Uj-Somogy, 1921. június (3. évfolyam, 122-146. szám)

1921-06-01 / 122. szám

Kaposvár, 1921. június 1., szerda. 122 (523 ) szám III. évfolyam. Szem­eszeség és kiadóhivatal: D1.APOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési óra Egész évre - - - - 360 K . Negyed évre - - . 90 K Fél évre.....................180 K. | Egy hóra........................31 K Egyes szám­ára 1 K 60 t., pályaudvarokon 2 K A tótok nem csehbarátok! — Medveczky Károly „diadalútja“ a Felvidéken. — A Frank Károlyból Medveczkyvé vált tét gyerekből barát lett A barátnak szik lett a csuha, világi papnak kéred­ett, a besz­tercebányai pü­pök rossz érájában fel is vette az egyházmegyébe. Mikép barátnak, világi papnarc se lett jó, nem is vitte feljebb adminisztrátorságnál. Kelőn, majd Biczuron kellett volna ingyen kapálnia az Ur szőllő­jében, de ő inkább gyomot vetett a kör­nyékbeli nép szívébe. Zólyom, Keletnek, Újbánya voltak állomásai, ahol részben sike­rült is célt érnie. Majd jött a nagy fordulat, a tétek „felszabadítása“. A rúgott barátból kor­mánytanácsos lett, a vallásügyek referense a pozsonyi cseh minisztériumban. Amíg a „vallásügyi intézkedéseket“ a csendőrök vé­gezték, a papokat, püspököket elzavarták, vagyonukat lefoglalták, a barát szakértőnek is bizonyult, sokkal jobb volt csendőr káp­lárnak, mint annak idején barátnak. De ez nem tarthatott örökké. Amint szerves munkát kellett volna végezni, Med­veczky Frank esze megállott. A bencések milliói körül is baj volt. A referens ur a népszerűség rézsavizében akart megfürödni s úgy fe frissíteni hirét, megerősíteni pozí­cióját. Ki is adta a rendeletet, legyen kelet­nek piacán mindenki, a körül levő faluk népe is, mert ő, sőt ő maga, saját szemé­lyében fog köztük megjelenni, saját szavá­val elmondani a „felszabadítás­“ művének nagyságát. El is indult, mint demokratikus res­publika kormánytanácsosához illik, külön vonaton, nagy kilététtel. Hiszen a dicsőség csak úgy ér valamit, ha sokan látják. Vígan ment a vonat, pezsgő is akadt, rövid volt a Pozsonytól keletnekig való, másnak oly hosszú út. Már Szénásfalutól kukucskáltak a vonat ablakán, mekkora is lehet a tömeg, amely a prófétára vár. De persze olyan messziről semmit sem láttak. Közelről is keveset... A vonat Rittyentett, szépen, vontatottan, cseh módra, azután megállt Bent a társaság izgatottan készülődik, de ki nem mozdul. Várja az éljenrudast, a szlávát. Várja várja, hiába várja Mi lehet ez? A nagy férfiú ki­néz. A cseh csendőr szalv­ál, előáll a légio­náriusból előlépett jegyző és jelenti: — Kidobogattam, elrendeltem, legyen itt mind, de a kutya tótok közül egy sem jött el, össze akartam fogni és idekiséni, de annyi csendőröm nincs. — Dobolni kell m­égegyszer, ki kell hirdetni, hogy itt vagyok én. Én! — Hiába való — feleli a jegyző — csak öregek és gyerekek vannak itthon, a többi szétszaladt erdőre mezőre. Mit mondott erre a geret­ekiek régi prófétája, nem tudom, de utána szörnyű telefonálás indult meg, amelyben most már a zólyomiak adták tudtul, hogy itt van ő, sőt Ő. Ám a zólyomiak is tudják, hogy őmél­tósága csak exkommunikált (egyházból ki­közösített) psp s ott is csak a rendőrkapi­tény fogad a azzal a jelentéssel, hogy az­­ emberek nem jönnek. Teljes gőzzel robogott a vonat Besz­­­tercebányára. Ő­t nem volt előre bejelentve­­ a dísztársaság érkezése, sőt mi jobb, heti piacot tartottak. Volt nép. Ez kellett a néptribunnak. Rögtön ke­rítettek széket vagy hordót és a vé­t barát helyben volt. Meg is szélamlott. Szemére robbantotta a népnek, hogy nem jól visel­kedik, nem áll eléggé a csehek mellett és ennek még az a vészes következménye is lehet, hogy vissza jönnek a magyarok . . . — É­jen ! Hozza őket Isten ! Bár már itt volnának ! Éljen Horthy ! kiáltott a nép össze-vissza. Szörnyű dühbe jött erre a cseh állam magas tisztviselője. Va’aaii olyast mondott, hogy nem is tótok ők, hanem árulók. Szép torjában egymás mellett állottak a kofák tojásos kosarai. A nép „te vagy áruló !