Uj-Somogy, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
X. évi 147. (2624.) szám. ---------------------------------------- Ara: 12 fillér. Kaposvár, 1928. Julius 1., vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY*UTCA 6. SZÁM. ^ " Egy hóra 2 pengő. — Negyedévre 6 pengő. — Félévre 12 pengő 111 ti G OS szerkesztő Hirdetések ára millimétersoronként 10 fillér, szövegrészben 15111L TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasab áron díjazandók. Országra szóló szép ünnepség keretében történt meg a Dunántúli Dalosszövetség versenyének megnyitása. Ezer dalos ajakáról szárnyalt ég felé a magyar Himnusz és Hiszekegy. — A gondos előkészítés nyomán teljes rendben folyt le a háromnapos ünnepségek eddigi része. — A városi új díszparkot Vétek polgármester 10.000 ember jelenlétében adta át rendeltetésének. — 27 koszorúslány ablaka alatt zengtek esti dalt a vendég- és helyi dalárdák. — Kaposvár város példás áldozatkészséggel és csodálatos ügyességgel oldotta meg a rendezés nehéz feladatát. Boldogok azok, akik dalolni tudnak és még boldogabbak azok a nemzetek, amelyeknek dalolniuk szabad, mert a dalba öntött szó voltaképen a lelkekből kiáradó megnyilvánulása a szív érzelmeinek és jaj annak az egyénnek, akinek és százszor jaj annak a nemzetnek, amelynek dalolnia nem lehet, illetve nem szabad. Pedig a népek boldogítása címén kitalált u. n. „béke“ tudvalévően egyebek között azt is eredményezte, hogy magyarok millióinak még dalolva sem szabad ma kifejezniük érzelmeiket, elnémítja őket az uralom bitorlóinak erőszakos hatalma és az ezer év óta e földön szárnyaló magyar melódiák ma már csak lopva, titokban, sóhajtásszerűen törhetnek elő a keblekből a régi nagy Magyarország területének kétharmadnyi részén. Csak a győzőktől meghagyott csonkaország szűk határai között szabad immár nyíltan is magyar dalban önteni ki a szív érzelmeit! Annyival indokoltabb tehát, hogy mi, mint azok a szerencsések, akiktől a magyar dal jogát nem rabolták el, most, amíg Trianon átka alatt nyögnek a magyarok milliói, a csonkahazában az egyelőre elszakított testvéreink helyett is fokozottabb mértékben zengjük szerte a soha el nem némítható magyar melódiákat. Mert nagy ereje és óriási jelentősége van a dalnak, különösen olyan nemzetnél, amilyen a magyar, amelynek egész történelme, múltjának jelentős sorsfordulatai teljesen össze vannak forrva a dallal, sőt azt mondhatjuk, hogy ezeréves történelmünkben egész korszakokra nyomta rá bélyegét az illető kor magyar lelkét tükröző dal. Hiszen csak a nemzeti törekvések két fontos epocháját: a kurucidők és az 1848-as szabadságharcot megelőző és követő évek dalköltészetére kell utalnunk s máris beigazolva láthatjuk, hogy sem egyik, sem másik nagy nemzeti megmozdulás nem hatotta volna át a népmilliókat az illető korok dalai nélkül. Valósággal nagy tetteket érlelő erőt, Ázsiából hozott turáni energiát kiváltó jelentősége van tehát a magyar dalnak. Ennek a magyar dalnak ápolása, pártolása így nemcsak kultúrát jelent, hanem olyan hazafias missziót, amelynek nyomán elhatározások születnek, alkotások kelnek életre, nemzeti összefogás, erőegyesítés, eszmék diadala, elvek és jogok győzelme fog kisarjadni és csak így jön el a költő jóslata szerint: „egy jobb kor, mely után, buzgó imádság eredez százezrek ajakán, melyek ennek a nemzetnek élő lelkéből fakadnak A kaposvári dalosverseny. A Dunántúli Dalosszövetség, mint a dalárdák jelentőségének felismeréséből már