Uj Nemzedék, 1942. július (24. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-18 / 161. szám
XIV. évfolyam, 161. szám. A paksi tömés katasztrófa 60. évfordulója Az egész országot megrázta 1832- ben a kalocsai búcsúra induló za■ vándokok tragédiája. A Duna túlsó partjáról 522 ember indult el egy rozoga kompon, amelybe már az elinduláskor oldalvász és alulról vízkezdett fólyni. Müller István komptulajdonos — az akkori lapok értesülése szerint könnyelmű ember volt — ez alkalommal is közel négyszeresét vette föl a megengedett utasítószámnak. Az ócska alkotmány a szerencsétlen napon, a parttól 200 méterre elsüllyedt. Ezután négy napig naponta 100—~160 kifogott holttestet temettek el 56 sírba, mert mintegy 100 ember tuladt a vízbe és csak 122 menekült meg. Szívszaggató jelenetek játszódtak le. Kern Tamás paksi polgár is beleveszett a Dunába, kisfiúk azonban kiúszott, de amikor megtudta, hogy szülei nem élnek , megörült. Halász Zsigárondné holttestét egyéves, agyonnyomott kisgyermekével a karján fogták ki. A komp tulajdonosának mindkét fia elveszett. Két vásárra induló zsidó pedig több, mint 10.000 forint pénzzel veszett a vízbe. Fontos határidő ö1 méteres körzeten kívül fuvarozniuk. — A SPANYOLORSZÁGI JERES KÖZELÉBEN régi épületek romjait ásták ki, amelyeken az az érdekes, hogy a házfalak a Pompejiben talált római házakéhoz hasonlóan pirosszínű stukkóval vannak díszítve. Ezenkívül egy kis oroszlánszobrocskát is találtak, amely a tarresi kultúra egyetlen ilyen emléke az egész világon. — ELEKTROMOS EMBER. A Búvár Julius! ‘száma írja. — Elég gyakran előfordul, hogy bizonyos egyének teste különösen erősen feltöltődik elektromossággal. Egy vidéki tanár például minden délután, ha bőrfoteljében szundikált néhány órát, annyira elektromossá lett, hogy aki hozzáért, erős villamos ütést érzett. A rádió hajnali, kísérleti adása sok riadalmat okozott a már kora reggel munkába indulók között. Azt hitték ugyanis az első percben, hogy már 7 óra és a hanglemezeket adják. A most kiadott tájékoztatásból megtudjuk, hogy július 16, 17, és 18-án reggel 5 órától fél 7-ig kísérleti célokból adták a lemezeket és a mai napon be is fejezték ezt. Repülőtém készül László István repülő-újságíró rendezésében, amely a modellezést, a vitorlázórepülést, szerelőképzést, motorosrepülést és a teljesítményrepülést mutatja be. A kísérőzenét vitéz Náray Antal szerezte. Kerestem Petrovszka kéresasszonyt, aki egy évig volt Szovjet-Lemberg képviselője, de senki sem ismerte M. kir. 1. honvéd haditudós fvszázad. — Fehérfáry Tibor főhadnagy. (Az Uj Nemzedék külön haditudósítója.) A Hotel Warschau első emeleti szobájában felhúztam az erkélyajtó vászonredőnyét, mire a szoba megtelt vakító fénnyel. Odalenn a furcsaalakú Bernhard-platzon a nap ragyogó aranyáradatában úszott minden: az öreg, kopott, emeletes házak, balról egy barokk épület rozsdás vaskerítése, a lompos fák, az ápolatlan park, a megfakult, kivénhedt villamoskocsik, a villamos váltókezelőjének primitív, tornyos fabódéja, a „macskafej kövekkel burkolt út és az úttest közepén a pirosbabos-fejkendős, fehérzoknis, ballonkabátos nő, oldalán egy elnyűtt, piszkos kenyértarisznya s kezében egy hatalmas verszcseprű. Méghekkerívé néztem egy darabig és el nem tudtam képzelni, ez a jól öltözött nő mit kapirgál seprűjével olyan immel-ámmal tíz percen át azon az egyetlen kövön és mit keres oldalán az a behemót tarisznya, mig csak egyJulius 20. Ettől a naptól tilos a budapesti és pestkörnyéki engedélyű géperejű gépkocsi-vállalatoknak Budapest középpontja _____ ____ _ _..a tői légvonalban számított 75 kiloszer abba nem hagyta. Jó darabig elbámészkodott egy gépkocsi után, majd mikor az eltűnt a sarkon, hirtelen megfordult. Ebben a pillanatban megértettem mindent. Jobb felsőkarján megpillantottam a sárga karszalagot s rajta a megendávidot! Mikor aztán aztán lekerültem az utcára és