Uj Nemzedék, 1935. augusztus (17. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

-----------------------------------JJfeEsats----------------------------­­ Csfitörtö VV'IMS augnsrtns 1. ellenállását nem a harlemi négerek bátorítása okozza, hanem sokkal in­kább a fehérek és amerikaiak báto­rítása.“ Ilyen bevezető fejtegetés után a vezércikk nyíltan kimondja: „A legfontosabb, legelső és semmi­képen sem megdönthető érvünk az olasz nép életszükségletén és Olasz­ország keletafrikai biztonságán ala­pul!“ A második érv — folytatja a ve­zércikk — nem kevésbé döntő. 1928- ban Olaszország és az abesszin kor­mány egymással barátsági szerző­dést kötöttek. Abesszínia közvetlenül az egyezmény aláírása után az egyez­mény védelmének ürügye alatt meg­kezdte haderejének átszervezését. Ezt az átszervezést azonban nem olasz tisztek végezték, noha Abesz­­szinia Olaszországgal kötött barát­sági egyezményt, hanem svéd és belga tisztek. Minden előkészület és katonai szervezkedés azt mutatta, hogy Abesszínia olaszelle­nes lépésre készül. 1931-ben Ogadon tartományban szabályos mozgósítást hajtottak végre. Az olasz határon váratlanul az abesszin katonák tízezreit vonták össze. Ugyanaz történt, ami 1911-ben és a világháború alatt A problémát te­hát csakis a maga teljes egészében lehet megoldani. A fegyver nélküli terjeszkedés, a protektorátus, amelyet nem katonai intézkedésekkel hajtanak végre, ugyanolyan eredménnyel járna, mint Uzzialli napja.“ „Mindaddig, amíg el nem hárul a katonai veszély Abesszínia részéről, — írja ezután a vezércikkiró — a keletafrikai olasz gyarmat léte ve­szedelemben forog. A biztonság fölött Olaszországnak kell határoznia. Ve­szély esetén senkitől sem várhatunk segítséget Sokkal inkább ennek el­lenkezője valószínű. Katonai szem­pontból tehát az olasz—adesszin prob­léma igen egyszerű és feltétlenül logikus.“ A vezércikk a következő szavakkal fejeződik be: „A probléma ez: „A Népszövetség­gel, a Népszövetség nélkül vagy pe­dig a Népszövetség ellen“. Csak egy­féle megoldás lehetséges!“ Abesszíniát a Népszövetség protektorátusa alá helyezik London, július 31. Nagy érdeklődést váltott ki tegnap az­ a hír, hogy Laval francia minisz­terelnök és külügyminiszter új tervet dolgozott ki az olasz-abesszin kon­­flik­tus megoldására. Ennek meg­beszélése miatt történt hogy Eden angol népszövetségi miniszter úti programját hirtelen megváltoztatta és repülőgépen sietett Párisba. A fél­­hivatalos Times Laval és Eden ta­nácskozásáról ma szenzációs tudósí­tást közöl. Az új terv­e szerint abban áll, hogy­­a hatalmak felhívják Abesszí­niát: helyezze magát a népszö­vetségi tagállamok közös gyar­matügyi igazgatása alá. Ez az igazgatás külsőleg abban jutna kifejezésre, hogy a Népszövet­ség egy főbiztost nevezne ki az abesszin kormány mellé és európai hivatalnokokat osztana be az abesszin közigazgatáshoz, Olaszország meg­kapna minden helyi és gazdasági engedményt, ami nem sértené más európai államok érdekeit. Abesszinia ellenszolgáltatásként népszövetségi védelmet nyerne területi épségére és pénzügyi támogatást gazdasági éle­tének modernizálására. Az angol félhivatalos lapnak ez a közlése óriási feltűnést s általában tet­szést keltett ma Londonban, mert angol felfogás szerint ez a meg­oldás kielégítené Olaszország igé­nyeit gyarmatainak biztonsága és a gazdasági terjeszkedése terén, egy­­idejűleg pedig megoltalmazná Abesz­­színiot egyoldalú hatalmas törekvé­sekkel szemben. Állítólag Anglia és Franciaország bizonyos fokig egysé­ges annak elismerésében, hogy Olaszország egyes követelései jo­gosultak Abesszíniával szemben, de egységesek abban is, hogy minden olyan engedményt, amely Abesszínia szuverenitását érintené, nem szabad kizárólag Olaszország javára kama­toztatni. Kétségtelen, hogy Abesszinia nem teljesítette azokat a feltételeket, ame­lyek mellett a Népszövetségbe felvet­ték. A