Uj-Somogy, 1919. december (1. évfolyam, 84-106. szám)

1919-12-03 / 85. szám

I. évfolyam. Kaposvár, 1919. december 3. szerda. 85. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felülos szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMON Előfizetési árak: Egész évre ■ • - • 96 K I Negyed évre - - - 24 K Fél évre.....................48 K­­ Egy hóra.........................10 K Egyes szám ára 40 fillér. Egybeolvadt végre az egymással három hónapon keresz­tül torzsalkodó két kisgazda-párt! A nagy­atádi Szabó István vezetése alatt álló Orszá­gos Kisgazda- és Földmives párt a sokoró­­patkai Szabó féle Egyesült Földmivts- és Kisgazda­párt­tal békét, barátságot kötött és holtomiglan-holtodiglan hűséget fogadván, kimondták Budapesten a fúziót. Közös el­nökséget választottak, amelyben épúgy he­lyet foglal mindkét volt politikai ellenfél, mind a két Szabó István, mint a Huszár féle koncentrációs minisztériumban is ott ül egyik is, másik is. Amikor örömmel üdvözöljük ezt a jó­zan lépést, őszintén kívánjuk, hogy ez a barátság tartós legyen és ez a most kötött irigy ne csak a vezéreket, hanem a vidéken élő párttagokat is egységbe forrassza. Csak mi a szegény magyarok — vallanék óriási kárát, ha akadnának, akik ettől a politikai vegyes házasságtól megtagadnák a szüksé­ges áldást. Jaj nekünk, ha jelentéktelen kis politikai szélhámosok megtalálják közelíteni ezt a be aratást ígérő vetésünket és az átok­­szerű konkolyt szórják bele a jól megmun­kált talajba! Sajnos, a sokkal komolyabb, sokkal gondolkodóbaejtőbb kis országunk jelen és jövő helyzete, semhogy a politikai széthú­zás, vagy pláne: szembenállás keresztény magyar pártok között helyénvaló lenne! Miközben a most fuzionált két testvér­párt három hónapos marakodását csendesen szemléltem, folytonosan egy gyermekkori megfigyelésem jelent meg lelki szemeim előtt. A kis Túr-folyócskának a Tiszába sietésénél füzetünkben a gyalogút egy olyan korosabb fa mellett haladt el, melynek különböző irányba haladó két ága bizonyos magasság­ban könyökösen visszahajlott, úgy, hogy a két ág főm­ai egymás közvetlen közelségé­ben, egymást kesztezve nőttek és lombosod­­tak tovább. Mikor ez az érdekes természeti jelenség az én gyermekszememnek feltűnt, akkor már a megvastagodott ágak egymás­sal közvetlenül érintkeztek és a legkisebb tiszai szellőtől megmozgatva is nyeszergő hangot adtak. Bármely irányból jött ez a szellő, vagy szél, az ágak testvérietlen súr­lódása mindig fájdalmas hangot adott. Az idők múltával már nemcsak a faháncs hiányzott mindkét ág érintkező oldalán, ha­nem napról-napra mélyebben fűrészelte bele magát egyik ág a másikba. Az ágak az érintkezési részen ennek folytán egyenlő arányban vékonyodtak a többi rész és a lombozat fokozatos erősödésével. Természe­tes, hogy még mint gyermek értem meg azt a szomorú meglepetést, hogy az elkopás helyén előbb az egyik ág tört derékba, az­után a másik reccsent egyet és ugyanaz lett a sorsa, mint testvérének: ez is letörve zu­hant alá. Nem is kellett hozzá vihar! Nem­­ volt nyári fergeteg, nem volt forgószél, ami­­ letördelte ennek a fának akaratlanul is egy­más ellen harcoló ágait. Még kuka­, pondró, vagy féreg sem költözött a megsérült ré­szekbe, mégis bekövetkezett mindkét dacos ellenfél pusztulása. Az először lezuhanó ágat tavasszal érte el végzete. A dús lombozatot nem bírta el a tartó rész. Az