* kiáltással rávetette magát az ártatlan jószágokra s úgy telehányta a szónok fülét, száját, hogy többé egy szót sem tudott szólni. Sietve távozott, mert egy egy tag toj is elkel ugyan a népszónoknak, de ilyen sok, ez mégis sok. így végződött Medveczky Károly fel­vidéki „kiadalmija“. A Ház mai ülése. A mai ülést háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Elnök elterjesztése után Jelky Gyula kéri a Ház tanácskozó képességének meg­állapítását. El­ö­t konstatálja, hogy a Ház nem tanácskozó képes és ezért az ülést 5 percre felfüggeszti. A költségvetés vitájának első szónoka Grieger Miklós. Kü­földi képviseletünket nemzeti, demokratikus és praktikus szellem­ben kell kiépíteni. Külügyünket eddig az ös­zmonarchia képviselte. A külügyminisz­térium tisztviselői alig tud­ak magyarul. Ez­után külföldi képviseletünk magyar szellemű legyen Az arisztokráciát nem lehet kizárni, ha képviseletünket nem szabad ranghoz és címhez kötni. Csehországban Benes és M­nsaryk, sajnos, minden cím és rang nélkül kitűnően beváltak. A magyar falu kultúrájá­val nem törődtek. Ki kell fejleszteni a kis­gazdatársad­alom kulturáját. A színházak való­ságos kulturlebujokká váltak, ahol a magyar népszínművek és drámák csak vendégszere­pelnek. Ö­ömmel veszi tudomásul, hogy az állami színházak továbbra is állami kezelés­ben maradnak A munkánál íü iség ma vesze­delmes arányokat ölt. A kapitalizmus c­unyán járt el a munkássággal szemben. A nagyipar keresett a ha­bo-un, most pedig keresni akar a konszolidáción Rendelettel kell szabályozni a munkanélküliség esetére való biztosítást. Ausztria katonai megszállása. Ha Ausztriában a Németországhoz való csatlakozási mozgalom tovább tart, az an­­tant egész Ausztria katonai megszállását fogja elhatározni. Olaszország Tirolt és Salz­burgot, Jugoszlávia Karinthiát és Stejeror­­szágot, Csehország pedig Ausztria többi te­rületeit szállaná meg. Egyúttal beszüntetik az Ausztria pénzügyi helyreállítására k­inyuló segélyakciókat és élelmezési támogatást is. A földrajzi szempont. Az angol kormány a legfelsőbb tanács leg­­közelebbi értekezletén, melyet a felső sziléziai kérdéseknek szentel, érvényesíteni szánd­ko­­zik a békeszerződés azon határozatát, hogy a határmegállapításnál a gazdasági és föld­rajzi szempont olyan dömősúllyal essenek­ mér­egbe, mint a szavazás eredménye. Az ango­lok fő­fogása szerint a vitás ipar területek Németországnak jutnának. Az angolok ezen pontban ellentétben állnak Olmotszággal, mert az olasz javaslat úgy szól, hogy ahol tiszta német a laki­sá­g, azon területek Néme­trszágnak­, ahol pedig lengyel a lakos­­ság, azon területet Lengyelországnak ítéljék, a fenmaradó területeket pedig osszák ketté, Ausztria csatlakozása ellen. Bécsi értetülés szerint Bécsben a cse­hek, szerbek és románok megbeszélést foly­tattak egymással. A megbeszélés tárgya az volt, hogy a kisántani további lépéseket tegyen arra nézve, ha Ausztria fo­ytatná a csatlakozási mozgalmat. A Tisza pör. A mai főtárgyaláson az elnök elren­delte, hogy Gärtnert botrányos magavisele­téért vezesse­ ki a tárgyaló­teremből. Ezután folylalják Vargai Ferencné tanúkihallgatását. Emon­dta, hogy Fried­sehet látta Kovács vizsgálóbírónál. A bíró azon kérdésére, hogy ismeri e Lengyel Zoltánt, azt mondta, hogy most látom először Itt ül. (A mutat Fé­nyesre) Nagy derültség Fényes László feláll: „Majd helyet cserélünk Lengyel Zoltánnal !“ Ezután a tanú úgy adja elő, hogy mikor ő Kovács vizsgálóbírónál volt kihallgatáson, Kovács vizsgálóbíró arca borút volt, nagyon fel volt dúlva és azt mondta: „Látja, mgy járok, ez az én jutalmam­. — Este aztán olvasta, hogy öngyilkos lett. Po­­lónyi kérdései után dr. St­ubinszky azt in­dítványozta, hogy ne estessék meg ezt a nőt, mert Sztanykovszkyval ellenséges vi­szonyban van. Ezután az elnök Sztanykov­­szkyt kérdezi meg, aki kijelenti, hogy Var­gainé hazudik. A tárgyalás folyik. Tőzsde A valutapiac­on dollár 245, márka 382, Na­póleon 800, lei 3­96, szokol 3­67 dinár 690, rubel 70, lengyel márka 27, osz­trák korona 48, francia frank 2320. Zürichi nyitás: Budapest 220, osztrák bélyegzett 1­02

Next