civilizált hatalmakra hárul tehát a rendteremtés munkája. Ezt a feladatot azonban — mondják Lon­donban, — nem végezheti el egyet­len hatalom, hanem csak az a nem­zetközi testület, amely a civilizált államokat és a civilizálandó országot magában foglalja. Vasági térre vonatkozhatik és soha sem politikai területre. Loyal idét akar nyerni... Paris, július 31. Laval francia napiszterelnök­­és külügyminiszter és Eden angol nép­­szövetségi miniszter delegációikkal éjfélkor utazta­­ el Genf­be. Laval megtagadott minden nyilatkozatot s arról sem mondott semmit, hogy a francia delegáció Genfben milyen magatartást tanúsít. A lapok általában annak a vélemé­nyüknek adnak kifejezést, hogy Laval legfőbb igyekezete az idő­nyerés lesz. A tulajdonképpeni tárgyalások Genfben a kulisszák mögött fognak lefolyni. Egyes lapok bíznak abban, hogy Eden nem ragaszkodik majd túlságosan az olasz—adesszin kon­fliktus egész terjedelmének megvita­tásához és bele fog menni egy rövi­­debb tartamú elhalasztásba. Bizakodás! A lapok egy része megint bizakodó szemmel tekint Genf felé. Ezt a kollektív népszövetségi meg­oldást még Mussolini lapjának, a Popolo általiénak ma reggeli ve­zércikke után is osztják az angol po­litikai tényezők. Az angol kormány természetesen tartózkodik minden megnyilatkozástól, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy Laval az új kibontakozási tervet valóban a fen­tiek értelmében dolgozta ki. A Ma­tin londoni tudósítója szerint Addis Abebából távirat érkezett, amely közli, hogy ezt a népszövetségi meg­oldásra vonatkozó tervet hivatalosan tudomására adták a négusnak. „Az abesszin kormány — jelenti a Matin — megerősítette a javaslat kézhezvitelét, de a részletekben nem válaszolt rájuk. A négus azonban sejteni engedi, hogy nem tenne elvi ellenvetést az ellen, hogy Abesszíniá­ban gazdasági természetű befolyást biztosítsanak az európai államok szá­mára. Kijelentette, hogy az abesszin nép szívesebben él a Népszövetség védelme alatt jó­létben, minthogy teljesen független, de ál­landóan veszélyeztetett és szegény állam maradjon. A négus különben tegnap este a szokásos heti sajtókonferencián is nyilatkozott a külföldi újságíróknak. Kijelentette, hogy Abesszinia évszá­zadok óta élvezi szabadságát, szabad akar maradni továbbra is, tehát nem ismeri el idegen nép fennhatóságát. " Ha azonban európai nemzetek befolyását haj­landók leszünk elismerni, - fűzte hozzá nagy feltűnést keltve császár, — úgy ez kizárólag gaz­ **~ —* ~~ ~~ *“» — — -- — — " — ír- -~ir* ~»i—■—i-i-n~rw—wi~w~i'WTwr~jiri_im Olasz gépmadarak Egyptom fölött Kairó, július 31. Hivatalos jelentés szerint eddig húsz katonai repülőgép repült át Eritrea felé Egyipom fölött. Az olasz repülőgépek az egyiptomi kormány engedélyével repülték át az orszá­got. Hivatalos helyen hangoztatják, hogy általános átrepülési engedélyt az egyiptomi kormány nem adott és minden egyes esetben külön-külön kell kérni az engedély megadását. Zenés főpróbán és botrányok közben árverezték ma délelőtt az újpesti A legnagyobb titokban tartották meg ma délelőtt az újpesti színház udvarán az árverést, amely a színház két volt tagjának kérelmére indult meg. Már a kora reggeli órákban nagy a sár­­gás-forgás a színház épülete körül, autók érkeznek, percek alatt autótábor az egész színházudvar. Érdeklődő azonban alig akad, nagyobb­részt csak árverési hiénák vannak jelen. Ők valahonnan megszimatolták, hogy ár­verés lesz. Hiába érdeklődött a közönség az árverés iránt, sehonnan nem kapott felvilágosítást. Az Új Nemzedék munka­társa is csak kerülő után. Titkolództak és még a hivatalos tényezők sem szolgáltak semmi­féle hivatalos felvilágosítással-Délelőtt futótűzként terjedt el a híte a városban, hogy árverezik a színházat, amelyben javában folynak a próbák a p esti „Én és a kisöcsém­“ című előadásra, Verebes Ernő vendégfelléptével Az ár­verés iránt érdeklődök és venni akarók már csak árverés közben érkezhettek a helyszínre s pillanatok alatt hangos botrány tört ki. Egyik-másik „szereplő“ hangos szidal­makkal illette vitéz Vértessy Károly végrehajtót, aki tulkiabálva a lármát, igyekezett rendet teremteni: — Nincs itt Teleki-tér. Erre azután még jobban felzúdultak a jelenlevők, fenyegető kiütök emelkedtek s levegőbe s az árverést megtartó irodából kifság ab­lakán kiáltotta be többen egyszerre: — Teleki-tért• Mi tisztességes árve­rezők vagyunk! !