órák hosszat kóboroltam az ódon, komorképü házak között, lépten-nyomon felvirított a sárga karszalag és rajta a Dávid-csillag. Férfiakon és nőkön, öregeken és fiatalokon, jobban öltözött járókelőkön és kopottas ruhájuakon. Az ember szeme hamar megszokja ezt a látványt, mert Lembergben még ma is sok a zsidó. A protektorátus területén bal mellükön sárga csillagot viselnek, itt a főkormányzóságban sárga karszalagot kell hordaniok. Gácsország fővárosában egyébként mélységesen csalódtam. Egészen mást vártam. Egyenes sugárutakat, modern palotasorokat, ha máshol nem is, de legalább a belsőbb városrészekben. Ehelyett különös, ósdi, megfakult utcaképek bámultak rám, girbegőrbe sikátorok, a múlt század ízlésével készült épülethomlokzatok s helyenkint megroggyant, lebontásra rég megérett házak. Itt-ott megpillant az ember egyegy monumentálisabb építményt: a ferencjózsefi időkből ittmaradt, középületet. Csoda-e, ha az idegen hamar kész az ítéletével: ebben az egész városban csak a régi, templomok szépek ... Pedig kevés városa van a világnak, ahol ennyi park szakítaná meg a házak tengerét. A város térképét csakúgy tarkítják a zöld foltok. Központjában terjedelmes, elvadult park közepén jókora dombtetőn áll az Öreg citadella. Meg kell adni: Lemberg városalapítói nem valami gyönyörű helyet választottak ki letelepülésre. Egyik domb a másik hátára készül hágni, egyik oldala meredekebb, mint a másiké és itt, e dombok tövében, oldalán és tetején épült fel Gácsország fővárosa. Az utcák szüntelenül fel- és lehullámzanak, szegény, megöregedett villamoskocsik alig tudnak helyenkint felkapaszkodni. Van arra, hogy a tulajdonos nem árja. A forgalmasabb helyeken rikkancsok kiabálják az egyetlen helyi lap nevét: „Lemberger Zeitung“. És házak falára szerelt hangszórók bömbölik szerte a lembergi rádió műse-szármait. Ha nem drágaság, az van Lembergben. A zloty és a márka egyformán fizetési eszköz. Csakhogy egy márka két zlotyt ér. Vásároltam egy doboz gyufát, fizettem érte pedig fél zlotyt s miután ma egy márka hivatalos árfolyama 1,04 pengő, könnyű kiszámítani, hogy a doboz gyufa 41 fillérembe került. A cukrászdában egy is csésze keserű, híg feketéért, meg egy ízetlen, cukor nélkül készült Minden második ember katona A most folyó világháború kétszer is végigszántott Lembergen. A német csapatok az itt szívósan , , , .. 6 XX lltZlXlCL V^DCt JXC* i/b/ix n.£j XOU v uuvui Ez a sajátsága megszünt egy fö lengyelektöl két évvel oíi beavatkozás nyranan. TTev _ . _ . b‘y . , , , fogorvosi beavatkozás nyomán, úgy látszik, olyan fémösszetétel lehetett a szájában, amely elektromos elemként működött és a termelt csekély elektromosság valamiképpen felhalmozódott a testében. Mikor pedig ezt az összetételt megbolygatták, a jelenség megszűnt. A Húsvásárlási ellenőrző szelvényt vezetnek be augusztus 1-től Győrött. A húsiparosok csak a szelvények ellenében szolgálhatják ki a közönséget, így akarják megakadályozni, hogy egyesek a húst összevásárolják. Halálosvégű verekedés volt Győrszabadhegy egyik vendéglője ezelőtt szeptember 20-án háromnapos ádáz harc után foglalták el először. Parázs utcai harcok közben északnyugat felől nyomultak be a város belsejébe éppen akkor, amikor a keleti városszélen már feltűntek az első szovjet előőrsök is. Másnap a német csapatok visszavonultak és Livovban kitűzték a szovjet csillagot. Egyéves bolsevik uralom szakadt a városra, míg aztán egy szép július eleji napon, kerek esztendeje annak, fejvesztett futamodás lett a vége. A menekülő hadak nyomában házak repültek be a kocsisok között. Kálmán Lászlómn levegőbe és a tetőkön jelcsacsanaki kocsis vaslapáttal fejbeverte pott a vörös kakas. Ma üszkös Pikó látván és Vaszari Mihály écsifaint és nem élot ma flassári Pikó István és Vaszari Mihály écsi lakosokat. A két súlyosan sérült, vérzőfejü ember nem hagyta magát mentős segélyben részesíteni, hanem