Uj-Somogy, 1920. október (2. évfolyam, 224-249. szám)

1920-10-01 / 224. szám

II. évfolyam, Kaposvár, 1920. október 1, péntek. 224 (330.) szám. SiarkssitSság is Uv'­óhívsial i SSPOSVáR, StORTSfeSSY-UTCft 8. SZÁM, TELEFOKSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős ezsrftesztű: Dr. THtfRY Z S I n « 0 N £*. £gész évi« Fél évre -SiAfu«tAsI árak: 240 K I fiegyed évre - - * 60 K 120 K 1 Egy hóra - - - - * 26 K Egyes szám ára 1 korona. Az ébredő magyar ipar. Abból az alkalomból, hogy a buda­pesti IX. árumintavásár kapui bezárultak, nem mulaszthatjuk el, hogy a magyar ipar e nagyszabású erőpróbáját kellően ne mél­tassuk. Amit a Csonkamagyarország iparos­sága e vásár alkalmával produkált, komo­lyan gondolkodóba ejtheti azokat, akik a kereskedelem és ipar rovására a szélsőséges agrárpolitikának a hívei és elfogultságukban nem ismerik el a magyar iparnak életbevá­góan fontos gazdasági jelentőségét. Ettől a megkínzott, összes javaitól és termelési eszközeitől megfosztott országtól szinte hihetetlen teljesítmény volt zsúfolásig megtölteni az iparcsarnok hatalmas termét remekebbnél remekebb kidolgozású iparcik­kekkel, melyek európai relációkban is meg­állják helyüket. Az ember szinte azt hitte volna, hogy a békéből féltve megőrzött kin­cseiket állítják ki a magyar gyárak, holott jóleső csalódással tapasztaltuk, hogy a hely­színen készséggel vettek fel a kiállító cégek hivatalnokai a kiállított mintákról bármily nagyságú megrendeléseket. Tehát nemcsak hogy nem „koldusmagyarország“ gyártmányai ezek, de még bő készletek is rendelkezésre állanak, annak a többszörös kifosztásnak, tönkretételnek dacára is, ami a magyar ipari produktivitást forradalmak, vörös uralom és román megszállás által érte, jóleső érzés fogta el az embert a zsi­bongó termekbe lépve, a felhalmozott leg­különfélébb árucikkek láttára, amelyek ön­kéntelenül a boldog békeéveket juttatták eszünkbe. Elsősorban említésreméltó a gép­ipar — amit ellenségeink halálra ítéltek — hatalmas remekművekkel, melyek egy része a helyszínen üzemben volt látható és itt tudtuk meg, hogy a hajók, motorcsónakok és gyö­nyörű kiállítású luxusautókért sem feltétlen szükséges külföldre mennünk. A legnagyobb fellendülést a vegyészeti ipar mutatta, amely különösen illat, kozmetikai és piperecik­­kekkben,­­amelyekért oly súlyos milliók­kal áldoztunk békében a külföldnek), finom és mosószappanokban a legszebbet és leg­jobbat produkálta. A fa , bőr-, szőrme-, bú­tor és egyéb iparágak méltatását e cikk keretei nem engedik meg, csak annyit, hogy a munkáskezek e gyönyörűen összeállított tárházéból, a magyar ipar templomából, büszke önérzettel lépett ki az a magyar, aki e pusztulásra ítélt ország feltámadásában eddig talán kételkedett. Forró szeretettel üdvözöljük a magyar ipart, amely megfosztva nyersanyagától, sze­nétől, szállítóeszközeitől, az elképzelhető leg­mostohább körülmények között csendben, színpadi jajveszékelés és siránkozás nélkül, egyedül a saját erejére támaszkodva, titáni küzdelemmel lát neki a produktív munkának, kenyeret ad a munkás népnek, pezsgő éle­tet önt tespedő közgazdaságunkban, meg­foszt gyarmati jellegünktől és kiveszi mind­­ezek által oroszlánrészét az ország újjáépíté­séből. Mert csak a produktív munka létfel­tételeinek megteremtése és a dolgozni akarás azok a tényezők, melyek elsősorban vezetnek egy tönk szélén álló ország konszolidációjára és e két tényező együttműködése be fogja magától hegeszteni azt a sok-sok vérző sebet, amelyeket most politika flastromokkal akarnak összekuruzsolni és azt hiszik, hogy attól az or­­szá bajai enyhülni fognak. Csak sajnálhatják azok a magyar iparosok, akiknek nem ada­tott mód az árumintavásár megtekintésére. Viszont kívánatos lett volna, ha épen a na­gyobb hozzáférhetőség kedvéért tartósabban lett volna nyitva ez a kiállításszámba menő iparcsarnok, hogy az ipari felvirágzásért lelkesülő jó vidék is minél szélesebb kör­ben vett volna magának alkalmat a meg­róla . Egy hét előtt hangzott már el a nem­zetgyűlés termében az az interpelláció, ame­lyet városunk képviselője a 19-ikei népgyű­­lésen kilátásba helyezett. A fővárosi és a vidéki lapok ismeretlen okokból nem egé­szen hű tudósításokat közöltek ez interpel­­lálás lefolyásáról. És ezért s különösen, mert városunk belviszonyairól sorol fel­ada­tokat az interpelláció, helyénvalónak látjuk a Ház hiteles naplójából teljes hűséggel, minden hozzáadás és elvétel nélkül közre­adni azt, mint mindnyájunkat érdeklő ol­vasmányt.