Uj-Somogy, 1921. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1921-02-01 / 25. szám

Kaposvár, 1921. február 1. kedd. 25. (429.) szám. IH. évfolyam. mmmtKnmmmmmmmmmmmmmsmmmtKmmmmmmmK-- + $?i­Mkfpel08fg 0 ««r»8VRts, «porsp'ssf­yTc« s. szs.«,. TEi.EFO«SZfcffi: 128. POLITIKAI IAPIIAP • füSuW* Gr. THÜS» rSIQMOHD. wm ..... i ■« 5MSISxM8*9! Ara íy«4m in*................ 360 K I hegyet! évra - • 90 K Te! *vt» • - - • - ISO K­­ Egy hóra ■ - • • 30 K Egyes szám ára 1 K 50 f., pályaudvarofcdn 2 K. ■' •VtóiW.VRrwi n)WHWÍiíMlWÍií»«B86B«WaWW«PSftJíS3»SS558 "tt ~—:'x^T---lirTiB»T r8Tr~iip wméMiiiiMiiMiiiiiiiwMi­iwiiiiiIiimwi—w—unlubSln A képviselő úr kispolgári fogalmak szerint egy választókerü­let első embere, aki felette áll, anélkül, hogy ennek mutatására és hangoztatására szüksége volna, a kicsinyes emberi tulajdonságoknak A képviselő úr az idealista választó­­polgár szemében felesküszik egy politikai hadsereg szent zászlajára, egy embertömeg bizalmából kimegy a politikai csatatérre, el­foglalja helyét a napi politika frontján és támadások élétől nem félve, harci lármától meg nem ijedve, az ellenség felől helyesen tájékozódva, a szembenálló minden mozdu­latára figyelve, de soha be nem ijedve, soha ideges kapkodásba nem esve, bátran, el­szántan, odaadóan, becsülettel, hűséggel, elvtartóan küzd annak az ideálnak megvaló­sításáért, amelynek önkéntes katonájává, ve­zérévé, vagy zászlótartójává szegődött. A képviselő úr imponál az országnak és a kerülete választópolgárainak, ha tánto­­ríthatatlanul kitart a politikai támadások pergőtüzében és a programjájában körvona­lazott elvek mellett, ha jobban fáj neki a front egész vonalát, tehát az országot érő csatavesztés, mint a saját maga kisebb vagy nagyobb sebecskéje. A képviselő úr csak növeli a neki elé­legezett bizalmat, ha idők múltával is az marad, az ígéretek beváltásakor is annak bizonyítja magát, aki volt a választási zászló kibontásakor, de mesterséges beavatkozások nélkül is csökken, apad iránta a bizalom forrása, ha a múló idővel a képviselő úr elfeledheti azokat, amiket a választópolgárok­nak szivárványos színekben beígért, mielőtt a voksokat beinkasszálta volna tőlük. A képviselő úr teljes elismerést és egy eljövendő újabb választásra még nagyobb sikert remélhet, ha az ígérgetést befejezi azzal a pillanattal, amikor képviselőül vá­lasztásával megszűnt jelölt lenni és kerüle­tének időnként beszámol arról, hogy mit végzett már el abból a feladatból, amit részint a választópolgárság, részint ő maga jelölt korában oly szépen kitűzött? A további bizalmat teszi azonban kockára, ha a silány beszámoló csak annak felpanaszolására szo­rítkozik, amit az újságírók és esetleg a kép­viselők vagy miniszterek az­­ egyáltalában nem szent és még kevésbbé sérthetetlen sze­mélye ellen megengedtek maguknak. A képviselő úr fogadkozásait bajos komolyan venni akkor, amikor kenyérkérdés, királykérdés, ,integritáskérdés, valutakérdés, pécsbaranyai kérdés, nyugatmagyarországi kérdés és a többi emésztik az ország erőit, ő pedig arra készülődik, hogy a saját sze­mélyét a törvény betonfedezékszerű paragra­fusaival körülbástyázhassa a hírlapi támadá­sok ellen. A képviselő úr fájdalmasan kesereg, ha az ő családjának ötven év előtt magyarosí­tott sváb nevét i betűvel írják a végén, de egy jajszava sincs