futkosnak a világban szanaszéjtel, de a károsultaknak bottal üthetjük a nyomát. Egyre-másra olvassuk az újságban, hogy szédítő vagyonokat lopnak el szemfüles sikerek. De a szenzáció rakétája gyanús gyorsasággal visszahull a fekete éjbe, a szörnyűködés sustorgása belefullad a siket csöndbe, az eljárást nem is lehet folytatni, mert kár ugyan van, mégpedig nagy kár, kártevő is akad, csak éppen károsult nincsen sehol . . . Csak a világhírű olasz vígjátékcíró, Luigi Pirandello gúnyolódó képzelete eszelhet ki hasonló rendőri eseteket, az ő szatirikus szelleme adhatna méltó címet e virágnyelven írott újságtudósításoknak, e sorok közé bujtatott szenzációknak, talán ilyenformán: „Kilenc tolvaj keres egy károsultat...“ A mimónailelkű károsult ugyanis mód felett óvakodik a jelentkezéstől, nehogy füljelentkezés legyen belőle, rangrejtve marad és igyekszik rejtett rangja alá rejteni azt az esetleges tényt is, hogy a tőle végérvényesen elsíbolt néhány százezer pengő, esetleg az országból kisíbolt, vagy az országba be nem botzott ugyanannyi százezer pengő értékkel azonos ... A magas szárnyalásra képtelen köznépi fantázia, a józan ész szűk bilincseiben vergődő gondolkozás nem tudja átlátni: hogyan lehet lopni, ha nincsen akitől loptak? Szánalmasan fejlődésképtelen gondolkozásunk megnem értéssel nézi e szűziesen szerény egyéniségeket, a félhomályos alkóknak e szende virágait, akik csak addig imádják féktelenül a pénzt, amíg az övék, de menten megvetik és még csak meg sem mukkannak utána, amint ellopták azt tőlük. Nem tehetünk róla, de az a bizonyos régi eset jut eszünkbe a féltékeny férjről. A férj, aki — mondjuk meg előre! — teljes joggal volt féltékeny, váratlanul megérkezik, beront a lakásba és fölordít: „Regina, hol a csábító? Megölöm a a gazembert! Megölöm!“ Sebzett vadkanhoz hasonlatos férjét szemlélve, Regina reszketni kezd, mint a miskolci kocsonya, Otelló pedig, a Velencei Mór, vérbenforgó szemmé üget végig a lakáson, kinéz az ágy alá, kinyitja a spájzot, bekémlel a fürdőszobába, fölszakítja a szekrények ajtaját és egyre vadabb indulattal ismétli: „Itt sincs... itt sincs . . . Hol van hát?“ Míg végre egyik ruhaszekrény ajtaját föltépve, szembetalálja magát, a halálra keresett, a megölni szándékolt „tettessel“, két betaftalmazott átmeneti kabát közül egy marcona bajszú huszárőrmester néz farkasszemet a vérszomjas férjjel! De Otello viharos hirtelenséggel becsapja ismét a szekrény ajtaját és ellentmondást nem tűrő, tomboló eréllyel, gyilkos indulattal bár, de meggyőződése egész hevével jelenti ki: „Itt sincs!“ , ' I 1035 FEa 28 ) * •• - ^ / JCTsassoBractes g'yl.JLsísra.S aRISaNllrtffGftflGYgRAZZfl Jr/% — „a népek önrendelkezési iofffF Jfegyon egyszerű: l pw ők rendelkeznek a joggal,«mr pétfö »jetüik ... ” inOSÁDÁS• FELHŐS lesz, nyugaton és délen újból eső, élénkIpnszÉL hőfok 100rrfirll3. ENYHE. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 2 C VAN ■MEMZEBEK A marseillei védő szenzációs leleplezései a szerbek vallatási módszereiről pF Budapest, 1935 március 1. péntek XVII. évfolyam, 50. szám Paris, február 28. Felháborító részletek jutottak nyilvánosságra azokról a visszaélésekről, amelyeket jugoszláv részről a marseillei királygyilkosság ügyében folyó vizsgálat során elkövettek. Desbons védő, akit tudvalévően a pittsburgi horvát nemzeti szervezet bizott meg a védelemmel, felkereste a vizsgálóbírót s előadta, hogy az a jugoszláv orvostanhallgató, akit a jugoszláv konzulátus ajánlására tolmácsnak fogadtak fel, a tegnapi és a keddi kihallgatáson a vádlotak vallomásának fontos részeit egyáltalában nem fordította le. E helyett egy óvatlan percben, amikor a vizsgálóbíró nem figyelt oda, szerb nyelven közölte velük, hogy három napon belül kiszolgáltatják őket Jugoszláviának. Ez a kijelentés annyira megrémítette a vádlottakat, hogy cellájukban öngyilkosságot akartak elkövetni. A védő nagy nehezen megnyugtatta őket s most azt kérte a vizsgálóbírótól, hogy a szerb orvostanhallgatót azonnal cserélje ki egy francia tolmáccsal. Hogy jutott a svájci titkos számkulcs és titkos név Szeges László kezére? Rejtélyek a megszökött tőzsdebizományos bűnügye körül Egyre jobban bonyolódik Szepes László, a megszökött tőzsdebizományos csalásainak, sikkasztásainak, hamisításainak ügye. Az érdekelteket képviselő Glückstal-féle ügyvédi iroda abban a nyilatkozatban, amely tegnap jelent meg az Új Nemzedékben, továbbra is azon az állásponton van, hogy nem tesz feljelentést Szepes László ellen, mert az ő ügyfelei nem károsultak. Az igazi károsult szerintük az a svájci pénzintézet, amely Glückstalék nyilatkozata szerint, ,,olyan hanyagul végezte az ellenőrzést, hogy ezzel valósággal elősegítette Szepes László bűnös manipulációit“. Glückstal Andor ügyvéd éppen azért utazott Svájcba, hogy a svájci bankot ■ felszólása: tegyen feljelentést és ezzel vállalja a károsult szerepét. Még nem tudni, hogy milyen eredménnyel járt az ügyvédnek ez a kísérlete, a budapesti bankkörökben azonban kétkedéssel fogadják azt az állítást, hogy a nagyarányú bűnügyet a svájci bankok lanyha ellenőrzése tette volna lehetővé. Itt nagyon jól tudják, hogy a svájci pénzintézetek milyen rendkívüli gondosságal és óvatossággal intézik üzleteiket és különösen valószínűtlennek tartják a lanyha ellenőrzést a Schweizerische Creditanstaltnál, amely Svájc egyik legnagyobb és legtekintélyesebb pénzintézete. Dupla ellenőrzés A svájci bankoknál általában szokásos, hogy minden ügyfelüknek titkos számkulcsot és titkos nevet is adnak, az aláírás mellett tehát a számlákon levő összegek felett csak az rendelkezhetik, aki a titkos számkulcsot és a titkos nevet is tudja, de tudja azt is, hogy ezeket hogyan kell alkalmazni. Ez már magába véve mutatja, hogy az ellenőrzés a svájci bankoknál igen szigorú. De hogyha valaki mindezeket a titkos feltételeket is- Mire akarta rávenni Simonovics rendőrfőnök a vádlottakat? Még szenzációsabb a következő leleplezés. A vádlottak a szembesítésen Simonovics belgrádi rendőrfőnökben határozottan felismerték azt az egyént, aki egy francia rendőrtisztviselő kíséretében többször megjelent cellájukban és arra próbálta őket rávenni, hogy kiadatásukat kérjék. A rendőrfőnök azt állította előttük, hogy Sándor király meggyilkolása után Jugoszláviában forradalom tört ki s így nem kell félniök attól, hogy súlyosabb bántódásuk történik, ha a francia hatóságok kiadják őket. A forradalmi rendszer — tette hozzá Simonovics — méltányolni fogja önkéntes jelentkezésüket, mert nem szeretné, ha főtárgyalásra kerülne a sor s ők a szerb — horvát ellentétről hallanának. Desbons védőügyvéd ebben az ügyben is szigorú vizsgálatot kért.