Uj-Somogy, 1920. május (2. évfolyam, 100-122. szám)

1920-05-26 / 118. szám

II. évfolyam. Kaposvár, 1920. május 26. szerda. 118. (224.) szám. $zsrl(«8ztfisé& Madótilvatol: «aPOSVAr?, KOHTSlSSY­ UTCfi 6. SZA». TELEFOnSZAM: 123. POLITIKAI NAPILAP feclös szerkzen­te: Dr. THURY Z S 1 6 W 0 N 0. ElőfizetAsl Arak: Egész évre - • - - ZSO K I Hegyed évre - • • 45 X Fél évre.....................90 K­­ Egy hóra.........................17 K Egyes szám ára 1 korona. A kormány aláírja a békét. Praznovszky átnyújtotta a magyar békedelegáció lemondó levelét. — Simonyi-Semadam Sándor és Teleki Pál gróf levele a békebizottsághoz. VERSAILLES, május 22. (A Magyar Távirati Iroda kiküldött tudósítójá­nak szikratávirata a budapesti rádióállomás útján.) Praznovszky Iván rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter tegnap délután nyújtotta át Henry ezredesnek a magyar békedelegáció lemondását tartalmazó jegyzéket. Az antant május 6 i jegyzékében Magyarország számára válaszadásul kitűzött határidő a tegnapi nappal lejárván, Praznovszky ily irányú felszólításra később átnyújtotta a magyar kormány jegyzékét, melyben az késznek nyilatkozott a békeszerződés aláírására. Budapest, május 25. A Magyar Távirati Iroda úgy értesült, hogy a magyar kormány a béke aláírására vonatkozólag hajlandóságát a viszonyok kényszerítő hatása alatt egyide­jűleg tiltakozása mellett bejelentette. A kor­mány a döntés előtt a legalaposabban mér­legelte mindazokat a külpolitikai, gazdasági és katonai következményeket, amelyek a békeszerződés aláírásának megtagadásából az országra háramlanának, eltekintve közvetlen szomszédaink katonai készülődéseitől, az ország közgazdasági helyzete sem engedte volna ar.ig, hogy közvetlenül az aratás előtt az országot a kormány kalandokba vigye bele. Az a meggyőződés kerekedett felül, hogy az ország jelenlegi helyzetében, még ha az aláírás magtagadásának katonai követ­kezményei nem lennének is, híjjával van számos nélkülözhetetlen közszükségleti cikk­nek, mint például a só is. Néhán­y nemi blokád elég lenne arra, hogy az ország lakosságát tűrhetetlen helyzetbe sodorja. Az aláírásnak egyebekben is csak formai jelen­tősége van, mert miként azt a kormány jegyzéke is kifejti, az erkölcsileg és anyagi­lag is lehetetlen feltételek a legnagyobb jóhiszeműség mellett sem hajthatók végre. A kockázatot, melyet a kormány az aláírás megtagadásával az országra hárít, össze­mérve az aláírásból fakadó következmények­kel, a kormány arra a meggyőződésre jutott, hogy a békeszerződés aláírását nem tagad­hatja meg. Ezekre a politikai okokra egyéb­ként Apponyi Albert gróf lemondó levelében már maga is rámutatott, jelezve, hogy a kormány elhatározását a politikai célszerű­ségnek kell irányítania; a kormány egyébként is tökéletesen csatlakozott Apponyi gróf fel­fogásához, aki a békeszerződés erőszakos intézkedései ellen határozott tiltakozást jelen­tett be. Budapest, május 25. A Magyar Táv­irati Iroda az alánpiakban közli Praznovszky Iván rendkívüli követ meghatalmazott mi­niszter által Versaillesben folyó hó 2- én át­adott jegyzék hiteles szövegét: Elnök Úr! A szövetséges hatalmak legfőbb tanácsa folyó évi május hó 6-án közölte a magyar békeküldöttséggel válaszát a delegációnak Magyarország békefeltételei tárgyában tett észrevételeire, valamint a békeszerződés veg­l­egesen megállapított szövegét,­­szólítva egyszeres­­ a kül­döttséget, hogy jó m­ém­ber- nyilat­kozzék, fel van e hatalmazva ezt a béke­szerződést úgy, mint most bemutattatott, aláírni. A magyar békeküldöttség az alábbi oknál fogva e.ra ..-sm véli magát felhatalmazolnák: Legyen szabad mindenekelőtt a küldöttség elnökének a főtanács 1920. január 16 án tartott ülésén a delegáció nevében tett szóbeli nyilatkozatából a következőket idéznünk: „Mélyen átérzem óriási felelőssé­gem súlyát, midőn a bemutatott feltéte­lekkel szemben Magyarország első sza­vát kell kimondani, még­sem habozom teljes őszinteséggel kijelenteni Önöknek, hogy azok a békefeltételek, melyeket nekünk felajánlani szívesek voltak, ha­csak tényleges módosítások nem eszkö­zöltetnek rajtuk, számára nézve elfogad­hatatlanok, már­pedig a januári szö­veggel szemben lényeges módosítások a végleges szövegben nincsenek­. De mi nem szorítkozunk erre a negatív kijelentés­re Az említett beszéd folyamán a delegáció elnöke megjelölte a békeszerződés által felvetett területi kérdésnek azt a meg­oldását, amely egy általunk közösnek hitt alapon és a szövetséges hatalmak által hirdetett elveken, mindenekelőtt