Uj-Somogy, 1919. november (1. évfolyam, 59-83. szám)

1919-11-01 / 59. szám

1. évfolyam. Kaposvár, 1919. november 1. szombat. 59. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KORONA-UTCA 7. SZÁM. Telefonszám: 5. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. átOIKBUSI ARAK Egén évre..........98 K Negyed évre ............... Fél év... .. ...... 48 K ' Egy hóra ..................10 K Egyes nám ára 40 fillér. IN MEMÓRIÁM. Irta: Geiszler István. Egy éve történt! Egy hosszú, kínos megpróbáltatásokkal, vérrel és töreltekkel teljes, irtózatos esztendő múlott azóta, hogy a magyar őserdő leghatalmasabb tölgye, világcsapástól alálva, kidőlt. Egy teljes év múlott , ama sötét emlékezetű nap óta, nevén a Quszadist század legnagyob6 magyarjának, Tisza Listvánna e nemes életét galád orgyilkosok átkozott fegyvere kioltotta. Egy év zúgott el azóta felettünk, évszázadok megpróbáltatásaival és keservével teljesen ! Emlékezzünk! . . . A viágtörténelem legtragikusabb idejének forró napjait éltük akkor. Az önnön vérében idokló Európa népei vad kétségbeeséssel vívták végső tusáikat. A szenvedélyek legszélső paroxizmusa tombolt a népek lelkében, s a kétségbeesés hörgő dühének utolsó akkordjait akkor nyelte el a győzők vad diadaleditása. A négyéves világháború irtózatos fináléja dübörgött végig Európa testén s az elbukott népek vérgőzös agyvelejét egy szörnyű tömegtéboly sötét árnya kezdte elhomályosítani. A rettentő játszmát elvesztett népeken az öngyilkosok elkeseredem, romboló kétségbeesése vett erőt. Akkor történt! . . . Az óriástölgy kidőlt! . .. Estének dübörgése egy pillanatra megrázkódtatta Európát s az emberek dermedve néztek egymásra. Csak saját nemzete, a hitvány epigonok kishitű hada nem érezte akkor még, hogy mit veszített Tisza Istvánban. A tompa kétségbeesés, a fáradt fatalizmus és a kaján káröröm sötét démonai járták haláltáncukat a magyar nép lelkivilágában. A kortársak gyenge szeme nem tudta meglátni, gyarló agyveleje nem tudta megérteni, hogy micsoda vilgtörténelmi nagyság dőlt ki Tisza Istvánnal az élők sorából. Most, egy év múlva a vérnek és a könnynek rettentő tengerárja után, most kezdi csak a magyar nép érezni annak az embernek a hiányát, akihez foghatót a szív, a lélek és a jellem nagysága tekintetében keveset ismer az ország ezeréves története. Tisza István nagysága annyira túlemelkedik a mindennapi méreteken, hogy azt a mi kortársi elfogultságtól gyengített szerveink ma még meglátni sem tudják. A történelem tisztus távlata lesz szükséges ahhoz, hogy Tisza Istvánt, az ő egész egyéniségének grandiózus pompájában megismerhessük és megcsodálhassuk. Mint ahogy a havasok égbenyúló sziklaóriásainak lenyűgöző nagysága nem tud érvényesülni a maga igazi fenségében, ha a hegy lábától tekintek fel reá, hanem mértföldnyi messzeségbe kell eltávoldnunk tőle, hogy lélekemelő arányaiban és magasztos harmóniájában gyönyörködhessünk : éppen úgy Tisza István emberi és államférfiai nagyságának teljes megéléséhez és méltánylásához is ma még hiányzik a hosszú évek eseményeiből leszűrődő történelmi igazság és elfogulatlanság tisztult légköre. Ma még túlságos sűrű az érzelmek és szenvedélyek köde, semhogy a huszadik század ezen igazi magyar titánjának jelentőségét felismerni tudnánk. Ma még csak fájón érezzük azt a szörnyű űrt, melyet Tisza István tragikus halálával maga után hagyott, de az ő megdicsőült alakja csak az évek múlásával fog a magyar nemzet szemei előtt teljes nagyságában kibontakozni. Mert nagy ember volt Tisza István! A mindennapi politika zűrzavaros káoszából, mint egy hatalmas világító torony, emelkedett ki az ő fenkölt egyénisége. Idealista volt a szó legnemesebb értelmében. A politikát csak eszköznek tekintette arra, hogy ..hazájának és nemzetének használhasson. Sohasem egyéni érdekek, mindig csak az ország java volt cselekedeteinek rugója. Fanatikus hittel volt szive eltelve a magyar nép szebb jövője iránt és rajongó lelkesedéssel munkálkodott hazája naggyá tételén. De nemcsak igazi római jelleme, hanem szellemi képességei által is toronymagasságban állott összes kortársai fölött. A roppant tudás, az élettapasztalatoktól megnemesedett, szinte prófétai bölcsesség és előrelátás, mely gyakran a jövő eseményeit is megjelentette látnoki szemei előtt, valamint a csudálatos szélességű államférfias látókör voltak azok a rendkívüli képességek, melyek Tisza István alakját annyira fölé emelték minden kortársának, az akaraterőnek és a nemes férfias elszántságnak valóságos megtestesülése volt. Már életében legendás hre támadt az ő céltudatos, hajlíthatatlan erélyének és logikus következetességének. Férfi volt, tetőtől talpig, aki — ha kellett—tudott is cselekedni ! Azonban minden tettet magasabb eszmék és célok irányították s egész államférfim működésének Magyarország felvirágoztatása volt a vezérgondolata. És amellett ennek a vasembernek, rettenhetetlen bátor lelke nemesen érző szivet takart. Akik ismerték, nem tudták magukat hatalmas egyéniségének varázsa alól kivonni. Tisza Istvánt csak rajongva szeretni, vagy fanatikusan gyűlölni lehetett! Ebben a tekintetben is hasonlt a világtörténelem legnagyobb alakjaihoz. És ezt a rendkívüli férfiút, aki hivatva lett volna arra, hogy hazáját naggyá tegye, egy tragikus balsors üldözte egész közéleti pályáján. Sohasem jutott el odáig, hogy hatalmas eszméit és gondolatait, országépítő nagyszerű terveit és programmját megvalósíthassa. A nagy Széchenyi lelke támadt föl benne, hogy új irányokat mutasson, új ösvényeket tárjon fel nemzete számára, de sohasem tudott továbbjutni a nagy előkészítő munkáknál. Midőn titáni erőfeszítéssel, két ízben is elhárította a haladás útjáról a tornyosuló akadályokat, mindkét ízben, tragikus sorsfordulatok meghiúsították nagyszerű terveinek megvalósulását. Első ízben saját nemzete — nem tudván megérteni nagy fiát — hagyta cserben, másodszor pedig a világháború szörnyű katasztrófája akadályozta meg nagy koncepciójú eszméinek megvasítását. Az ő működése mindig a legvadabb küzdelmek zajában folyt le és mégis, amit műveit s amit alkotni tudott, az a láng-