Új Ózdi Vasas, 1991. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 1. szám
évfolyam, 1. szám Évbúcsúztató az OART-nál Leltár —1990 Rendhagyó módon rendezte meg évbúcsúztató ünnepségét az Ózdi Acélmű Részvénytársaság december 29-én a Technika Háza emeleti helyiségében. Rendhagyó volt, mert a megszokottnál lényegesen kevesebben kapok meghívást a rendezvényre, ám a résztvevők mégis szélesebb körből kerültek ki; jelen volt valamennyi társüzem, kft., polgármesteri hivatal, a város valamennyi közintézményének, hatóságának vezetője, illetve képviselője, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak vagy állhatnak a jövőben a részvénytársasággal. Dr. Lotz Ernő elnök-vezérigazgató protokolláris formaságoktól mentesen köszöntötte a megjelenteket, ünnepi köszöntője bevezetőjeként annak a gondolatnak adott hangot, hogy újra egy évet hagytunk magunk mögött amely hosszú, bonyolult volt, örömök és bánatok végig kísérték a munkánkat. A továbbiakban rövid, tömör év végi „leltár’’ készítésére vállalkozott az elnök-vezérigazgató. Első helyen utalt arra, hogy 1990-ben átéltünk egy békés rendszerváltást, megkaptuk a hőn óhajtott demokráciát, ám ennek gyakorlásában még érezhetők a gyermekbetegségek. A társadalmi változásokat Ózdon is gazdasági változások kísérték. Vajúdások közepette megkezdődött az iparstruktúra váltás, melynek kísérő jelenségeként szembe kellett nézni, illetve vállalni a tömeges munkanélküliség elleni küzdelmet. Közben súlyos tragédia, tömeges szerencsétlenség borította gyászba egész Ózdot, az ország „kohásztársadalmát". Az év krónikájának felidézése során utalt dr. Lotz Ernő az önkormányzati testület megválasztására, a helyi közigazgatás demokratizálásának legfontosabb eseményére, majd a gazdasági élet legfontosabb tendenciáiról szólt. Mint mondta a nehézségek ellenére lassú, bár nem fájdalommentes fejlődés körvonalai vannak kibontakozóban, melynek során kialakulóban van egy egységes várospolitikai irányvonal képviselete. Sok magánvállalkozás alakult, a külföldi érdeklődés is megnőtt városunk, illetve térségünk iránt, remélhetőleg nem fogjuk elriasztani vállalkozó kedvüket. A gazdasági életet nagy adósságterhek nyomasztják, a fokozatosan romló életszínvonal miatt az emberek döntő többsége eljutot a tűrőképesség határához. A továbbiakban arról szólt az elnök-vezérigazgató, hogy az emberekben fogytán a hit,, márpedig enélkül nem lehet csatába menni. Az sem ritkán tapasztalható, hogy a határtalan közöny miatt értékeinket hagyjuk tönkre menni. Egységes cselekvéssel sokkal többre juthattunk volna, hiszen a városban van olyan szellemi tőke, amire lehet építeni. Lehangoló sokszor, hogy nem tudunk egymás sikereinek örülni, mintha szégyellnénk azt is, hogy ózdiak vagyunk. Bár ehhez az is hozzájárult, hogy egyesek Ózd lejáratására tudatosan törekedtek. Nem könnyű feladat jutott nekünk osztályrészül — mondta dr. Lotz Ernő -, de az utókor számon fogja kérni cselekedeteinket. Amit ma kell megtenni, nem szabad elszalasztani, mert az idő könyörtelenül elszalad mellettünk. Ma a legtöbb vezető dilemmája az, hogy képesek-e megfelelni az elvárásoknak. A kérdést mindenkinek el kell dönteni, s eszerint cselekedni, mert a feladatokat senki nem fogja megoldani helyettünk. Befejező gondolatként a rendezvény formabontó jellegére utalt az elnökvezérigazgató. Mint mondta a meghívottak köre arra is utal, hogy ma nincs monopolhelyzetben a kohászat Ózdon. Ezért javasolta, hogy az elkövetkezendő esztendőkben hasonló összetételben tartsanak évbúcsúztató ünnepséget, ami elmélyítheti a kapcsolatokat azok között, akiktől a város lakossága elvárja a jó együttműködést és akik valóban a legtöbbet tehetnek a város és a térség felemelkedéséért. Végezetül dr. Lotz Ernő az OART vezetése nevében mindenkinek békés, boldog, eredményes új esztendőt kívánt. (t. i.) KÖZÉLETI HETILAP • Ara: 6 forint 1991. január 5. Él pitik az EDF-kemencét Acélgyártás - takarékosabban Az Ózdi Acélmű Részvénytársaság megalakulásakor a nyugati partnerek azt ígérték, hogy fejleszteni, korszerűsíteni kívánják városunkban a kohászatot. Ennek a célkitűzésnek egyik fontos mérföldköve volt az a szerződés, amit néhány hónappal ezelőtt írt alá az azóta tragikus