Uj-Somogy, 1919. szeptember (1. évfolyam, 8-31. szám)

1919-09-12 / 16. szám

I. évfolyam. Kaposvár, 1919. szeptember 12. péntek. / 16. szám. SZERKESZTŐSÉG: FŐ-UTCA 35. SZÁM. ELŐFIZETÉSI ÁRAKTelefonszám: 373. Főszerkesztő: Dr. NEUBAUER FERENC. p . „ . . _. A „ . .. . , E«*« ívre.....................96 K | Negyed évre .................2« K KIADÓHIVATAL: KORONA-UTCA 7. SZÁM. Felelős szerkesztő: Dr. THURY 7813MOND. Fél évre...........................48 K I Egy hóra .......................10 K Telefonálta: 5. r Egyes tzÁm ^ 40 ^4,. '10 T -*mrrt iBn Tu -im a a.»«,,--a.. «&_ ***..*a *au .*ml. ^ ^ Kaposvárott lett megvetve a nemzeti hadsereg önnállása és függetlenségének az alapja. Házuknak Európa államrendszerében a legkedvezőtlenebb helyzet jutott úgy földrajzi, mint néprajzi tekintetben. Mint vasék a fába, minden oldalról idegennél idegenebb népek közé szorultunk, óriási hódító nemzetek, egyéniségükre túl féltékeny irigy népfajok özönlik körül határainkat. És mégis e maroknyi nép volt az, mely századokon keresztül őrt állott és mellével fedezte Európát és a benne sarjadozó szabadságot. Azok a halmok, melyek a magyar rónákon mint egy láncsor elvonulnak és öszszekötik a sajgó jelent a vérző múlttal, minden emléknél maradandóbban beszélik el a világ ezredek után jövő nemzedékeinek azon viharokat, melyek e földön végig vonultak. Igen a végzet sújtotta hazában minden rögöt a szabadság és önnállásérti harc vérontása termékenyített meg, minden fialom a jogvédelem által van felszentelve. Azon a téren, mely addig ingó hídja volt a népvándorlásnak keletről nyugatra, azon népfajokból, melyek önnállás nélkül éledtek Európa keletén, azon elemekből, melyek a germán, román és szláv Európa érintkezési pontjain az ázsiai és európai szellem vegyülékéből keltek ki, bejöttével maradandó belseje megszilárdításával saját önségi államot alapított e nemzet. így tett a szinezetlen népnek Pontustól az Adriáig, a Balkántól s Kárpátokig tömörebb központosítja, a műveltségnek keletre terjesztésénél, világszerű lakhelye a szabadságnak az emberiség szelleme továbbfejleszésében is egy olyan szeglet kövévé, melyen mindezideig megtörtek úgy a német, mint a szláv civilizációnak hadai. Felelnünk kell tehát arra a kérdésre, hogy mi volt az a bűvös talizmán, vagyis melyek voltak azok a sajátságok, mik voltak azok az intézmények, melyek nemzetünknek nemcsak ezeréves életet biztosítottak az európai népek családjában, hanem jelentékeny, sőt koronként vezérsugárrá emelték őt e világrész keleti felének történelmében. A sajátságon voltak a vitézség, a szívósság, a nemzeti sajátosságaihoz való ragaszkodás és fejlési képesség ; csak ezen tulajdonságok birtokában volt képes a magyar nemcsak meghódítani e haza földjét, hanem a nemzeti jellemének felsőbbségével meg is tartani. A nemzetfentartó főintézmény pedig volt a sokat ócsárolt vármegye. Jól mondta Kossuth Lajos, „az intézményes önkormányzat a valódi alkotmányos szabadságnak mindenütt a világon nélkülözhetetten kelléke, nálunk magyaroknál még ennél is több, nálunk az ország törvényes önállásának és rendelkezési jogának semmivel sem pótolható biztosítéka.,. Ha most a lefolyt 5 éves világháborúnak reánk nézve lesújtó, majdnem megsemmisítő következményeiből levonjuk a tanulságot, nem tagadhatjuk, hogy lojalitásunk, királyhísségünk és hazafiasságunkért nagy árt fizettünk. De még ennél is szomorúbb és végzetesebb következményekkel járt a boseviki uralom, mert még saját vérünk egy kisebb részében is csalódtunk Bebizonyosodott, hogy a vörös zászló nem bírta megvédelmezni határainkat, nem tudta biztosítani függetlenségünket, nem volt képes szavatolni önállóságunkért. Egyet azonban megtanultunk, megégettük, hogy egyedül magunkra maradjunk, de legalább tiszta a látásunk. Beláttuk, hogy a nemzet újjászületésének nagy és nehéz munkája közben nem szabad felülnünk és hinnünk a kóklerek bűvész műtoonyainak, hanem a reális valóságra kell építenünk, vagyis a magyarok erejére, nemzeti összetartóságára, ezeréves hitére, hagyományaira, erkölcseire, bátorságára és hazafias nemzeti önérzetére. Amit Károlyi Mihály gróf és Linder Béla elmulasztottak, midőn a sors ingyen kezükbe adta a hatalmat és csak egy szavukba került volna az önálló nemzeti hadsereg megteremtése, amit azonban ők gyáván és nemtelenül a szociáldemokraták kedvéért eldobtak maguktól, azt most sokkal nehezebb körülmények között vette kezébe Horthy Miklós fővezér és mégis hiszem, meg fogja valósítani t. i. az önálló független magyar nemzeti hadsereg megteremtését. Elismerés, köszönet és hálánk kíséri minden lépteit, mert ő az, aki megtalálta azt az archimedesi pontot, amelyre állva, a mindenből kifosztott és kirabolt nemzet vissza fogja vívni a jogot, a törvényt és az országos életet. E hitet merítettem én Horthy Miklós fővezér beszédeiből és tetteiből, adja Isten, hogy ez ne legyen álom, hanem mielőbb valóra válljon Andorka Elek d. fi tanítókról irt védekező cikket Csicskár állami tanító, s csudálatosképpen egy ref. lelkész akadt, aki a szegény, annyi csalódás, hányattatás és üldözésnek kitett tanítóságra oltalmazó palást helyett, követ tudott dobni. Fájdalmasan érinti telkemet ez a nem szokatlan, de szomorú dolog, hogy éppen ott nem talál a tanító menedéket és védelmet, ahonnan eltévelyedésének, szabadságra irányuló törekvésének okai származnak. Nyomatékosan kell kiemelnem azt, hogy Somogymegye tanítósága a kommunizmus alatt tartózkodóan viselkedett és nem sok olyan tanító akadt, aki a kilátásba helyezett nagy fizetésért és a havi 250 korona agitációs díjért tényleg a kommunizmus szolgálatába állott volna. Mert ne feledjük el, hogy a hazafiatlan és nemzetközi szellemben való tanítás csak szeptemberben vette volna kezdetét, azonban már májusban és később jöttek számosan a művelődési osztálynál működő régi tanfelügyelői tisztviselőkhöz és vergődő aggodalommal kértek tanácsot, útbaigazítást, hogy miként taníthatnának a régi hazafias szellemben s mitévők legyenek a kommunisták terrorjával szemben. És most egy kérdés! Megvédték, vagy helyesebben megvédhették volna-e az egyházak tanítóikat, ha azok kijelentik, hogy a keresztet nem veszik le az iskola faláról, a rájuk erőszakolt rekvirálásokat nem hajtják végre, a művelődési osztály rendeleteit nem respektálják? Adtak volna-e fizetést, lakást és megélhetést továbbra is az ellenforradalmiság miatt elcsapolt tanítóknak?