* A Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. évi szeptember hó 22-én, szerdán, Rakovszky István és Bottlik József elnöklete alatt. A kormány részéről jelen vannak: gr. Teleki Pál, Ferdinándy Gyula, Szabó István (nagyatádi) Haller István, Tomcsányi Vilmos Pál, Szabó István (sokorópátkai). * A vonatkozó részlet ez : (Folytatás.) Erek­ Károly: T. Nemzetgyűlés ! Több képviselőtársam felszólalt, hogy a cukor, só, petróleum és az összes fogyasztási cikkek tisztára zsidókézben vannak. Természetes, hogy mikor az a falusi ember, munkás és gazdaember bemegy Kaposvárra és megveszi ezeket a cikkeket, közben az a zsidó grájzleros azt mondja neki: .Ezt nem kapja maga a keresztény kurzustól, attól semmit sem kap, de én pénzért tudok élelmi­cikkeket szállítani.“ És ebben megint ki a hibás? Nem a keresztény kurzus, hanem a kormány, amely ezeken az állapotokon nem változtat, holott én már április 28-án elő­terjesztettem a javaslatomat, hogy a korlátolt iparcikkek szétosztását adja a kormány a­­ keresztény kereskedők és iparosok kezébe. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbal­­oldalon ) Egy Steinit?, vagy ilyenforma nevű kereskedő vagy bérlő, ott Kaposvár környé­kén, akit elítéltek, ha nem tévedek azért, mert a burgonyát két háromszor akkora áron adta el, mint amennyiért szabad lett volna, elítélték bizonyos pénzbüntetésre és néhány hónapi elzárásra. Még ma is vitatkozik és nem tudom, hogyan húzza az ügyét, úgy­hogy még nem kapta meg a kellő büntetését. Ez is azt a látszatot kelti, hogy Magyar­­országon gazdag embernek, pénzes ember­nek keresztül lehet vinni mindent a világon. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát, t. Nemzetgyűlés, ez adja meg a zsidó­ságnak azt a merészséget, hogy újabban egyenesen és bátran fellép és mindenkit támad. (Zajos helyeslés a bal és a szélső­baloldalon.) A politikai hatalom — fájdalom — részben szintén kezében van a zsidóságnak a szemlélésre és a látottakból hizlaló lökést, felvillanyozó indítékot nyert volna a saját szak­­­­májában való lelkes munkára, fejlesztési tö­­­­rekvésre, mert a magyar iparostársadalomnak is szól az újjászületés jelszava : „Becsülettel­­ a hazáért!‘‘ Haidekker Pál, az újságirodalom révén, hiszen méltóztatnak látni, hogy az újságok úgy ferdítenek, ahogy akarnak és egy bizonyos szatírája a helyzet­nek, hogy nemcsak az én nemzetgyűlési fel­szólalásaimat, hanem a miniszterek felszóla­lását is úgy ferdítik el, hogy az Egyszerűen nevetséges. (Általános helyeslés.) Szabó Balázs: Ilyenkor nem működik a cenzúra! Ereki Károly: Igen tisztelt Nemzet­gyűlés ! A sajtónak ez a tendenciózus, rossz­akaratú beállítása annak megállapítását célozza, hogy ez a Nemzetgyűlés csupa olyan tehetetlen, semmi házi emberből áll, akiket fel kell váltani és ezt gyönyörű sza­vakban írják, hogy ime, most már van egy új képviselőjelölt, aki feljön, mint egy nap a nemzet zenitjén és ez az ember majd meg­mutatja, — tessék a mai lapokat elolvasni — hogy mi itt semmiházi fráterek vagyunk, akiket csak a felkavart szenvedélyek dobtak ide, hanem most jönnek majd a megfontolt zsidó liberális urak, akik ezt az országot majd ismét kivezetik a kátyúból, amelybe mi vezettük bele. (Ugrón Gábor közbeszól.) Ez a fontos, hogy mi vezettük bele. Nem tudom, mit szólt közbe Ugrón J. képviselőtársam. Én nem akartam nevet említeni, de ha tetszik, kimondom, hogy igenis Bethlen István mellett imák így állandóan. Ismétlem, nem akartam megnevezni, mert hiszen másokról is imák ilyen ódákat és dicshimnuszokat. És ebben nem az a fontos, hogy éppen Bethlen István­­ról mit írnak, hanem az a fontos, hogy minket lekicsinyelnek, leszamaraznak és a nemzet előtt úgy állítanak oda, mint hogyha katasztrófába vinnék az országot. A leg­nagyobb baj, I­ Nemzetgyűlés, azonban az, hogy a politikai hatalom a kommunistákkal szemben igazságtalan és a zsidók ezt is fel­használják. Azokat az apri kommunistákat, akik csak a kenyérért és a zsidóság félre­vezetése következtében álltak a kommuniz­mus szolgálatába, azokat bü­ntetik, azok internálva vannak, ellenben azok a nagy gazemberek, akik autón jártak a kommuniz­mus alatt és milliókat loptak össze, akkor, amikor kimondották, hogy a priváttulajdont eltörlik, azok ma is szabadon járnak és semmi bántódásuk nem történt. Ezen a téren a kormánynak a politikája egyáltalán érthe­tetlen és fel nem foghatom, miért nem tör­ténnek ezek ellen is komoly, határozott lépések. A politikában pedig inkább rossz lépést kell tenni, mint semmit, mert ez katasztrófába viszi az országot. Ha az a lépés rossz volt, azonnal igazolja az élet és akkor meg lehet azt az intézkedést változtatni, de ha semmit se csinálunk, a rajtunk kívül álló erők el fognak bennünket söpörni Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Megtörtént Kaposvárott, hogy egy odavaló városi fő­ kaposvári ügyek a nemzetgyűlés előtt. Eredi képviselő interpellációja. — Az igazságügyminiszter válasza. — Részlet a Ház ü­lési naplójából. — Két közlemény. — II.

Next