évek előtt létrejött alakulat, évről-évre másik dunántúli városban szokta megtartani évi közgyűlését, rendesen kerületi dalosverseny kapcsán. Kaposvárott azelőtt csak a Postásdalárda volt az egyetlen, amely városunkat reprezentálhatta, míg más városok 4—5—6 dalárdájukkal tartoztak a Szövetség kötelékébe, hogy a dalkultúra terén való fejlettségük is jeléül szolgáljon anyagi, szellemi és művelődési viszonyaiknak. Dr. Vétek György polgármester e téren sem maradt tétlen és az első alkalommal, midőn városa meghívást kapott a soproni dalosversenyre, úgyszólván márólholnapra teremtette meg a Városi Dalárdát, mint Kaposvár első reprezentatív énekkarát, hogy azután az Iparos és később a Vasúti Dalárda is gyarapíthassa városunk dalárdáinak számát. Amikor a Városi Dalárdánk már első versenyén, Sopronban a nyertesek közé került s még inkább, amikor Pécsen, majd Szegeden a Városi mellett a szintén egészen fiatal alakulású Iparos Dalárda is megmutatta versenyképességét, akkor Vétek polgármester, mint a Szövetségnek ez évre megválasztott díszelnöke, jónak látta, hogy a Szövetség közgyűlése és dalosversenye ez idén Kaposvár falai között kerüljön lebonyolításra és ily értelemben elhangzott indítványa és meghívása a Szövetségben a legteljesebb tetszéssel találkozott, így lett Kaposvár ez évben a Dunántúli Dalosszövetség közgyűlésének és nívós dalosversenyének színhelye, hogy nagy idegenforgalmával előrelendítse ezt a fejlődő várost és az itteni lakosok előtt is bemutassa a dunántúli társvárosok dalkultúrájának szép fejlettségét, amely mellett elmaradni: szégyen, vele egy nívón mozogni: érdem, a fölé emelkedni: dicsőség. A polgármesteri szép elhatározás kötelességévé tette a városnak azután, hogy a verseny megrendezése mintaszerű, kifogástalan előkészítésű és minden tekintetben olyan legyen, amely csak fényt és elismerést hoz Kaposvár eddigi előnyös hírnevére. El is követett a város vezetősége és az általa igénybevett segítőtársak kis csapata mindent, hogy a dalosverseny rendezésében még az irigység se találhasson kifogásolni valót. És úgy is jön. De hogy minő fáradozást, micsoda emberfeletti munkát igényelt ennek a szép sikerű dalosversenynek a megrendezése, arról csak azoknak lehet némi fogalma, akik ilyen kiállítást, vagy versenyt már előkészítettek. Dr. Vétek polgármester és dr. Lehotzky Brúnó főjegyző mellett Siposs Kálmán gazdasági tanácsnokot, Fleischhacker műszaki tanácsost, Soltész Emil karnagyot, a fáradhatatlan szervezőt, továbbá segítőtársaikat Latka Frigyest, Boncz Gézát, Kaleta Józsefet, Király Józsefet és Mártha Gábort illetheti különösebb elismerés a napokon, sőt heteken át tartó fáradozásért, akik mellett a város bíró hivatala vette ki részét nagy mértékben a megelőző levelezés munkájának elvégzéséből. De velük dolgozott és munkájukat támogatta sok-sok, név szerint fel nem sorolható, kaposvári lakos, akik a jól végzett munka boldog tudatával szemlélhették azután azt a szép sikert, amelynek előkészítésében nekik is volt valamelyes részük. Megérkeznek a vendégdalárdák. A vöröstéglás állomásépület virágdíszben várta kora reggeltől Dunántúl dalos leányait és fiait. A homlokzatot, a perront zöld gályák lomberdeje, nemzetiszinű zászlók tengere díszítette. A címerek, pajzsok zöld lombba beágyazva köszöntötték némán az érkező dalárdákat. Ahány vonat befutott a díszbeöltözött állomásra, mind hozott dalárdát, sőt egyik-másik kettőt, hármat is. A gondnokok, a rendezőség figyelmességére