afölött, hogy az ezeréves Magyarországból X, Y, Z és W betűkkel jelzett területek gáládul elszakíttattak tőlünk. A képviselő úr a miniszterelnök előtt is beismeri, hogy választói előtt éles gangon bírálta a kormányt, de sajtóban és népgyű­­lésen igyekszik szánalmat gerjeszteni maga iránt, ha a kerületéből valakinek eszébe jut, hogy őt is megbírálja. A képviselő úr rágalmazó ellenfeleinek­­ saját szavai szerint „a nyakát tekerné ki“,­­ ha ő miniszter volna. Ezzel a kijelentésével természetesen mély bánatba borítja választó­közönségét, mert ilyen keresztényietlen gon­dolkodásmóddal a képviselő úr a mostani keresztény irányzat uralmon maradásáig, ebben az országban, miniszteri tárcát alig­ha kap. A képviselő úr büszkén jelenti ki, hogy igenis elmegy és jól fog mulatni a TEVÉL Liga bálján, mert hiszen társelnöke is a Ligának , de mennyivel jobban lekötelezhette volna azokat a keresztény kisiparosokat, akiket egy meg nem történt támadás ellen igyeke­zett megvédelmezni, ha azt jelentette volna ki, hogy meg van ugyan hiva a Liga bálra, de nem megy el, mert tudomása szerint nem hívták meg oda azokat az egyszerű, de becsületes keresztény kisiparosokat, a bocs­­korosokat, a köteleseket stb. és azok tarta­lékos tiszt fiait, akiknek a képviselő úr man­dátumát köszönheti. A képviselő úr sajtóban és népgyűlése­­ken hangoztatta, hogy ellensége a panamák­nak, üzleteknek: Íme, ezért hívta fel figyel­mét az „Új Somogy” Berger István tipikus Ruha Gyuri alakjára ! Vegyen csak fáradsá­got magának a képviselő úr és járjon utána, hogyan kaphatott Berger István a vallás- és tanulmányi alap földjeiből egy 1498 holdas gazdaságot 12 évre bérletül és tudakolódzék utána, mint cukorkédésekben szakértő, hogy honnan volt Berger Istvánnak tavaly ősszel 100 vagyon (10.000 métermázsa, azaz egy millió kiló) cukra eladó? Kik utján pana­­mázta ezt ki? Kik részesültek ennek eladási hasznából? Ha még mélyebben akar szán­tani, akkor kutassa ki, hogy honnan kapott mintegy 100.000 korona propagandaként Berger István 1919. augusztusában? Hanem barátja a képviselő úrnak a szóba­nforgó Ruha Gyuri, aki neki Kaposvár mandátumát szállította, akkor, mint a panamák ellensége, még hálásabb feladatot fog megoldhatni egy nem barát panamista teljes leálcázásával! A választópolgárok Istennek ama jámbor teremtményei, akik már itt a földi életükben arra vannak kárhoz­tatva, hogy ama helyre, ahol az ország ügyeit intézik, maguk helyett egy megbízottat küld­jenek, aki az ő szószólójuk, helyettesük, az ő képük viselője, vagyis képviselő. A választópolgárok egy egy kerület összes szavazóiból állanak, de a képviselői megbízatást az is elnyerheti, aki csak a le­adott szavazatok többségének birtokosa. A választópolgárok emellett a rendszer mailéit nem összességükben vannak helyette­sítve a mandátum elnyerője által, hanem csupán a kerület többségének képviseletében foglalnak helyet az ország, parlamentjében. A választópolgárok kétségtelenül arra igyekeznek, hogy képviseletük a legméltóbb legyen a kerület részéről; igyekeznek is meg­felelő férfiút választani, de a tapasztalatok szerint igen sok esetben csak a késő bánat mutatja meg, hogy választásuk nem épen mondható a legszerencsésebbnek A választópolgárok kettős érdeket vél­nek szemük előtt tartani, amikor voksaik leadása idején a jelöltek