­e tessék velünk ilyen hangot haszná­lik Feljelentést teszünk az elnökségen! A hangos botránynak végül is Mik­­lóssy szi­n iga­zgat­­ó közbelépése vetett vé­get. Közben a színészek is m megérkeztek, akik nem tudtak­­ az árverésről és csodálkozó arcc­'á kérdezték egymástól: — Mi történik Mi te*»? • - -Amikor azután a megtudták, hogy árve­­rés lesz, a nők k­özül egyik-másik sírva fakadt ki: j , — Elveszik a krews&ereket. , . « '· Megszólal az ügyelő csengője, a színészek beejetnek a színpadra, a zenekar a tivitányt játsza, s amikor a függőin­g széjjel gördül, az egyik jókedvű szimist­a így kiáltott fel a zene hangjai melett: — Vígan megyünk tönkre! ... Az árverésnek érdese,­­s előzményei van­nak. A fából épült színháznak tulajdon­képpen egy Kara János női­ű ácsmester a tulajdon­­osa. A­ színház valamikor­­kiállítási csarnok volt az Újpesten két é­vl ezelőtt megtar­tott árumintavásáron. Doda készítette a bódét Kara ács. Ezt , követőleg történt, hogy Miklóssy igazgató hirdetést tett közzé, hogy egy frigyeletet keres színház cégá­­ra. Kara mintegy hétezer pen­gőért megvette a faépületet és bérbead­­ta mindaddig Miklóssay igazgatónak, míg a vételárat meg tudja fizetni. A vételárat pedig a mai napig sem fizet­ték ki. Időközben azután a s­zínház volt két tagja, Földes­ Imre és Solti. Vali elma­radt gázsijuk fejében beperelték a színházat. Földes! 550 pengőt követel, mig Solti Lili 1900 pengőt A színésznő­ utóbb a per kapcsán 00 pengőre redukálít­­a követelé­sét. A pert elsőfokon Miklóssal igazgató nyerte meg, mig másodfokon, azonban el­vesztette. Ezt követőleg Földesi Imre dj-t Magyar Ernő, mig Solti Lili Borosa­­László dr. ügyvédek utján végrehajtást vezettek a szinház igazgatója ellen. A tulajdonképpeni tulajdon***. Kara János időközben elfelejtett igényperrel élni és így az árverés tárgya maga, a sün­­ház épülete és egész beretchenése volt Délelőtt féltizenegykor nyitoda meg az árverést Vértessy Károly vég­ere­hajtó. A színház épületének kikiáltási ára először hétezer pengő volt majd amikor nem jelentkezett T de le­szorították hatezer pengőre. Mararconás­­ban telt egy félóra , erre az­­időre fel­függesztették az árverést, jelentkező azonban ez alatt az idő alatt sem akjadt. Több árv­erő ugyan hangost a­dott az udvaron: — Akármennyibe kerül, megve*w*ük és lebontatjuk. Követtük az igazgató urat már az egész országon kereztül, de*, sehol se tudtuk behajtani rajta követelésünket. Az árverés újbóli megnyitása után Vértessy végrehajtó kihirdette, hog­ is az árverést megszünteti, mert törvényes időn belül nem jelent­kezett vevő a színház épületébe- Ezután került csak sor a színház tr-ren­dezésének és melléképületeinek elálávers­­zésére. Amíg javában folyt bent a próba a színházban, felcsendült újból a zene, kint az igazgatói irodában megkoppant a hitelezők kalapács­a. — Harminc pengő először! . . . öt­ten pengő másodszor! . . . Százöt pengő féar­­madszor! . . . Ennyiért kelt ek­ végül is a szinti­áz páholyberendezése és néhány fotelje. A fapadok körülbelül ugyanennyi­ért keltek el. A többi berendezési tárgyimé még vevő sem akadt, így zajlott le zenekari kíséret mellett a hangos botrányba fűlő újpesti színház árverése. A színházban ma este mér zavartalanul fog lefolyni ma este az „Én és a lets.. öcsém" premierje, mert már délelőtt el­keltek az összes jegyek. Koncz Károly.

Next