Uj-Somogy, 1920. május (2. évfolyam, 100-122. szám)
1920-05-28 / 120. szám
Hfi. évfolyam. Kaposvár, 1920. május 28. péntek. Sz«rl£Bszíi3ség és kianéfilvaiai» «APQSVAR, KOHTSftSSY UTCA 6. SZAJ». TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felslös szurkesztS: Dr. THURY Z S I 6 M 0 110. 120. (226.) szám. Előfizetési árak: Égési évre - - - ■ ZSO K I Negyed évre - - - « K Fél évre.....................00 K Egy hóra.........................17 K Egyes szám áré 1 korona. * A tisztviselők létszámának csökkentése. A megcsonkított Magyarország az ezeréves Magyarország területére kiszabott tisztviselői kart nem tudja foglalkoztatni és eltartani. A tisztviselők létszámcsökkentésének tehát, ennek a fájdalmas műtétnek, mely munkaképes, életerős tagokat fog a tisztviselői karból eltávolítani, előbb utóbb meg kell kezdődnie. A befejező tárgyalások illetékes helyen már folynak a kérdés megoldásának módjáról, sőt a nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén már tárgyalás alá is került az a törvényjavaslat, mely a tisztviselők létszámcsökkentésének első lépéseként meghagyja a kormánynak, hogy mindazokat, kik 1918. október 30. után léptek közszolgálatba, bocsássa el és új kinevezéseket ne eszközöljön. Nem ismerjük ezt a törvényjavaslatot teljes egészében, de hisszük, hogy bizonyos méltányos esetekben a tisztviselők külön elbírálásban részesülnek, mert a törvény rideg alkalmazása igazságtalanságokra vezetne. Az október 30 ika után kinevezett tisztviselők jórésze ugyanis harctéri szolgálatot teljesített és épen azért nem nyert a háború előtt kinevezést. Ezeknek kivételes elbánásban kell részesülniök a tisztviselők elbocsájtásának kérdésénél, mert azok, akik harcoltak, életüket kockáztatták a hazáért, elvárhatják, hogy a haza kenyeret adjon nekik, ha kis darabot is tud adni. Hazatérő állásnélküli foglyainkat se lehet azzal fogadni, hogy nincsenek új kinevezések. Ezeknek állást adni parancsoló kötelesség. Itt tehát ismét kivételes elbírálásnak lesz helye. A további létszámcsökkentésről most folynak a befejező tárgyalások. A következő lépés nem lehet más, mint azoknak az elbocsájtása, kiknek múltbeli magatartásuk és hivatali működésük kifogás alá esik, valamint a tisztviselők azon kicsiny hányadának minden nyugdíjigény nélküli elbocsájtása, kik a háborús konjunktúra kihasználásával vagyont gyűjtöttek. (Ezekkel kellett volna kezdeni, már régen !) Ezek után — ha szükség volna további elbocsájtásokra ***- azokra kerülhetne a sor, kiknek megélhetése vagyoni állapotuknál fogva biztosítva van, majd azokra, kiknek olyan mellékfoglalkozása van, mely biztos megélhetést nyújt és végül azokra az alkalmazottakra, kik szolgálati idejüket betöltötték, akik tehát teljes fizetéssel mehetnek nyugdíjba. Reméljük, hogy nagyobb arányú elbocsájtásokra nem kerül a sor, különösen a tanügyi alkalmazottaknál nem, kiknek foglalkoztatása osztályok létszámának csökkentése és egyéb szükséges reformok megvalósítása után lehetővé lesz. Mégis, ha szükség volna további létszámcsökkentésre, csak ezután következhetnének — legvégül — azok az alkalmazottak, kik nem családfenntartók és a férjes nők. Ezt a sorrendet tartanók a legigazságosabb és leghelyesebb sorrendnek, mely azt hisszük, a tisztviselők között teljes megnyugvást keltene. Tudomásunk szerint az illetékes minisztériumok tárgyalásokat folytattak e kérdésben, a közalkalmazottak egyesületeivel, szervezeteivel. Miután azonban a közalkalmazottak vidéken általában szervezetlenek, ebben a fontos kérdésben is a nagy tömeg meghallgatása nélkül s rólunk — nélkülünk lesznek kénytelenek intézkedni. Ez a tény is bizonyítja, hogy a közalkalmazottaknak keresztény nemzeti alapon való tömörítése milyen kívánatos és fontos volna már azért is, hogy ilyen és hasonló kérdésekben az érdekeltek nagy tömegének véleménye érvényesülhessen. A nemzetgyűlés ülése. Az ülést fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A teremben meglehetősen kevesen vannak, a képviselők egyenként szállingóznak be. Gróf Teleki Pál külügyminiszter emelkedett szólásra : Ezt a magában véve elfogadhatatlan békét is el kell fogadni. A kormány számot vetett a helyzettel, amelyben jelenleg vagyunk és azokkal a körülményekkel, amelyek által ebbe a helyzetbe kerültünk. A kormány nem tagadhatja meg a béke aláírását, de, mint már erre több ízben rámutatott, vannak a kísérőlevélben bizonyos momentumok, amelyek enyhítésnek tekintendők és reményt adnak a jövőre. Tény az, hogy Magyarországgal szemben a megváltozott nézeteknek van tényleges alapja is. A nemzet élni akar és a kormány teljes felelősségének tudatában határozta el a béke aláírását. A külügyminiszter beszéde után Friedrich István közbeszólt valamit. Az elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy itt a nemzetgyűlésben ül és nem népgyűlésen. A házszabályok épp úgy kötik az elnököt, mint a képviselő urat és valamennyiünket. — Gróf Apponyi Albert képviselő urat illeti a szó. Gróf Apponyi a békeszerződésről. Gróf Apponyi Albert: Azért kértem engedélyt a felszólalásra, mert a békedelegáció elnöke voltam. (Éljenzés az egész Házban. Mindenki tapsol, kivéve Friedrich Istvánt és híveit.) És ebben a minőségemben inkább kötelességemnek, mint jogomnak tartom azt, hogy számot adjak eljárásunkról. Annyit már most is megjegyezhetek, hogy a sikertelenséget én az első pillanatban láttam és így az eredmény engem nem lepett meg. Ez a reánk kényszeriltt békeszerződés összes igazságtalanságaival, lehetetlenségeivel, Magyarországgal és a népjoggal való méltatlanságaival senkit mélyebben és nagyobb keserűséggel nem tölt el, mint azokat, akiknek heteken át volt a feladatuk, hogy a békeszerződésen változásokat eszközöltessenek. Mi nem tartottuk feljogosítottnak magunkat arra, hogy az elutasítás, vagy aláírás kérdésében végleg határozzunk. De érzem azt a kötelességemet, hogy a kormány elhatározásához hozzászóljak, mert a kormány elhatározásához hozzájárult az én jelentésem és kötelességem azt kijelenteni, hogy én a kormány ezen eljárását helyeslem és a vele járó erkölcsi felelősségben teljesen osztozom. Indokaim a következők: Az érzületnek leginkább megfelelt volna, ha a béke aláírását megtagadjuk, ez inkább visszafejlődést idézett volna elő, ahol még pár héttel ezelőtt voltunk, amikor sem egy fénysugár, sem a rokonszenvnek egyetlen jele nem mutatkozott. A békeszerződés aláírása roppant kockázat, de jobbnak látszott a végzettel is szembeszállni, mint aláírásunkkal is szentesíteni azt a szerződést, amely az ország területét megcsonkítja. A szerződést kísérő pótlevél a hatalmaknak azt a szándékát fejezi ki, hogy a szerződés igazságtalanságait majd békés megegyezéssel igyekeznek jóvá tenni. Ez az egyetlen vigasztaló momentum az egész békeszerződésben. Amikor párisi utamra mentem, úgy első ízben, mint másodszor is rideg józansággal jelentettem ki, hogy semmi reményt sem fűzök a békeszerződéshez, de azért kijelentettem azt is, hogy a kétségbeesésre nincs ok. Nem látok feketén semmit sem. Megmondom egész világosan, hogy egyénileg miért nézem bizakodó hangulatban a helyzetet. Nem elbizakodottan, nem biztosan, hanem bizakodóan. A békeszerződés a bosszú mentalitásának a megrögzítése. Ez a megrögzítés az az észlelés hogy Kelet Európa rendjének leghatásosabb biztosítéka egy belül konszolidált, kifelé akcióképes Magyarország. Földrajzi egység nélkül, természetes gazdasági összefüggés nélkül, kultúrfölény nélkül, homogén erők nélkül modern államot fentartani nem lehet. Ha ezzel szemben Magyarország itt, mint a belső rendnek, mint a nemzeti szolidaritásnak, mint a valamennyiünket egyesítő közös hazaszeretetnek az országa, akkor megnyertük a partit, különben elvesztettük. Gróf Apponyi nagyhatású beszéde után az elnök indítványozta, hogy a nemzetgyűlés mondja ki határozatban, hogy gróf Apponyi Albertnek és az őt kisérő egész békedelgációnak hálát mond és az egész ország köszönetét fejezi ki. — E szavak után az egész Ház feláll és percekig tartó tapssal ünnepli Apponyit. — Ezután Dömötör Mihály válaszolt az elhangzott kifogásokra. Sajnos, a főváros nem kezelte vagyonát kellő gondossággal. Bárczy István: Nem áll. Pető Sándor : Nagyobb kegyelettel beszéljünk a fővárosról. Dömötör Mihály: A főváros destruktív fészek volt, tehát nem lehet róla kegyelettel beszélni. (Taps.) Erről itélt már az ország. Budapest és környékének ellentéte abból származik, hogy lenézték és csúfolták a parasztot. (Úgy van, felkiáltások a jobb oldalon.) A „Tanítónő" című darabot, amely egyenesen a falu ellen íródott, az egész sajtó ünnepelte. (Zaj.) A főváros a tantíóait' Göre Gáborokat csinált a falu népéből. (Felkiáltások a demokratáknál: Gárdonyi.) Ismerteti és elfogadásra ajánlja a javaslatot. A Ház a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. A mai ülésen a tegnapi javaslatok további tárgyalása szerepel. Elnök 10 perc szünetet rendel el. Szünet alatt Friedrich István felkereste Rakovszky elnököt és kérte tőle, hogy a mai ülésen a napirend előtt felszólalhasson a béke ügyében. Rakovszky az engedélyt erre megadta. Szünet után áttértek az interpellációkra. Budaváry László 3 interpellációt terjeszt elő, a budapesti államrendőrség detektívtestülete érdekében, a gyomai malombiztos kinevezése és a saját célra való dohánytermesztési rendelet módosítása ügyében. Frithwirth Mátyás a népruházati központnál történt anyagpocséklásról és visszaélésekről interpellál. Az ülés fél 3 órakor ért véget.