körülményeik között elhunyt Willy Korf és dr. Lotz Ernő. A szerződés szerint 1992 elejére meg kell építeni az acélmű gyáregységben egy 90 tonnás EOF- (energia optimalizáló) kemencét. Az EOF acélgyártási technológiának nagy előnye — tudtuk meg Juhász Istvántól, a kemencecsamok helyettes vezetőjétől —, hogy az oxigénfúvatáskor keletkező forró füstgázoknak a fizikai hőjét maximálisan kihasználja. Ezzel melegítik elő a hulladékot, közel ezer fokra, így már meleg anyag kerül a kemencetérbe, ahol ráöntik a folyékony nyersvasat és megkezdik az oxigénbefúvást. Ez a kemence sokkal kevesebb energiát fogyaszt el, mint a siemens martin, olajat egyáltalán nem, földgázt pedig csak addig használnak, amíg felfűtik üzemi hőmérsékletre a kemencét. Miután az oxigénfúvatás megkezdődik, a hőegyensúlyt az elemek oxidációja során felszabaduló hő biztosítja. (Folytatás a 3. oldalon) (Vargáné felvétele) Hónapokig tartott az idegeket koptató bizonytalanság: hogyan maradhat fenn 1991-ben a nagy múltú „Olvasó”, vagyis a Liszt Ferenc Művelődési Központ? Mert a kultúra házát is elérte a pénztelenség okozta sokk, s hamar bizonyossá vált, változtatni kell... Miközben a „hogyan” verzióit dolgozták ki többen és többféleképpen, belső viszály robbant a házban, az igazgató és munkatársainak nagy része az utóbbi hetekben már nem is beszéltek egymással. Aztán jött az a bizonyos elbocsájtási hullám, majd a kétnapos ülősztrájk a maga sajtóvisszhangjával. Múlt heti lapszámunkban az művelődési központ épp’ sztrájkolni készülő dolgozóival készítettünk riportot, s beszámoltunk az érdekegyeztető tárgyalás tulajdonképpeni eredménytelenségéről is. Így most az LFMK igazgatójáé, Dombóvári Péteré legyen a Táppénzes állományban volt ott jártamkor. Lakásán az ágy ,megvetve, ment, mint mondta, gyakrabban le kell feküdnie, orvosi kezelés alatt áll, az utóbbi időszak idegi megterhelése miatt alaposan ,kiborult”. A földön ott hever a telefon, amelyiken intézkedik, de őt is sűrűn hívják. Nyúzott, sápadt, ennek ellenére igen határozott, kívülről fújja (a maga érdekében megtanulíita) a most kulcsfontosságú jogszabályokat, tudja, mely állítását mivel bizonyíthatja, keze ügyében ott sorakoznak a levelezéseik, hivatalos akták, pecsétes, aláírt papírok, tervezetek. Gyakran nyúl valamelyikért, talán, mert úgy érzi: most minden szavát bizonyítania kell. Kissé velem is bizalmatlan, noha évek óta ismerjük egymást. — Munkatársaid nehezményezik, hogy „lórúgásszerűen” érte őket az elbocsátások ténye, már csak azért is, mert hónapok óta elvonultan, egyedül dolgoztad ki a ház 1991-es, Olvasó Egyesület formájában történő továbbüzemelésének feltételeit. — Több mint egy éve közölték velem a házat fenntartók, hogy a későbbiekben nem áll módjukban ugyanúgy finanszírozni az LMMK-t, mint ahogy ezt megszoktuk. Természetes, hogy tudattam a munkatársaimmal (még áprilisban): a bezárásra is fel kell készülnünk, tehát „meneküljön”, aki tud, sőt, felajánlottam a segítségemet egy-egy új munkahely megtalálásához. Ugye, volt idő a rákészülésre? Vagy nem vették komolyan a fenyegető felhőiket? — Nyilván azért, mert maguk körül — ennek ellenére — nem tapasztaltak lényegi változásokat. Hallottak ugyan valamit egy esetleges egyesülési formáról, de több semmi... — Valóban kidolgozta a Régió Kft. kemény egy év alatt az egyesülés mikéntjét, de nekem kezdettől nem tetszett, — szakmai megfontolások miatt — ez a forma. Készült aztán még egy tér(Folytatás a 2. oldalon) sértik a vádak Belharcoktól inog a kultúra háza (2.) Kevés a tüzelő Ózdon és környékén zavarok mutatkoznak a tüzelőellátásban. Kevés a viszonylag olcsó szénféleség, amely elsősorban a lakossági ellátásban okoz gondot. A Tüzép-telep a tervezettől és főleg az igényektől jóval kisebb készletekkel rendelkezik. Kis vigasz, hogy tűzifa bőven van és, hogy a napokban megkezdik az ÓKÜ- dolgozók szerződésben foglalt tüzelőjének szállítását. (Tudósítás a 2. oldalon.) Az ovisok egészségéért Képünk az Úttörő úti óvodában készült, ahol a helyes testtartás érdekében a gyerekek nagyon sok hátizom-erősítő és testtartás-javító gyakorlatot végeznek. A Gyermekekért Szakmai Közösség által javasolt új módszer jelentőségéről lapunk 5. oldalán olvashatnak. (Fotó: Vargáné)