a népek önrendelkezési joga elvének alap­ján nyugodott, tehát nem Magyarország régi területeivel szemben fennálló törté­nelmi jogából indult ki, nem mintha e jogot kétesnek tartanók, nem mintha nem tiltakoznánk lelkünk egész erejével min­den olyan beállítás ellen, amely évezre­des birtoklásunkat ipezágtalannak mi­nősíti, mi az­­i­t'volt n­épek jogaihoz ragaszkodunk, ... s az ellentétek min­den lehetőségét kerülni akartuk egy ön­­magában vitán felül álló és hatásában páratlan elvnek a­lapjául vételével, mert azt is kijelentettük, hogy előre alávetjük magunkat az érdekelt népek szabad akaratnyilvánlásának, mely kellő biztosí­tékokkal ellátott népszavazás útján nyerne kifejezést. Ezzel egyszersmind végérvé­nyesen feleltünk. A nemb­biségek elnyo­mása címén a magyar nemzet ellen szórt örökös vádakra az­által, hogy bí­­rákká tehettük ugyanazokat, akiket állí­tólag elnyomtunk, mi indítványoztuk, mi követeltük, mi most is követeljük ezt a bíróságot, mely a legjobb tájékoz­tatót a legilletékesebb és bizonyára a legszigorúbb ellenfeleink utasítottak vissza és­záltal az egy tény által a kérdés eldöntetnek látszik. Fájdalmas meglepetésünkre a szövetséges hatal­mak a mi esetünkben elzárkóztak an­nak az elvnek az alkalmazásától, ame­lyet maguk hirdettek volt, de ez min­ket r­ém ment fel azon kötelezettség alól, hogy a magunk részéről ahhoz­­ hűek­euan­ijc­nk. Ez az egy megdönthe- t tetlen erke­di erőt képvisel. Mi ezt meg nem tagadhatjuk, mert sok millió polgártársunk emberi jogairól, az em­beri méltóság egy kérdéséről van szó. Mondják ugyan nekünk, hogy a kérdé­ses népek már megnyilatkoztak volna, de ez könnyen megállapítható tévedés, soha ilyen nyilatkozat új állami össze­köttetéseik mellett, melyekre a béke kö­telezi őket, nem történt, nem hisszük, hogy bárki is gondolna arra, hogy ilyen nyilatkozatot az érdekelt magyar és né­­metajkúakról, tehát az összes érdekeltek majdnem feléről feltételezzen. A más nemzetiségek körében folytak le gyűlé­sek és tüntetések, melyek képviseleti jel­leggel nem bírtak, sem pedig oly gyűlé­sek, melyek fel lettek volna hatalmazva arra, hogy azokon bármely nép nevé­­­ben beszéljenek, az így Magyarországtól­­ elszakított területek lakosságának tehát kényszert kellene elviselnie, melyet szen­tesíteni sem jogunkban, sem hatalmunk­ban nem áll, — különben is, bármilyen lojalitással fogunk is alkalmazkodni s szerződésileg válla­t minden kötelezettsé­geinkhez, az erkölcsi kötelék, mely ama népekhez köt minket, soha meg nem szakadhat,­­ soha nem lehetünk kö­zömbösek sorsunk iránt és ha mint félő a kisebbségek védelmére létesített, szerintünk elégtelen minden megállapodás­dacára is az üldözések, melyeket szen­vedniük kell, tovább tartanak, mi szün­telenül fogunk a nemzetek szövetségéhez fordulni panaszainkkal és szenvedéseiket ott érvényesíteni azon napig, amelyt a dolog természetes fejlődése békés hatásaival győzedelmeskedni fog az erő­szakon, mely rajtunk elkövettetett- El­ismerjük, hogy gazdasági és pénzügyi természetű némely megjegyzésünk figye­lembe vétetett, annak a területnek, mely a szerződés értelmében Magyarország­nak megmarad, gazdasági helyzete ez­után sem kevésbé kétségbeejtő, az ország természetes kijárásai sem az Adria, sem az Égei, sem a Fekete tenger irányában biztosítva nincsenek, megterhelve marad­tunk teljesíthetlen pénzügyi követelések­kel, melyeknek némely könnyítését a jóvá­­tételi bizottságok útján csak homályosan kilátásba helyezték, de nem biztosítják. Ebből a szempontból sem találhatunk alapot álláspontunk megváltoztatására, a döntő tény azonban: a Magyarországot feldaraboló tér'’’... intézkedések válto­zatlan fentartása­ és a népek önrendel­kezési joga érdekében kért népszavazás visszautasítása, melyet az érdekelt né­pek számára kértünk. Ezzel számunkra meg van jelölve a követendő út, nem is szólva a Magyarországgal szemben bennrejlő igazságtalanságokról, ez a békeszerződés sérti azon népek két­ségbevonhatatlan jogait, melyeket anél­kül, hogy akaratukat nyilváníthatták volna, új államoknak ítélnek oda, tehát nyilvánvaló ellentétben áll azzal a sza­badsági elvvel, melyet a magyar béke­küldöttség abban a hitben, hogy a szö­vetséges hatalmak egyetértésével talál­kozik, alapul vett. Saját érdeme sze­rint elbírál. Ez a békeszerződés elfo­gadhatatlannak látszik, a békék tudói, még tehát, amelynek megbízatása erre az el­bírálásra szor­'kozik, nem tarthatja ma­gát felhatalmazottnak az aláírásra. Tud­juk, h­ogy szükséges elhatározásunkra

Next