Uj Nemzedék, 1942. július (24. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-18 / 161. szám

6 Hazátlan volt-e a magyar munkás a magyar hazában ? — Levelesládánkból — Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A tíz munkásfőiskola 1941—42. évi működéséről szóló beszámolónak az Uj Nemzedék július 4-iki számában történt méltatása nagy igazságai mellett több olyan kitételt is foglalt magában, melyek fölött közérdekből napirendre térni nem lehet. „A baj ott volt — állítja a cikkíró — hogy akik régebben a munkásmozgalmak élére állottak, nem tanítani, hanem politizálni akartak... A munkás polgári öntudatának elhomályosítása semmiesetre sem volt a munkás érdekében való . . . Hogy kereshette a magyar munkás a maga élet- és tudásszinvonalának emelését a magyar haza keretein kivül... Hogyan érezhette magát a magyar munkás hazátlannak ebben a hazában, stb. Ezek az állítások és vádak általánosítva vannak és igazságtalanul érik főleg azokat a munkásmozgalmakat, melyeknek vezetői nem politizáltak, hanem keresztény, nemzeti és fajvédelmi alapon a munkástömegek jogosult gazdasági, kulturális és szociális érdekeit tényleg szolgálták. Hogyha a cikkíró állításait és vádjait nyíltan, közelebbről megindokolva kifejezetten a nemzetközi alapon működött szociáldemokrata párt, és az annak szolgálatában állott szakszervezetek ellen irányította volna, úgy felmentve érezném magam az alól, hogy a gyakorlati keresztény nemzeti irányú munkásmozgalmakra is érthető vádak ellen óvást emeljek. A magyar munkásnépnek régebben is voltak érdekképviseletei. A szociáldemokrata munkásos szakszervezetek, melyeket a magyarországi munkások a külföldi munkásvédelmi értekezleteken való képviseletével az akkori magyar kormányok is megbíztak. A keresztényszocialista munkásegyletek és szakszervezetek, melyek ugyancsak képviselték a kormány megbízásából a magyar munkásokat a külföldi munkásértekezleteken. — A mezőgazdasági kamarák munkásügyi szakosztályai. — Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében a vezetésem alatt működött földmunkások vállalkozó szövetkezetei. Ezeknek a munkásérdekképviseleteknek a jobb munkafeltételek, a tisztességesebb munkabérek és az emberségesebb életlehetőségek biztosítására, valamint a szociális intézmények megalkotására és azoknak időről-időre szükségessé vált kiépítésére irányult küzdelmeit, úttörő, közérdekű és közhasznú működését egyszerűen letagadni és lekicsinyelni, sőt nyíltan vagy burkoltan bűnül felróni semmikép sincs megengedve. Az általam vezetett munkavállaló szövetkezetekben, munkatársaimmal együtt a keresztény és magyar eszmeközösség, a gyakorlati fajvédelem szolgálatában állottunk. Áldozatos munkánkkal és a szociális korszellemtől áthatott , lelkiségünkből fakadt élet- és munkásmentő eszméket a hazai viszonyoknak megfelelőleg, sok gáncsvetés dacára is, élethivatással s azt hiszem, nem eredménytelenül, gyakorlatilag megvalósítottuk. Előterjesztéseink, emlékirataink, röpirataink s könyveink egész sorozatában úttörő kezdeményezéseinkkel és tényleges alkotásainkkal, munkásügyi sajtónkban és munkásgyűléseinken, amint erről beszámolóinkból az egész ország időről-időre meggyőződhetett, a keresztény nemzeti alapon működő többi munkás érdekképviselettel együtt mindenképp arra törekedtünk, hogy a jobb sorsra érdemes magyar munkásnépünk az egész magyar társadalommal sorsközösségben éljen és jobb jövőjét e hazában megtalálja. A szociális korszellem hiánya azonban sok életrevaló eszme megvalósítását lehetetlenné tette. Munkásnépünk magyarságához, amiről több évtizedes közéleti munkámban