tovább ivott a kocsmában. Pikó István később elvesztette eszméletét és már nem lehetett rajta segíteni: kiszenvedett. Kálmán László, amikor Pikó haláláról értesült, önként jelentkezett a győri rendőrségen, ahol letartóztatták, falak és emeletmagasságú romok jelzik, hogy a Hitler Adolfról elnevezett színháztér sarkán hajdan egy négyemeletes üzletház emelkedett, vagy szemben a túloldalon a latin templom mellett öreg, boltíves épületben székelt a GPU és azon a sarkon állott a borzalmak háza. Az öreg, labirintusos, nagy főpályaudvar ötemeletes, füstös épületének hátsó traktusa úgy fest, mint egy odvas zápfog: jókora bomba csaphatott bele. A Hanza-téren, Szt. Erzsébet templomának gótikus tornyán alapos pusztítást végzett egy lövedék: mint az almahéját, úgy lehámozta a torony bádogtetejét, két hattyúnyakú támoszlopának nyoma sem maradt és egy sarkon álló szobor fej nélkül búslakodik odafenn. A városban már régen helyreállott a hétköznapi élet és ma az ember arcát megüti a nagy forgalom szele. Rengeteg autó cikázik az úttesteken tova, remek személy és teherkocsik, de valamennyiben katonák, katonák. És lépten-nyomon mindenfelé egyenruhát lát az ember, németet, feltűnően sok magyart, aztán olaszt és szlovákot. No meg helybeli milicistát. Lembergben ma minden második ember katona ... Aki nincs egyenruhában, a lengyel és ukrán polgári lakosság feltűnően kopott, viseltes külsejű. Férfiak, nők egyaránt. Ha nagyritkán a Belváros valamelyik utcáján végigmegy egy jobban öltözött nő, az olyan feltűnést kelt, hogy mindenki megfordul utána. Utcasarkokon, parkok padjain mindegyre meghökkenti az embert a sok toprongyos, szánalmas alak. Megállítják az embert és kenyérért hunyorainak. ffNur für Deutschen ‘ Utcasarkokon végig zárt redőnyök, csukott üzletek lehangoló látványa tárul az ember szeme elé. Ez még a bolsevista uralom emléke. A szociális jólét „apostolainak“ első dolguk volt, hogy kisajátítsák az üzleteket, éttermeket, kávéházakat és szállodákat. A hotelek vendégszobáiban, folyosókon, lépcsőkön, minden bútoron berendezési tárgyon, ott a névjegyük: ovális, szürke bádogdarab három cirill betűvel és egy számmal, jeléül, hogy a tárgy a szovjet tulajdona — volt valamikor ... A szállodákat a főkormányzóság szállodaszindikátusa tartja üzemben, ugyancsak szindikátusok nyitottak boltokat a város különböző pontjain. De a Belváros utcáin egyre szaporodnak az ízléses, modern üzletek, cukrászdák német és ukrán cégtáblákkal. Csaknem mindegyik bejáratánál ott a felirat: ,,Nur für Deutschen(Csak németeknek), vagy Juden unerwünscht (Zsidók nem kívánatosak) és ,,Eintritt für Juden verboten“ (Zsidóknak tilos a bemenet). Láttam viszont olyan üzletet is, ahol a magendávid hívja fel a figyelmet a kirakat Tekintse meg NŐI. S GYERMPERI R* ÚJDONSÁGAI?! MÉRSÉKELT ARAK! VIDÉCST-I. T. „tortaszelet“-ért másfél márkát számítottak fel... A villamos mindig zsúfolva, katonák csak az első perronon utazhatnak, ők tehát az első lépcsőn mindig fürtökben lógnak. Három bus gebe rágta az ablakot egy utcasarkon egy-egy siralmas, ütött-kopott konfliskocsi előtt. Megkérdeztem egyik öreg atyafit, mennyiért vinne ki az állomásra? — Húsz zloty — felelte szemrebbenés nélkül. És tizenötért sem volt hajlandó levenni lova fejéről a zabos tarisznyát. Egy női retikul — 760 pengő A kirakatok ártáblái meg éppenséggel megrémítik és elriasztják az embert. Egy női retikülön — nem is volt valami különös darab — az Opernstrasse egyik üzletének kirakatában ez az ár kiírva: 924 zloty! Csaknem 700 pengő!!! Nálunk odahaza talán 40 pengőt sem mernének érte kérni... Dohány terén rosszul áll Lemberg. A cigarettát jegyre adják, csak férfiaknak s naponta fejenként 2 darabot. , Na és a kenyér? Mondják, kilójáért 0—10 márkát is megfizetnek zugban. 