Uj-Somogy, 1919. október (1. évfolyam, 32-58. szám)

1919-10-23 / 51. szám

I. évfolyam. Kaposvár, 1919. október 23. csütörtök. 51. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KORONA­ UTCA 7. SZÁM. Telefonszám: 5. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Égész ívre..................06 K i Negyed ívre ............... 22*K Fél évre.. .. .... 43 K 1 Egy ustra ...................10 K­egyen széni éra 40 Miét fi nagy műterem. Kaposvár, október 22. Kétségkívül nem lehet merész és sokatmondó megállapítás, ha azt ál­lítjuk, hogy ma Magy­arországon min­den kom­ly elem a n­ézeti szel­lemű, tradicionális, keresztény ma­gyar jövő kiépítésén fáradozik. Nem­­ tudtuk elképzelni, hogy ern­ek az esz­­i­mének komoly körökben ellenségei,­­ gáncsolói és gunyolói lehessenek s­­ ha netalán mégis ak dináruk, azokra­­ bátran mondha­juk, hogy nem ma-­­­gyarok és nem keresztények. Azt­­ tudjuk, hogy van egy bizonyos diver-­­ gáló, bomlasztást szító réteg középe-­­­tünkben, de ezt nem tartjuk komolynak,­­ számbave­hetőnek, akcióképesnek. Min­den államban van egy bizonyos ré­teg, egy kisebb társad­alm, mely­ek életelvei n­em fedik az államot alkotó tár­adalom életelveit. Más szóval min­den államban, minden társadalom­­ba­n van egy bomlasztó, rendbontó, demoralizáló réteg, melynek minden törekvése a társadalom, illetve az álom rendjének, egységének megbontására, orgáziumának gyengítésére törekszik. Ha a tár­ada­lm szervezete erős, ellenállásra képes, akkor könnyű a széthúzó elemek munkáját bizonyos rendszabályokkal, törvényekkel lehetet­lenné tenni; de mennél több azok száma, akik nem vádják az államot a­kozó társa­dalom életelveit, a­nnál veszélyesebb en­nek a rétegnek az aknamunkája. A jövő Magyarországának tehát erődnek, ed­zettnek, ellenállónak kell lennie, hogy ezek a perzselő szikrák lepattanja­nak róla. Közéletünk ma egy hatalmas, nagy­szabású műterem, amelyben a jövendő Magyarország alakját formálják hatal­mas ércszoborrá. Egy beláthatatlan műterem közepén állunk, melyben nagy mesterek dolgoznak egy közös nagy alkotáson, de a nagy mesterek mögött ott settenkednek ál­land­ón a kis epigonok, a ravasz, rosszindulatú, irigykedő dilletánsok és amatőrök. Vigyáznunk kell, hogy a hivatott, oda­való mestereken kívül, akik a lelküket és minden erejüket, ihlettségüket j­ogász bensőjük tisztaságát beleviszik az alkotó tökéletességre törekvő mun­kába, más ne férkőzhessen a ma még formálásra, simitásra szoruló puha agyagtömeghez. Ne nyúljanak hozzá avatatlano , m­it ezeknek mi­n­d a érintése csak torzítana a hivatot­tak n mn­áján. A me­temek csak az egyik k­zében legyen véső, a másik­ban pedig kolbás sót tart­on, amellyel távol tartja magától a tolakod kis­­ amatőröket Erély és szigor, törvény és rend­­­szabályozás kell a társ­dalom diver­­­gáló, rendbontó eemeivel szemben, m­ert itt nem a fegyelmezetlen kisebb­­­ség, hanem az államalkotó többség­­ akarata formálódik valósággá. Vigyáznunk kell, óvat körültekin­­­­téssel kell megvá­ogatnunk azokat, a­kik­­ az alkotó munka fórumára bo­csátunk ! Vigyáznunk kell a viselkedőkre, akik mézes-mázos szavakkal közeled­nek ; a stréberekre, akik mindent a ked­vünkre tesznek; a képmutatókra, akik világfelfo­gást