meggyőződtem, soha kétség nem fért. A színtiszta magyar munkásnép nemzeténysége évszázadokon keresztül tűzpróbáját kiáltotta. A vérzivataros önvédelmi szabadságharcokban és a világháborúkban a híressé vált bátorságával, életének feláldozásával magyar hazájáért, annak szabadságáért és függetlenségéért harcolt. A trianoni békediktátum bilincseinek a súlyát és az ország megcsonkításával bekövetkezett és a jelenleg is dúló nagy nyomorúságot főleg munkásnépünk érezte és szenvedte át. Magyarország gazdasági haladását és felvirágoztatását munkásnépünk, még a legnyomorúságosabb időkben, a létminimumért vívott életharcaiban is, önfeláldozásig menő munkájával szolgálta. A magyar munkásnépnek, magyar nemzet legjelentékenyebb erőforrásának veleszületett évezredes nemzethűségét ne vonjuk kétségbe. Szellemi és lelki világát ápoljuk és erősítsük: gyakorlati életszükségleteinek kielégítésével, emberségesebb megélhetésének biztosításával, a gazdasági és szociális reformok az élethivatással dolgozó leghivatottabb közéleti szociálpolitikusoknak bevonásával való mielőbbi tényleges végrehajtásával! Dr. Steuer György. * Leközöltük ezt a levelet csak azért, hogy — félreértések elkerülése végett — visszatérhessünk rá. Legközelebb az idézett vezércikk írója válaszol. itűnő forrásvíz, pázsitos napozók, lombos árnyú park, elegáns közönség, pompás környezet, kényelem! SZENT GELLÉRT HULLÁMFÜRDŐ plmzHifE XXIV. évfolyam. Ifi. com- Kétévi fogházat kapott, mert megmérgezte a malacokat Szeged, július 18. Kocsis Mihályné Fodor Anna battonyai gazdasági munkásaszszony ez év március, április és májusában a Beliczey uradalomban kilenc anyasertést és 29 malacot mérgezett meg. Az ügyész közszükségleti cikk folytatólagosan elkövetett jogellenes elvonásának bűntettével és folytatólagosan elkövetett vagyoni rongálás vétségével vádolta meg. Az aszszony azzal védekezett a törvényszék előtt, hogy a sertéseket boszszúból mérgezte meg, mert gazdáinak kárt akart okozni. A törvényszék Kocsis Mihálynét két évi fogházbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. A halott Ali Csorhadzsi pasa különös esete Most az egyszer a színészet világából mondunk el egy fölöttébb furcsa esetet. Nem is afféle ripacstruppnál történt, hanem a Nemzeti Színház színpadán, „Az aranyember“-t, adták. Az első felvonásban a „Senki-szigetén“ a nézők szeme láttára hal meg Ali Csorhadzsi pasa, aki menekülés közben görög kereskedőnek öltözött és a Trikálisz Euthym álnevet használta. Tímár Mihály, az aranyember, úgy akarja eltemetni a pasát, hogy soha senki rá ne találjon és a személyazonosságát meg ne állapíthassák. (Hogy, miért, azt mindenki tudja, aki Jókai gyönyörű regényét valaha olvasta, vagy színdarab formájában látta!) Rá is bízza a halottat két körmönfont rác csempészre, akik nekidarálják magukat, fölemelik a nyugágyat és cipelik ki rajta a halottat a színfalak mögé. Igen ám, de ezúttal a két segédszínész, akik a Karaimssalovics Iksza és a Stiro Pifko Nyegó ékes nevezetre hallgató, illetve maguk is álnévvel élő csempészeket játszották, hiába szuszogott, hiába, feszítette meg minden izmát, a nyugágy, melyen a halott pasa feküdt, nem mozdult a helyéből! A dolog úgy esett, hogy a nyugágyat ezúttal egy kezdő díszletmunkás helyezte el, aki nem ismerte a darabot és nem tudta, hogy azt a nyugágyat a közönség szeme láttára kis is kell vinni a színpadról. Úgy „kezelte“ tehát, mind minden más becsületes díszletdarabot, amelyet rögzíteni kell. Elővette a fúrókat és azokkal odaszögezte a nyugágy négy lábát a színpad deszkájához. A közönség türelmetlenkedett, a