közül az egyik mellett döntenek: az országét és a magukét, de a legtöbbször egészen figyelmen kívül hagyják a harmadik szempontot, pedig igen sokszor az sem utolsó fontosságú: a jelnti az érdekeit. A választópolgárok bizalmas megbeszé­léseken, pártértekezleteken, népgyűléseken, sőt a lakásukon, vagy a hivatalukban, mű­helyükben, főnöki irodákban, vagy kortes­­tanyákon preparáltalak egyik vagy másik jelölt érdekében és innen van, hogy igen sokszor nem arra kell szavazatukat leadniok, akire politikai meggyőződésük szerint sze­retnék, hanem arra a jelöltre, akire nézve ígéretet csikarnak ki tőlük, becsületszavát ve­szik, vagy pláne sebtiben meg is esketik. A választópolgárok sokszor adnak arra is, hogy ki az illető, aki képviselői mandá­tumra pályázik, de legtöbbször az dönti el állásfoglalásukat a jelöltek egyike, vagy má­sika mellett, hogy ki van már mellette, ki támogatja már a jelöltet és kik a kortesei, minek következtében nem egyszer a válasz­tók helyett a kortesektől függ a mandátum sorsa. A választópolgárok minden szavazat­leadás előtt ígéretektől megittasulva, remény­ségektől eltelve várják álmaik beteljesedését, amit a jelölt megválasztása hoz számukra* lesve* lesik képviselőjük parlamenti szereplé­sét, ügyes bajos dolgaiknak jó irányba segí­tét, de a legtöbbször a mandátum időtar­tama oly rövid, hogy a választók 99 száza­lékának nem sikerül igénybe vennie a kép­viselő úr szolgálatait, el lévén foglalva a választás körül érdemeket szerzett egy százalék ügyeinek elintézésével. A választópolgárok ilyenformán csalódni szoktak képviselőjükben s mikor még hall­gatják a régit, már azon törik a fejüket, hogy a legközelebbi választásnál megfelelőbb új jelöltre adják le szavazataikat. A választópolgárok időtöltésből, no, meg kíváncsiságból -elhallgatják ugyan kép­viselőjük időnkénti beszédeit, de legszíve­sebben bizonyára akkor hallgatnák meg, ha arról,számolna be, hogy törvényt alkottatott, amelynek értelmében a képviselője iránt bi­zalmatlan választó­közönség 48 óra alatt mandátumától megfoszthatja azt, aki képvi­seletére untauglich. Távirat.—Telefon. Az „Uj-Somogy“ fővárosi tudósitójától. Apponyi külföldi útjának eredményei. Apponyi Albert gróf külföldi útjáról hazaérkezve, egy újságíró előtt a következő kijelentéseket tette: — Nem mint a külügyi kormány ki­küldöttje, hanem mint magánember jelentem meg a nemzetek Uniójának igazgatósági ülésén. Ez volt az első lépés, hogy magyar delegátusok is részt vehettek egy olyan nem­zetközi értekezleten, amelyen az előbbi ellenséges államok képviselői is részt vesznek. Június hóban Genfben fogja tartani az Unió a nemzetközi szövetség első ülését. Ennek napirendjét állapítottuk most meg. Két indít­ványomat, úgymint 1. a nemzeti kisebbségek védelméről szólót és 2. az általános lefegy­­verezésre vonatkozót egyhangúlag elfogadták. Természetesen ezt az alkalmat is felhasznál­tam arra, hogy a külföldet helyesen tájékoz­tassam a magyar helyzetről. Szívélyesen fogadták fejtegetéseimet és szívesen hallgattak meg. Általános benyomásom az, hogy Magyar­­ország ügyei iránt mindenütt teljes jóakarat uralkodik, de e jóakaratnak korlátot szab az ántantnak, szövetségeseihez, a mi szomszédos állmainkhoz való viszonya. — Megragadtam az alkalmat, hogy tu­dományos körökkel is érintkezéseket keres­

Next