változtatnak értünk; a farizeusokra, a nagyhangúakra, akik mögött nincsen tartalom; a kufárokra, akiket e szentélybe is csak üzleti érdek vezet; az önzőkre, ak­i csupán saját jó­létük biztosításán fáradoznak; a nagyravágyókra, kiket csak a cint­ és rang­órság vezet közénk; a fjevütőkre, akik odadobják ma­gukat m­iden áramlatnak; a gáncsotokra, akik akadályokat gördítenek elénk; a becstelenekre, akik csak a vesz­tünket akarják. Ezeknek nem szabad részt venniök a nagy alkotó munkában. Nem sza­bad megérinteniük a mesterek kezén formálódó szűzi arcot! Ebben a mű­teremben csak nekünk van helyünk. Nekünk, akik óhajtjuk, akarjuk és megalkotjuk az új, önérzetére ébredt Magyarországot. J Ligetos diéta. Hoete nyugdíjaztatása. Budapest, október 22. Sztock János volt József­városi plébánost Nyugdíjazták. A nyugdíjazásról a hercegprímás most érte­sítette a fővárost, mint kegy urat. A tanács a nyugdíjazást tudomásul vette. Keresztény és keresztyén. A bolsevizmus letűnése után a keresz­­tyénség, mint világmozgató erő kiszaba­dulva a „magánügy” letargiai állapotából, ismét visszanyerte újjáteremtő hatalmát, elfoglalta helyét az egyetemes és nyilvános élet összefüggésében, központjává lett az ember, mint erkölcsi lény egész életének. Kétségbe lehet vonni, hogy a kommuniz­mus nagy hangú emberei, a hebraizmus szellemében megedződött Kunfiék, valaha olvastak volna egy értékesebb tanulmányt a keresztyénség lényegéről, avagy ismerték volna a protestantizmust liberalizmusában, nemzeti szellemet, nemzeti érzést ápoló, erősítő 400 éves múltjában. Nem árulta el ezt maga farkas, a tanács elnöke sem, kivel észak­i Bazár dr. megbízásából tár­gyaltam és arra kértem 4 millió református nevében, hogy a református egyház tulaj­donában hagyja meg azt a parányi, néhány hold területű birtokot, melynek jövedelmé­ből a lelkész- és kántorképzés költségeit fedezheti az egyház, Dardai kitérő választ adott. Láttam szemének sugaraiból, éreztem hangjának zord határozottságából, hogy a kereszténység sorsdöntő órája nemsokára ütni fog. Mikor pedig azt a szilárd meg­győződésű kijelentést tette, hogy „kultúra emelésével fölöslegessé akarjuk tenni a templomi éneket, zenét, misét, szóval a val­lást“, úgy éreztem, hogy valami fájdal­mas keserűség elönti a lelkemet s azonnal távoztam. Pedig ez a Garbai keresztény volt, olvasott embernek is látszott és még sem tudta, hogy a kereszténység az ember erkölcsi lényének a magva, minden neme­sebb érzületnek forrása, hatalmasabb min­den bölcseletnél, mélyebb minden elmélet­nél, erősebb minden rendszernél. Már akkor pedig sejtette Garbai, hogy az a veszedelmes rendszer, melynek zászla­ját kibontotta, szét fogja tépni az ember­millióknak lelki harmóniáját, egymás elleni küzdelemre fogja tüzelni a szétdarabolt osztályokat; — de azt nem tudta, hogy a keresztyénség egy nagy családba akarja összegyűjteni az embereket, hol a szeretet — a Krisztus lelke, a keresztyénség lé­nyege, mint egy nagy, hatalmas átfogó erő egymásba kapcsolja a lelkeket. Ha tehát a kereszténység ilyen isteni alapokon nyugvó megdönthetetlen épít­mény, akkor nagyon vigyáznunk kell, hogy az alkotó­részeknek, a felekezeteknek belső egységét meg ne bontsa, még csak meg

Next