nézőtéren nyugtalanság futott végig, a két színész a füle tövét vakarta, izzadt, nyögött, fogát csikorgatta, a halott Ali Csorbadzsi pasa csöndesen véleményt nyilvánított — a hordágy pedig csökönyös volt és nem mozdult. Karakaszalovics Ikszának és Stirio Pifiko Nyegónak végre „mentőötlete támadt. Fölnyalábolták a „halottat“ és igyekeztek őt kicipelni a színpadról. Nagy zavarukban azonban elejtették, mire az dühösen talpraugrott, majd „kényszeregyezségre“ határozta el magát, megingott, rogyadozni kezdett, ráhanyatlott a két segédszínész vállára és az ő támogatásukkal kibotorkált a színpadról. A sétáló halott látványa a közönséget hálás tapsokra indította Ügetőversenyek Jelöltjeink: I. Bedő—Ichor—Jaspis. II. Peter Waits—Duna—Hamis Cs: III. Harcos—Dongó—Gyertyán. IV. Little Tich—Cirkáló—Billy. V. Duna—Huba—Iskolás. VI. Előkelő—Layock Williams—Panniid Harpia. VII. Kuno—Fokos. VIII. Etes—Dusi—Icza. IX. Pique Dame—Victoria—Tüzes. X. Csákó—Okos—Mädy fia. XI. 'Saljapin—Zsuzsanna—Kornél. < XII. Dárius—Ali baba—Cirill, KINEK VAN 36.892.000.000.000.000.000 ŐSE? Most, amikor majdnem mindenfelé szükségessé vált az ősök kutatása, legalább is néhány nemzedéken keresztül, érdekes annak a kérdésnek a feltevése: hogyan növekszik az ember őseinek a száma, amint egyre távolabbi időkben megy vissza a kutatás? Egy ráérő német tudós számításokat végzett és ezek során szinte csillagászati számokhoz jutott el. Harminc évet számított átlagban egy nemzedékre, és ezen az alapon a napóleoni háborúk idejéig mindenkinek 14 őse lenne. De ha Nagy Frigyes trónralépésének idejét nézzük, ami 7 nemzedéket jelent, az ősök száma már 126-ra emelkedik. Aki a 16. századig akarná őseit viszszavezetni 14 nemzedéken keresztül, már 16.302 őst mutathatna ki. Ha még messzebb menne, a kereszteshadjáratok idejéig, Röttszakállú Frigyes koráig, akkor 25 nemzedékben 33.554,430 őst mutathatna ki. Nagy Károly császárrá koronázásának idejében ezeknek az ősöknek a száma 28 nemzedéken át 274,877,906,622. Ha pedig valaki éppen Krisztus születéséig akarna visszamenni,akkor 64 nemzedék folyamán körülbelül 36,892,000,000,000,000,000 őse lenne! Tegyük fel, hogy mindezeknek meglennének a születési bizonyítványai és tegyük fel, hogy ezeket valami illetékes hatóságnál be kellene mutatni, hát akkor egyegy félnek egy körülbelül 10 tonnás vasúti kocsira volna szüksége. De most menjünk még tovább! Mi történnék, ha valaki az őseit még a babilóniai ékírások korában is keresné és az erre valói iratokat kőtéglákon találná meg. Valószínű, hogy Európai leghosszabb vasútvonala sem lenne elegendő arra, hogy azon olyan vonatot állítsanak össze, amely mindezeket az „okmányokat“ magával tudná vinni.* Ez tulajdonképpen csak játék a számokkal, mert hiszen * Krisztus idejéből említett 36,892,000,000,000,000,000 számú ős, annyi ember, amennyi soha nem is élt a földön. A’ magyarázat az, hogy senkinek nincs és nem is lehet annyi számú őse, mint amit a számtani haladvány törvénye ata itat. Ennek az az oka, hogy minnél messzebbre megyünk viszsza az időben, annál gyakoribb és sűrűbb az úgynevezett rokonságoknak a száma és így jelentős számú ős nincsen. A genealógia tudománya ezt őskoncentrációnak nevezi és bizonyos törvényszerűségeket állapít meg benne, melyeknek alapján azt lehet mondani, hogy egy meghatározott népterület lakói többé-kevésbbé rokonságban állanak egymással. Nem kell félni hangyainváziótól — mondja a Növényegészségügyi Intézet — Baj, baj — bólogat gondterhesen a gazda és aggodalmas tekintettel nézegeti kertjében, a gyümölcsfákat. -rrt Mi a baj? szól át a kerítésen a