24—36 zlotyért azonban elég jó minőségű férfiszövetet lehet venni és elég tetszetős női cipő is kapható 16—24 zlotyért.... Soha sem fogom elfelejteni, két évvel ezelőtt a rádióm keresője többizben rátévedt egy ismeretlen hullámhosszra. Hirtelen magyar hangra lettem figyelmes, női hangra. Lerabércből beszélt a hang tulajdonosa, azon a pathetikus, szavaló hangon, mely a szovjet bemondóinak sajátja. Egy alkalommal éppen a szovjet csapatok ünnepélyes bevonulásáról tartott magyarnyelvű közvetítést az a bizonyos hang. Előadta, hogy a lembergi citadella falain és a város utcáin mindenfelé „tengernyi“ vörös lobogót lenget a szél, a házak falait Sztálin elvtárs képe díszíti. A lakosság „hatalmas“ áradata hömpölyög szerte az utakon és tereken. Örömmámorban ujjong, hogy végre sikerült „felszabadulnia“ a kapitálisa rabiga alól és a népek vezérének, Sztálin elvtársnak boldog, áldásos birodalmába került ... Két nap múlva pedig a lembergi pályaudvarról közvetített és arról szavalt, hogy végeláthatatlan oszlopokban vonulnak el előtte az állomásra indulásra kész vonatok felé a lembergi elvtársak, mérnökök, ügyvédek, orvosok, tisztviselők és hasonló szellemi munkások, akik nagy lelkesedéssel, „önként“ vállalkoztak arra, hogy ezután a Donce mentén a szén- és vasbányákban dolgozzanak a szovjetunió javáért ... „Ki volt Petrovszka elvtársnő?“ Harmadszor és utoljára még egyszer utoljára találkoztam a hanggal, talán egy hétre rá. Éppen akkor tartották a bolsevikiek megszállta lengyel területeken az első választásokat. Nos, az én ismerősöm, akkor a választásokról tartott magyar hallgatóinak épületes előadást. Bejelentette, hogy Lemberg választói egyhangú lelkesedéssel állapodtak meg a képviselőjelölt személyében, ez pedig senki más, mint — Petrovszka béresasszony! „Mert ki volt az, aki kora gyermekkora óta proletársorsban tengődött egy környékbeli majorban? ... — kérdezte drámai hangon a rádióbemondó — Petrovszka béresasszony! Ki volt az, aki még a lengyel burzsujok elnyomó uralma alatt hitet tett a dicső kommunista eszmékről és a nagy, dicsőséges Sztálin elvtárs tanairól? Petrovszka béresasszony! És ki volt az, aki a szovjetcsapatok bevonulása után fáradhatatlanul sorra járta a házakat, felkutatta a gyáván, félelmükben és bűntudatukban elrejtőzött, alávaló burzsujokat, a hatóságok kezére adván őket? Péterovszka béresasszony! S végül ki az — tettei fel az utolsó kérdést, a szpikernő — aki ugyan nem tanulhatott meg írni és olvasni, de bátor és példaadó magatartásával a legméltóbbnak bizonyult arra, hogy a szovjetek magas tanácsába bejusson? Petrovszka béresasszony! Hát lehet ezt elfelejteni? Most is eszembe jutott és bekóboroltam Lemberget. Tűvé tettem a várost, bekopogtattam városvégi házakba, beszéltem szegény, földhözragadt, emberekkel, mert legalább egyetlenegyre szerettem volna akadni, aki ismerte, látta Petrovszka béresaszszonyt■ Hogy halljak tőle valamit egy igazi, eleven szovjet képviselőről. Az emberek, mikor tolmácsom mellüknek szegezte a kérdést, előbb mindannyian bambán bámultak rá- Aztán megrázták fejüket. Ők nem ismerik Petrovszka kéresasszonyt. De még soha hírét sem hallották ... Pedig megválasztották! S egy kerek esztendeig képviselőjük volt... Gomba fizárKotfó vurpárimáért és keserű gombáért legtöbbet fixet Mir&T!déki Gombakalinra, Gyöngyös. Halállal végződő családi viszálykodás Miskolc, július 18. Tóth József hódoscsépányi lakos rossz viszonyban élt feleségével, szül- Kalló Máriával. Július 13-án anyósa, Kalló Lajosnié a mai lakos ment hozzájuk látogatóba. A házaspár ekkor is veszekedett. Tóth ütötte-verte feleségét, majd az annak segítségére siető anyósát is megverte és mindkettőjüket kidobta az utcára. Apósa, Kalló Lajos és feleségének fivérei emiatt felelősségre vonták Tóthot. A veszekedés hevében az egyik fiatalkorú Kalló fia egy karóval négyszer úgy fejbeütötte Tóth Ferencet, hogy az másnap súlyos sérülésébe belehalt. A csendőrség a Kalló-család három tagját őrizetbe vette. Olvassa a?, ÚJ NEMZEDÉKET