jellemző,hogy amint leszálltak a kedves vendégek a vasparipákról, már kalauzolták őket s érezték, hogy Kaposvár mily figyelmességet tanúsít irántuk. Sorra érkezett meg Pécsről a Polgári Daloskor Wergele Oszkár, a Bőrgyári Dalárda Tóth Aladár, a Turul Dalárda Sas Ernő, a Posta Tisztviselők Dalárdája Suchmann János, a Rácvárosi Polgári Daloskor Keller János, Székesfehérvárról a Városi Dalosegyesület Országh Tivadar, Győrből az Egyetértés Dalkör, Szombathelyről a Haladás Dalkör Jarisch János, a Városi Dalosegyesület Hajós Endre, a Ker. Szoc. Szakszervetek Dalköre Mann József, Aggharcos Egylet Dalköre Plehl József, a Cipész Dalkör Mann József, Nagykanizsáról a Kisdalárda Büchler Mór, az Ipartestületi Dalárda Vannay János, Kadarkutról a Dalosegyesület Czuny József, Marcaliból a Dalosegyesület dr. Putkovszky János, Szigetvárról a Dalosegyesület Szentgyörgyi Béla, Balatonboglárról az Iparos Dalkör Károlyi Kornél, Siófokról a Siófoki Dalárda dr. Sellér Aladár karnagy vezetésével. Csupán a Szekszárdi Dalárda és a Tatatóvárosi Dalárda nem érkezett meg. Az üdvözlések és a bemutatkozások után a dalárdisták csomagjait kocsikra rakták és a dalosok négyes sorokra felfejlődve, megindultak a fellobogózott virágos utcákon szállásaikra, ahol a város figyelmességéből megkapták az új „Kaposvári Kalauz“-t, hogy könnyebben tájékozódjanak a városban, megismerjék annak történetét, múltját, jelenét. A felvonulás. Délután 4 órakor gyülekeztek a dalárdák táblák alatt a felvonuláshoz. Negyed ötkor Pengő István karmester díszes pálcája a levegőbe lendült s a katonazenekar rázendített az első tüzes indulóra s megindult hosszan kígyózva a menet a reálgimnázium udvaráról a Kossuthtér felé. A katonazenekar után az ősz König Péter zeneszerző, a szegedi városi zeneiskola igazgatójának és Soltész Emil zenetanárnak, az ünnepség egyik lelkének, vezetésével a zászlóktól tarkálló utcákon át a Kossuth térre tartva. Az embersövény, amely a gimnáziumtól a Kossuthtérig húzódott, sorra tapsolta a pompásabbnál pompásabb zászlók alatt menetelő dalárdákat, amelyeknek tagjai jellegzetes sapkákkal s stílusos formaruhában vonultak fel. Ötre járt, amikor a színes emberfolyam betorkolt a Kossuth térre, amelynek minden talpnyi helyét elfoglalta a közönség. A környező házak ablakai terhesek voltak a nézők százaitól, az Erzsébet-út, a Korona-, Teleky-, Fő- és Zárda-utca eleje is kapott az érdeklődők tömegéből. Megnyitó ünnepély a Kossuthtéren. Jóllehet a közönség körében gyorsan terjedt el a hire annak, hogy a fővédnökül felkért József kir. herceg más tárgyú elfoglaltsága miatt nem jöhetett le, amennyiben Esztergomban Serédi hercegprímásnál volt Horthy kormányzóval fontos találkozója, mégis magának a dalosünnepi megnyitónak a szépsége és pazar látványossága oda vonzotta a város és a vidék lakóinak hatalmas tömegét, úgy, hogy mire a katonazenekar hangjai mellett megérkeztek a dalárdák, már tömve volt a Kossuth térnek a közönség számára szabadon hagyott része, valamint a környezőépületek ablakaiban is emberek százai helyezkedtek el a történendők megszemlélésére, hogy ezzel is dokumentálják, mennyire ünnepe Kaposvár egész lakosságának a dunántúli dalosok itteni versenye. Az itt megjelent notabilitások között dr. Ugron Gábor képviselőn kívül jelen voltak: Tallián Andor alispán, Gerlóczy Béla, az Orsz. Dalosszövetség ügyvezető elnöke, Hermann Károly és Szőllősy Aladár ezredesek, Krieger Ödön kormány ---multi im ■re—a——-------