egyedül maradt másik rész nyár közepén akkor lett gyászos áldozat, mikor a tarlószárakból fúvó első augusztusi kis szél véletlenül olyan oldalról érintette, amelyiken azelőtt a másik testvér fogta fel a légáramlások erejét. Ettől a szomorú sorstól féltettem én a kis Magyarországnak azt az ősi törzsökön nőtt két ágát, amelyiket a kétirányú kisgaz­­tömörülés jelentett. Sokszor szerettem volna e három hónap alatt odakiáltani ezeknek a kurucosan hadakozó ellenlábas magyar kis­gazdáknak . — Nem lehet abból épületes, jó do­log, ha összefogás helyett egymás szennye­sét teregetjtitek ki, a világnak és ellenségei­­­­teknek nevetséges kárörömet okozva. Ke­ressétek inkább a megértést, hiszen magya­rok vagytok mindketten, még­pedig a leg­­magyarabb társadalomból, a magyar föld bűbájos igézetét magatokba szívó kisgaz­dákból valók, tehát az ország újjáépítésé­nél szükséges ama megbízható rétegből, amelynek minden egyes tagjára szükség van és lesz, amelyből ugyan­ebben az or­szágban minden más foglalkozásbelinél több van, amelyre mégis leginkább lehet alkal­mazni Széchenyi egykori mondását: „Oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kellne bocsátani !“ Ismeretes, hogy az „Új Somogy“ min­denféle pártpolitikai vonatkozástól távol áll és marad, mert egyrészt határozottan meg­szabott programmja felülemeli a fórumon­­küzdő politikai pártokon, másodszor pedig azért, mert sokkal gyarlóbbaknak tartja az emberek által, emberek ötletei szerint felve­tett jelszavakat és pártoskodó jellegű moz­galmakat, semhogy kívánatosnak tartaná bármely „egyenrüliávezítő“ pártnak a kizáró­lagos uralmát és hatalmi túltengését. Ami­kor mégis egy pillanatig megállót tartunk az országos politika eme legújabb esemé­nyénél, tesszük ezt azért, mert semmi sem hevítheti jobban hazafias szívünket, mint ha azt látjuk, hogy a magyar ugar fölött nincs többé foganatja a turáni átoknak! Ennek a megtépett, kifosztott, össze­tört, szétszakított nemzetnek csak az ad jö­vőt, ha egyemberként összefog itt mindenki a megértésben és a munkában ! Dr. Th. Távirat és telefon jelentések. Clark jelentése az ötös tanács előtt Bern, dec. 2. A legfelsőbb tanács ma tárgyalta Clark jelentését budapesti kikülde­tése eredményéről és elhatározta, hogy meg­keresi a Huszár-kormányt, küldjön ki kép­viselőket a Magyarország és az antant kö­zötti békekötés megtárgyalására. Lovászy Márton tagja lesz a magyar békeküldöttségnek. Budapest, dec. 3. Lovászy Márton teg­nap értesítést kapott a miniszterelnöktől, hogy a kormány őt a magyar békeküldött­ség tagjául kéri fel. Ez a körülmény meg­erősítette Lovászyt abban az elhatározásá­ban, hogy a jelen helyzetben visszavonul a pártpolitikai mozgalmaktól. Arról értesülünk, hogy Lovászy tegnap levelet adott át a Nemzeti Párt elnökségének, amelyben be­jelenti, hogy az elnökségről lemond és a pártból kilép, mert a békedelegációban való részvétele kívánatossá teszi a pártharcoktól való távolmaradását. Nagyon feszült a francia­német viszony. Basel, dec. 2. Párisi politikai körök­ben a Németország és Franciaország között felmerült krízist a legsúlyosabbnak mond­ják, amely a versaillesi békeszerződés alá­írása óta előfordult. Attól lehet tartani, hogy a nacionalista körökre támaszkodó francia kormány nem fog engedni Németországgal szemben és végső esetben erőszakos eszkö­zök igénybevételére határozza el magát.

Next