szomszéd. — Hát a hangyák! Annyi van az idén, hogy sok! A gyökereket szétrágják a konyhakertben. De nagyobb baj, hogy elszaporítják a levéltetveket! Félek, hogy a sok levéltetű tönkreteszi az öszszes fármat. Mert ha nem tudná, szomszéd, ezek a hangyák úgy tartják a levéltetveket, minthaa tehenük volna! Dédelgetik, csápjaikkal simogatják őket, csak, hogy minél több mézharmatot adjanak. Mert a mézharmatot szeretik a hangyák legjobban. De már rendeltem hangyairtó szereket és holnap megkezdem a pusztításukat! A szomszéd végighallgatja, gondolkodik egy-két napig, aztán ő is megrendeli a hangyairtót. Szóval, sok a hangya az idén. Ezt olvassuk ki azokból a levelekből is, amelyekben a szerkesztőtől kérnek tanácsot: mivel irtsuk ki kertünkből a hangyát? A legilletékesebb helyhez, a Növényegészségügyi Intézethez fordultunk felvilágosításért. — Szó sincs róla, hogy az idén különösebb mértékben elszaporodtak volna a hangyák! Előfordulhat, hogy egy-egy kertben több van, mint más években, de ennek nincs semmi különösebb jelentősége. A hangya inkább hasznos állat és nem okoz semmiféle kárt a kertben. Nem igaz, hogy a hangyák idézik elő a levéltetvek elszaporodását. Felesleges munka, tehát irtani a hangyákat, hanem ehelyett a levéltetveket kell kipusztítani. Ez egyszerűen úgy történik, hogy nikotinos szappanos lével kell permetezni a gyümölcsfákat. A legnagyobb kár, amit a konyhakertben okoznak a hangyák, hogy a fiatal palánták gyökerei körül néha feltúrják a földet, így szól a Növényegészségügyi Intézet állattani osztályának nyilatkozata. Remélhetőleg, ez megnyugtatja az aggodalmaskodókat és belátják, hogy felesleges munka a kertben a hangyák kipusztítása. Ha a szobában, vagy az éléskamrában szaporodnak el, akkor természetesen ki kell irtani őket. Erre vonatkozóan egy szakember a következő tanácsot adja az Új Nemzedék útján: — A fal repedéseiben tanyázó hangyáktól úgy szabadulhatunk meg, ha a falat kissé kibontjuk, s a rést gipszpéppel jól betömjük. Nehezebb az eset, ha a hangyák fészkét a padló alatt sejtjük. A résekbe, amelyekből a hangyák előjönnek, öntsünk petróleumot, terpentint, de ha ekkor sem szűnik meg a hangyajárás, nem marad más hátra, mint a padló felbontása, a boly széttárása, hamuval való beszórása és leörítése forró vízzel. • Méreggel is pusztítható a hangya, még pedig úgy, hogy cukros vízbe kevés arzént teszünk s ebből az arzénos-cukros vízből bádogdoboz-fedelekbe öntünk egy keveset, a fedeleket pedig a hangyák útjába állítjuk. A mérgezést azonban csak ott lehet alkalmazni, ahol nincs baromfi, háziállat, kutya vagy macska. Irtóznak a hangyák a naftalintól, a kámfortól, s elkábítja őket a friss rovarpor. Az utóbbi szerek alkalmazása esetén az elkábult hangyákat össze kell seperni és forró vízzel leönteni. Kiszámították hogy egy óra leforgása alatt az emberiség 25 millió kg burgonyát, 10 millió kg főzeléket, 3,5 millió kg húst, 30 millió kg kenyeret és 3 millió tojást fogyaszt el Ugyancsak egy óra alatt 176 tonna dohányt füstöl el, 7000 gépkocsit készít, 50 km negatív filmet használ el,25 milió dollárt költ postabélyegre, 114.000 táviratot ad fel és 35.000 állatot öl le. A természet sem tétlenkedik, mert egy óra alatt aöld 1776 km irtat fut meg a Nap körül és átlag 1800 helyen Van vihar s 400.000 csilaghullás történik, hogy egy 172 cm magas, rendes alakú férfire szabott, egysoros zakkóöltöny megvarrásához 74.392 öltést kell a szabónak, elvégeznie. Ebből kéziöltés 35.679, gépöltés 38.713. A kabáton 22.014 kézi és 20.275gépöltés szükséges. A nadrágon 7.786 a kézi és 10.948 a fépöltés száma. '. ' '